Üzletszerű kéjelgés, garázdaság, közveszélyes munkakerülés – prostitúció és alkoholizmus

Ügyészségi jelentések az 1955. évi 17. tvr. budapesti végrehajtásáról

„Prostitúció alatt értendő az, amikor a nő minden szemérmet félretéve, minden erkölcsi gátlás nélkül, kizárólag pénzszerzés céljából bocsátja áruba a testét. Nem tekinthető tehát prostitúciónak, habár anyagi érdekből, mégis állandóság jellegével, de csak egy férfivel folytat viszonyt. Nem változtat az a körülmény, hogy rövidebb-hosszabb idő után a férfi személyében változás történik.”

Források

Jelentés

1955. Tük. 00905/55/90. sz.

Budapest főváros ügyészségétől.
SZIGORÚAN TITKOS!

Készült: 30 példányban.
30. pld.

Jelentés

a 17: 1955. tvr.-ben megállapított egyes közrend elleni bűncselekmények üldözésének alakulásáról a főváros területén.

I. A tvr. végrehajtásának előkészítése és első tapasztalatai.

A tvr. megjelenése idején a Fővárosi Ügyészség, a Tanács, a rendőri szervek, szakszervezetek, MNDSZ. DISZ. képviselőinek bevonásával tájékoztató megbeszélést tartott a tvr-ben szabályozott kérdések ismertetésére. Kérte a társadalmi szervek segítségét. Egyidejűleg a kerületi ügyészek és bűnügyi vezetők részére közös eligazítást tartottunk, amelyen részt vett a Legfőbb Ügyészség képviselője is.

Különösen a kezdeti időben az ügyészség bekapcsolódott a rendőri éjszakai ellenőrzésekbe, éjjeli ügyeleten is irányította az előállított személyek ügyének helyes intézését.

A társadalmi szervek segítsége legszélesebben a Tanács segítségével számos helyen mozgósított lakóbizottságok részéről nyilvánult meg. Főleg a garázda elemektől zaklatott egyes területek lakóbizottságai adtak jól használható adatokat s az MNDSZ. is több kérdésre felhívta figyelmünket. A tvr. végrehajtása során kialakult gyakorlatról a fővárosi ügyészség a fővárosi tanács VB. és az MNDSZ. aktívái részére összesen három alkalommal tartott tájékoztatást.

A tvr. hatálybalépése után kialakult gyakorlat azt mutatja, hogy garázdálkodás, üzletszerű kéjelgés, illetve lakás e célra való kiadása és koldulás miatt júliusban 58, augusztusban 86, szeptemberben 115, októberben 126 és novemberben 87 személyt állítottunk bíróság elé. Az 5 hónap alatt garázdaság miatt 229, üzletszerü kéjelgés stb. miatt 212, koldulás miatt 31 személyt vádoltunk meg.

A felelősségre vont személyek mintegy 3/4-e munkás származású, 1/4-e pedig "egyéb" származásúnak van kimutatva. Osztályidegen származású mindössze 2 üzletszerüleg kéjelgő.

A tvr. által meghatározott bűncselekmények üldözése kedvező hatással volt a közbiztonság megszilárdulására. Tapasztaltuk, hogy éppen a legfertőzöttebb kerületekben /VII. VIII. IX. X. XIII./ jelentékeny a javulás, ezt megerősíti a Tanács és az MNDSZ. tapasztalata is. Egyes kerületekben /II. kerület főútvonalain, a IX. kerületi Ferenc tér tájékán a garázda jelenségek majd teljesen megszűntek. A tvr. megjelenését követő időben a vendéglátóipari üzemek vezetői elmondották, hogy a Szabad Népben megjelent ismertető cikket botrányokozásokról hírhedt személyek tárgyalták. Ilyen tapasztalatokat hozott fel a rendőrségi operatív megfigyelése is. Ezt megerősítette néhány ítéletnek a sajtóban való ismertetése.

II. A bűnüldözés megszervezése.

A megfelelő eligazítások általában azt eredményezték, hogy az intézkedő rendőr elvtársak fellépése helyesen alakult. Néhol az intézkedés erélytelensége, vagy éppen túlzott merevsége azonban hatósági közeg elleni erőszak bűntettéhez vezet.

