A KISZ vezetői az MSZMP IKB titkársági ülésén a KISZ első kongresszusának összehívására tettek javaslatot. A Titkárság nem tartotta „...Tovább
A népi kollégiumok nevelési tapasztalatai
Ankét a Petőfi körben
Magyar Nemzet, 1956. szeptember 21.
Kollégiumi demokrácia csakis akkor lesz, ha a társadalomban sikeresen fejlődik tovább a demokratizmus – állapították meg a Petőfi kör őszi, első estjének a résztvevői. Megbeszélésük középpontjában a Politikai Bizottság: a népi kollégiumok felállításáról szóló határozatának gyakorlati megvalósítása állt.
Ezren gyűltek össze az őszi évad első Petőfi köri estjén, 19-én, szerdán fél hétkor - nem is lehetett a Kossuth Klub helyiségeiben megtartani, hanem az érdeklődők átsétáltak az Eötvös Loránd Tudományegyetem „Gólyavár"-ába, s még ott sem jutott hely mindenkinek.
Bevezetőben
, a kör titkára, ismertette a szeptember-október havi programot. „Úgy tűnik - mondotta végül -, hogy a szeretet és a bizalom nem csökkent a Petőfi kör iránt a hosszú nyári időszak alatt sem. Tagjaink sorából kilépett egy ember, felvételét kérte nyolcszáz." A legközelebbi program jövő szerdán, 26-án a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulattal közösen, a gazdasági vezetők kérdéseinek vitája lesz, , a Központi Statisztikai Hivatal elnökének vezetésével.Az ankét Pataki Ferenc aspiránsnak, a DISZ Központi Vezetősége tagjának előadásával kezdődött. Elöljáróban örömmel üdvözölte a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága vasárnap közzétett határozatát a
. Ez a határozat régi, fájdalmas igazságtalanságot tesz jóvá, amikor korrigálja az 1948-as -elleni párthatározatot. „Annak alapja - mondotta Pataki Ferenc - az akkori bizalmatlanság volt a nemzeti sajátosságokkal szemben, s a Tájékoztató Iroda Jugoszlávia elleni határozatának talaján sarjadt. Különösen most, a XX. kongresszus után, világos az a kár, amit annak idején a NÉKOSZ felszámolása okozott." Pataki Ferenc előadói beszédében azt is kívánta még, hogy adjanak új értékelést Kardos László és Gyenes Antal, a NÉKOSZ volt vezetői munkásságáról, olyan széles nyilvánosság előtt, mint amilyen előtt 1948-ban megbélyegezték őket. Beszélt Pataki Ferenc a saját felelősségéről is, amiért akkoriban részt vállalt a NÉKOSZ felszámolásából.Önkritikával kezdte az első felszólaló is, Győrffy Sándor, a Párttörténeti Intézet osztályvezetője. Majd a NÉKOSZ elleni 1948-as határozat és a Rajk-per kapcsolatát elemezte. Még e felszólalás közben javaslat érkezett az elnökséghez, hogy az első felállítandó kollégium viselje Rajk László nevét - és a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem jelenlevő rektorhelyettese, László Imre nyomban be is jelentette, hogy az egyetemükön már szervezés alatt álló három új kollégium valamelyike ezt a javaslatot magáévá fogja tenni.
„Megbeszélésünk középpontjában a Politikai Bizottság határozatának megvalósítása áll" - mondotta Győrffy Sándor, és ezen az estén valóban jóval kevesebb szó esett a múltról, mint a jelen feladatairól.
tanár felszólalásában a munkásifjúság helyzetének keresztmetszetét adta, számszerűen kimutatván, hány gyerek iratkozik be évente általános iskolába, hány végzi azt el, az általános iskolát végzettekből viszont hány jut tovább középiskolába, a középiskolát végzettek közül végtére hány jut egyetemre. E helyzet tudományos feltárását követelte, hogy abból következtetéseket vonhassunk le a jövő feladatokra nézve, és azt javasolta, indítson az Oktatásügyi Minisztérium általános felmérési munkát, mindenekelőtt a külső Angyalföldön.Ehhez a javaslathoz aztán számosan csatlakoztak, s egyáltalában jellemző volt erre a Petőfi köri estre a részt kérés a feladatokból: az Orvostudományi Egyetem egyik tanársegéde intézete nevében ott, helyben vállalta, hogy orvosi szemszögből segítséget nyújtanak a felmérés munkájához; a Hazafias Népfront VII. kerületi bizottságának egyik tagja megígérte, hogy a saját kerületükben elvégzik ezt a „feltérképezést"; az Eötvös Loránd Tudományegyetem pedagógiai tanszéke több aláírással ellátott levélkét juttatott el az elnökséghez, amelyben felajánlotta segítségét az angyalföldi szociografikus vizsgálatoknál; Sándor András író bejelentette, hogy megszervezi ezt a munkát Sztálinvárosban; a Szikra Könyvkiadó jelen volt munkatársai közölték, hogy 1957 elejétől kezdve sorozatban megjelentetik a volt falukutatók műveit, és utána sor kerülhetne az itt elhatározott szociográfiai munkák kiadására stb.
De másfajta „vállalásokat" is hallhattunk az est folyamán. A Központi Fizikai Kutató Intézet egyik munkatársa elmondotta például, hogy az Intézet örömmel patronálna egy fizikus-matematikus szakkollégiumot, de szívesen eljárnának előadásokat tartani középiskolás kollégiumokban is. És még ezen kívül is „sokat adhatnak a volt népi kollegisták a mai fiatalságnak - mondotta felszólalásában
, a Társadalmi Szemle rovatvezetője: - elmondhatjuk nekik, hogyan építettük annak idején az életünket, megismertethetjük őket a mi tapasztalatainkkal." Győrffy Sándor javasolta, hogy az első kollégiumok igazgatóivá az Oktatásügyi Minisztérium önként jelentkező és most lehetőleg pedagógiai pályán mozgó volt NÉKOSZ-istákat nevezzen ki. A „felajánlásokat," ezt az új színt a Petőfi kör életében, nagy tapsok nyugtázták.Elmondták azonban a felszólalók azt is, hogy az újjáéledő kollégiumi rendszer még nem old meg mindent. Már Pataki Ferenc is beszélt ezzel kapcsolatban például az egyetemi reform elodázhatatlan szükségességéről. Annak a véleményének is kifejezést adott, hogy bár hatalmas munka, mégsem elég az egyetemek és középiskolák diákszállóinak visszaalakítása kollégiumokká - hanem az átszervezést ki kell terjeszteni az
, sőt, az üzemi leány- és legényszállásokra is. Kemény István elmondotta, hogy általános iskolai kollégiumokra is szükség van, a rossz környezetben élő gyermekek megmentése érdekében. író is azt a nézetet vallotta, hogy „a népi kollégiumok újjászervezése csak az első lépés" - foglalkozni kell például a parasztfiatalok téli továbbképzésének gondolatával, a DISZ keretében téli parasztfőiskolát kell létesíteni stb. Utalt ezzel kapcsolatban az úgynevezett amely 1954 végén nyilvánosságot nem, csupán támadásokat kapott, s amely többek között már akkor követelte a kollégiumi rendszerhez való visszatérést. (A jelenvoltak örömére szolgált, hogy az elnökség részéről bejelentették: a DISZ Központi Vezetősége utasította az Intéző Bizottságot, hogy vizsgálja felül két év előtti, e platformmal szemben elutasító álláspontját.)Megállapították a részvevők azt is, hogy a kollégiumi nevelés kérdései nem választhatók el életünk egészétől. Kollégiumi demokrácia csakis akkor lesz, ha a társadalomban sikeresen fejlődik tovább a demokratizmus.
A Petőfi kör a továbbiakban is ehhez kíván hozzájárulni.
Ember Mária
Ezen a napon történt április 19.
1957
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő