Üzletszerű kéjelgés, garázdaság, közveszélyes munkakerülés – prostitúció és alkoholizmus

Ügyészségi jelentések az 1955. évi 17. tvr. budapesti végrehajtásáról

„Prostitúció alatt értendő az, amikor a nő minden szemérmet félretéve, minden erkölcsi gátlás nélkül, kizárólag pénzszerzés céljából bocsátja áruba a testét. Nem tekinthető tehát prostitúciónak, habár anyagi érdekből, mégis állandóság jellegével, de csak egy férfivel folytat viszonyt. Nem változtat az a körülmény, hogy rövidebb-hosszabb idő után a férfi személyében változás történik.”

A Legfőbb Ügyészség kollégiumának 1955. évi december 28.-i ülésén hozott határozata

Legfőbb Ügyész Helyettese

 1955. TÜK-00564/29

 

 

 

 

 

 

 

Szigorúan Titkos!
Kapják:
Szalay József
Götz János
Kispál Pál
Bakos Pál
Mátai Pál
Somlai Miklós
Somos István
Tóth Lajos
Varga Sándor
Alapy Gyula
Váradi János
Petik Gyula
Szenvedi Jenő
Czinege Lajos
Katona Zoltán
19 megyei ügyész

A Legfőbb Ügyészség kollégiumának 1955. évi december 28.-i ülésén hozott

határozata

a fővárosi ügyésznek az üzletszerű kéjelgés és a garázdaság üldözésének a főváros területén

történő alakulásáról előterjesztett jelentésével kapcsolatban.

A kollégium a jelentést elfogadja és megállapítja, hogy a jelentésben feltárt helyzet megoldása, - a bűnügyi problémákon felül - olyan társadalmi kérdés, mellyel a bűnüldöző szerveken kívül az állami és a társadalmi szerveknek, az egész társadalomnak foglalkozni kell. E kérdés megoldása érdekében azonban továbbra is keresni kell azokat az ügyészi eszközöket, amelyekkel eredményesen hozzájárulhatunk a prostitúció és a garázdaság leküzdéséhez.

A fővárosi ügyészség gyakorlatának fogyatékossága e bűncselekménykategóriában, hogy viszonylag igen kis számban indult eljárás olyan osztályidegen személyek és deklasszált elemek ellen, akik köztudomás szerint ilyen bűncselekmények elkövetésében, - ha ügyesebben is, - de nagy számban veszik ki részüket, - és ez a körülmény arra mutat, hogy az osztályhelyzet felderítésére fordított figyelem nem volt kielégítő. Torz képet adnak a statisztikai adatok, mert azok szerint ilyen cselekményeket elkövetőként főleg dolgozók vannak feltüntetve, ez pedig nem lehet és nem jellemző fővárosban élő dolgozóinkra.

A garázdaság elleni harc sikere érdekében a gyakorlat számára nagyobb segítséget kell nyújtani a garázdaság fogalmának pontos meghatározásában, más bűncselekményektől való elhatárolásában.

Határozat.

1/ A fővárosi ügyész biztosítsa, hogy a jelentésben tárgyalt bűncselekmények felderítésénél nagyobb gondot fordítsanak az osztályhelyzet tisztázására és a bűnüldözés élét az osztályidegen és deklasszált elemek ellen irányítsák.

Felelős: fővárosi ügyész
Határidő: folyamatos

2/ Óvakodni kell attól, hogy az 1955. 17. tvr. 6. és 7. §-ában foglalt bűncselekmények elkövetése címén a dolgozókat alaptalanul zaklassák. Különösen fel kell hívni az ügyészek figyelmét arra, hogy a lazább erkölcsű személyek zaklatásától - ha tevékenységük vagy magatartásuk nem bűncselekmény - tartózkodjanak. Ha azonban a bűncselekmény elkövetése bizonyítható, biztosítsák a soronkivüliséget az eljárás bármely szakaszában; - a bíróságnál indítványozzák a tárgyalások soronkivüli kitűzését.

Felelős: fővárosi ügyész
Határidő: folyamatos

3/ A nyomozás feletti felügyeleti főosztály kezdeményezze és kérje a Jogtudományi Intézet segítségét annak vizsgálatához, hogy az alkoholizmus és a prostitúció milyen hatással van a bűnözés alakulására, - hogy komoly adatok alapján a megelőzés érdekében megfelelő kezdeményező javaslatokat tehessünk.

Felelős: fővárosi ügyész
Határidő: január 15.

4/ A bírósági főosztály megfelelő tanulmányok és gyakorlati tapasztalatok alapján akár konkrét ügy, akár elvi döntés kezdeményezése kapcsán adjon segítséget a Legfelsőbb Bíróságnak a garázdaság fogalmának meghatározásához, - illetve egyéb bűncselekményektől való elhatárolásához.

Felelős: fővárosi ügyész
Határidő: április 1.

5/ A tárgyalt bűncselekmények megelőzése érdekében gondoskodni kell arról, hogy a feltárt és a sajtó nyilvánosságára alkalmas esetek a lapokban az eddiginél rendszeresebben jelenjenek meg, - s így az ilyen bűncselekmények üldözésének - a sajtó hírek tükrében - mutatkozó kampányszerűsége megszűnjön.

Felelős: fővárosi ügyész
Határidő: folyamatos

6/ A garázdaság és prostitúció elleni küzdelemben a tömegszervezetek aktívabb részvételét kell biztosítani. Ehhez a párt, elsősorban a Nagybudapesti P. VB. segítségét kell kérni.

Felelős: fővárosi ügyész
Határidő: folyamatos

7/ Javaslatot kell tenni a Fővárosi Tanácsnak a Rákóczi út végén és keleti pályaudvar környékén lévő italboltok jellegének megváltoztatására, valamint a Marx-téri büffé felszámolására.

Felelős: fővárosi ügyész
Határidő: január 15.

8/ A Titkárság, a Bírói és Nyomozási főosztállyal együtt készítsen javaslatot a V.K.G.M.-nek, hogy a készülő lakásrendeletbe vegyenek fel olyan rendelkezést, mely szerint, ha valakit a bíróság az 1955. évi 17. tvr. 6. §.ában foglalt bűncselekmény miatt bármilyen büntetésre ítél, azzal szemben a bérbeadó felmondással élhessen, illetve a lakás igénybevehető legyen.

Felelős: fővárosi ügyész
Határidő: január 15.

9/ Az 1956. év második negyedévi tervbe fel kell venni a miskolci, ózdi, sztálinvárosi és komlói ügyész beszámolójának megvitatását, az 1955. évi 17. tvr. 6. és 7. §-aiban foglalt bűncselekmények alakulásáról és az e bűncselekményekben követett gyakorlat elemzéséről.

Felelős: fővárosi ügyész
Határidő: március 15.

Budapest, 1955. december 30.

 Götz János s.k.
Legfőbb Ügyész Helyettese.

 

 

BFL. XXV. 60. 00905/90/1955. (Budapest Főváros Levéltára - Fővárosi Ügyészség igazgatási TÜK-iratai.)

Ezen a napon történt november 30.

1913

Megalakul a Magyar Turista Szövetség (MTSZ). Elnökének gróf Teleki Sándort jelölik. Mire a lényegi munkát elkezdhették volna, kitört az...Tovább

1918

Alakuló ülését tartja Budapesten az Ifjúmunkások Országos Szövetsége (IOSZ), amely a munkáshatalomért folyó harcot tűzi ki célul. Központi...Tovább

1939

A Szovjetunió megtámadja Finnországot. (Ez az ún. téli háború.)Tovább

1963

Budapesten átadják az első gyalogos aluljárót az Astoriánál.Tovább

1990

Hivatalosan is befejeződik a berlini fal bontása.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Sport, társadalom, politika a 20. században

„A béke vagy te, Sport! / a népeket egymáshoz fűző szép szalag: /és testvérré lesznek mind általad, / önuralomban, rendben és erőben” ‒ írta Pierre de Coubertin báró 1912-ben az Óda a sporthoz című versében. Coubertin a modern olimpiai eszme egyik legkiválóbb képviselője volt: mélyen hitt abban, hogy a sport, a tisztességes versengés önbizalmat ad, erkölcsös jellemet formál, megnemesíti az embereket, és hozzájárul a népek megbékéléséhez. Az ókori olimpiák példája nyomán azt szerette volna, ha a játékok idejére szünetelnének a háborúk, és béke honolna a földön. Meg volt győződve arról, hogy az emberiség harmonikus fejlődéséhez elengedhetetlen a világbéke, és ezt leginkább a sport segítségével lehet megvalósítani. Szép és tiszta elgondolása azonban illúziónak bizonyult. Ha ugyanis visszatekintünk a 20. század történelmére, azt látjuk, hogy a politikai, gazdasági, ideológiai megfontolások a legtöbb esetben felülírták az olimpiai eszmét. A két pusztító erejű világháború, az 1945 utáni évtizedek nagyhatalmi szembenállása, vagy a harmadik világban lezajlott számos helyi fegyveres konfliktus mind azt bizonyítja, hogy az elmúlt évszázadban a politikusok többsége az együttműködés, a megbékélés helyett inkább a nyers érdekérvényesítés eszközeit választotta.

