Tóth Eszter Zsófia: Műkincsrablás a Szépművészeti Múzeumban 1983-ban a legújabb levéltári dokumentumok tükrében

Ezen iratanyagokból állítottunk össze reményeink szerint sokrétű válogatást, amelynek segítségével bepillantást nyerhetünk a korabeli hatalom működési mechanizmusaiba: az ORFK összefoglaló így például jelentéséből fény derül a nyomozás rejtélyeire. A rablásnak ugyanakkor súlyos felelősségre vonás lett a következménye: a múzeum igazgatónőjét nyugdíjazták. Az eseménnyel kapcsolatos hírzárlat következtében a Népszabadságban –elviekben – nem jelenhetett volna meg egyetlen olyan cikk sem, amelyet az üggyel kapcsolatban írtak. A források között szereplő Népszabadságot érintő ügy amiatt robbant ki, mert a napilap 1984. január 15-i számában a műkincsrablással kapcsolatos hírzárlat ellenére jelentettek meg a nyomozással kapcsolatos legfrissebb információkat. Bár az ügyet kivizsgálták, felelősségre végül nem vontak senkit.

A Népszabadság rövid tudósítása.
Forrás: Népszabadság, 1984. január 15., 9. o.

Mi történt 1983. november 5-én éjjel a Szépművészeti Múzeumban? Betörők jártak az épületben és hét festménnyel (Raffaello: Esterházy Madonna, Raffaello: Az Ifjú képmása, Tiepolo: Pihenő szent család Egyiptomba menekülés közben, Tiepolo: Mária hat szenttel, Tintoretto: Női mellkép, Tintoretto: Férfi mellkép, ismeretlen festő Giorgione-képmás) távoztak. Mivel a múzeum fel volt állványozva, könnyedén bejutottak: az ablaküveget kivágták, a képeket leemelték a falról. A biztonsági berendezés nem működött. Az ellopott műkincseket később megtalálták, a tetteseket pedig a rendőrség elfogta. A nyomozás tehát sikerrel járt, azonban Markos György és Nádas György kabarétréfájának egyaránt célpontjává váltak az alkalmatlan teremőrök, a múzeum elégtelen biztonsági felszereltsége, a pitiánernek megjelenített magyar bűnözők és a bunkónak ábrázolt olaszok.

 

Markos György és Nádas György A Notre Dame-i teremőrök című tréfája a rablásról (a kérdező Selmeczi Tibor)

Közel 40 év távlatából is megnyugtató újraolvasni az eredményes nyomozás dokumentumait: ha a képeket nem találták volna meg, azok örökre eltűntek volna a megrendelő, Efthimiosz Moszkoklaidesz görög étolajgyár-milliárdos magángyűjteményében. A felelősség megállapításáról folytatott vizsgálat kapcsán azonban könnyen az az érzésünk támadhat, hogy a felelősség vállalása helyett az elkövetők inkább egymásra mutogattak.

Nézzük, hogyan rekonstruálhatóak a nyomozás eredményei!

Az ORFK és a Budapesti Rendőr-főkapitányság munkatársai a helyszíni szemle lefolytatása után áttanulmányozták az 1970 óta Magyarországon elkövetett összes műkincsrablást. Budapesten nemzetközi tanácskozást tartottak az Interpol, nyugatnémet, USA-beli, olasz és szovjet rendőrök bevonásával. A cselekmény előzményeit így rekonstruálták: 1983. október 14-én Graziano Iori (21) és Ivano Scianti (38) olasz állampolgárok hamis útlevéllel Romániából Magyarországra érkeztek, hogy a képeket elrabolják. Megismerkedtek Jónás Katalin (17) érdi leánnyal, Raffai József (20) zöldségessel és Kovács Gusztáv (27) büntetett előéletű törökbálinti lakossal.

1983. október 30-án érkezett meg Jugoszláviából Giacomo Morini (51) olasz férfi, november 4-én Carmine Palmese (29) és Giordano Incenti (32), akik szintén csatlakoztak a csoporthoz. A műkincsrabláshoz felmérték a terepet, egymás között a szerepeket beosztották, megfigyelték a fegyveres őrök mozgását.

1983. november 5-én éjjel Incenti, Iori, és Kovács betörtek a múzeumba. A második emeletig a tatarozáshoz használt állványzaton jutottak fel. Az erkély ablakát üvegvágóval Incenti vágta ki. A festményeket tartó huzalokat Kovács és Incenti vágta el, Iori eltávolította a díszkereteket, majd távoztak a festményekkel. Scianti és Parmese eközben a helyszínt biztosította. A festményeket egy bérelt lakásba vitték. Kovács és Raffai egy képet (Raffaello: Ifjú képmása) Törökbálint határában elástak, ez szolgált biztosítékul számukra arra az esetre, ha nem fizették volna ki őket. A többi festményt 1983. november 6-án hajnalban Incenti, Morini, és Palmese csempészték ki az ország területéről a jugoszláv határon át (mindeközben a múzeum ezen a napon zárva tartott: a munkatársak átnézték a raktárakat, hogy nem kerültek-e oda véletlenül a képek).

1983. december 6-án Jónást, 1983. december 15-én pedig Raffait és Kovácsot vették őrizetbe a rendőrök. Az olasz rendőrök 1984. január 9-én Morinit, nem sokkal később Incentit és Palmesét is elfogták. Ők bevallották, hogy Efthimiosz Moszkoklaidesz görög milliárdos volt a megbízójuk. 1984. január 20-án magyar rendőri delegáció utazott Görögországba, majd három nappal később az athéni Interpol-irodában átadták magyar kollegáiknak a hiányzó hat festményt a görög rendőrök.[1] Kovács Gusztávot tettesként 12 év fegyházra, Raffai Józsefet bűnsegédként hat év börtönre ítélték. Jónás Katalin hat hónap felfüggesztett börtönbüntetést kapott.[2]  A nyomozást 1984. február 24-én zárták le. Az abban részt vevő hat rendőrnek Vörös Csillag Érdemrendet, nyolcnak Kiváló Szolgálatért Érdemrendet adományoztak.

 

Szépművészeti Múzeum, az 1983-ban ellopott majd megtalált festmények. Jobbra Dr. Garas Klára főigazgató.
Forrás: Fortepan / Szabó Ferencné

A Művelődési Minisztérium által lefolytatott fegyelmi eljárás során 1984. február 9-én az alábbi határozatokat hozták: dr. Garas Klárát, a Szépművészeti Múzeum főigazgatóját és dr. Szentléleki Tihamér főigazgató-helyettest szigorú megrovásban részesítették, munkaviszonyukat felmondással megszüntették, és nyugállományba helyezték mindkettejüket. Őrhegyi Gyula gazdasági igazgatót alacsonyabb munkakörbe helyezték át. Dr. Csikai László igazgatót és Alföldi Zoltán gazdasági igazgatót szigorú megrovásban részesítették. Szintén felelősségre vonták és alacsonyabb munkakörbe helyezték Turi Pétert, a Központi Múzeumi Igazgatóság igazgatóhelyettesét és Kis Sándort, a KMI Biztonsági Osztály vezetőjét, akik az épület felállványozása miatt megváltozott műkincsvédelmi helyzetben nem növelték meg a személyi őrök létszámát, ezáltal nem biztosítottak megfelelő védelmet a műkincseknek.

A vonatkozó források közül a legérdekesebbeket válogattuk ki az olvasóközönségnek.

 

1. dokumentum

Közgyűjteményi Főosztály

752/83

 

Feljegyzés Rátkai Ferenc[3] miniszterhelyettes elvtársnak

A sajtó, a rádió és a televízió munkatársai továbbra is türelmetlenül sürgetik, hogy adjunk tájékoztatást a Szépművészeti Múzeumban történt képlopást követő fejleményekről és a minisztérium intézkedéseiről. Legutóbb Mester Ákos, a 168 óra főszerkesztője keresett meg azzal a javaslattal, hogy addig is, amíg az esetleges mulasztások felelőseinek személyét kiderítjük, célszerű lenne arról tájékoztatni, mely körülmények tisztázását várjuk a szakértő bizottságtól.

Úgy gondolom, hogy ez a javaslat elfogadható. Nem prejudikálva a megállapításokat és megnevezve a felelősöket, lényegében a bizottság vizsgálati szempontjait és célját ismertetnénk.

Erre – véleményem szerint - azért is szükség lenne, mert a vizsgálat elhúzódása miatt a személyes felelősségről még aligha nyilatkozhatunk.

A BM sajtóosztálya és Ladvánszky elvtárs[4] is ránk bízza a döntést, hogy mikor mit közlünk a nyilvánossággal.

Kérem Rátkai elvtárs állásfoglalását, továbbá utasítását arra vonatkozóan, hogy ki tájékoztasson.

 

Budapest, 1983. november 30.

Villangó István sk.

HU-MNL-OL-XIX-I-9-k-24-5510/1983 (9. d.)
 

2. dokumentum

Szépművészeti Múzeum                                                        Bp. XIV. ker. Dózsa György út 41.

Musée des Beaux Arts                                                          H 1146

 

kézírással: lássa Rátkai elvtárs

 

Tisztelt Miniszter Úr!

Engedje meg, hogy soraimmal felkeressem, mert a Szépművészeti Múzeum vonatkozásában, amelynek felelős főigazgatóhelyettese vagyok, az utóbbi időkben rendkívülien [sic!] nyugtalanító jelenségeket tapasztalhatok.

Nem tudok hallgatni, mert vissza kell emlékeznem arra az 50 évre, melyet eszmélő emberként éltem át, arra a 42 évre, melyet állami alkalmazottként végeztem, arra a hét évre, melyet felelős beosztásban a Budapesti Bíróságnál teljesítettem és arra a 31 évre, melyet igazgatóként múzeumi területen töltöttem.

A Szépművészeti Múzeumban történt lopást kísérően lassan, de mind biztosabban a múzeummal szemben „mini” lincs-jellegű hangulat alakult ki és ez főleg az intézmény felelős főigazgatója felé irányul. Nem kerestem volna fel soraimmal, ha a hozzánk érkező nagy mennyiségű levél egy része nem tartalmazna gyalázkodásokat és faji izgatást. Hírközlő szerveink főleg a múzeumi felelősséggel foglalkoznak és így a közhangulat manipulálódik. Jól tudom, hogy a fentebb említett izgatásokat tartalmazó levelek társadalmunkban csak egy elenyészően jelentkező réteg salakos megnyilvánulásai, mégis már csírájában vigyázni kell ezekre a jelenségekre, mert több alkalommal éltük át, a salak érvényesíteni tudta kívánságát, az enervált tömeg csak eszmélt.

Ezért rendkívül veszélyesnek érzem a lincshelyzet kialakulását és a levelek egy részéből megnyilvánuló személyi és faji izgatást.

Budapest, 1984. február 3.

 

elvtársi üdvözlettel:

dr. Szentléleky Tihamér főigh.

 

3. dokumentum

kapják: Drecin József államtitkár[5]

            Rátkai Ferenc miniszterhelyettes elvtársak

[kézírással: Min 629/184.!]

 

Tárgy: A Szépművészeti Múzeumban elkövetett festménylopással kapcsolatos felelősség tisztázása

 

A Minisztertanács 1984. március 1-jei ülésén megtárgyalta a Belügyminiszternek a Szépművészeti Múzeumban elkövetett festménylopás nyomozati tapasztalatairól szóló előterjesztését, továbbá a művelődési miniszternek a festménylopással kapcsolatos egyes intézkedésekről benyújtott jelentését.

A Minisztertanács e napirendek tárgyában úgy foglalt állást, hogy e bűncselekményekkel összefüggő évek óta fennálló hiányosságok [sic!] és mulasztások miatt a Művelődési Minisztériumot is felelősség terheli.

A Minisztertanács döntése alapján soron kívül meg kell állapítani, hogy az érdekelt minisztériumi szervezeti egységek, illetőleg azok dolgozói közül személy szerint kit és miben terhel felelősség. A személyi felelősség megállapításához felhasználható legfontosabb dokumentumok a következők:

• a minisztériumi munkabizottság által lefolytatott vizsgálati jelentés és az ahhoz kapcsolódó iratok
• a fegyelmi bizottság összefoglaló jelentése, valamint
• a belügyminiszternek a festménylopás nyomozati megállapításairól a Minisztertanács számára készített előterjesztése (ld. 0049/1984. TüK Számú ügyiratot.)
• Kérem, hogy megállapításairól folyó év március 7-ig írásban szíveskedjék tájékoztatni.

Budapest, 1984. március 1.

 

Köpeczi Béla sk.

 

4. dokumentum

BM ORSZÁGOS RENDŐRFŐPKAPITÁNY

BŰNÜGYI HELYETTESE

 

Ladvánszky Károly, r. altábornagy,

miniszterhelyettes elvtárs!

 

Jelentem, hogy a Népszabadság 1984. január 15-i számában megjelent tudósítással kapcsolatban jelentést kértem be a Budapesti Főkapitányság részéről intézkedő rendőr elvtársaktól. Csatoltan felterjesztem dr. Konczer István r. ezredes, Réti József r. alezredes és Balla László r. fhdgy elvtársak jelentését, valamint a 07-es fogadó-állomásra [sic!] érkezett eseményekről készült feljegyzést.

A jelentésekből megállapítható, hogy kérésünkre az MTI ügyeletvezetője intézkedett a napi-lapoknál [sic!] a híranyag továbbításának tilalmáról. A kérést valamennyi napilap teljesítette, kivéve a Népszabadságot, ahol a hír megjelent.

A híranyag megjelentetésének állásáról a BRFK központi ügyeletének beosztottja személyesen érdeklődött a Népszabadság székházában. Ekkor már azt az információt kapta, hogy a vasárnapi számban a cikk megjelent és 500 ezer példányt már vidékre is elszállítottak. Erre tekintettel az eljáró rendőrtiszt már semmiféle intézkedést nem kért a nyomás leállítására.

Az eseményről 1984. január 14-én 23 óra tájban adott tájékoztatást – telefonon keresztül – részemre dr. Konczer István r.ezredes elvtárs. Ekkor még azt jelentette, Olaszországból megérkezett ugyan a híranyag, de az MTI-nél intézkedésére a napilapoknak nem fogják továbbítani. Ismételten 24 órakor hívott fel, amikor jelentette, hogy a Népszabadságban a cikk megjelent. Figyelemmel a megjelenésre, semmiféle intézkedést nem kértem a nyomás vagy a terjesztés megakadályozására.

Budapest, 1984. január 23.

dr. Siklói György

r. vezérőrnagy

 

5. dokumentum

Budapesti Rendőrfőkapitányság vezetőjének

Bűnügyi első helyettese

 

Jelentés

 

A Népszabadság római tudósítója Buzási János elvtársnak a Népszabadság 1984. január 15-i számában megjelent tudósításával kapcsolatban az alábbiakat jelentem:

1984. január 14-én 22 óra körüli időben lakásomon telefonon jelentkezett dr. Mérges István r. ezredes elvtárs és arról adott jelentést, hogy a római Magyar Nagykövetségről a BRFK Központi ügyeletén Horváth Rezső elvtárs kereste őt. Horváth elvtárs tájékoztatta, hogy Rómában a rádió és a televízió, valamint a különböző napilapok sajtójelentést és tájékoztatást adtak ki a magyarországi képlopásról. Említést tettek a letartóztatott tettesekről, valamint arról, hogy a képlopás Görögországból indult ki.

Attól tartva, [hogy] az MTI értesül az Olaszországban megjelent közleményekről, átveszi az adatokat és erről hírösszefoglalót ad a magyar napilapoknak, utasítás adtam dr. Mérges István r.ezredes elvtársnak, hogy a BRFK központi ügyeletén keresztül érdeklődjenek az MTI-nél és intézkedjenek, hogy az MTI ne adjon ki a napilapoknak anyagot az Olaszországban a képlopással kapcsolatban megjelent cikkekről.

Réti József r. alezredes elvtárs ügyeletvezető néhány perccel 22 óra után telefonon beszélt az MTI ügyeletvezetőjével, Kövecs Gáborral. Tolmácsolta kérésünket, azt, hogy a képlopással kapcsolatos olasz anyagokról az MTI ne adjon ki tájékoztatást.

Kövecs Gábor tájékozódott és 23.17-kor visszahívta a BRFK Központi Ügyeletén Réti József r. alezredes elvtársat. Kövecs elvtárs elmondta, az olasz anyagok valóban megérkeztek az MTI-hez, de az olasz nyelvű híreket még nem fordíttatták le. Elmondotta [sic!], hogy minden napilapot értesített arról, hogy a képlopással kapcsolatban semmilyen tudósítás nem jelenhet meg. Később, nem sokkal éjfél előtt Kövecs elvtárs arról adott tájékoztatást, hogy - tudomása szerint - a Népszabadság római tudósítója Buzási János elvtárs közvetlenül adott anyagot a képlopással kapcsolatban megjelent olasz cikkekről szerkesztőségének. Köves elvtárs próbált kapcsolatot teremteni közvetlenül a Népszabadság szerkesztőségével azonban ott már nem talált senkit, akivel beszélni tudott volna.

            Réti r. alezredes elvtárs utasítására az ügyelet egyik beosztottja Balla László r. fhdgy elvtárs azonnal elment a Népszabadság szerkesztőségébe és ott tájékozódott arról, hogy római tudósítójuk által adott cikk a képlopásról megjelenik-e a vasárnapi Népszabadságban.

Balla r. fhdgy elvtárs éjfél után öt perccel jelentette, hogy a Népszabadság vasárnapi számának 9. oldalán kinyomtatták a római tudósítójuk cikkét. A kinyomtatott újságok [sic!] 500 ezer példányban már expediálták vidékre.

Fentiekről való értesülést követően az eseményekről jelentést tettem dr. Vincze Lukács r. vezérőrnagy főkapitány elvtársnak és dr. Sikló György r. vezérőrnagy elvtársnak [sic!] a BM ORFK vezetője bűnügyi helyettesének. Felvettem a kapcsolatot dr. Csikós József r. ezredes csoportfőnök elvtárssal és kértem, hogy az ügyben intézkedjenek annak érdekében, hogy a sajtóban, a tévében és a rádióban a képlopásról csak akkor jelenjen meg tudósítás, ha azokat a BM szervekkel egyeztették.

 

Kérem jelentésem tudomásul vételét.

 

Budapest, 1984. január 20. (kézírással)

 

dr. Konczer István

rendőr ezredes sk.

 

kézírással: láttam dr. Vincze Lukács

84. január 20.

 

6. dokumentum

Népszabadság

főszerkesztő

 

dr. Horváth István elvtársnak,[6]

belügyminiszter

 

Budapest

 

Kedves Horváth elvtárs!

Mellékelten küldöm Rókás Sándor szerkesztőségi titkár feljegyzését. A feljegyzésből teljes képet lehet kapni arról, hogyan került Buzási János római tudósítása a Népszabadság január 15-i számába. Tény, hogy közlési tilalom volt elrendelve a témával kapcsolatban, de mivel a Római Tv nyilvános adásában hangzott el, az ügyeletes titkár úgy döntött, hogy közli a 9. oldalon.

Lényegében hibát követett el, ezt a szerkesztőségen belül tisztáztuk is, de végül is [sic!] a közlés hasznunkra vált, mivel az olasz hatóságok a megállapodástól eltérően jártak el az ügyben.

A Népszabadság fennállása óta először fordul elő, hogy valamilyen rendőr-hatóság [sic!] közvetlenül intézkedik a lap nyomásának leállítására. Ez minősíthetetlen hiba és ha nem tisztázzuk, akkor esetleg megint kedve lesz valakinek hasonlót elrendelni. Ezért küldöm a mellékelt feljegyzést, hogy kivizsgáljátok [sic!] miként fordulhatott elő ez az eset és levonjuk a megfelelő tanulságokat a későbbiekre nézve.

Budapest, 1984. január 17.

elvtársi üdvözlettel

Berecz János sk.

melléklet

 

7. dokumentum

Feljegyzés Berecz elvtársnak

 

A január 15-i vasárnap lapban megjelent a budapesti képrablásról szóló Buzási-tudósításról

 

Január 14-én szombaton a vasárnapi lap az előírtakhoz képest is korán elkészült. Korán zárt az MTI bel-adása és a külpolitikai turnus is befejezte a hírek közlését fél 9 körül. 20 óra 30 perc körül Buzási János Rómából jelentkezett, hogy rövid tudósítást ad a római televízió híréről, a budapesti képrablók egyikének elfogásáról. A hírt kérdőjellel a címben a lap 9. oldalán helyeztem el, így is közölte a lap. 21 óra 15 perckor az utolsó oldal is elkészült – a 2. oldal volt az – majd Koncz elvtárssal megállapodva – ő várja meg a lapot – én 20 óra 15 perckor hazamentem.

0 óra 40 perckor lakásomon felhívott a telefonközpontos, hogy az ügyeletes őr kíván beszélni velem. Ekkor szereztem az ügyeletes őrtől tudomást arról, hogy a Budapesti Rendőrfőkapitányság ügyeletes tisztje a lap nyomását leállította. Ennek utána kértem a telefonközpontot, hogy szóljon ki a C üzembe, hívjanak fel telefonon, mi történt tulajdonképpen? A C üzemből, ha jól emlékszem, Joachim elvtárssal beszéltem, aki elmondotta [sic!] felhívták őt a Budapesti Rendőrfőkapitányság ügyeletéről és utasították a Népszabadság nyomásának beszüntetésére. Öt-hét perc múlva ismételten felhívták, s arra való hivatkozással, hogy a vidéki lapból 500 ezer példány már ki van nyomva[,] engedélyezzék a továbbnyomást és az expediálást.

A tények ismeretében felhívtam a Budapesti Rendőrfőkapitányság ügyeletét, ahol nem az ügyeletvezetővel, hanem Balla vagy Bolla nevű főhadnaggyal beszéltem. Közölte velem, hogy megpróbálnak illetékeseket elérni, hogy Buzási tudósítását a lapból […]

 

8. dokumentum

Budapesti Rendőrfőkapitányság

Központi Ügyeleti Osztály

II. sz. ügyelete

 

Jelentés

 

Jelentem, hogy 1984. január 14-én 21 55 kor Horváth Rezső a Római Magyar Nagykövetségről telefonon felhívott és Mérges elvtársat kérte. Az összekapcsolás után 22.03-kor Mérges elvtárs telefonon kérte, hogy az MTI-n keresztül állapítsam meg, hogy a római hírügynökségek milyen anyagot adtak ki a képlopással kapcsolatban.

Kb. 22.10-kor Konczer István r.ezredes elvtárs telefonon utasított, hogy vegyen [sic!] fel a kapcsolatot az MTI ügyeletes tisztjével és ha lehetséges a római telexanyagokat és más hírügynökségeknek az anyagait fordítassam le magyarra, továbbá, ha ilyen híranyag érkezett, próbáljuk lokalizálni a sajtóban történő megjelentetését.

22.10-kor felhívtam Kövics [sic!] Gábort, azt MTI ügyeletvezetőjét és tolmácsoltam Konczer elvtárs kérését. Kértem, hogy kérésünket jelentse meg felsőbb vezetőjének és az eredményről tájékoztasson. Röviden közölte, hogy az olasz televízió és a sajtó, ezenkívül több hírügynökség – amit ezideig pontosan lefordítani nem tudott – cikkeket közöltek a képlopással kapcsolatban és több személyt megneveznek a bűntett elkövetésével, valamint állítólag egy görög milliómós [sic!] megbízásából követték el a cselekményt.

23 óra 17-kor újból felhívott és tájékoztatott Kövics Gábor osztályvezető, hogy mindenkit értesített és tudomása szerint a római tudósítás nem jelenik meg a lapokban. A folyamatos tájékoztatásról a beszélgetés során megállapodtunk. 23 óra 42-kor az MTI tudósítója tájékoztatott arról, hogy tudomása van arról, hogy a Népszabadság római megbízottja Buzási nevezetű adott egy tájékoztatót a Népszabadságnak erről az ügyről. Megpróbált kapcsolatot teremteni a Népszabadság szerkesztőségével, azonban 24 órakor már nem talált bent senkit és ezügyben senkivel nem tudott kapcsolatot teremteni.

            Kérdésemre közölte, hogy minden sajtóval közölték, hogy ez a cikk a sajtóban nem jelenhet meg.

Utasítottam Balla László r.fhdgy elvtársat, – az ügyeleti csoport vezetőjét, hogy azonnal menjen ki a Népszabadság szerkesztőségébe és állapítsa meg, hogy a cikk megjelenhet-e az újságban.

Balla fhdgy elvtárs 00.05-kor visszajelentette, hogy a Népszabadság 9. oldalán megjelent a cikk Buzási aláírással. Tájékozódás céljából 00.30-kor felhívtam a nyomdában Franz Joachim nevű termelésirányítót, aki közölte, hogy a példányszámból 00.10 és 00.20 között 500.000 példányt vidékre irányítottak.

A tett intézkedéseket azonnal jelentettem Konczer István r.ezredes és Mérges István r.ezredes elvtársaknak.

Az MTI tudósítójának kérésére olasz tolmácsot berendeltem és a rendelkezésére bocsátottam.

A lefordított anyagot eredetben Konczer István r. ezredes elvtársnak átadattam.

 

Budapest, 1984. január 19.

Réti József

r.alezredes sk.

 

9. dokumentum

Budapesti Rendőrfőkapitányság

Központi Ügyeleti Osztály

II. sz. Központi Ügyelet

 

Jelentés

Budapest, 1984. január 18-án

 

Jelentem, hogy f. hó 14-én 24 órakor Réti József r. alezredes ügyeletvezető utasított, hogy menjek a Blaha Lujza téren levő Népszabadság székházához és tájékozódjam, hogy a Népszabadság napilapban – amely f. hó 15-én vasárnap fog megjelenni – van-e a Szépművészeti Múzeumban történt képlopással kapcsolatban tájékoztatás.

A Népszabadság székházában csak két rendész elvtárs tartózkodott, közölték, hogy a szerkesztők közül már mindenki hazament, de rendelkeznek a vasárnap megjelenő Népszabadság példányával, melyet átadtak. A 9. oldalon találtam a képlopással kapcsolatos tájékoztatást.

Megkérdeztem a rendészeket, hogy jelenleg a Népszabadságot hol nyomtatják és milyen úton terjesztik. Közölték, hogy a Budapest XIII. Visegrádi utca 116. szám alatt lévő Szikra Nyomdában készítik a Népszabadságot és a termelésirányítóktól kaphatok felvilágosítást.

A 495-790-es telefonszámon beszéltem Tranz [sic!] Joachim nevű termelésirányítóval, a nyomda ügyeletes vezetőjével, aki tájékoztatott, hogy jelenleg nyomják a Népszabadságot, de vidékre 500 ezer példányt már elküldtek.

Megkérdeztem az ügyeletes vezetőt, hogy van-e mód rövid időre – kb. 3-5 percre – a lap utcára történő kiszállítását megállítani, amíg jelentésemet megteszem. Közöltem vele, hogy amennyiben én nem hívom fel telefonon, vagy vezetőim közül valaki nem hívja fel telefonon, folytassák a munkát.

Az eseményeket jelentettem Réti József rendőr alezredes elvtársnak, közöltem, hogy birtokomban van egy példány a Népszabadság vasárnapi számából, melynek 9. oldalán a Szépművészeti Múzeumból történt képlopással kapcsolatos cikk van, valamint jelentettem azt is, hogy tájékoztatott Tranz Joachim, a Szikra Nyomda ügyeletes vezetője és közölte, hogy 500 ezer példányt már vidékre szállítottak.

Réti József r. alezr. utasított, hogy a birtokomban levő Népszabadság vasárnap példányát azonnal hozzam be a Központi Ügyeletre.

Réti József r. alezr. elvtárs felhívta telefonon Tranz Joachimot, akitől tájékoztatást kapott, mely megegyezett a nekem elmondottakkal.

Ezt követően a 007-es fogadóállomáson felhívott Rókás Sándor Bp. VIII. ker. Delej u. 37. sz. alatti lakos, a Népszabadság ügyeletes szerkesztője. Közölte, hogy telefonon értesítették az eseményekről.

E beszélgetést megelőzően Réti elvtárs utasított, hogy tudjam meg, ki a Népszabadság római tudósítója, egyéb intézkedés az üggyel kapcsolatban nem szükséges.

Az utasításnak megfelelően közöltem Rókás Sándorral, hogy csupán tájékozódás céljából jelentünk meg a Népszabadság székházában, mivel már 500 ezer példány vidékre le lett szállítva, így semmilyen intézkedést nem kérünk.

Megkérdeztem, ki a Népszabadság római tudósítója, ő közölte, hogy Buzási János újságíró.

Rókás elvtárs érdeklődött, hogy szükséges-e neki a székházba, illetve a nyomdába bemenni, közöltem vele, hogy nem. Elkértem lakásának a telefonszámát szükség esetére.

Ezután fölhívott a 07-es fogadóállomáson egy magát Szántó főszerkesztőnek nevező személy és kérdezte, a rendőrség miért érdeklődött a Népszabadság székházában. Közöltem, hogy én voltam a székházban és a nyomdában tájékozódni, a képlopással kapcsolatos cikk iránt. Tájékoztattam Szántó elvtársat, hogy beszéltem Rókás elvtárssal is. Továbbá közöltem vele, hogy az újság kiadásával, illetve terjesztésével kapcsolatban semmilyen intézkedést nem kértünk.

Ezt követően ismét felhívott Rókás elvtárs a 07-es fogadóállomáson és közölte, hogy a Népszabadság székházában tartózkodik. Kihangsúlyoztam Rókás elvtársnak, hogy az üggyel kapcsolatban semmilyen intézkedésre nincs szükségünk.

Felhívtam telefonon Tranz Joachimot, aki közölte velem, hogy az első telefonbeszélgetésnek megfelelően folyik a munka és a lap terjesztése.

Az eseményeket folyamatosan jelentettem Réti elvtársnak, akitől semmilyen utasítást nem kaptam az üggyel kapcsolatban.

Jelentésemet a leírtak alapján megteszem.

 

Balla László

rendőr fhdgy. sk.

 

10. dokumentum

Belügyminisztérium

Miniszterhelyettes

50-120/3-8

 

Miniszter Elvtárs!

Csatoltan – eredetben –felterjesztem a Népszabadsággal kapcsolatos jelentéseket, valamint a hangszalagról készített eredeti másolatot. Az anyagokat azért nem összesítettem, hogy eredetben lehessen látni, mi is történt.

