Kollégiumi mozgalmat!

Művelt Nép, 1956. szeptember 23.

Nemcsak a kollégiumokat, de magát a kollégiumi mozgalmat is újjá kell teremtenünk! A kettő egymás nélkül elképzelhetetlen! Az új népi kollégiumok felállításához, a mozgalom újjászervezéséhez az egész társadalom összefogására, elsősorban az ifjúság és a pedagógusok aktív részvételére van szükség. A kollégiumépítő mozgalom e nélkül kudarcra van ítélve – vélekedik a szerző.
A cikk a kollégiumi mozgalom rehabilitációját követeli, eközben egyfajta idealizált képet ad a népi kollégiumi mozgalomról.

Rég várt s ifjúságunk életében nagy jelentőségű határozatot hozott pártunk

. Elemezve és értékelve a kollégiumi nevelésről kialakult sajtóvita tapasztalatait, határozattan állást foglalt a népi kollégiumok újjászervezése mellett. Ezzel mintegy elvileg is rehabilitálta, jogaiba visszahelyezte a felszabadulást követő évek egyik legjelentősebb ifjúsági mozgalmát, a népi kollégiumi mozgalmat. „Az új kollégiumok kialakításakor - mondja a határozat - a mai körülményeknek megfelelően fel kell használni a régi népi kollégiumi mozgalom nevelési vívmányait, egészséges tapasztalatait. Meg kell vizsgálni a volt szakmai nevelési rendszerét is abból a szempontból, hogyan lehet alkalmazni ennek pozitív tapasztalatait." Az ifjúsági nevelés hagyományos, mindig jól bevált módszereinek intézményes alkalmazására nyílik mód ezzel a határozattal. Most már a tetteken a sor: még az idén szülessenek meg az új népi kollégiumok!

Az első, kezdeti eredményekről máris beszámolhatunk olvasóinknak. Budapesten és a szegedi egyetemen újjászervezik az Eötvös-kollégiumot, a fővárosi közgazdászok egyszerre három kollégium létesítésén fáradoznak. A volt kollégisták baráti találkozón vállalták az újonnan létesülő kollégiumok patronálását, ilyen értelemben hoztak határozatot a budapesti Dózsa György népi kollégium, s a debreceni kollégiumok volt növendékei. Az Oktatásügyi Minisztérium és a

megbízottai ezekben a napokban járják sorra az ország jelentősebb tanintézeteit, hogy felkutassák a lehetőségeket az új kollégiumok létesítésére. Néhány egyetemen a diákifjúság a maga erejéből igyekszik kollégiumokat teremteni.

A párt határozata, reméljük, véget vet a kollégiumok szervezése körül tapasztalható tétovaságnak és huzavonának. A kezdeti törekvések összhangját ugyanis mind ez ideig még nem sikerült biztosítani, s úgyszólván még semmi sem történt a középiskolás kollégiumok létesítése ügyében. Természetesen - mint ezt a határozat is hangsúlyozza - a

nevelési módszereit nem lehet a mai, megváltozott viszonyok között lemásolni, s az új kollégiumok megteremtésekor tág teret kell biztosítani a különféle közösségi formáknak, kísérleteknek. De az már feltétlenül hiba, hogy most, a munka kezdetén, még mindig nem tudjuk pontosan: milyenek is lesznek ezek az új kollégiumi közösségek, milyen szerepük lesz a tanintézetek, az ifjúsági mozgalom életében? A sajtóvitának is súlyos fogyatékossága volt, hogy úgyszólván kimerült a kollégiumok szükségességének demonstratív hangsúlyozásában, de éppen a tudományos-pedagógiai módszereket elhanyagolja.

Amint látható, a kollégiumok szervezését különböző tárgyi akadályok s megoldatlan módszertani kérdések nehezítik. Ezeket aligha lehet pusztán „hivatalos" úton, a minisztérium és a DISZ központi szerveinek felső intézkedéseivel elintézni; megoldásukhoz az egész társadalom, főképp az érdekelt ifjúság és a pedagógusok aktív részvételére van szükség! Nemcsak a kollégiumokat, de magát a kollégiumi mozgalmat is újjá kell teremtenünk! A kettő egymás nélkül elképzelhetetlen! A régi népi kollégiumok is hasonló módon alakultak: mennyi találékonyság, mennyi eredeti módszer bukkant fel ekkoriban, mert az ifjúság szívügyének érezte a maga közösségének, otthonának megteremtését! Elég lenne az önálló kezdeményezés jogát bátrabban megadni fiataljainknak, s a volt kollégisták, pedagógusok tanácsai, segítsége alapján hamar virágba szökkenne a kollégiumépítő mozgalom. S bizonyos, hogy a társadalom nem lenne közömbös a kollégiumok iránt. „Az új kollégiumok működésének megfelelő kialakítása érdekében támaszkodni kell a legszélesebb társadalmi öntevékenységre és kezdeményezésre, a különböző tömegszervezetek és a Hazafias Népfront hozzájárulására is" - mondja a párthatározat. Nyilván ez az útja-módja a súlyos tárgyi nehézségek, a túlzsúfoltság, a helyiség- és pénzhiány leküzdésének. A leendő kollégisták szülei, üzemek, termelőszövetkezetek dolgozói, vagy egyéni gazdák; községi tanácsok, üzemi bizottságok, Népfront-szervezetek vállalhatnák egy-egy kollégium, vagy akárcsak egy-egy kollégista anyagi támogatását. A mozgalom demokratikus fölépítése és széles tömegkapcsolata megoldhatatlannak hitt nehézségeket hárít el az útból!