Magyarországon a sport a 19. század végén, a 20. század elején vált egyre népszerűbbé: az úszás, az evezés, a korcsolyázás, az atlétika, a kerékpározás mellett elsősorban a labdarúgás. A Magyar Labdarúgó Szövetség 1901-ben alakult meg, ekkor indult el az első hazai bajnokság is. Az első kettőt az ország legrégebbi futballcsapata, az 1897-ben létrejött BTC (Budapesti Torna Club) nyerte, ezt követően több mint két évtizedig az FTC (Ferencvárosi Torna Club) és az MTK (Magyar Testgyakorlók Köre) versenyzett az első helyért. Rivalizálásuk ‒ sokszoros áttételen keresztül ‒ a magyar társadalom keresztény‒zsidó ellentétét is kifejezte. A két világháború közötti időszakban a sport tömeges méretű időtöltéssé vált, a versenysportok terén pedig Magyarország nagyhatalom lett. Ugyanakkor a testnevelés ‒ amelyet már 1921-ben kötelezővé tettek az iskolákban ‒ egyre nyíltabban kapcsolódott össze a militarista szellemű neveléssel. 1947 és 1951 között szovjet mintára a sportot is állami ellenőrzés alá vonták. Mivel továbbra is a labdarúgás volt az egyik legnépszerűbb sportág, az 1950-es években leginkább ezt politizálták át. Az Aranycsapat kiugró nemzetközi sikereiből a hatalom is igyekezett profitálni, és a sikereket saját diadalaként könyvelte el. A diktatúra nyomásának enyhülésével a politika a sportból is kezdett visszavonulni. E folyamat azonban korántsem volt teljes, ezt az 1984-es Los Angeles-i olimpia bojkottja is bizonyítja. A Magyar Olimpiai Bizottság ugyanis kénytelen volt elfogadni a pártvezetés azon „ajánlatát”, hogy a Szovjetunió iránti szolidaritásból a magyar sportolók se vegyenek részt ezen az olimpián. A politikának ez a durva és közvetlen beavatkozása komoly törést okozott a magyar sportban, ami a későbbi eredményekben is megmutatkozott.

Az ArchívNet idei 4‒5. összevont számának fő témája tehát: „Sport, társadalom, politika a 20. században”. A témaválasztás azért is aktuális, mert a világjárvány miatt 2020 helyett az idén rendezték meg a labdarúgó-Európa-bajnokságot és a XXXII. nyári olimpiai játékokat. Összeállításunkban tizenegy írást közlünk, ezek közül hét kapcsolódik szorosan a témához. Sipos-Onyestyák Nikoletta a politika és a sport kapcsolatát vizsgálja az ún. kis-hidegháború korszakában, külön-külön részletezve a moszkvai, a Los Angeles-i és a szöuli olimpiát. Koós Levente egy 1963-as labdarúgó-mérkőzés kapcsán elemzi a Kádár-korszak legproblémásabb egyesületének számító FTC és a diktatúra irányítóinak viszonyrendszerét. Kántás Balázs és Szerényi Ildikó az egykor világhírű, de mára elfeledett sakkfeladvány-szerző, Neukomm Gyula eseménydús életét eleveníti fel személyes dokumentumok segítségével. Kiss András írása arról szól, miként kapcsolódott össze a két világháború között a testedzés a militarista neveléssel, és milyen szerepet játszottak ebben a vállalatok. Sáfár Gyula az 1950-es évek, míg Szabó Csaba Gábor a Kádár-korszak tömegsportját taglalja a Békés megyei spartakiádok, illetve a Komáromi Állami Gazdaság sportkörei vizsgálata alapján. Bubik Gyöngyi és Garadnai Zoltán a százéves korában nemrég elhunyt Fülöp edinburgh-i herceg és Magyarország sportkapcsolatairól ír annak kapcsán, hogy a herceg a múlt század hetvenes éveiben sportemberként többször megfordult Magyarországon, részt vett a Magyar Lovassport Szövetség által szervezett bajnokságokon, és a nemzetközi versenyeken is a magyar csapat riválisának számított. Négy további forrásközlést is olvashatunk. Völgyesi Zoltán a gyermekvasút építését és az ehhez kapcsolódó korabeli kommunista propagandát mutatja be. Csikós Gábor és Ö. Kovács József Varga Zsuzsanna közelmúltban megjelent, a magyar mezőgazdaság szocialista korszakát kelet-európai kontextusban tárgyaló angol nyelvű könyve kapcsán készít mérleget a jelenkortörténeti források feltárásának és értelmezésének módszertani kérdéseiről. Összeállításunk zárásaként Veres Emese-Gyöngyvér a székelyföldi evangélikus missziós egyház történetéről ír, Somorjai Ádám OSB pedig Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius utolsó magyarországi jelentéseit közli és beszámol a nuncius 1945-ös távozásáról is.

Budapest, 2021. november 26.

L. Balogh Béni

főszerkesztő