 

Ezzel kapcsolatban jelentenem kell:

1. Kétségtelen, hogy a Népszabadság megsértette eredeti megállapodásunkat, illetőleg a Tájékoztatási Hivatal embargós rendelkezését. Minden lap korrekt módon járt el, egyedül a Népszabadság járt el az ismert módon.

Kétségtelen, hogy a lapnak ez az eljárása kivette a magyar hivatalos szervek és a magyar hírközlő szervek kezéből az egységes kezdeményezési lehetőséget és idehaza és külföldön jelentős lépéshátrányt okozott. Érdemes lenne a szerkesztőségnek ezen eltűnődni.

2. Kétségtelen, hogy az MTI és a rendőrség könyörgésére sem voltak hajlandók intézkedni. Ez viszont számunkra elgondolkodtató. Nem vitatom, hogy az eredeti anyagból kiolvasható néhány pontatlanság rendőrtisztek részéről, de ezt én meg tudom érteni, hiszen nagy feszültségben, nagy izgalommal jártak el a rendőrtiszt elvtársak, hiszen egy bajt akartak megelőzni.
3. Ugyanakkor egyszerűen gyerekes dolognak tűnik, hogy egy nagy tekintélyű központi lap nyomását egy beosztott rendőr főhadnagy le tudja állítani. Az anyagból kitűnik a régi mondás: „legjobb védekezés a támadás”.
4. Felmerül a kérdés:

Nem kellene-e mégis a Népszabadság illetékeseit felelősségre vonni, mert fegyelmezetlenül jártak el,

• hogyan lehetne a jövőben elérni a Népszabadság egy felelősét, ha mégis adódik valami rendkívüli dolog?
• nem a mi dolgunk, de az ügy kapcsán felmerül, van-e szabályozva, hogy ki állíthatja le a lap nyomását, illetékes-e erre egy beosztott rendőr főhadnagy?

Az eredeti anyagokat felterjesztem.

 

Budapest, 1984. január 24.

Landvánszky Károly rendőr altábornagy sk.

 

11. dokumentum

dr. Berecz Jánosnak

Népszabadság főszerkesztője

 

Kedves Berecz elvtárs!

 

Leveled nyomán a Szépművészeti Múzeumból ellopott képekkel kapcsolatos 1984. január 14-i esti és éjszakai történéseket a rendelkezésünkre álló eszközök segítségével megvizsgáltam. Az kétségtelenül megállapítható, hogy a témával kapcsolatban elrendelt közlési tilalmat sajnálatos módon előzetes konzultáció nélkül a lap egyoldalúan felmondta és ezzel a további lépéseket ténylegesen kényszerpályára terelte. A helyzet gyors értékelését és az érdekeinknek minden szempontból megfelelő döntés meghozatalát a továbbiakban lehetetlenné tette az a sajnálatos körülmény, hogy a kérdéses esti időpontban konzultációra és esetleges intézkedésre jogosult ügyeletest a szerkesztőségben munkatársaim nem találtak, lévén, hogy a lap már „túlfutott” a szerkesztőségi fázison.

Ha az apparátusunk nevében eljáró munkatársunk a nagy feszültségben és izgalomban hibát követett el, az csupán annyi, hogy elmulasztotta a minisztériumon belüli, illetve kívüli koordinálásra jogosult szakmai illetékeseket információiról értesíteni.

Mellékelten küldöm azt az anyagot – a beszélgetésekről készült magnófelvétel átiratát – amelyből Magad [sic!] is láthatod, hogyan alakultak az események és hogy szó sem volt a rendőrség részéről egy olyan, valóban minősíthetetlen hibát elkövetni, mint a közvetlen rendőrhatósági intézkedés a lap nyomásának leállítására.

A tanulságok szükségszerű levonásával azt javaslom, az ügy felett térjünk napirendre, és azt magunk között zárjuk le, továbbra is az eddig gyümölcsöző és jó együttműködésre törekedve.

 

Budapest, 1984. január 27.

 

Elvtársi üdvözlettel

dr. Horváth István sk.

 

12. dokumentum

50/120/9/84.

 

Jelentés

 

            A Népszabadság római tudósítója Buzási János elvtársnak a Népszabadság 1984. január 15-i számában megjelent tudósításával kapcsolatban az alábbiakat jelentem:

1984. január 22-én 22 óra körüli időben lakásomon telefonon jelentkezett dr. Mérges István r. ezredes elvtárs és arról tett jelentést, hogy a római Magyar Nagykövetségről a BRFK központi ügyeletén keresztül Horváth Rezső elvtárs kereste őt. dr. Horváth tájékoztatta, hogy Rómában a rádió és a televízió, valamint a különböző napilapok sajtójelentést és tájékoztatást adtak ki a magyarországi képlopásról. Említést tettek a letartóztatott tettesekről, valamint arról, hogy a képlopás Görögországból indult ki.

 

13. dokumentum

Szigorúan titkos! 2. sz. példány

Készült két példányban

1. sz. a címzettnek.
2. sz. TÜK Irodának

 

Szépművészeti Múzeum

Dr. Garas Klára főigazgató

BUDAPEST

 

Kedves Garas Elvtársnő!

Levelében, amelyben a megtalálói jutalom és a bejelentésekre kapcsolatos kérdéseket feltette, az alábbiakban válaszolok.

            A célravezető érdemi bejelentés esetében tárgyalásaik során lehetőleg ne lépjék túl a Múzeum által eredetileg javasolt 500 000 Ft-os határt, de ha szükséges 1.000.000 Ft-ig terjedhet az ígéret. A jutalmat csupán Ft összegben tudjuk megajánlani, kifizetésére csupán az eredményesnek bizonyult bejelentés esetében kerülhet sor.

            A jelentkezőkkel az intézmény vezetői tartsák a telefonkapcsolatot és ugyancsak ők fogadják az esetleges személyes bejelentőket is a hivatalos időben.

            A levelében szereplő további kérdések ügyében felkértem az arra illetékes szakembereket, hogy önt a különböző helyzetekben tanúsítandó magatartásról tájékoztassák.

Budapest, 1983. november 16.

Elvtársi üdvözlettel:

Rátkai Ferenc sk.

 

14. dokumentum

Szépművészeti Múzeum                                                        Bp. XIV. ker. Dózsa György út 41.

Musée des Beaux Arts                                                          H 1146

 

Rátkai Ferenc

miniszterhelyettes

Művelődési Minisztérium

 

Miniszterhelyettes Elvtárs!

A helyzet súlyosságára és a rendkívüli felelősségre való tekintettel, kérem írásbeli utasítását a felhívással kapcsolatos teendőimre vonatkozóan.

Milyen összegre terjedhet a komolynak tűnő jelentkezésekkel kapcsolatos ígéretünk? S ilyen pénznemben? (esetleg különböző pénznemekben együttesen).

Ha kérnek, vállalhatok-e kötelező ígéretet vagy térjek ki a határozott válasz elől? Az esetleges ajánlat kapcsán mi a teendőm a lebonyolításban? (személyes megbeszélés? találkozó? átadás-átvétel vonatkozásában)

Mikortól meddig tartsam a személyes telefonkapcsolatot, milyen módon történik az esetleg személyesen jelentkezők meghallgatása?

Itt szeretném írásban leszögezni, hogy a cél érdekében természetesen minden körülmény és eshetőség mellett, megszakítatlan szolgálatban is készségesen vállalom a feladat teljesítését, az eredmény érdekében azonban pontosan ismernem kell a kívánalmakat és megbízási körömet.

Tekintettel arra, hogy a jelentkezések áradata már megindult és esetleg azonnali reagálást várnak tőlem, a sürgős ügy érdekében szíves válaszát és utasítását kérem.

Budapest, 1983. november 16.

Dr. Garas Klára sk.

 

15. dokumentum

Jelentés

Köpeczi Béla miniszter elvtársnak

 

Tárgy: a képlopással kapcsolatos fegyelmi eljárás

 

A Szépművészeti Múzeumban történt képlopás ügyében a miniszter elvtárs felkérésére létrejött fegyelmi bizottság befejezte munkáját. Megbízatásának megfelelően eljárását kiterjesztette a minisztérium munkáltatói jogkörében tartozó mindazon intézményi vezetőkre, akiknek felelősségét a korábban lefolytatott vizsgálat felvetette, valamint a minisztérium érintett szervezeti egységeire.

 

Az eljárás során:

• ismételten áttanulmányozta a korábban lefolytatott vizsgálat dokumentumait s felülvizsgálta az ezekre alapozott megállapításokat, felelősség-felvetéseket.
• újra értékelte [sic!] a felelőssé tett személyeknek a megállapításokra adott írásbeli észrevételeit, magyarázatait,
• a fegyelmi eljárás során további írásbeli magyarázatok, védekezések lehetőségére is felhívta a felelőssé tett személyek figyelmét, s a beérkezett magyarázatokat értékelte,
• kiemelten foglalkozott a múzeum és a KMI felügyeleti kérdéseivel, az önálló és megosztott feladatokkal, munkakapcsolatokkal,
• szervezeti egységekre és személyekre vonatkozóan értékelte a minisztériumi felügyelet hiányosságait, felelősségi kérdéseit,
• egyetértőleg a következő megállapításokat teszi.

16.

1. a két intézmény vezetőitől a vizsgálathoz bekért, illetve általuk a magyarázatokhoz csatolt dokumentumok alapján a vizsgáló bizottság jelentésében foglalt megállapítások, értékelések, személyre szóló felelősség-felvetések megalapozottak.
2. A vizsgálati megállapításokra adott írásbeli észrevételek, valamint a felelősségre vonatkozó magyarázatok a bizottság értékelése szerint nem tartalmaztak olyan ténybeli indoklásokat, amelyek a helyzetleírásokat, ok-okozati összefüggések értékeléseit, valamint a felelősség felvetését lényegében módosították volna.
3. A fegyelmi eljárás során beküldött újabb magyarázatok alapvetően a korábbi, önkritika nélküli magyarázkodások, szemléleti torzulások ismétlődései voltak, amelyek a megállapítások lényegét nem módosították, a felelősség súlyát sem csökkentették.

A beérkezett írásbeli véleményekre, magyarázatokra vonatkozóan ezúton is megjegyezzük, hogy:

1. nagyobb részük a betörés és a lopás elsődleges tényétől, annak konkrét körülményeitől tárgykörben és időben is eltérő, mentegető magyarázkodás,
2.  egyes kiemelt tényezők (pl. biztonsági berendezések, felújítások, egyetemleges felelősséggel járó intézkedések, tájékoztatások, szabályozások stb.) tekintetében egymásnak ellentmondók, a mulasztást és felelősséget is igyekeznek a másik félre hárítani,
3. valamennyiből teljesen hiányzik az önkritika. A felelőssé tett vezetők mindegyike leírja, hogy mennyi mindent tett a vagyonvédelemért, a biztonságért, ami igaz is, ugyanakkor meggyőződéssel állítják, hogy ezzel teljes egészében eleget is tettek munkaköri kötelességüknek, őket nem terheli felelősség semmiért. Eközben sajátosan értelmezik vagy átértékelik az egyértelmű jogszabályokat, a társadalmi tulajdon fokozottabb védelmére vonatkozó előírásokat.

A bizottság súlyának megfelelően értékelte a vagyonvédelemre, biztonságra vonatkozó nem csekély vezetői intézkedéseket ezek eredményeit, ugyanakkor sajnálatosnak tartja, hogy az intézeti vezetők ezt elégnek tartották és tartják még most is.

4. A múzeum szakmai és műszaki-gazdasági felügyeletének megosztottsága, a minisztérium közvetlen és közvetett felügyeletgyakorlása, a feladatok és felelősségi körök szabályozatlanságai, elhatárolatlanságai, a belső és külső ellenőrzés elhanyagolása több esetben okozói voltak a téves felfogások kialakulásának, a gyorsabb, határozottabb döntések elmaradásának, laza munkakapcsolatoknak.
5. A minisztérium egyes volt, illetve jelenlegi szervezeti egységei, vezetői is felelősek a vizsgálat során feltárt hiányosságok kialakulásában, valamint tartós megtűrésében.

Pl. a múzeum szervezeti és működési szabályzatának felületes elbírálásáért és változatlan jóváhagyásáért,

• a KMI szervezeti és működési szabályzata jóváhagyásának indokolatlan elodázásáért,
• a biztonsági berendezéssel kapcsolatos beruházás kivitelezői megbízásával előfordult döntési bizonytalanságért,
• a beszerzett biztonsági berendezéssel kapcsolatos beruházás, beszerelés indokolatlan elhúzódásáért,
• a múzeum vagyonvédelmi, biztonsági hiányosságinak ismeretében a szükséges intézkedések elmulasztásáért,
• a múzeum és a KMI vezetői között a biztonsági feladatellátás lazaságait, mulasztásait is előidéző hiányos munkakapcsolat megtűréséért,
• a minisztériumi, költségvetési ellenőrzés vagyonvédelmi, biztonsági hiányosságokat felvető megállapításainak figyelmen kívül hagyásáért.

A fegyelmi bizottság azonban úgy ítélte meg, hogy ezek a hiányosságok, mulasztások az illetékes szervezeti egységek volt, illetve jelenlegi vezetőinek fegyelmi eljárás keretében már nem, vagy csak részben róhatóak fel, mert:

• az időszak alatt történt szervezeti és személyi változások a felelősség súlyát bizonyíthatatlan mértékben megosztják,
• a múzeumnál és a KMI-nél feltárt vagyonvédelmi, biztonsági hiányosságok miniszteri, miniszterhelyettesi szinten is ismertek voltak, a beruházás problémái, a felújítás üteme és a pénzügyi fedezet biztosítása tárgyában ilyen szinten is leváltások voltak érdemi intézkedések nélkül.

 

A fentiek alapján a fegyelmi bizottság a minisztériumban személyi felelősségre nem tesz javaslatot.

A fegyelmi bizottság a fenti megállapításokat figyelembe véve a fegyelmi büntetésekre a mellékelt határozati javaslatokat teszi.

A fegyelmi határozat kihirdetésével kapcsolatban megjegyezzük, hogy az eljárást az Mt. 56 § (1)bek.-ben foglaltak figyelembevételével kell lefolytatni.

A felelősségre vont személyekkel a megállapítások ismertetése a jelentés megküldésével megtörtént, a bizonyítékok előttük is ismertek.

A felelőssé tett személyek közül a két intézmény vezetőjével (dr. Garas Klára főigazgatóval és Csikai László igazgatóval) miniszter elvtársnak, a négy helyettes vezetővel pedig az illetékes miniszterhelyettesnek (Rátkai elvtársnak) kell a fegyelmi határozatokat közölni.

A fegyelmi határozat közlése előtt a felelősségre vont személyeket meg kell hallgatniok.

Budapest, 1984. február 9.

 

dr. Ikvai Nándor sk.

a fegyelmi bizottság tagja

 

Pintér Lajosné sk.

a fegyelmi bizottság tagja

 

Varga Károly sk.

a fegyelmi bizottság vezetője

Az irat jelzete: HU-MNL-OL-B-14-1984-50-120) 500.d.

 

17. dokumentum

A fegyelmi bizottság javaslata a fegyelmi büntetésekre:

1. dr. Garas Klára főigazgató:    a. szigorú megrovás (fegyelmi büntetés)

b. munkaviszonyának felmondással történő megszüntetése, nyugállományba küldése

(fegyelmi eljáráson kívül)

2. dr. Szentléleky Tihamér főigh.: a. szigorú megrovás (fegyelmi büntetés)

b. munkaviszonyának felmondással történő megszüntetése, nyugállományba küldése

(fegyelmi eljáráson kívül)

3. Őrhegyi Gyula gazdasági igazgató:   áthelyezés alacsonyabb munkakörbe (fegyelmi büntetés)
4. dr. Csikai László igazgató: szigorú megrovás (fegyelmi büntetés)
5. Túri Péter igazgatóhelyettes: áthelyezés alacsonyabb munkakörbe (fegyelmi büntetés)
6. Alföldi Zoltán gazdasági igazgató: megrovás (fegyelmi büntetés)

 

18. dokumentum

Belügyminiszter

1-a-236/1984.

 

Köpeczi Béla elvtársnak

Művelődési Miniszter!

 

Kedves Köpeczi elvtárs!

Tájékoztatásul előzetesen megküldöm a Szépművészeti Múzeumban elkövetett festménylopás ügyében folytatott nyomozás megállapításairól készült jelentést.

Az előterjesztés a Minisztertanács 1984. március elsejei ülésén szerepel.

Elvtársi üdvözlettel:

dr. Horváth István sk.

(Az anyagot megkapta: dr. Korom Mihály, Borbándi János és Varga Péter elvtárs is.)

 

19. dokumentum

Belügyminiszter

Előterjesztés a Minisztertanács részére

 

A Szépművészeti Múzeumban elkövetett festmény-lopás [sic!] nyomozásának megállapításairól

1983. november 5-én ismeretlen tettesek betörtek a Szépművészeti Múzeumba, ahonnan 7 darab nagy értékű festményt elloptak. A bűncselekményt a fegyveres őrség 24 órakor észlelte.

1.

A bejelentés után haladéktalanul intézkedés történt a helyszíni szemle megtartására, az ország rendőri szerveinek tájékoztatására, az adatgyűjtő és felderítő munka szervezésére, a határzár elrendelésére.

A bűncselekmény nyomozására az Országos Rendőrfőkapitányság és a Budapesti Rendőrfőkapitányság vezető szakembereiből irányító törzs alakult. A helyszíni szemle és a bevezetett elsődleges adatok alapján a felderítőmunka arra irányult, hogy a betörésben közvetlenül részes bűnöző csoport tagjainak kilétét megállapítsa, az ellopott festményeket felkutassa és adatokat szerezzen a háttérben álló orgazda személyére.

Az ország bűnüldözési vezetőit központilag eligazítottuk és feladatul adtuk az ismert bűnözők ellenőrzését. Valamennyi rendőri szervtől felkértük az 1970 óta elkövetett műkincslopások nyomozati anyagait és értékeltük jelen bűnüggyel való kapcsolódásukat. A beérkezett nagytömegű adatot számítógépre dolgoztuk fel.

A nyomozás kiszélesítése érdekében több esetben tájékoztattuk a lakosságot, értesítettük a szocialista országok, valamint az Interpol tagországok rendőri szerveit. Budapesten tanácskozást tartottunk az osztrák, az NSZK, az USA, az olasz és az Interpol főtitkárság, valamint a szovjet rendőri szakemberekkel.

 

2. A nagy erőkkel folytatott és több ország rendőrségével összehangolt nyomozása a következőket állapította meg:

- Iori Graziano, 21 éves és Scianti Ivano, 38 éves olasz állampolgárok hamisított útiokmányok felhasználásával 1983. október 14-én Romániából érkeztek hazánkba, a bűncselekmény elkövetése célzatával. Itt ismerkedtek meg Jónás Katalin 17 éves foglalkozásnélküli, érdi, valamint Raffai József 20 éves zöldségkereskedő és Kovács Gusztáv 27 éves foglalkozásnélküli, büntetett előéletű, törökbálinti lakosokkal.

            Október 30-án beutazott az országba Morini Giacomo 51 éves olasz állampolgár és csatlakozott honfitársaihoz. A bűnöző csoport november 4-én kiegészült Incenti Giordano 32 éves és Palmese Carmine 29 éves olasz állampolgárokkal, akik szintén hamisított útiokmánnyal lépték át a magyar-jugoszláv határt.

• A bűntett végrehajtása céljából beutazott olasz bűnözők a tervezett bűncselekmény elkövetésébe bevonták Kovács Gusztávot és Raffai Józsefet. A betörést előzetesen sokoldalúan kitervelték. Több esetben megtekintették a helyszínt és környékét, prospektusban kijelölték az ellopni szándékozott festményeket, a Múzeumon belül felmérték a festmények elhelyezését, megválasztották a cselekmény végrehajtása szempontjából legkedvezőbb időpontot, helyet és az elkövetés módját, tanulmányozták a belső fegyveres őrség mozgását, a szerepeket maguk között elosztották.
• A Szépművészeti Múzeumba történt betörést 1983. november 5-én 22 óra után Iori Graziano, Incenti Giordano és Kovács Gusztáv hajtották végre. Az épület II. emeletének magasságáig a tatarozáshoz használt állványon jutottak fel. Az erkély ablakát Incenti Giordano üvegvágóval kivágta és a belső kilincset elfordítva behatoltak a kiállítási terembe. A festményeket tartó huzalokat Incenti Giordano és Kovács Gusztáv vágták el, míg Iori Graziano a díszkereteket távolította el. A bűncselekmény elkövetése után a tettesek a behatolás útvonalán távoztak a helyszínről. A bűntett végrehajtása közben a helyszín környékén Scianti Ivano s Palmese Carmino biztosították társaiknak a bűncselekmény elkövetését.

A betöréses lopást megkönnyítette, hogy az épület felállványozását nem követte kellő hatékonyságú biztonsági intézkedés megtétele. A védelmet nyújtó biztonsági berendezés 1983. október 31-én meghibásodott és nem történtek lépések kijavítására. A fegyveres őrség szolgálati rendje nem igazodott a kialakult fokozott veszélyhelyzethez.

 

A bűntettesek a festményeket az olaszok által bérelt lakásra szállították. Itt eltávolították az alsó kereteket, melyeket – más bűnjeltárgyakkal együtt – zsákba csomagolva Iori Graziano, Scianti Ivano és Kovács Gusztáv a Dunába dobtak.

Az olasz bűnözők egy festményt átadtak megőrzésre Kovács Gusztávnak, aki azt Törökbálint határában elásták. A magyar bűntetteseknek a részvételükért 10-10 ezer dollárt ígértek.

A hat darab festmény Morini Giacomo, Incenti Giordano és Palmese Carmine gépkocsiban erre a célra kiépített helyen november 6-án hajnalban csempészték ki Jugoszlávia irányában az ország területéről. Iori Graziano és Scianti Ivano ugyancsak aznap távoztak hazánkból Ausztriába.

 

3. Rendőri szerveinek Jónás Katalint 1983. december 6-án vették őrizetbe. Összehangolt akció keretében december 15-én elfogták Raffai Józsefet, valamint Kovács Gusztávot és megtalálták az elásott festményt.

Az olasz rendőri szervek – az általunk rendelkezésre bocsátott terhelő vallomások és a helyszínen talált ujjlenyomat alapján – 1984. január 9-án őrizetbe vették Morini Giacomot, majd később Incenti Giordanot és Palmese Carminet.

4. Az olasz rendőri szervek tájékoztatása szerint a fogvatartott gyanúsítottak kihallgatásuk során Efthimiosz Irakleiosz Moszkahlaidisz görög gyáros, iteai lakosban jelölték meg azt a személyt, aki a 6 darab festményt átvette.

Az információ alapján magyar rendőri delegáció utazott Görögországba a nyomozás adatainak összehangolása céljából. 1984. január 20-án az Athéni [sic!] Interpol iroda arról tájékoztatott bennünket, hogy a hiányzó festményeket bőröndbe csomagolva egy kolostor kertjében megtalálták. A görög hatóságok rendőri küldöttségünknek a festményeket átadták. A hazaszállított festményeket a Szépművészeti Múzeum jegyzőkönyvileg átvette.

