Rajk Lászlót nevezték ki belügyminiszternek, jó kapcsolata a népi kollégistákkal hatott az ifjúsággal kapcsolatos döntésekre.Tovább
Tomek Vince piarista generális és a Pápai Magyar Intézet
Tomek Vince piarista generális, a huszadik századi római magyar emigráció egyik legjelentősebb személyisége 1947-től 1986-ban bekövetkezett haláláig élt Rómában. 1947-ben a kegyesrend generálisává választották – ebben a minőségében vett részt a II. Vatikáni Zsinaton. 1967-ben vonult nyugdíjba, de továbbra is a rend római központjában, a generalicián lakott. A pápai címet 1940-ben elnyert Magyar Intézettel Tomek már azelőtt is kapcsolatban állt, hogy generálissá választották volna. Tomeknek az Intézettel való kapcsolatáról a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárában található egy négy oldalas, dátum nélküli, írógéppel írt feljegyzése. Emlékezetből írta meg, ezért információi hiányosak, pontatlanok, nem mindenben állják meg a helyüket, de sok ismeretlen és érdekes részletet tartalmaznak.
Tomek Vince piarista generális, a huszadik századi római magyar emigráció egyik legjelentősebb személyisége 1947-től 1986-ban bekövetkezett haláláig élt Rómában.[1] 1947-ben a kegyesrend generálisává választották – ebben a minőségében vett részt a II. Vatikáni Zsinaton. 1967-ben vonult nyugdíjba, de továbbra is a rend római központjában, a generalicián lakott. Nagy tekintélynek örvendett. Kálmán Peregrin azt írja róla, hogy „kényesen ügyelt arra, hogy távol maradjon minden nyilvános polémiától és szerepléstől, a háttérben viszont szavának mindig súlya volt az események alakulásában.”[2] Szürke eminenciás volt, akinek a véleményére az egyházpolitika minden oldala adott.
Tomek Vince (1892–1986).
Forrás: Piarista.hu.
A pápai címet 1940-ben elnyert Magyar Intézettel (a továbbiakban: PMI)[3] Tomek már azelőtt is kapcsolatban állt, hogy generálissá választották volna. A PMI vezetője 1953 és 1964 között Zágon József régens volt, aki ezt megelőzően, 1951–1952 között az emigráns magyarok apostoli vizitátori tisztségét töltötte be. Tiszteletre méltó Mindszenty József bíboros ügyének megoldásában, szorosan együttműködött Tomek Vincével, amelyről utóbbi feljegyzését nemrég közzétettük.[4] Tomeknek a PMI-vel való kapcsolatáról a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárában található egy négy oldalas, dátum nélküli, írógéppel írt feljegyzése.[5] A levéltári mutató szerint 1978-ban írta, a szövegben feltüntetett dátumok alapján azonban legkorábban 1980 októbere után.[6]
A Pápai Magyar Intézetnek otthont adó Falconieri-palota Rómában.
Forrás: Wikimedia Commons
Emlékezetből írta meg, ezért információi hiányosak, pontatlanok, nem mindenben állják meg a helyüket, de sok ismeretlen és érdekes részletet tartalmaznak. Meglepő és sokatmondó, hogy Zágonról csak egyszer tesz említést. Az Intézet védnökeiről, vezetőiről írt személyes megjegyzései, velük való kapcsolatának emberi vonásai hozzájárulnak ahhoz, hogy az Intézet történetéről és annak életéről teljesebb képünk legyen. A PMI történetével foglalkozó történészek előtt feljegyzése nem ismeretlen,[7] az említett szempont miatt mégis hasznosnak látszik annak közzététele.[8] A szöveget nyelvtani szempontból javítottuk, a rövidítéseket feloldottuk, megőriztük nyelvi sajátosságát, a dátumok írását egységesítettük és magyarázó jegyzetekkel láttuk el.
Forrás
Mint a Pápai Magyar Intézet Vigilancia Bizottságának három évtizedet
meghaladó idő óta tagjának kapcsolatai
az Intézettel
Noha az Intézettel a kapcsolataim oly régiek, kezdete homályos előttem. A Pápa[9] 1979. április 6-i beszédében ünnepelte a Coll(egium) Germanicum-Hungaricum 400 éves évfordulóját.[10] T.i. a régebben alapított Coll(egium) Germanicum 1580-ban egyesült az Arató Istvántól Coll(egium) Hungaricum néven ismert Intézettel, s ettől az időtől hordja mai nevét.[11] De ugyanakkor ünnepelte a Szentszék által 1940-ben alapított Pápai Magyar Int(ézet) 50 éves jubileumát is.[12] Vagyis az Intézet már 1941 előtt meg lett volna.[13] Ez azonban nem stimmel. Én 1934 végén és az 1945 év elején jártam Rómában a rendi Konstitúció revíziója alkalmával,[14] s akkor a mostani Intézet nem volt meg, hanem csak a Magyar Int(ézet)[15] Miskolczy professzor rektorsága alatt.[16] Ezt elmondtam Baginak is.[17] Erre ő említi, hogy 1928 körül már itt tanult Ijjas érsek,[18] akiről a fáma azt tartja, hogy „sine lira et studio” tért haza.[19] Ez igaz, de ő akkor, mint a Magyar Int(ézet) ösztöndíjasa volt itt és nem, mint a mostani Pápai Int(ézet) tagja. Magyary azt mondja,[20] hogy már 1941 előtt Luttor igen sokat fáradozott a Pápai Int(ézet) érdekében.[21] Ez biztosra vehető, de a kezdet így is homályos marad.
Ezekről a kapcsolatokról egész világosan csak akkor tudnék beszélni, ha emlékezetem erősítené a Munkanaplóm, amelyben ezeket az érintkezéseket feljegyeztem. A Napló nagyrésze azonban a Központi Generálisi levéltárban van,[22] s csak az 1975-től fogva van már nálam. Így tehát főleg az emlékezetemre vagyok utalva.
Amikor 1947-ben ide értem,[23] akkor Péterffy Gedeon volt a rektor.[24] Vele kapcsolatban ezekre emlékezem: ő neveztetett ki Mihalovics Zsigmonddal[25] együtt talán 1948-ban a Szentszék által (a) Vigilancia Bizottság tagjának.[26] Ő bízott meg az Amerikába távozó Mihalovics búcsúztató beszédének megtartásával.[27] Itt sokat buzgólkodott társaival Tóth Tihamér boldoggá avatása érdekében.[28] Rendes ember volt, bár sokan kifogásolták, hogy sokat van Boér Miklós nővérével.[29] Amerikába távozott, s ott nevét Petersonra változtatta:[30] Magyary szerint rektori kinevezése jóval 1940 után történt.