            De a kollégiumi nevelés kívánt összhangja s irányítása sem oldható meg egységes mozgalom nélkül. A kollégiumi nevelés alapja: a diákközösség önállósága, autonóm jogai. De éppen ezért szükséges a menet közben felmerülő tapasztalatok állandó lelkiismeretes vizsgálata, tudományos-pedagógiai értékelése. Ehhez a legjobb pedagógus-szakemberek, az ifjúsági mozgalomban jártas vezetők tevékeny közreműködésére van szükség. Az egységes irányítás jelentősége abban is megmutatkozik, hogy biztosítani tudja a kollégiumi közösségek állandó szoros kapcsolatát az élettel, a tanintézetek munkájával, az egész ifjúsági mozgalommal, a párttal. E nélkül a kollégiumok könnyen magukba zárkózó, anarchisztikus kis csoportocskákra esnének széjjel. A kollégiumi nevelés érdeke is megköveteli tehát a kollégiumi mozgalom szervezetének a DISZ keretei között történő kialakítását.

Mindez hitünk szerint elegendő indok arra, hogy a párthatározatot követő első lépésként az egységes kollégiumi mozgalom megteremtését javasoljuk. Hasznos lenne, ha az érdekelt szakemberek, volt kollégisták és ifjúsági vezetők országos értekezletét a DISZ összehívná, s ezzel, mintegy az ifjúság kezébe tenné le a kollégiumi mozgalom ügyét.

 

(B.)


Ezen a napon történt november 27.

1972

Leonyid Iljics Brezsnyev villámlátogatásra érkezik Magyarországra, a tököli szovjet katonai reptéren váratlanul száll le. Elindulása után...Tovább

1987

A magyar kormány dönt a világútlevél bevezetéséről (életbe lép: 1988. január 1-jén)Tovább

  • <
  • 2 / 2
  •  

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

A lapunk idei ötödik számában négy forrásismertetés olvasható, amelyek közül kettő a második világháború utáni Magyarország külországokkal való kapcsolataiba enged betekintést. A két másik forrásismertetés fő témája ugyan eltér az előzőekétől, azonban ez utóbbiakban is megjelenik – a személyek szintjén – a külfölddel, a külországokkal való kapcsolat.
Időrendben az első Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) két részes forrásismertetésének a második fele. Ezúttal olyan iratokat mutat be a szerző, amelyek a magyar–csehszlovák lakosságcsere Nógrád-Hont vármegye nyugati felére vonatkoznak: a kirendelt magyar összekötők jelentéseit, akik arról írtak, hogy a településeken miként zajlott a szlovákság körében a csehszlovák agitáció az átköltözés érdekében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Mindszenty József és Zágon József halálának 50. évfordulója kapcsán a Szent István Alapítvány levéltárából mutat be egy iratot. Amelyhez kapcsolódóan bemutatja az azt őrző gyűjteményt is. Az ismertetett dokumentum egy Zágon Józseffel lezajlott beszélgetés összefoglalója, amelyet Tomek Vince, a piarista rend generálisa jegyzett le; kifejtve többek között, hogy miként állt Mindszenty személyének, valamint utódlásának kérdése a nemzetközi térben.
Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) forrásismertetésének második részében a Mikroelektronikai Vállalat létrehozásának előzményeihez kapcsolódóan mutat be egy iratanyagot, amelyet az Államibiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára őriz. Az állambiztonság a saját módszereivel igyekezett hozzájárulni ahhoz, hogy csökkenjen Magyarország technológiai lemaradása: ehhez lett volna szükséges rávenni az együttműködésre az Egyesült Államokba emigrált Haraszti Tegze Péter villamosmérnököt, azonban ez a próbálkozás kudarcba fulladt.
Idén október 3-án avatták fel a néhai brit miniszterelnök, Margaret Thatcher emlékművét Budapesten. Ennek apropóján Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) idézte fel a Vaslady 1984-es magyarországi látogatását. Az esemény kiemelkedő fontosságú volt nemcsak az év, hanem az évtized számára hazánkban: Thatcher volt ugyanis az első brit kormányfő, aki hivatali ideje során látogatott Magyarországra – a fogadó fél ennek megfelelően igyekezett vendégül látni.
Az idei ötödik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2025. november 14.

Miklós Dániel
főszerkesztő