Teleki Pál öngyilkosságától a második világháborúba lépésünkig

Olasz diplomáciai dokumentumok Magyarországról

Magyarországnak a maga útját kell követnie saját nemzeti érdekei leghatékonyabb védelmében – írta Mussolini Horthy Miklósnak, Teleki Pál öngyilkosságának a hírére reagálva. A közölt iratok a magyar–olasz kapcsolatok csupán három hónapos, de rendkívül intenzív és tragikus időszakát mutatják be. Az olasz külügyminisztérium levelezéséből, a Berlinből, Zágrábból, Bukarestből érkezett táviratokból körvonalazódik ki hazánk történelme 1941. április 2-tól június 27-ig: ekkortól Magyarország hadiállapotban lévőnek tekintette magát Oroszországgal.

A magyar-olasz kapcsolatokról

Talamo budapesti követ május 26-án jelentette, hogy Bárdossy László miniszterelnök június 3-án kíván elindulni két naposra tervezett római látogatására. (1. dok.) Június 14-i táviratában - az MTI közleménye alapján - ismertette a magyar miniszterelnök tájékoztatóját a látogatásról. (2. dok.)

 

1.

Talamo budapesti követ távirata Ciano külügyminiszternek

Budapest, 1941. május 26.

 

Bárdossy, akivel most találkoztam, elmondta, megállapodott hadügyminiszterével arról, hogy ez utóbbi látogatására az övé után kerül sor, és intézkedett egy ennek megfelelő nyilatkozat megtételéről.
A miniszterelnök június 3-án szándékozik elindulni feleségével együtt, lehetőleg repülővel legalább Velencéig, hogy elkerülje a hosszú ausztriai kerülőt. A látogatás két napig tarthatna, a megérkezés napját nem számítva, és szükséges egy vatikáni kihallgatást is beiktatni. Az elutazás a harmadik nap következhetne.
Kérem Excellenciád szükséges útmutatásait, hogy Velence után repülővel vagy vonaton folytassák az utazást, továbbá, hogy elkísérjem-e vagy sem a miniszterelnököt, amint ezt német kollégám tette Bárdossy legutóbbi németországi látogatása során.
Amint a miniszterelnök mondta nekem, a magyar hadügyminiszter látogatására ez után, június 9-e körül kerülhetne sor, mindenesetre

DDI (Documenti Diplomatici Italiani) 9. s. VII. k. 166. dok. 162-163.

2.

Talamo budapesti követ jelentése Ciano külügyminiszternek

Budapest, 1941. június 14.

Bárdossy miniszterelnök a kormánypárt tegnap esti plenáris ülésén hosszú beszédet mondott a bel- és külpolitika kérdéseiről, amint erről külön jelentésben számolok be, különös hangsúlyt helyezve római látogatására.
Kifejezte elégedettségét azzal, hogy találkozhatott a Führerrel és von Ribbentroppal, hozzátéve, hogy már ekkor megállapították római látogatásának időpontját, amelyet azután nem várt események miatt elhalasztottak. Ezután Bárdossy elmondta, hogy az elmúlt héten végre lehetősége nyílott arra, hogy kifejezze tiszteletét Őfelségének, a Császárnak és a Királynak, a Ducénak, és felvehette a kapcsolatot Excellenciáddal. A miniszterelnök ehhez hozzáfűzte, hogy mind Németországban, mind Itáliában örömmel tapasztalhatta a magyar nemzet iránt megnyilvánuló barátság, tisztelet és egyetértés számos jelét, amelyekért ismételten kifejezte háláját.
Ezután utalt a Pápa által adott kihallgatásra, majd azzal fejezte be külpolitikai expozéját, hogy mind Itáliában, mind Németországban tapasztalhatta a derűs és bizakodó nyugalmat, az erőt és elszántságot, amelyeket a két népben meglévő mély magabiztosság táplál. Ez nemcsak a vezető körökben tapasztalható, hanem az egész lakosságban; és ahhoz a meggyőződéshez vezet, hogy a hatalmas erőfeszítések és a nagy áldozatok után nem maradnak el a sorsformáló eredmények sem.

DDI 9. s. VII. k. 259. dok. 250. 

Ezen a napon történt május 24.

1915

Az Osztrák–Magyar Monarchia hadiflottája támadás-sorozatot intéz több adriai olasz hadikikötő és ipartelep ellen, válaszul az előző esti...Tovább

1949

A Szovjetunió feloldja a berlini blokádot.Tovább

1958

A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó testületének moszkvai ülése.Tovább

1989

A szocializmus, mint társadalmi-gazdasági rendszer lekerült a XX. század napirendjéről, s legfeljebb történelmi perspektívái lehetnek. De...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Megjelent az ArchívNet első száma 2022-ben

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adjuk hírül, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma. Ezúttal a lap külön tematikával nem rendelkezik, azonban célunk továbbra is változatlan: írásos örökségünk bemutatása áll a fókuszban. Különlegesnek nevezhető a mostani szám amiatt is, mivel egy történettudományi vitának, továbbá a 2021. október 14-én megrendezett 20. századi gazdaság- és társadalomtörténeti források régi és új olvasatai című konferencián elhangzott előadások nyomán született esettanulmányoknak, forrásbemutatásoknak is helyt adunk.

Az ArchívNet 2021. évi 4-5. számában jelent meg Csikós Gábor és Ö. Kovács József tollából az Elbeszélés és történeti magyarázat ‒ „Magyar agrárcsoda” és a források vétójoga című írás, amelyet Varga Zsuzsanna angol nyelvű könyve inspirált. A vidéktörténeti témájú publikációhoz Honvári János, a Széchenyi István Egyetem professor emeritusa kívánt megjegyzéseket fűzni, amelyeknek helyt ad az ArchívNet. Lapunk ugyanígy helyt ad Csikós Gábor és Ö. Kovács József számára is, hogy reagáljanak Honvári János gondolataira. Szerkesztőségünk örömmel biztosított az ArchívNet hasábjain helyszínt a vitának, ugyanakkor fontosnak tartjuk leszögezni, hogy a válasz és viszontválasz publikálásával a disputát lezártnak tekintjük.

A 20. századi gazdaság- és társadalomtörténeti források régi és új olvasatai című konferencián felszólalók a levéltári iratállományt és adathordozókat, mint forrásanyagot az eddigiektől eltérő megvilágításban mutatták be. A szóban elhangzottakat a terveink szerint írásban is megismerheti a nagyközönség az ArchívNet hasábjain. A sokrétű megközelítést alkalmazó előadók közül elsőként ketten, Balázs Gábor és Ordasi Ágnes jelentkezik esettanulmánnyal, akik egy-egy, elsősorban gazdaságtörténethez köthető iratanyagot mutatnak be más aspektusból. Balázs Gábor a 19. század legvégére nyúlik vissza bemutatott forrásával: a MÁV személyzeti iratanyagából kiemelt példával prezentálja, hogy egy adott kérvény miként lehet például forrása a családtörténet- vagy társadalomtörténetírásnak. Ordasi Ágnes pedig arra mutat rá, hogy egy felszámolásra ítélt bankfiókról készült jelentés milyen módon jelenthet forrást a politika- és társadalomtörténetírás számára.

Rajtuk kívül Kosztyó Gyula és Seres Attila írása kapott helyet az idei első számban. Kosztyó Gyula kárpátaljai levéltári forrásokon keresztül ismerteti meg az olvasót azzal a felfokozott közhangulattal, amely 1918 őszén volt tapasztalható a területen az első világháború elvesztése, valamint a bizonytalan hatalmi helyzet miatt. Seres Attila szintén ukrajnai forrásokat használt fel, hogy felhívja a figyelmet a magyar-szovjet határon 1956-1957 folyamán embercsempészettel foglalkozó szovjet katonák történetére.

Tájékoztatjuk egyben a Tisztelt Olvasókat, hogy a 2021. évi 6. számot követően L. Balogh Béni távozott az ArchívNet főszerkesztői posztjáról, feladatait az idei első számtól kezdve Miklós Dániel vette át. A jelenleg öttagú szerkesztőség (Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel, Takács Ábel és Wencz Balázs) köszöni L. Balogh Béni éveken át tartó munkáját, és további szakmai sikereket kíván számára.

Budapest, 2022. február 28.

Miklós Dániel
főszerkesztő