Távozása után Mester István lett a rektor,[31] az maradt egészen 1964-ig, vagyis addig, amíg pápai intézkedés folytán a Pápai Magyar Int(ézet) újra a magyar püspöki kar vezetése alá került.[32] Mester Pistát tartom hosszú idő óta a legjobb római magyar papnak. Ez persze nem vonatkozik az ő politikai állásfoglalására, mert abban mindenki szabadon jár el.[33] Hogy kicsoda ő, azt talán az én 1977. november 5-i 60. születésnapja alkalmával mondott felköszöntőm mondja el tárgyilagosan.[34] Kezdetben ő is Tóth Tihamér boldoggá avatásért lelkesedett. Sokat viaskodott a ki nem kézbesített postai küldeményekért[35] és az olasz állammal az Intézet jogaiért.[36]
A két rektor alatt igen sok tagra emlékezem.[37] Elég itt ezeknek említése. Az említett két rektor[38] (Mester 1947. aug(usztus) végén jött Rómába),[39] Nyisztor,[40] Boér Miklós (Braziliában elhagyta az egyházi pályát),[41] Csatlós (most Kanadában),[42] Zágon (Ausztriából az USA-ba akart menni, de úgy hívtam őt Rómába),[43] valami Ipoly (Amerikában teljesen racionalista lett),[44] Asztalos (otthon homoszexuálisnak tették meg, most Németországban van), [45] Prokop Péter (nagy festő, akiről egyszer beszéltem is valami ünneplése alkalmával).[46]
Az emigráció kezében lévő Intézetben sokszor voltam hivatalos ebédre, de működésére alig emlékszem.[47] Nálunk is hivatalosak voltak ezek az emberek. Naplómban valószínűleg több van.
Megváltozott a helyzet 1964-ben, amikor Kovács Sándor, szombathelyi püspök a püspöki kar nevében átvette az Intézetet.[48] Akkor a pénzéhes Csepregy [sic!] Ignác lett rövid ideig a vezető.[49] Utána Zemplén Györgyöt nevezte ki a Szentszék sok jelölt közül rektornak.[50] Őt követte a rektorságban egészen püspöki kinevezéséig, azaz 1972. február 8-ig Fábián Árpád,[51] azt meg egészen püspöki kinevezéséig, azaz 1979. március 31-ig Bagi István, végül pedig jött a mostani rektor Dankó László személyében.[52]
Ezekről a rektorokról ezek az emlékeim. Zemplént ismertem már otthon, mert nagyon jóban volt Előd Istvánnal,[53] akivel együtt főleg a kísérleti filozófia területén dolgoztak.[54] Azt hiszem, ő neveztette ki az új Vigilancia Bizottágot. Ennek tagjai lettek: Tomek Vince, ’Sigmond Rajmund O.P. (most aposztata valahol itt Olaszországban),[55] Mons. Wasner Franciscus az Anima rektora[56] és Schasching Hanz S.J., egyetemi tanár, akkor a Coll. Germ(anicum)-Hung(aricum) rektora.[57] Nagyon jó barátságban voltam vele. Nagyon emlékezem a következőkre: Egy alkalommal ebédre[58] hivatalosak voltak Mons. Bongianino[59] és Zemplén. Akkor Bongianino vizitálni akart otthon, s kérdezte, elég diszkrét-e Zemplén arra, hogy a vizitáció alatt titkára lehessen. Igenlő feleletemre hozzátette, hogy „püspök nem lehet soha”, s mégis az lett.[60] Magyarázata: nővére kommunista volt, egyetemi tanárnő és a Világosság szerkesztőjének elvált felesége. A Világosság szerkesztője Mátray [sic!] László volt.[61] Ez az asszony itt járt, s [a] Pápai Intézetben étkezett.
Fábiánnal a mai napig a legjobb viszonyban vagyok. Most is állandó levelezésben állok vele.[62] Ennek magyarázata nemcsak itteni reám nézve kedvező rektorsága, hanem más körülmények is. Ő kassai, premontrei klerikus volt, legkedvesebb nővérének, Klárinak a férje, Ignácz Imre ólublói sebész,[63] s így falum orvosa is. Róla[64] általános volt a vélemény, hogy beépített kommunista elem s hogy a kommunisták tették meg püspöknek. Ezt hirdette róla elődje,[65] aki alatt már az Intézet ökonomusa volt, s ezt terjesztette róla Bíró Bertalan[66] információja alapján pl. Nyisztor (vö. a Naplóban a 22-VIII-75-i megjegyzést.). Nekem magamnak is mindig ez volt róla a meggyőződésem, noha azt soha nem mutatta. Sőt az ellenkezője inkább volt világos. Ezt én akkor láttam leginkább, amikor valami jubileum alkalmával az itteni magyar kommunista vezetők jelenlétében beszélt. Rektorsága alatt a legjelentősebb szereplésem Hamvas halála alkalmával volt,[67] amikor a kommunista magyar vezetők jelenlétében magyarul koncelebráltam és beszéltem.[68] Nem érdektelen az sem, hogy ökonomussága alatt aranymisém alkalmával[69] az Intézetben lakott Ijjas püspök és Albert atya is,[70] s hogy a honoris causa való doktorátuskor ő rendezte meg a nagyszabású ünnepséget.[71]
Mielőtt Bagi kinevezésére került volna sor, a Szentszék tőlem kért információt. Csak éppen, hogy emlékeztem reá, s megírtam a kedvező információt. Nem csalódtam benne. Nemcsak rektorságának hosszúságával, hanem egyébként is felülmúlta elődjeit. Főleg két pontban áll fölöttük: gyakorlatiasságban és bőkezűségben. Gyakorlatiasságának egyik igen jelentős jele, hogy különféle anyagi források segítségével átalakította és modernizálta a Pápai Magyar Intézetet. Bőkezűségének egyik jele volt, hogy nővérek útján sok mindenfélét, azaz italt és ételt küldetett hozzánk. Pedig mitőlünk és tőlem nem igen várhatott viszonzást. Az igaz, hogy az átalakítások idején Sághegyi[72] és utána Erdő[73] is nálunk lakott, az azonban nem volt viszonzás, mert bőkezűsége előtt is megvolt, amikor a két ösztöndíjas nálunk való lakásáról nem tudott, s azok itt ugyanolyan anyagi feltételek közt laktak, mint mások. Többen mondják, hogy sok meghívás szerepelt nála, s hogy az ebédek és a vacsorák püspöksége érdekében történtek. Ez nincs kizárva, mert nagyon szeretett volna püspök lenni. A meghívások jórésze olyanok felé történt, akiknek nincs befolyásuk a püspök kinevezésre, s az államtitkárság emberei csak az elkerülhetetlen nagy ebédeken és fogadásokon vettek részt, s az Intézet fehér asztalához egyénileg kevésszer voltak meghívva. Ő püspök lett nem annyira Lékai[74] akaratából, hanem inkább az Államtitkárság akarta őt, mert látnia kellett az átalakított Intézetet. Jómagam egyébként most összeköttetésben vagyok vele.
A mostani rektor Dankó László. Ő tirpák atyának és magyar anyának a fia. Beszél szlovákul. A csonka nagyváradi egyházmegye tagja, mely most a csanádival van egyesítve. Azok közé tartozik, kiket Ordináriusa[75] kisszeminárium helyett a kecskeméti piarista gimnáziumba küldött. Így öregdiák. Itt Rómában volt ösztöndíjas – azt hiszem Fábián idejében.[76] Nagyon lelkesedett Häringért, s azt Budapestre is kísérte.[77] Jól ismertem már ösztöndíjas korában is. Otthon a Központi Szeminárium spirtuálisa volt, a szegedi Szeminárium rektora. Mint ilyen került ide, s itt 1980-ban pápai káplán lett,[78] azaz kisebb egyházi rangot kapott, mint már otthon volt. Ő ezt nagylelkűen fogadta, de a rossz nyelvek ezt Csertőnek[79] tulajdonítják, aki nem akarta volna, hogy az [sic!] is prelátus legyen. Ez hamis hír! Nekem az a benyomásom róla, hogy lelkibb, mint elődei voltak, s hogy a meghívásokat leszállította a kellő fokra: senki sem mondhatja, hogy pályázik a püspökségre. Nagy érdeme, hogy az elődeinél is jobban közeledik az emigráció felé. (Ott láttam Nyisztor temetésén,[80] s meghívta Mestert az Intézetbe. Az nem ment el, de a meghívás neki jól esett.) Én nagyon jóban vagyok vele.
A Vigilancia Bizottságban 1980. október 26. óta az aposztatált ’Sigmund helyett P. Polikárp Zakar cisztercita az egyik tag.[81] Ezzel a Bizottság sokat nyert: a prímástól javasolt és a Szentszéktől kinevezett Zakar tanít, s több Kongregáció tanácsosa s nemcsak a Rend, hanem főképpen Lékai tolja a szekerét. Valószínűleg Wasner haza megy, s a helyébe is majd más kerül.
Az új érában, amikor vannak az Intézetben ösztöndíjasok,[82] mik a Vigilancia Bizottság tagjainak joga és kötelessége? Ha a rektor tanácsot kér, azt megadni, (ilyen tanácsadás szerepelt a múltban és szerepelhet a jövőben is), néha jelentést aláírni, no és a meghívásokra válaszolni. Valahányszor szónokolni is kell, de az ritka feladat.
[…][83]
Ami az ösztöndíjasokat illeti azokat nagyjából ismerem, de később neveiket elfelejtem. A nevek fel vannak jegyezve vagy a Munkanaplómban, vagy pedig a fényképeken, amelyek Bagitól származnak. Amikor az ösztöndíjasok hazamennek és jelentősebb álláshoz jutnak felismerem őket. Egyébként köztük osztottam ki a nálam lévő Megyer-könyveket[84] és a Puskelytől kapott kisképeket.[85]
Az Intézet háztartását vezető nővérek civilben járó apácák.[86] Két évenkint változnak. Velem szemben mindig nagyobb figyelmesek szoktak lenni. Ez mindig így szokott lenni, de különösen így volt Bagi alatt. Ő nagyon kedvezett nekik, s vitte őket pápai audienciára is.[87] Jómagam egyik-másik nővérrel most is összeköttetésben vagyok. Elég legyen itt pl. Máter Magdolna Macassayre gondolni, aki az egri angolkisasszonyok rajztanárnője, itt pedig kiváló szakácsnő volt.[88] Részemről sok szentkép ment nekik!
Az új érában két védnöke volt az Intézetnek. Mint Generális, s később főleg, mint a Vigílancia legrégebb (sic!) tagja kerültem velük összeköttetésbe. Ezek voltak az Intézet visszakerülésétől egészen Lékai esztergomi érseki kinevezéséig, vagyis 1976. február 12-ig[89] Ijjas,[90] utána pedig a prímás.[91] A kettővel való érintkezés megtiszteltetés volt számomra, dicsőség a Rendre és a magyar provinciára, azonkívül pedig nem mindenkinek való ismeretek megszerzése is.
Ami Ijjast illeti, ismertem őt a szabadkai alapításunk óta.[92] Csanádi püspökké való kinevezése alkalmával az Államtitkárság nálam is érdeklődött róla.[93] Már említettem, hogy aranymisémkor és a tiszteletbeli doktorátuskor a püspöki kar nevében ő volt jelen. Ha Rómában járt, az Intézetben szállt meg, s engem is meglátogatott. De erről a Napló szól. Utolsó nagy szereplése az Intézetben az 1975-szeptember 13-i nagy vacsora volt.[94] Ott főleg az államtitkársági embereket üdvözölte. (Sajnos nem emlékszem reá, hogy milyen tituluson volt ez a nagy vacsora, s a Naplóm sem beszél róla. Arról sem szól a Napló miért nincs akkor említve Lékai.)[95]
Lékaira csak annyiban emlékszem otthonról, hogy Mindszenty titkára volt, amikor azt [sic!] a nyilasok Veszprémből elhurcolták.[96] Mint Generális úgy tudtam, hogy Mons. Chelinek köszönheti a püspökséget.[97] Amikor szelídíteni akarták a Bécsben tartózkodó Mindszentyt,[98] Cheli Ijjasnak azt mondta volna, hogy volt titkárát, Lékait kell kinevezni püspöknek.[99] Ijjas azt elmondta volna az Egyházi Hivatalnak,[100] amely az Államtitkársággal folytatott tárgyalások során azt előhozta.[101] Akkor az Államtitkárság felkérdezte [sic!] volna Mindszentyt. Az ezt felelte: „Mint titkár megfelelő ember volt, hogy most milyen azt nem tudom.” Erre föl került volna Lékai újra Veszprémbe.[102] Személyesen azonban csak akkor találkoztam vele, amikor mint veszprémi püspök az erdélyi kispapokkal tett kirándulás miatt elkésett a jól elkészített vacsoráról, s utána kénytelen volt megelégedni egyszerű ebéddel.[103] Naplóm arról is szól, hogy az Ijjasnál említett nagyvacsora utáni napon meglátogatott, s tőlünk Vajda segédpüspökkel távozott.[104] De a gyakori találkozásokról csak akkor lehet szó, amikor 1975. febr. 12-én esztergomi érsek és prímás lett.
Az Intézetben tett első látogatása alkalmával, mint a Vigilancia legidősebb tagja 1976. márc. 28-án üdvözöltem,[105] s említést tettem a volt védnökről is, s ezért hálás is volt Ijjas, amire ő[106] a magyarul tudók kedvéért, németül válaszolt, s megemlékezett Krizsaláról és Szűcs Imréről is, mint akik papi hivatását erősítették.[107] Ezután a találkozás után sokszor meglátogatott vagy találkoztam vele.
Az irat jelzete: HU-PMKL-IV-198. Tomek hagy. Sk. 12. Tomek Vince visszaemlékezései [1968-1981]. Gépelt, eredeti.
[1] Tomek Vince (1892–1986) piarista pap, generális. Léh István SchP. – Koltai András: A magyar piarista
rendtartomány történeti névtára 1666-1997 (METEM könyvek 21.). Bp., 1998, 390.
[2] Kálmán Peregrin OFM: Mindszenty, Tomek, Barankovics. Arcvonások és fordulópontok a keleti politika világában. Bp., 2020, 14.
[3] A PMI történetéről megjelent utolsó átfogó munka felsorolja az intézet történetére vonatkozó bibliográfiát. Tóth Tamás: A Pápai Magyar Intézet Róma. Róma–Budapest, 2017, 96–97.
[4] https://www.archivnet.hu/tomek-vince-feljegyzesei-zagon-jozsef-akcioirol (utolsó letöltés: 2026. február 12.)
[5] Kapcsolataim a Pápai Magyar Intézettel (1978). (HU-PMKL-IV-198. Tomek hagy. Sk. 12. Tomek Vince visszaemlékezései [1968-1981]). https://archivum2004.piarista.hu/ (utolsó letöltés: 2026. február 12.). Köszönet Koltai András igazgatónak a dokumentum közzétételéhez adott engedélyéért. A dokumentum megtalálható Rómában is: Archivio Generale delle Scuole Pie [Piarista Rend Központi Levéltára], Fondo Tomek P. Vincenzio, Series 3. Manuscripta propria [Saját kéziratok], 7.
[6] Lásd a dátum említését, amikor kinevezték Sigmund Raymund OP. utódját: 1980. október 26.
[7] Tóth: A Pápai… (2017) i. m. 96.
[8] Egy anyagiakra vonatkozó bekezdést hagytunk ki belőle.
[9] II. János Pál.
[10] Coraggio e coerenza nel lavoro apostolico. Il Papa ai vescovi, sacerdoti e fedeli di Ungheria. L’Osservatore Romano, 1979. április 7. 1–2.
[11] Története Steinhuber, Andreas: Geschichte des Kollegium Germanikum Hungarikum in Rom I–II. Freiburg im Bresgau, 1906. Szántó (Arator) István (1541–1612) a Német Kollégium növendéke, majd az első magyar jezsuita gyóntató volt Rómában. Neki köszönhető a Collegium Hungaricum létrejötte. Életrajza P. Monay Ferenc: A római magyar gyóntatók. Róma, 1956, 71-92.
[12] Tóth Sándor: Húsvét előtt Rómában. Magyar ünnepség sorozat az Örök városban, alcímek: Négyszáz éves a Collegium Hungaricum, Palota a Tiberis partján. Új Ember, 1979. 15. sz. 3.
[13] Az alapító okirat 1940. július 16-án kelt. Tóth: A Pápai… (2017) i. m. 27–28.
[14] A megújított konstitúciót 1940-ben adták ki. Ausenda, Giovanni: A piarista rend története (Piarista füzetek 12). Szeged, 2003, 59–60. https://pkk.piarista.hu/system/files/field/edokumentum/2022/piarista_fuzetek-12-giovanni_ausenda-a_piarista_rend_tortenete.pdf (utolsó letöltés: 2026. február 12.)
[15] Tomek első római útjának idején a PMI valóban nem létezett, 1945 elején azonban már igen, de akkor a háború miatt nem voltak növendékek. Tóth: A Pápai… (2017) i. m. 29. Luttor Ferenc, az Intézet rektora 1944. január 1-től 1945 júliusáig az egész Római Magyar Akadémia ideiglenes igazgatója is volt. Csorba László: A Pápai Magyra Intézet Rómában 1945-től napjainkig. In: Száz év a magyar olasz kapcsolatok szolgálatában. Magyar tudományos, kulturális és egyházi intézetek Rómában. Szerk. Uő. Bp., [1998] 76. 9. jegyzet.
[16] Miskolczy Gyula (1892–1962) történész, levéltáros a római Magyar Intézetet 1930–1935 között vezette. Ujváry Gábor: A Római Magyar Intézet története 1912–1945 között. In: Száz év… i. m. 28.
[17] Bagi István (1931–1986): esztergomi főegyházmegyés pap. 1972-től a PMI régense, majd 1973-tól rektora. Beke Margit: Az Esztergomi (Esztergom-Budapesti) Főegyházmegye papsága 1892–2006. Bp., 2008, 35–36.
[18] Ijjas József (1901–1989): kalocsai érsek 1969–1987 között. Mint a Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye papja, a Római Magyar Intézet Papi Osztályának volt tagja az 1928/1929-s tanévben. Tóth Tamás: A Pápai Magyar Intézet alapító rektora: Luttor Ferenc. In: Uő.: Hungaria Rómából, Tanulmányok az új- és jelenkori magyar egyháztörténelemből. Bp., 2021, 248.
[19] A latin „Sine ira et studio” mondás átalakítása: azaz pénz (líra) és tanulmányi eredmény (studio) nélkül.
[20] Magyary Gyula (1901–1988): esztergomi főegyházmegyés pap, kánonjogász, professzor. 1940. március 19-én érkezett Rómába. Életrajza „I was Francis Moly”. Magyary Gyula emlékezései egy titkos politikai–diplomáciai békemisszióra (Magyar történelmi emlékek. Elbeszélő források). Szerk. Fejérdy András. Bp., 2019, 229–236.
[21] Luttor Ferenc (1886–1953) veszprémi megyés pap, a PMI alapító rektora. Tóth: A Pápai … (2021) i. m. 245–258.
[22] A naplók aktuális jelzete: IT-AGSSP. Fondo Tomek P. Vincenzio, Series 1. Diaria [Naplók], 90 füzet (1949–1975).
[23] A piarista rend egyetemes káptalanjára (rendi gyűlés) érkezett, ahol megválasztották generálisnak, így tartósan Rómában maradt. Kálmán: i. m. 13.
[24] Péterffy Gedeon (1912–1993) az Esztergomi főegyházmegye címére szentelték pappá. 1947. január 15-én vette át a PMI vezetését. Nem kapott rektori kinevezést, igazgatóként vezette az Intézetet. Tóth: A Pápai… (2017) i. m. 31–33. Tóth tévesen hivatkozik Magyary Gyulával kapcsolatban az 1947-es átvételi jegyzőkönyvre. Lásd. 33. 45.j.
[25] Mihalovics Zsigmond (1889–1959): esztergomi főegyházmegyés pap. 1948. június 24-én hagyta el Magyarországot, Rómában részt vett az A.C. in Exteris (Külföldi Actio Catholica) alapításában. Németh László Imre: Magyarokról Itáliában 1924–2014. Bp., 2020, 20.
[26] A Vigilancia Bizottság a pápai jogú intézet felügyelő szerve, a kinevezést az illetékes szentszéki kongregáció adta. Az 1964 előtti tagjairól nincs pontos kimutatás. Későbbi történetéhez lásd: Németh László Imre: PMI Hírek, A Pápai Magyar Intézet értesítői 2002–2011 között, Magyar Sion 2016. 2. sz. 189–205., 190–192. A tagokról készült táblázatot lásd Tóth: A Pápai… (2017) i. m. 83.
[27] A búcsúztatás feltehetően a PMI-ben volt, április végén vagy május első napjaiban, mert Mihalovics május 7-én Milánóban részt vett a magyar közösség szentmiséjén és május 13-án indult hajón az Egyesült Államokba. Németh: Magyarokról… i. m. 199.
[28] Tóth Tihamér (1889–1939): veszprémi püspök 1939-ben. Gaál Jenő SVD.: Tóth Tihamér 1889–1939, Rab Mária Híradó, 2011. 5. sz. 4–5. Nyisztor Zoltán, aki Tóth Tihamért barátjának tartotta, boldoggá avatását korainak találta. Adriányi Gábor – Csíky Balázs: Nyisztor Zoltán (Dissertationes Hungaricae ex historia Ecclesiae XVII.). Bp., 2005, 83., 222.
[29] Boér Miklós (1914–1987): esztergomi főegyházmegyés pap. 1948 októberében emigrált; Bécsből érkezett Rómába. 1950-ben kivándorolt Brazíliába. Nővérének neve nem ismert. Németh: Magyarokról… i. m. 140.
[30] Péterffy amerikai működéséhez lásd. Dudás Róbert Gyula: Magyar katolikus papok Észak–Amerikában. Bp., 2020, 308.
[31] Mester István (1917–1984): pápai prelátus. Péterffy távozása után az PMI ideiglenes vezetője lett Zágon József apostoli vízitátor megbízásából, aki 1953. február 14-től lett a PMI régense, Mester pedig a helyettese (vicerektor). Németh László Imre: Magyar Egyházi hírek 1975–1984. Ahogy Mester István látta Rómából. Bp., 2024, 12–13.
[32] A Püspöki Kar az 1964-es részleges megállapodás alapján vette át a PMI-t. Az átadásra 1964. november 5-én került sor. Tóth: A Pápai… (2017) i. m. 51–53. Az átvételről az állambiztonsági tájékoztató jelentés kelt Bp., 1964. november 10-én. Lásd. Szabó Gyula: Pápai Magyar Intézet, mint a magyar hírszerzés előretolt bástyája (1963-1989). Bp., 2011, 246., 53. dokumentum.
[33] A II. Vatikáni Zsinatra érkezett ügynököktől származó információk alapján a Canale-objektum dosszié az emigráns papok közötti törésvonalakról megállapítja: „Világossá vált, hogy Tomek Vince piarista generális a magyar egyház helyzetének megítélésében teljesen szemben áll Zágonékkal. Tomek helyesli az állam és az egyház közötti tárgyalásokat […], különállását a disszidens római papságtól többször hangsúlyozza.” Idézi: Fejérdy András: „Hontalanok”. A római emigráns magyar papok, a magyar kormányzat és a Vatikán új keleti politikájának kezdetei. Történelmi Szemle, 2009. 1 sz. 71. Később Tomek naplójában, az 1974. április 2-i bejegyzésénél utal arra, hogy Mester letért a Zágon-vonalról. Idézi Kálmán: i. m. 147.
[34] Mester 1977. augusztus 20-án töltötte be 60. születésnapját, a nyári szabadságok miatt kerülhetett sor a köszöntésre novemberben, minden bizonnyal a Szent István Házban. A köszöntő szövege ismeretlen.
[35] A ki nem kézbesített, ajánlott küldeményekért kapott kárpótlásból készítették el a Római Magyar Akadémia homlokzatára helyezett Patrona Hungariae mozaikot. Képét lásd. Tóth: A Pápai… (2017) i. m. 45.
[36] Mester erről azt írja: „mi ott szájjal és körömmel védtük az Intézetet.” Mester István Kada Lajosnak, Róma, 1979. április 10. Mester–Kada 58. Németh: Magyar… i. m. 65. A fennmaradásért vívott küzdelmét lásd Tóth: A Pápai… (2017) i. m. 35–49, és Csorba: i. m. 80–84.
[37] Ti. Péterffy és Mester.
[38] A mondat nincs befejezve.
[39] 1947. augusztus 15-én érkezett Rómába, Németh: Magyar… i. m. 12.
[40] Nyisztor Zoltán (1893–1979): szatmári egyházmegyés pap, újságíró. 1946 júliusában emigrált és érkezett Rómába. Adriányi – Csíky: i. m. 216–220.
[41] A São Pauló-i Katolikus Egyetemen tanított 1971-ig és az O Estado do São Paolo című napilap munkatársa volt. Működéséről elismerően ír Jordán Emil bencés: bátornak nevezi, aki igen jól megtanult „brazilul” [sic!]. Jordán Sándor Emil OSB: Brazíliai napló 1942–1972 (A Zalaapáti Bencés Skriptórium Kiadványai 2), Sajtó alá rendezte: Somorjai Ádám OSB. Zalaapáti, 2024, 456., 461., 523.
[42] Csatlós Ferenc (1920–1992): esztergomi főegyházmegyés pap. 1947–1953 között volt a PMI növendéke. 1954-ben vándorolt ki Kanadába, ahol teológiai professzor és szemináriumi rektor lett. Dudás: i. m. 451.
[43] Zágon József (1909–1975): győri egyházmegyés pap. 1949 januárjában emigrált, a magyar emigráció vezető egyénisége volt, Mindszenty bíboros ügyében együttműködött Tomek Vincével. Rövid életrajza Németh: Magyarokról… i. m. 261–295. Tomek apostoli vízitátori kinevezéséről nem tesz említést, aminek köszönhető, hogy nem vándorolt ki az USA-ba. Németh: Magyarokról… i. m. 316. Innsbruckból 1951. március 15-én költözött véglegesen Rómába. Ebben lehetett szerepe Tomek hívásának. Németh László Imre: Zágon József és a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodája, Magyar Sion, 2025. 1–2. sz. 25–34.
[44] Ipoly Ottó (1925–1997): kalocsai főegyházmegyés pap. 1957-től volt a PMI növendéke, 1960–1963 között római magyar lelkész. Németh: Magyarokról… i. m. 38–39. Ezután kórházlelkész lett, majd 1968-ban kivándorolt az USA-ba. Dudás: i. m. 166.
[45] Asztalos János (1910–1995): egri főegyházmegyés pap. A pócspetri perben ítélték halálra, amit életfogytiglanra változtattak. 1957-ben emigrált, Bécsben volt kisegítőlelkész, 1960-tól élt Rómában, ahol menekült lelkész volt. 1973. május 12-én távozott az NSZK-ba. Németh: Magyarokról… i. m. 153–154. A vád Olaszországban fogalmazódott meg: „több panasz érkezett ellene, s ezért azt ajánlottam neki, hogy fogadja el […] a kis plébániát a regensburgi egyházmegyében. Jelezvén neki, hogy mindenképpen le kell váltanunk, s ezért az ügynek is és neki személy szerint is jobb volna, hogyha keres magának helyet.” Ádám György Zágon Józsefnek, München, 1973. február 24. Szent István Alapítvány–Zágon 54,29-1.
[46] Prokop Péter (1919–2003): kalocsai főegyházmegyés pap, festőművész. 1957-ben emigrált, a PMI növendékeként végezte tanulmányait, 1967-től a római Szent István Házban lakott és alkotott, 1999-ben hazatelepült. Prokopp Mária: Prokop Péter festőművész (1919–2003). Szeged, 2003. 19–104.
[47] A római magyar lelkészek közül nem említi a következőket, akik szintén a PMI-ben laktak: Vajda Ferenc, Tóth Giulio, Anisich Jenő és Frank Miklós. Lásd róluk: Németh: Magyar… i. m. 19–65.
[48] Kovács Sándor (1893–1972): szombathelyi püspök 1944 és 1972 között. A Rómában tartózkodó magyar püspökök seniorja, Tóth: A Pápai… (2017) i. m. 53. Kecskeméti diákként és plébánosként sok piaristával, köztük Tomek Vincével is jó barátságban állt. A PMI 1964 utáni vezetőiről állambiztonsági szempontból lásd Szabó Gy.: i. m. 71–99. Tóth Tamás szerint azok közé a publikációk közé tartozik, amelynek közlései parciális jellegűek. Tóth: A Pápai… (2017) i. m. 62. 148. jegyzet.
[49] Csepregi Ignác (1920–1993): budapesti érseki helynök, esztergomi kanonok. Beke: Az Esztergomi… i. m. 129. Állambiztonsági beszervezését 1963. áprilisában önként vállalta. Római megbízatásáról 1965. március 6-án kelt a feljegyzés. Szabó Gy.: i. m. 251–253., 54. dokumentum. A PMI-ben ideiglenes vezető volt, rektori kinevezést nem kapott. Tóth: A Pápai… (2017) i. m. 82. Átmenetileg megbízott igazgatóként küldte levelét az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) elnökének. Szabó Csaba: A Szentszék és a Magyar Népköztársaság kapcsolatai a hatvanas években. Bp., 2005, 238–239. Az ÁEH elnökének emlékeztetője szerint miután megőrizte budapesti állását, a két feladatnak nem tudott eleget tenni. Szabó: i. m. 264.
[50] Zemplén György OCist. (1905–1973): esztergomi segédpüspök. 1952-től a Hittudományi Akadémián az erkölcstan tanára volt, 1965. február 15-én nevezték ki a PMI igazgatójává. Életrajza: Beke: Az Esztergomi… i. m. 821.
[51] Fábián Árpád (1926–1986): szombathelyi püspök 1972–1986 között. 1965 és 1967 között a PMI ösztöndíjasaként folytatott teológiai tanulmányokat a Pápai Lateráni Egyetemen. Zemplén György alatt régens, majd utódjaként, 1969-ben a PMI rektora lett. Diós István: Fábián Árpád. Magyar Katolikus Lexikon III. Bp., 1997. 463.
[52] Dankó László (1939–1999): kalocsai-kecskeméti érsek 1987 és 1999 között. 1977-től a szegedi szeminárium rektora volt, 1979 őszétől lett a PMI rektora. Diós István: Dankó László. Magyar Katolikus Lexikon II. Bp. 1993. 521–522.
[53] Előd István (1912–1990): piarista, a Kalazantinum hittudományi főiskola professzora. Léh – Koltai: i. m. 100–101.
[54] Zemplén György a Magyar Filózófiai Társaság és a Magyar Psychológiai Társaság választmányi tagja volt. Diós István: Lelkipásztoraink, 1945-2010 között elhunyt egyházmegyés és szerzetes papjaink. Bp., 2015, 622.
[55] Sigmund Rajmund OP. (1919–?): szociológus. 1950-tól tanított a római Szent Tamás Egyetemen, amelynek 1961-től rektora is volt. Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., 2000. 871. A Vigilancia Bizottságnak 1978-ig volt a tagja.
[56] Franz Wasner (1905–1992): osztrák pap, misszionárius, zenei igazgató. 1967-től 1981-ig volt az Santa Maria dell’Anima templom rektora és 1967-1980 között PMI Fegyelmi Bizottságának a tagja. https://en.wikipedia.org/wiki/Franz_Wasner (utolsó letöltés: 2026. február 13.). Tomek elődjéről, Aloys Stöger rektorról nem tesz említést, aki 196–1967 között volt a Santa Maria dell’Anima rektora és 1966-1967 között volt a PMI fegyelmi bizottságának tagja. Tóth: A Pápai … (2017) i. m. 83. Sankt Pöltenben lett segédpüspök 1967. július 3-án. https://www.catholic-hierarchy.org/bishop/bstoger.html (utolsó letöltés: 2025. február 13.)
[57] P. Johann Schasching (1917–2013): osztrák jezsuita. 1966–1969 között volt a Collegium Germanicum et Hungaricum (CGH) rektora. 1991-ig tanított a Pápai Gregoriána Egyetemen. https://de.wikipedia.org/wiki/Johannes_Schasching (utolsó letöltés: 2026. február 13.)
[58] Ti. a piarista generaliciára.
[59] Luigi Bongianino (1919–2003): vatikáni diplomata. 1968-ban apostoli adminisztrátor lett, majd pedig püspökké nevezték ki. https://www.catholic-hierarchy.org/bishop/bbong.html (utolsó letöltés: 2026. február 13.)
[60] VI. Pál pápa nevezte ki esztergomi segédpüspöknek 1969. január 10-én. https://www.catholic-hierarchy.org/bishop/bzemplen.html (utolsó letöltés: 2026. február 13.)
[61] Mátrai László (1909–1983): filozófus, könyvtáros. 1960–1968 között volt a Világosság főszerkesztője. https://hu.wikipedia.org/wiki/Mátrai_László (utolsó letöltés: 2026. február 13.)
[62] Fábián Árpád hagyatékát a Szombathelyi Egyházmegye Levéltára őrzi, amely még nincs feldolgozva a kutatásra. A jelenlegi ismereteink szerint a hagyatékban Tomek Vincétől az 1977 és 1981 között évekből van pár levél, amelyek igen baráti hangnemben íródtak „Vince bácsi” aláírással. Köszönet Rétfalvi Balázsnak az információkért.
[63] Szlovákul Stará Ľubovňa. Tomek Palocsán született (szlovákul: Plaveč), ami 16 kilométerré van Ólublótól.
[64] Ti. Fábiánról.
[65] Ti. Zemplén György. Tóth: A Pápai … (2017) i. m. 56.
[66] Bíró Bertalan (1904–1989): plébános, szakíró. 1933-ban szentelték a Váci Egyházmegye papjává. 1945 előtt Nyisztor Zoltánnal, mint a Magyar Kultúra című lap munkatársa volt kapcsolatban, amelynek Nyisztor volt 1926–1944 között a szerkesztője, majd felelős szerkesztője. Viczián János: Bíró Bertalan (1904-1989) plébános, szakíró. Magyar Katolikus Lexikon I. Bp., 1993, 840–841. Nyisztor 1970. október 26-án Adriányi Gábornak írt levelében tesz említést arról, hogy Bíró Bertalan (Berci) járt Rómában; a Szent István Házban az ő költségén szállt meg. 1971. november 5-én pedig azt írta Adriányinak, hogy notorius hazudozó lett, akire már nem hallgat. Adriányi – Csiky: i. m. 61., 339. és 343.
[67] Hamvas Endre 1970. április 3-án hunyt el. Lásd: Hamvas András nyugalmazott kalocsai érsek 1890-1970, Új Ember, 1970. 1240. sz. 1.
[68] A szentmisét a PMI kápolnájában tartották, ahol Tomek Fábián Árpáddal és „az intézet valamennyi tagjával” koncelebrált. Új Ember, 1970. 1245. sz..4.
[69] Az aranymisét 1966. június 26-án mutatta be a San Pantaleona-templomban, amelyen Ijjas József a püspöki kar nevében vett részt és mondott köszöntőt. R(adó) P(olikárp): Tomek Vince arany miséje Rómában. Új Ember, 1966. 28. sz. 1.
[70] Albert István (1907–1991): piarista tartományfőnök. Léh–Koltai: i. m. 35–36.
[71] A díszdoktorrá avatásra 1967. július 25-én, a Római Magyar Akadémia Borrimini termében került sor. Ijjas József csanádi püspök latin nyelvű köszöntőt mondott. A Hittudományi Akadémia díszdoktorrá avatta Tomek Vincét – Rómában. Új Ember, 1967. 32. sz. 1.
[72] Sághegyi Gellért (1945–) szombathelyi egyházmegyés pap. 1975–1977 között volt a PMI ösztöndíjasa. Tóth: A Pápai… (2017) i. m. 89.
[73] Erdő Péter (1952–): esztergomi főegyházmegyés pap, érsek 2002-től. 1977–1980 között volt a PMI ösztöndíjasa. Tóth: A Pápai… (2017) i. m. 90. Németh János (1950–2020) esztergomi főegyházmegyés pap is 1977–1979 között volt a PMI ösztöndíjasa. Lásd: Uo.
[74] Lékai László 1976-ban lett esztergomi prímás érsek. Kinevezéséről Tomek később tesz említést. Adriányi Gábor: Lékai László 1976. február 10. – 1986. június 30. In: Esztergomi érsekek 1001–2003, Szerk. Beke Margit. Bp., 2003. 402–405.
[75] Feltehetően Hamvas Endre, aki 1944–1964 között volt csanádi püspök. https://www.catholic-hierarchy.org/bishop/bhamvas.html (utolsó letöltés: 2026. február 13.)
[76] A PMI ösztöndíjasa 1966–1968 között volt. Tóth: A Pápai… (2017) i. m. 88.
[77] Bernhard Häring (1912–1998): morálteológus. Rómában az Accademia Alfonsiana tanára volt, ahol Dankó László római ösztöndíjas korában tanulmányait folytatta. Diós István: Häring, Bernhard, CSSR. Magyar Katolikus Lexikon IV. Bp., 1998, 705–706.
[78] 1980. július 11-én lett pápai káplán. Acta Apostolicae Sedis, 1980. Nr. 1. 980.
[79] Csertő Sándor (1913–1982) esztergomi főegyházmegyés pap. 1948-ben emigrált Rómába. 1969-től a Hittani Kongregáció főügyésze volt. Németh László Imre: A római Szent István Alapítvány 50 éve. Róma, 2015. 34–35.
[80] A temetés a Szent István Ház kápolnájában volt 1979. december 6-án, amelyre Dankó László rektort Dolhai Lajos egri főegyházmegyés növendék kísérte el. Németh: Magyar… i. m. 72.
[81] Tomek Vince 1979. február 2-án Fábián Árpád szombathelyi püspöknek írt levelében említést tesz arról, hogy Sigmund biztosan elhagyta a papi rendet (aposztatált). HU-SzEL., Fábián Árpád hagyatéka. Zakar Polikárp 1950-től élt Rómában. Farkasfalvy Dénes O.Cist. dallasi apát: Zakar Ferenc Polikárp zirci apát (1930-2012). In: Ciszterci arcképek, Szerk. Kereszty Rókus O.Cist., Társszerk. Turócziné Pesty Ágnes. Bp., 2014, 287–290.
[82] PMI-nek 1965–1987 között 82 növendéke volt. Tóth: A Pápai… (2017) i. m. 88–91.
[83] A következő bekezdésben anyagiakról van szó, ezért annak közlésétől eltekintettünk.
[84] Megyer József (1900–1972): piarista pap, író. Spanyolországról és Olaszországról írt útikönyvei 1961 és 1972 között jelentek meg. Nagy: i. m. 679.
[85] Puskely Mária Kordia (1933–2022): nővér a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek (SSND; mai nevük: Boldogasszony Iskolanővérek) rendjében. 1971 és 1982 között az SSND római központjában élt, miközben a Vatikáni Rádió magyar adásának munkatársaként és napi szerkesztőjeként szolgált. A rendszerváltáskor visszatért Magyarországra. Lásd: Elhunyt Puskely Mária Kordia nővér. Magyar Kurír, 2022. február 28. https://www.magyarkurir.hu/hirek/elhunyt-puskely-maria-kordia-nover (utolsó letöltés: 2026. február 13.)
[86] Zemplén György szerződtetett előszőr nővéreket 1965-ben a Római Katolikus Szeretetszolgálat közvetítésével. Csorba: i. m. 90. 87. jegyzet.
[87] Részt vettek például azon az eseményen, amikor Lékai megkapta az érseki palliumot. Németh: Magyar… i. m. 193. 10. kép.
[88] Macassay Magdolna IBMV (1911–2001): 1936–1948 között Egerben, az Angolkisasszonyok érseki római katolikus leánygimnáziumának volt a tanára. Diós István: Előttünk jártak a hitben, 1945-2010 között elhunyt Kedvesnővérek. Bp., 2014, 337.