A kerületek többségében operatív értekezleteken megtárgyalták a bűnüldözés tapasztalatait, ilyen tekintetben fertőzött területeket nyilvántartják és a járőr tevékenység erejét ezek felé irányítják. A fertőzött területek mindenek előtt egyes vendéglátóipari egységek körül alakultak ki, másrészt pedig a burzsoá várospolitika maradványaként mutatkozó telepek környékén. /Tripolisz, Valéria stb./ Szükségesnek látszik, hogy főleg a főváros tengelyén - a Rákóczi úton és a Stadion környékén elhelyezett néhány italbolt stb. jellegének megváltoztatására a Fővárosi Tanács VB-hez javaslattal forduljunk. Ilyen vonatkozásban eddig sikerrel járt már a volt "3 Huszár" és a volt "Keszei" söntés ilyen természetének felszámolása.

Több területen túlkapások mutatkoznak az üzletszerüleg kéjelgők megítélésében és az ügyükben való fellépés módjában. Az írott nyomozati anyag nem elsődlegesen a tényállás felderítésére, hanem helyenként a cselekmény elkövetési módjában való visszatetsző turkálás képét mutatja. Szórványosan törvénysértéseket is követnek el a rendőrségi eljárás során, mint törvénytelen letartóztatás, egy esetben öngyilkossági kísérlet, lehetővététele megokolatlan őrizetbe vételek, stb. Ezekkel szemben - ha észleli - az ügyészség fellép. Általában helyes gyakorlat alakult ki a VIII. X. XIX. kerületekben, ahol az üzletszerű jelleget azzal bizonyítják, hogy már előbb bizalmasan biztosítják a közösülő férfi adatait és az általa adott pénzösszeget. Igy a megfelelő tettenéréskor már adatok sora bizonyítja a kéjelgés üzletszerűségét. Ahol még nem ilyen módszerrel dolgoznak, ott az üzletszerűséget tévesen az adott alkalmi ajándék vagy étkezés szórakozás stb. "elfogadásával" igyekeznek egyes rendőri osztályok bizonyítani. Ennek következménye hibás ügyészi felügyelet és állásfoglalás esetén a felmentő ítélet vagy az eljárás megszüntetése. Hibák mutatkoznak azon a téren is, hogy egyes kerületekben nyomozást rendelnek el a lazább erkölcsi magatartású személyek ellen, akik nem minősíthetők azonban üzletszerüleg kéjelgőknek, fellépésük nem megbotránkoztató és az ügy értékét túlhaladó operatív és nyomozati cselekményeket végeznek.

A bünüldözés megszervezésében megoldatlan probléma az előzetes letartóztatások elrendelése. A gyakorlat azt mutatja, hogy az esetek túlnyomó részében a nyomozás során őrizetbe vétel és előzetes letartóztatás történik. Ez az esetek túlnyomó nagy részében valóban törvényes, de kihatásaiban káros. Törvényes annyiban, hogy az előzetesen letartóztatottak különben sok esetben nem jelennének meg a bíróság előtt, mert jelentős részüknek bejelentési kötelezettségei is tisztázatlanok, ágyrajárók stb. Ugyanakkor az elhúzódó előzetes letartóztatás során s majd a kiszabott büntetés hátralevő rövidebb részének végrehajtásával olyan rabtartási költségek terhelik az elitélteket szabadulásuk után, ami komoly akadályt jelent abban, hogy visszatérjenek a dolgozók életébe.

III. A bűnüldözés eredményei:

A bíróságok ítéleteiben mutatkozó váderedményesség megegyezik a fővárosi váderedményességi átlaggal. A kiszabott büntetések a kéjelgés tekintetében általában 6 hó börtön és 1 év között ingadoznak s megfelelően egyéniesítetteknek mondhatók. Büntetett előélet megállapítása esetén a büntetés általában az 1-2 éves határ között ingadoznak. A garázdaság esetén a büntetések általában 6 hónap körül kerülnek kiszabásra, s hatósági közeg elleni erőszakkal való halmazat esetén súlyosabb esetekben két évet meghaladó néhány büntetés is előfordult.

Hiányosság mutatkozik a javító-nevelő munka és pénzbüntetés alkalmazásában, főleg az üzletszerű kéjelgés tekintetében. Itt az ilyen büntetésre való törekvés sok esetben egyenesen lehetetlen, mert az elitélt munkaviszonyban nem áll, munkakerülő s vagyontalan. Ezt az idézi elő, hogy a züllés utján megindult elitélt a börtönben az "öregek" lényegében rovott múltú züllött személyek befolyása alá kerülnek, akiknek társaságában még jobban elromlanak s nem egy esetben volt megállapítható máris visszaesés ilyen okból. Az átnevelésre való törekvés az adott börtön viszonyok mellett majd kizárt, a további züllés sokkalta gyakoribb. Ehhez vezet az a tény is, hogy a börtönből kikerülő személyt általában 500-1000 Ft között mozgó rabtartási költség terheli. Ez elhelyezkedés esetén levonásra kerül s ismét olyan helyzetbe juttatja a volt elitéltet, amelyből a bűnözés megismétlésében keresi a kiutat. Sok nehézséget jelent hogy a börtönbüntetés végrehajtása alatt nincs lehetőségük munkakönyvüket megszerezni stb. Így a börtönből kikerülve, minden társadalmi gondoskodás nélkül indulnak elhelyezkedés keresésére, ami éppen büntetett előéletükre tekintettel nem egy esetben meg nem értésbe ütközik.

A börtönben megállapítható volt, hogy nem tisztázott az előzetes orvosi vizsgálat lefolytatásának módszere sem. Egyesek arról panaszkodnak, hogy a Kun utcai intézetbe való bekerülésükkor tünetmenteseknek érezték magukat s csak néhány nap után érezték fertőződésüket. /"Bepozitáltak"/ A bírósági orvos tájékoztatása szerint nem zárható ki egy lappangó fertőződés fennforgása, de az sem, hogy a meg nem felelő elhelyezés folytán fertőződtek.

Általában még nem mondható teljesen kialakultnak a garázdaság büntetőjogi fogalma. A tényállások zöme tekintetében jellemző az italtól való befolyásoltság s főleg ennek hatása alatt ütlegelés, törés-zúzás, megbotránkoztató durva kötekedés. Számos esetnek kiváltó oka társbérleti vagy lakótársi viszály, házastársak és életközösségben élők botrányt okozó verekedései, viszályai. Néhol szabálysértési vonalra csúszik át a garázdaság bűntettének elbírálása. A VII. kerületben így vonták felelősségre azt, aki vendéglőben hangos botrányt okozott, a fellépő rendőrrel szájaskodott s az utcán mintegy 200 fő összeverődésével járó csődületet idézett elő. Szükségesnek látszik, hogy a már kialakuló gyakorlat kérdésében az eddigi tapasztalatok figyelembe vételével a Legfelsőbb Bíróság a joggyakorlat fejlesztésére irányuló döntés meghozatalával járuljon hozzá a gyakorlat megszilárdításához, fejlesztéséhez.

Határozati javaslatok:

  1. A Legfőbb Ügyészség előkészítés után a tvr. tekintetében javító-nevelő munka végrehajtására alkalmas zárt intézmény létrehozására tegyen kezdeményezést. Ennek során a Miniszter Tanácsnál meg kell tekinteni a Fővárosi Tanács VB hasonló tárgyú előterjesztésének elbírálá-sát s fontolóra kell venni a kistarcsai megfelelő intézmény ilyen irányú hasznosítását.
  2. A Legfőbb Ügyészség nyomozás feletti felügyeleti osztálya tanulmányozza az alkoholizmus befolyását a bűnözés alakulására. Az egészségügyi szervek adatainak összevetésével, társadalmi szervezetek véleményének megismerésével és a rendelkezésre álló baráti országok tapasztalatainak felhasználásával tájékoztassuk a Központi Vezetőséget megállapításainkról s az alkoholizmus visszaszorításának kezdeményezésére tegyünk javaslatokat.
  3. A Fővárosi Ügyészség hat hónapon belül tegyen előterjesztést megfelelő ügy kapcsán a Legfelsőbb Bírósági határozat meghozatalának kezdeményezésére. Felelős: Fővárosi Ügyészség, határidő: 1956. június 30.

Budapest, 1955. december 2.

 

Alapy Gyula sk.
Budapest főváros ügyésze.

BFL. XXV. 60. 00905/90/1955 (Budapest Főváros Levéltára - Fővárosi Ügyészség igazgatási TÜK-iratai.)

Ezen a napon történt február 07.

1906

Megalakul a brit Munkáspárt.Tovább

1920

A Vallás-és Közoktatásügyi Minisztérium által összehívott értekezleten elvi egyetértés született a numerus clausus (zárt szám)...Tovább

1933

Gróf Apponyi Albert magyar politikus (*1846)Tovább

1954

Jendrassik György magyar gépészmérnök, feltaláló (*1898)Tovább

1968

Ausztriában eltörlik a halálbüntetést.Tovább

  •  
  • 1 / 3
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Az ArchívNet idén utoljára összevont számokkal jelentkezik. A publikált forrásismertetések meglehetősen széttartó tematikával bírnak, azonban öt írás mégis rendelkezik metszéspontokkal, hiszen szó esik az 1956 után berendezkedő rendszer tisztségviselőinek lekáderezéséről, a Kádár-kor apróbb, mindennapos visszaéléseiről és egyedülálló, súlyos bűncselekményeiről, illetve az 1945 után fokozatosan állami kontroll alá nyomott római katolikus egyházról is. Az említett írásoktól témájával a hatodik különül el, amely azonban jövőbeli kutatások számára bírhat gondolatébresztő jelleggel.

Az időrendiséget figyelembe véve az első forrásismertetés Somorjai Ádám OSB (emeritus vatikáni levéltáros, Pannonhalmi Bencés Főapátság) Mihalovics Zsigmond jelentéseit bemutató írásának második része: a Katolikus Akció országos igazgatójának több beszámolóját prezentálja, amelyekben Mihalovics részletekbe menően tudósította a szentszéki vezetést arról, hogy az állam milyen, egyre durvább módszerekkel kívánta az uralma alá hajtani a magyarországi római katolikus egyházat.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) írása már az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni időszak egyik intézményének, a Minisztertanács Személyügyi Titkárságának a működését tárja az olvasó elé, amely nem volt közismert, azonban a káderpolitikában 1957 és 1961 között mégis nagy szerepet töltött be.

Az 1950-es évek végén végrehajtott mezőgazdasági kollektivizálási hullám Fejér megyei következményeit mutatja be Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) egy jelentés nyomán: kisebb gazdasági visszaélésektől egészen a komoly sikkasztásokig terjed azon bűncselekmények listája, amelyek a kialakított gazdasági-társadalmi rendszerre adott védekező reakcióként is értelmezhetők.

A korabeli Magyarországon példa nélkül álló bűncselekmény, az 1973-as balassagyarmati túszdráma utóhatásait Bedők Péter (belügyi referens, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) és Halász Tibor (referens, az államhatalom felsőbb szervei, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) két irat segítségével világítja meg, amelyek különlegessége, hogy az egyes megszólalók (például a lehallgatott Kisberk Imre püspök, illetve Nógrád megyei munkavállalók) annak ellenére rendelkeztek az eseményről információval, hogy a hatóságok hírzárlatot rendeltek el.

Szintén egy, a korszakban egyedülálló, maga után hírzárlatot vonó bűncselekményt mutat be levéltári iratok segítségével Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks). A Szépművészeti Múzeumba 1983 novemberében tört be egy olaszokból álló bűnbanda, az elrabolt festményeket végül egy görögországi kolostorban találták meg a nyomozás során. Az „évszázad műkincsrablásáról szóló ismertetés egyik érdekessége, hogy olyan iratokat is kiválogatott a szerző, amelyek a Népszabadságban a hírzárlat ellenére megjelenő rövidhír utáni rendőrségi vizsgálat során keletkeztek.

Magyarország huszadik századi történének egy-egy eseményéről szóló forrásismertetésektől eltér témájában Kiss András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írása, aki egy speciális forráscsoportot járt körül. A fényképek gyakran csak szemléltető eszközként, illusztrációként jelennek meg a történeti munkákban, azonban a fotók a történetírás – jelen esetben a gazdaságtörténet-írás – forrásai is lehetnek.

A hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2022. december 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő