A gorlicei áttörés az első világháborúban: Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregeinek sikeres támadása az oroszok ellen.Tovább
Kollégiumi mozgalmat!
Művelt Nép, 1956. szeptember 23.
Nemcsak a kollégiumokat, de magát a kollégiumi mozgalmat is újjá kell teremtenünk! A kettő egymás nélkül elképzelhetetlen! Az új népi kollégiumok felállításához, a mozgalom újjászervezéséhez az egész társadalom összefogására, elsősorban az ifjúság és a pedagógusok aktív részvételére van szükség. A kollégiumépítő mozgalom e nélkül kudarcra van ítélve – vélekedik a szerző.
A cikk a kollégiumi mozgalom rehabilitációját követeli, eközben egyfajta idealizált képet ad a népi kollégiumi mozgalomról.
Rég várt s ifjúságunk életében nagy jelentőségű határozatot hozott pártunk
. Elemezve és értékelve a kollégiumi nevelésről kialakult sajtóvita tapasztalatait, határozattan állást foglalt a népi kollégiumok újjászervezése mellett. Ezzel mintegy elvileg is rehabilitálta, jogaiba visszahelyezte a felszabadulást követő évek egyik legjelentősebb ifjúsági mozgalmát, a népi kollégiumi mozgalmat. „Az új kollégiumok kialakításakor - mondja a határozat - a mai körülményeknek megfelelően fel kell használni a régi népi kollégiumi mozgalom nevelési vívmányait, egészséges tapasztalatait. Meg kell vizsgálni a volt szakmai nevelési rendszerét is abból a szempontból, hogyan lehet alkalmazni ennek pozitív tapasztalatait." Az ifjúsági nevelés hagyományos, mindig jól bevált módszereinek intézményes alkalmazására nyílik mód ezzel a határozattal. Most már a tetteken a sor: még az idén szülessenek meg az új népi kollégiumok!Az első, kezdeti eredményekről máris beszámolhatunk olvasóinknak. Budapesten és a szegedi egyetemen újjászervezik az Eötvös-kollégiumot, a fővárosi közgazdászok egyszerre három kollégium létesítésén fáradoznak. A volt kollégisták baráti találkozón vállalták az újonnan létesülő kollégiumok patronálását, ilyen értelemben hoztak határozatot a budapesti Dózsa György népi kollégium, s a debreceni kollégiumok volt növendékei. Az Oktatásügyi Minisztérium és a
megbízottai ezekben a napokban járják sorra az ország jelentősebb tanintézeteit, hogy felkutassák a lehetőségeket az új kollégiumok létesítésére. Néhány egyetemen a diákifjúság a maga erejéből igyekszik kollégiumokat teremteni.A párt határozata, reméljük, véget vet a kollégiumok szervezése körül tapasztalható tétovaságnak és huzavonának. A kezdeti törekvések összhangját ugyanis mind ez ideig még nem sikerült biztosítani, s úgyszólván még semmi sem történt a középiskolás kollégiumok létesítése ügyében. Természetesen - mint ezt a határozat is hangsúlyozza - a
nevelési módszereit nem lehet a mai, megváltozott viszonyok között lemásolni, s az új kollégiumok megteremtésekor tág teret kell biztosítani a különféle közösségi formáknak, kísérleteknek. De az már feltétlenül hiba, hogy most, a munka kezdetén, még mindig nem tudjuk pontosan: milyenek is lesznek ezek az új kollégiumi közösségek, milyen szerepük lesz a tanintézetek, az ifjúsági mozgalom életében? A sajtóvitának is súlyos fogyatékossága volt, hogy úgyszólván kimerült a kollégiumok szükségességének demonstratív hangsúlyozásában, de éppen a tudományos-pedagógiai módszereket elhanyagolja.Amint látható, a kollégiumok szervezését különböző tárgyi akadályok s megoldatlan módszertani kérdések nehezítik. Ezeket aligha lehet pusztán „hivatalos" úton, a minisztérium és a DISZ központi szerveinek felső intézkedéseivel elintézni; megoldásukhoz az egész társadalom, főképp az érdekelt ifjúság és a pedagógusok aktív részvételére van szükség! Nemcsak a kollégiumokat, de magát a kollégiumi mozgalmat is újjá kell teremtenünk! A kettő egymás nélkül elképzelhetetlen! A régi népi kollégiumok is hasonló módon alakultak: mennyi találékonyság, mennyi eredeti módszer bukkant fel ekkoriban, mert az ifjúság szívügyének érezte a maga közösségének, otthonának megteremtését! Elég lenne az önálló kezdeményezés jogát bátrabban megadni fiataljainknak, s a volt kollégisták, pedagógusok tanácsai, segítsége alapján hamar virágba szökkenne a kollégiumépítő mozgalom. S bizonyos, hogy a társadalom nem lenne közömbös a kollégiumok iránt. „Az új kollégiumok működésének megfelelő kialakítása érdekében támaszkodni kell a legszélesebb társadalmi öntevékenységre és kezdeményezésre, a különböző tömegszervezetek és a Hazafias Népfront hozzájárulására is" - mondja a párthatározat. Nyilván ez az útja-módja a súlyos tárgyi nehézségek, a túlzsúfoltság, a helyiség- és pénzhiány leküzdésének. A leendő kollégisták szülei, üzemek, termelőszövetkezetek dolgozói, vagy egyéni gazdák; községi tanácsok, üzemi bizottságok, Népfront-szervezetek vállalhatnák egy-egy kollégium, vagy akárcsak egy-egy kollégista anyagi támogatását. A mozgalom demokratikus fölépítése és széles tömegkapcsolata megoldhatatlannak hitt nehézségeket hárít el az útból!
De a kollégiumi nevelés kívánt összhangja s irányítása sem oldható meg egységes mozgalom nélkül. A kollégiumi nevelés alapja: a diákközösség önállósága, autonóm jogai. De éppen ezért szükséges a menet közben felmerülő tapasztalatok állandó lelkiismeretes vizsgálata, tudományos-pedagógiai értékelése. Ehhez a legjobb pedagógus-szakemberek, az ifjúsági mozgalomban jártas vezetők tevékeny közreműködésére van szükség. Az egységes irányítás jelentősége abban is megmutatkozik, hogy biztosítani tudja a kollégiumi közösségek állandó szoros kapcsolatát az élettel, a tanintézetek munkájával, az egész ifjúsági mozgalommal, a párttal. E nélkül a kollégiumok könnyen magukba zárkózó, anarchisztikus kis csoportocskákra esnének széjjel. A kollégiumi nevelés érdeke is megköveteli tehát a kollégiumi mozgalom szervezetének a DISZ keretei között történő kialakítását.
Mindez hitünk szerint elegendő indok arra, hogy a párthatározatot követő első lépésként az egységes kollégiumi mozgalom megteremtését javasoljuk. Hasznos lenne, ha az érdekelt szakemberek, volt kollégisták és ifjúsági vezetők országos értekezletét a DISZ összehívná, s ezzel, mintegy az ifjúság kezébe tenné le a kollégiumi mozgalom ügyét.
(B.)
Ezen a napon történt május 02.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő