Nem jutott ki a magyar válogatott az 1974-es futball-világbajnokságra, miután csoportmeccseit a svédek ellen 3:3-as döntetlennel zárta. Nemcsak az eredmény, de a selejtezőkön mutatott játék is csalódást keltett a szurkolókban. A honi sportélet berkeiben, sőt még a pártvezetés legfelsőbb szintjein is többen érezték úgy, hogy mihamarabb változ(tat)ásokra lenne szükség. Az Országos Testnevelési és Sporthivatal (OTSH) tervezetet készített az MSZMP Titkársága számára, mely a bajok okait kereste, s egyben gyógyírt is kínált azokra. Megállapították többek között, hogy "a játékosok az egyesületektől, de főleg a bázisszervektől, a teljesítménytől függetlenül, magas anyagi juttatásban, kedvezményben részesülnek. A játékosok átigazolását azonnali lakásbiztosítással, soronkívüli gépkocsi-vásárlási kedvezménnyel és gyakran jelentős pénzösszegekkel is befolyásolják." Összességében úgy látták, hogy a közpénzek ellenőrizetlenül folynak el a labdarúgásban, hogy a klubelnökök, az edzők és a játékosok "visszaélnek" "a közéleti vezetők jószándékú segítőkészségével, sport iránti szeretetével és érdeklődésével". Átláthatóbb prémiumrendszert terveztek, melynek egyik eleme a "nézőszám utáni részesedés" lett volna.
A Titkárság határozatában (1974. február 4.) támogatta az OTSH által beterjesztett javaslatokat, s kilátásba helyezték, hogy a jövőben a pártszervek és az egyesületi életet felügyelő állami szervezetek még éberebbek lesznek, s a szabályok ellen vétkezőket szigorúan megbüntetik. A határozatot eljuttatták a Rádiónak, a Televíziónak, s később nyilvános tanácskozást is rendeztek róla. A válogatott és a klubok "eredményeit a közvélemény nagy figyelemmel kísérte", ezért a pártvezetés számára úgy tűnhetett, hogy a határozott fellépés a párt iránti bizalmat is erősítheti.
Nem tudjuk, hogy ez valóban így történt-e, az azonban ma már egészen bizonyosnak látszik, hogy a "bajok" egyik napról a másikra nem voltak orvosolhatók.