Szabó Pál levele Erdei Ferencnek 1951-ből

Szabó Pál, az ötvenes években is „jegyzett” népi író 1951. november elején írt levelében Erdei Ferenc földművelésügyi minisztert értesíti a tiszántúli parasztság körében tapasztalt igazságtalan intézkedésekről. Azok érdekében szól, akiket rossz minőségű, szikes földjük, szegényparaszti helyzetük ellenére kuláklistára vettek, miközben „azok a kisparasztok, akiket távolról sem érint a kulák kérdés szele, anyagilag egészen jól vannak”.

Forrás  

NEMZETI PARASZTPÁRT
ORSZÁGOS KÖZPONTJA
Budapest, VI. Sztálin-út 110.
Telefon: 112-850

 

Kedves Barátom!

Új regényemmel gyötrődöm, és így meglehetősen sokat vagyok vidéken, többek között a falumban is, Ugrán. Feltétlenül fontosnak tartom, hogy értesítselek a következőkről.
Az én falumban, Ugrán 1940-ben volt a tagosítás. Egy becsértékű föld tagosításkor, 1 kat. hold jóminőségű földet jelent a helyi viszonyoknak megfelelően. 4-5 becsértékű föld rosszminőségű földön, tehát nálu(n)k sziken 20-30, sőt 40 kat. hold földet is jelentett. Ezeket a földeket valakinek el kellett fogadni akkor, vagy tetszett neki, vagy nem. Így történt, hogy három vagy négy holdas kisparasztok kint a sziken 20-30-40 kat. holdú parasztok lettek a tagosítás után. Amelynek kevés része csupán rossz szántó, a többi mocsár, vagy vad szik és aranykorona, tiszta jövedelme40-60 vagy legfeljebb 100 aranykorona összesen. De mindezt csak a következőkért mondom;
Az Alkotmány ünnepén fennt voltam az ünnepélyen, s a kulák szégyentáblán többek között ott találtam J. Kiss Viktort, aki a múltban is jó ellenzéki kisparaszt volt, a felszabadulástól kezdve én miattam parasztpárti, később itt a központban pártiskolát is végzett, utána járási titkár lett, és most kuláklistán van. Birtokának tiszta jövedelme 120 aranykorona. Amiből csak 9-10 hold valamilyen szántó. Mivel beadási kötelezettségének, főként a tojásnak nem tudott eleget tenni, a Járásbíróság elítélte 4 hónapra. Megfellebbezte, a fellebbezési tárgyalása meg volt míg otthon voltam, én nem tehettem mást, minthogy adtam mellé egy levelet, aminek alapján nyilván felmentik.
De van itt kisparaszt, akinek 43 aranykorona tiszta jövedelme van, és aki részesaratásba járt és cséplőgéphez, és aki kuláklistán van.
A faluban egyáltalán nincs senki, akinek a vagyona elérné a 250 aranykoronát. Az osztályharcot természetesen itt is megakarták indítani és meg is indították illetékesek, tehát a járás és a megye. Világos, hogy vannak kulákhajlandóságú emberek, volt módosabb [sic] emberek, de ezeknek úgy látszik, hogy családi kapcsolataik a Tanáccsal elég jók, mert ezek helyett, ezeket a sziki embereket áldozták fel. Ami végzetesen rossz, nemcsak a termelőszövetkezetek fejlődésére nézve, hanem különösen a Pártra. Annyira rossz, hogy én ezt helyi viszonylatban nemcsak végzetesnek, hanem tragikusnak tartom.
Az ugrai esetből kiindulva próbáltam tájékozódni más szikes területek felé, és úgy látom, hogy nagyjából ugyanez a helyzet van. A paraszti birtokok kötelezettségei erős progresszívitással odáig emelkednek a rossz földű parasztságnál, hogy kötelezettségeiket teljesíteni egyáltalán képtelenek. De amihelyt kikerülnek ügyeikkel a faluból a Járási bizottsághoz vagy a megyéhez, és ezeken keresztül a bíróságokhoz, természetszerűleg itt kizárólag csak a holdak számát nézik, tehát úgy kezelik őket, mint más kulákokat. Szinte emberfeletti az a gyötrődés, amin ezek keresztül mennek. Beszéltem egy fiatalemberrel, Kovács Ernőnek hívják, ismertem az apját, nagyapját és magát. Ez az ember tagosításkor katona volt és így tudtán és akaratán kívül kikerült a szikre a földjével. Most 36 holdja van, aminek csak egy kicsi része rossz szántó, és van 4 apró gyereke, és valami elképesztő, amit ez az ember, ez a család végig járt.
Nem írói hangulattal írom ezeket, hanem a dolog sokkal keservesebb és fájóbb mindennél. Eltekintve attól, hogy politikailag végzetesen rossz, egyrészt, mert igazságtalan, másrészt, mert ezeknek az embereknek a gyerekei, mivel igen sok van nekik, katonák, munkások, népes családjuk révén nagyon be vannak ágyazódva a falu szegény rétegébe, szinte tragikus visszatetszést szül. A termelőcsoport, a termelőcsoportok egyáltalán nem fejlődnek, a Párt is elszigetelődött, szóval én arra kérnélek, hogy igen hamar nézzétek meg közelről ezt a kérdést. Valamilyen generális intézkedés kellene a szikföldek felé. Mert hiszen ez a szik nem is kell a termelőcsoportnak sehol, ezek az emberek mennének, odahagynák, de még ezt sem tehetik meg.
Igen kérlek, hogy engem értesíts, hogy mit lehet csinálni ebben az ügyben.
Ebből kiindulva, azt hiszem, hogy én teljesen látom a vidék, tehát a parasztság hangulatát a Tiszántúlon. Hiszen éppen azért gyötrődök én is új regényemmel, valami olyant csinálni, olyant írni, ami mihamarább segítene a kérdés megoldásában. Csak egy példát említek: az új beszolgáltatási rendelet ellen a következőkép készülnek a védekezésre.
Nem tartani fejőstehenet, hanem helyette tinót, vagyis ökröket állítani be. Ez a szinte mozgalomnak tetsző szándék, amint én értesültem, és úgy látszik, hogy eléggé jól, Komádiból indul. Komádi nagy község, talán 6-7 000 lakosa is van.
Egyébként azok a kisparasztok, akiket távolról sem érint a kulák kérdés szele, anyagilag egészen jól vannak. Felment a disznó ára, a tehén ára, a takarmány sok: 4000.-Ft egy jó fejőstehén. A süldők, malacok megint nagy értéket képviselnek, és van olyan tanyasi kisparaszt, 6-8 holdas, akinek 10-15 süldője is készül a meghízásra! Egyrészt tehát, ez a váratlan anyagi mód hátráltatja a termelőcsoportok fejlődését, másrészt, pedig a helytelenül értelmezett és sok helyen megindított osztályharc.
Azokat az embereket, akiket a falu kis rongyembernek, tehát kupecnek, kocsmárosnak és hasonlónak ismert, a fene se sajnálja, ha kuláklistára kerül. Hiszen a falunak minden időben volt és ma is van egy egészséges igazságérzete. Viszont szinte fenntartás nélkül mellé áll mindazoknak, akiknek a sorsuk, szemléletük azonos az övékével.
Ezek Ferenc nagyon komoly dolgok, komolyabbak mind [!] ahogy én leírhattam, kérlek sürgősen foglalkozzatok vele.