5.A Budapesti Rendőrfőkapitányság a bűnügyben a nyomozást 1984. február 20-án befejezte és vádemelési javaslattal a Fővárosi Főügyészségnek megküldte. A nyomozás adatai alapján alaposan gyanúsítható:

- Kovács Gusztáv a BTK 316§ (1) bekezdésébe ütköző és a (6) bekezdés szerint minősülő, tettesi minőségben különösen nagy értékre elkövetett betöréses lopás bűntettével,

- Raffai József a BTK 316§ (1) bekezdésébe ütköző és a (6) bekezdés szerint minősülő, bűnsegédi minőségben különösen nagy értékre elkövetett betöréses lopás bűntettével,

- Jónás Katalin a BTK 217 § (5) bekezdésébe ütköző tiltott határátlépés előkészületének vétségével és a 244§ (1) bekezdés b. pontjába ütköző bűnpártolás vétségével.

Nemzetközileg koordináltan folyik a bűncselekmény olasz és görög vonatkozásainak teljeskörű felderítése. Érvényes jogsegélyegyezményeink nem teszik lehetővé, hogy más országhoz – saját állampolgárai tekintetében – kiadatási kérelmet intézzünk. Az illetékes olasz és görög hatóságok tájékoztatása szerint felelősségrevonásukra [sic!] a szükséges intézkedéseket megtették. A Szépművészeti Múzeum betörésében részes, szökésben levő két olasz bűntettest emberölés és más bűncselekmények elkövetése miatt is körözik.

 

II.

A betöréses lopás nyomozásának folytatásával egyidejűleg vizsgáltuk azokat az okokat és körülményeket, amelyek a bűncselekmény elkövetését elősegítették.

1. Az Országos Rendőrfőkapitányság, a Művelődési Minisztérium és a Szépművészeti Múzeum illetékes vezetői 1983. november 8-án helyszíni bejárást végeztek. Az ott tapasztaltak alapján megállapodás történt az épület őrzésbiztonsági helyzetének szigorítására, a meglevő hiányosságok gyors megszüntetésére. A készült „Emlékeztető” alapján a Művelődési Minisztériumot vizsgálat lefolytatására kértük fel.
2. Az újabb bűncselekmények megelőzése céljából rendőri szerveink 1983. november 10-én utasítást kaptak a műkincsvédelem helyzetének országos felmérésére. A vizsgálat keretében 254 műkincset és műtárgyat tároló egyházi- és világi gyűjtemény vagyonvédelmét ellenőrizték.

A felmérés megállapította, hogy az 1978. évi ellenőrzés óta az állami kulturális intézmények és egyházi létesítmények vagyonbiztonságában kismértékű a fejlődés, sok helyen továbbra is kirívó hiányosságok vannak. A tapasztalt hiányosságokról a Művelődési Minisztériumot és az Állami Egyházügyi Hivatalt 1984. január 13-án tájékoztattuk.

 

3. A Művelődési Minisztérium lefolytatta a vizsgálatot a Szépművészeti Múzeumnál és a Központi múzeum Igazgatóságnál az általános vagyonvédelmi feladatok irányításáról és végrehajtásáról. A vizsgálat – a rendőri nyomozás adataival egyezően –megállapította, hogy:

• a belső rendelkezésekben nem rögzítették a biztonságos őrzés feltételeinek megváltoztatásával összefüggő adatokat,
• a biztonság szempontjából is fontos munkakörök ellátásának nincs munkaköri leírása,
• a biztonságvédelem és őrzés megfelelő kialakítása, működtetése tekintetében a múzeum és az igazgatóság között a jogkörök és felelősség elhatárolása nem történt meg,
• az 1980-ban megvásárolt riasztóberendezés beszerelésére hatékony intézkedéseket nem tettek.

A felsorolt hiányosságok évek óta fennálltak, azonban nem hozhatók közvetlen oksági összefüggésbe a bűncselekmény megtörténtével. A mulasztókkal szembeni fegyelmi felelősségrevonásra [sic!] a Művelődési Minisztérium intézkedett.

4. A nyomozás és a vizsgálat adatiara támaszkodva a Budapesti Rendőrfőkapitányság megindította az eljárást a bűncselekményt előidéző közvetlen okok és körülmények feltárására, a büntetőjogi felelősség megállapítására.

Az ügyben gyanúsítottként vonták felelősségre:

Turi Péter (Alberti, 1931, anyja Bori Mária, igazgatóhelyettes, büntetlen, MSZMP tag)

Kis Sándor (Hódmezővásárhely, 1929, anyja: Balázs Piroska, osztályvezető, büntetlen, MSZMP tag) budapesti lakosokat.

Turi, mint a Központi Múzeum Igazgatóság igazgatóhelyettese – az építkezés és az épület felállványozása következtében előállt, megszokottól lényegesen eltérő körülmények között, veszélyhelyzetben – a hatékony vagyonvédelemmel kapcsolatos intézkedési kötelezettségeit elmulasztotta. Bár ismerte a biztonsági berendezés gyenge hatásfokát, a személyi őrzés megerősítésére intézkedést nem tett.

 

Kis, a Központi Múzeumi Igazgatóság Biztonsági osztály vezetőjeként szintén tudomással bírt a biztonsági berendezés gyenge hatásfokáról, ennek ellenére nem intézkedett a fegyveres őrség létszámának megerősítésére. A közvetlen irányítása alá tartozó fegyveres őrség szolgálati őrhelyét nem kellő gondossággal választotta meg. A biztonsági berendezés meghibásodásáról jelentést tettek neki, azonban erről – a hiba elhárítása céljából – elmulasztott a hivatali felettesének és a múzeum gondnokának tájékoztatást adni.

A Budapesti Rendőrfőkapitányság a nyomozást 1984. február 24-én befejezte. Mindkét gyanúsítottként felelősségre vont személlyel szemben a BTK 230§ (2) bekezdésébe ütköző, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hanyag kezelés alapos gyanúja miatt az üget a Fővárosi Főügyészségnek vádemelési javaslattal átette.

***

Javaslatomra a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az eredményes nyomozást végző munkatársaink közül hat főnek Vörös Csillag Érdemrend, 8 személynek Kiváló Szolgálatért Érdemrend kitüntetés adományozott és ezen kívül többen részesültek miniszteri kitüntetésben, dicséretben, jutalomban.

Ugyancsak kitüntetésben, elismerésben részesülnek az olasz és a görög bűnüldözési szervek, valamint az Interpol munkatársai.

Budapest, 1984. február 27.

Dr. Horváth István

 

Határozati javaslat

A Minisztertanács:

1. Elfogadja a Szépművészeti Múzeumban elkövetett festménylopás ügyében folytatott nyomozás megállapításairól tett jelentést.
2. Tudomásul veszi, hogy a Belügyminisztérium és rendőri szervei a bűncselekményt elősegítő okokat és körülményeket megállapították, a mulasztókkal szemben büntetőeljárást kezdeményeztek.
3. Utasítja a Művelődési Minisztériumot, hogy a vagyonvédelem erősítésével kapcsolatban hatáskörében tegye meg a szükséges intézkedéseket, melyről a Minisztertanácsot 1984. decemberében tájékoztassa.
4. Elismerését fejezi ki a bűncselekmény nyomozásának irányításában, szervezésében és végrehajtásában résztvevő belügyi dolgozóknak, a felderítő munka segítőinek.
5. Egyetért azzal, hogy nyilvános tájékoztatásra a sajtóban közlemény jelenjen meg.

 

Az irat jelzete: HU-MNL-OL-XIX-I-9-ao-0049/1984