[89] A kinevezésről lásd: Az új esztergomi érsek Magyarország prímása, Katolikus Szemle, 1976. 1. sz. 71–74.; Lékai László érsek–prímás ünnepélyes beiktatása, Új Ember, 1976. 10. sz. 1.; https://www.catholic-hierarchy.org/bishop/blekai.html (utolsó letöltés: 2026. február 13.). Ezzel szemben a Főegyházmegye 1982-es névtárában a dátum február 10. (Esztergomi Főegyházmegye névtára és évkönyve 1982, Esztergom 1982, 95.), életrajza is ezt hozza (Adriányi: i. m. 402.), és ez a dátum szerepel az Acta Apostolicae Sedisben is. Lásd: Acta Apostolicae Sedis, 1976. Nr. 1. 227.
[90] Ijjas Józsefet 1969. január 10-én nevezte ki VI. Pál pápa kalocsai érseknek. Ekkor lett a Magyar Püspöki Kar elnöke és ezzel a PMI védnöke. https://www.catholic-hierarchy.org/bishop/bijjas.html (utolsó letöltés: 2026. február 13.)
[91] Ti. Lékai László.
[92] Szabadkán a piarista gimnáziumot 1942-ben alapították. https://matricula.hu/node/639756 (utolsó letöltés: 2026. február 13.) Ijjas József ekkor Szabadkán, a Paulinum igazgatója és a szabadkai apostoli kormányzóság érseki megbízottja volt. Diós: Lelkipásztoraink… i. m. 229.
[93] VI. Pál pápa 1964. szeptember 15-én nevezte ki címzetes püspöknek, és csanádi apostoli kormányzónak. https://www.catholic-hierarchy.org/bishop/bijjas.html (utolsó letöltés: 2025. október 26.).
[94] A 1975. évi szentévi zarándoklat alkalmával Bagi István rektor adott a PMI-ben ünnepi fogadást, amelyen a Szentszék diplomatái is részt vettek. T(óth) S(ándor): Hazaérkeztek a magyar zarándokok. Szentmisék a Szent Péter bazilikában, a Maria Maggiore-ban és Assisiben, Hivatalos fogadások. Új Ember, 1975. 1525. sz. 1.
[95] Lékai László esztergomi apostoli kormányzó részt vett a zarándoklaton. Magyar zarándokvonat indult Rómába. Új Ember, 1975. 1523. sz. 1. A vacsora másnapján járt Tomeknél, amiről Tomek később tesz említést.
[96] „Mindszentyt 1944. november 27-től december 5-ig a veszprémi rendőrségen, illetve börtönben, december 5-től 22-ig a veszprémi ügyészség fogházában őrizték.” Balogh Margit: Mindszenty József (1892-1975). Bp., 2015, I. 373.
[97] Mons. Giovanni Cheli (1918–2013): vatikáni diplomata, Agostino Casaroli munkatársa. 1978-ban címzetes érsekké nevezték ki. https://www.catholic-hierarchy.org/bishop/bcheli.html (legutolsó letöltés: 2026. február 13.)
[98] Mindszenty József bíboros 1971. október 23-án érkezett Bécsbe rövid római tartózkodása után. Balogh: i. m. II. 1290–1307.
[99] Tomek erről naplójában részletesebben is ír. Lásd Kálmán: i. m. 148–150.
[100] ÁEH.
[101] A Szentszék és a magyar kormány 1974. január 10–17. között tartott tárgyalásáról készült jegyzőkönyvben rögzítették, hogy mindkét fél egyetért Lékai László apostoli adminisztrátori kinevezésével. Balogh: i. m. II. 1350.
[102] Badacsonytomajban volt plébános, VI. Pál pápa 1972. február 8-án nevezte ki veszprémi apostoli kormányzónak. Adriányi: i. m. 403.
[103] Nagy valószínűséggel Lékai a CGH erdélyi kispapjaival kirándulhatott Róma környékén, és ezért nem ért oda a generaliciára, ahová vacsorára volt hivatalos. A mondatban az „ebéddel” szó jelentése: étellel.
[104] Vajda József (1912–1978): esztergomi főegyházmegyés pap, 1969. január 10-én nevezte ki VI. Pál pápa váci segédpüspöknek. Diós: Lelkipásztoraink… i. m. 586.
[105] A pallium átvételére érkezett Rómába, amelyet március 29-én adott át neki VI. Pál pápa. Az eseményről lásd Németh: Magyar… i. m. 36. 147.j.
[106] Ti. Lékai László.
[107] Két piarista páterről van szó, Krizsala Ferencről (1899–1931), aki 1924 és 1930 között Nagykanizsán tanított, és Szűcs Imréről (1897–1953), aki 1920-tól a nagykanizsai, majd 1924-től a veszprémi gimnázium hittanára volt, Léh – Koltai: i. m. 218. és 379. Lékai szintén a nagykanizsai gimnáziumban tanult, majd a veszprémi egyházmegye növendékeként a gimnázium utolsó két évét a veszprémi piaristáknál fejezte be 1926–1928-ban. Adriányi: i. m. 402.
Ezen a napon történt március 20.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
szerzőnk közül három is foglalkozik a korszakkal, igaz, különböző eseményeket vizsgáltak. Ugyanakkor másként is csoportosíthatók hatodik számunk írásai: három szerző esetében ugyanis az idő mint jelenség bír fontossággal. Két írás ugyanis retrospektív, míg a harmadik pedig egy olyan gazdaságpolitikai szabályozást-lehetőséget mutat be, amely igazán csak a forrásismertetésben szereplő évtizedet követő évtizedekben teljesedett ki – és ebben a formájában közismert napjainkban is.
Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) két irat segítségével mutatja be, hogyan jelent meg 1944 őszén a szovjet hadsereg Szatmárban, és mit tapasztaltak a helyiek az ottani harcok, a kezdeti megszállás során, illetve miként viselkedtek a szovjet csapatok a rekvirálás és a beszállásolás alkalmával."
Rendhagyó írást közlünk, amelyet Károlyi Mária (nyugalmazott régész, Savaria Múzeum) jegyez. Lapunk 2013. évi 5. számában Szécsényi András mutatta be Handler László munkaszolgálatos naplóját, amelyet korábban Károlyi Mária bocsátott a rendelkezésére. A napló ismertetése kapcsán, bő tíz évvel a megjelenés után, néhány személyes adalékot kívánt hozzáfűzni Károlyi Mária Handler László és családja történetéhez visszaemlékezés formájában.
A háztáji gazdálkodás említése sokak számára valószínűleg a Kádár-korszak gazdaságirányítását idézi fel. A Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) által ismertetett dokumentumok azonban azt mutatják be, hogy a Rákosi-korszakban miként próbálta az állami vezetés bevezetni és szabályozni a háztáji gazdálkodást.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre.
Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. december 19.
Miklós Dániel
főszerkesztő