                                                           Sok üdvözlettel:

                                                                                              Szabó Pál

MOL (Magyar Országos Levéltár) XIX-K-1-ah. Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter iratai, 9. doboz. - Eredeti géppel írt levél, dátum nélkül

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt augusztus 15.

1914

Megnyitják a Csendes-óceánt és az Atlanti-óceánt összekötő Panama-csatornát.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Alakítók vagy elszenvedők? Személyek, családok, csoportok a huszadik századi történelemben

Tisztelt Olvasók!

A geológiától kölcsönzött szóval élve az ArchívNet idei második száma egyfajta „társadalmi szelvényt” kíván az olvasók elé tárni. A társadalom rétegei hasonlatosak bolygónk kőzettakarójához, amelyeket egyben, egyszerre nehéz áttekinteni, nem is beszélve arról – hogy akárcsak a geológia esetében – térben és időben is nagy eltérések mutatkozhatnak egy-egy országot mintául véve.
Jelen szám a tizenkilencedik-huszadik század magyar társadalmáról kíván egy szelvényt bemutatni, mind az alsó, közép és felső rétegekről. Olyan személyekről, csoportokról, akik között voltak, akik alakították az eseményeket, míg mások csak leginkább elszenvedték az idők változását, azonban erről – a mi, vagyis az utókor szerencséjére – írásban adtak számot.

Az időrendet követve az első Hlbocsányi Norbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára) az írása, aki cégbírósági iratok segítségével mutatja be egy jelentős kereskedőcsalád, a Kohnerek osztrák-monarchiabeli felemelkedését, majd 1920-30-as évekbeli gazdasági hatalmuk elsorvadását. Csunderlik Péter (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, tudományos munkatárs Politikatörténeti Intézet) a társadalom középső rétegéhez tartozó értelmiség egy részét mutatja be írásában. Az általa bemutatott dokumentum egy lista azokról a személyekről, akik a Galilei-kör tagjaként 1919-ben felajánlották szolgálataikat a Forradalmi Kormányzótanácsnak.

Szlávik Jánosné (helytörténész, Gödöllő) a második világháború magyarországi harcainak időszakába kalauzol el minket Bőti Imre csendőr főtörzsőrmester naplóján keresztül, aki személyes sorsának viszontagságos voltáról adott számot írásában. Magos Gergely (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) retrospektív egodokumentumokat prezentál és elemez publikációjában. Írásának fő célja nemcsak maguknak a szövegeknek a bemutatása, hanem hogy a főként az értelmiség soraiból származó szerzők a hosszú negyvenes évek folyamán miként alakították át önmagukról szóló írásaikban a korábbi életeseményeiket.

Az időrendi sort Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks) forrásismertetése zárja. Az ArchívNet hasábjain korábban Keresztes Csaba már foglalkozott az ún. 1988-as „metróbalhéval”, azonban Tóth Eszter Zsófia ezúttal az 1980-as évekbeli magyarországi skinhead-mozgalmat a tagok társadalmi háttere felől közelíti meg bírósági iratok alapján.

Egyúttal felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei harmadik számába továbbra is várjuk a forrásismertetéseket a huszadik századi gazdaság- és társadalomtörténetre, valamint külföldi konfliktusokra vonatkozóan.
  

Budapest, 2022. május 27.
Miklós Dániel
főszerkesztő