Bevezetés

Amint ezt számos tanulmány bizonyítja, Házi Jenő soproni főlevéltáros munkássága több alkalommal magára vonta már mind a szakmai, mind a laikus közvéleményt (ld.Dominkovits Péter: Egy vidéki tudós kapcsolatrendszerének dokumentumaiból. Levéltári Közlemények 1996, 93-134. a korábbi irodalommal, valamint Horváth Zoltán: Házi Jenő élete és munkássága. In: Házi Jenő emlékkönyv (a továbbiakban HJE). Szerk.: Dominkovits Péter, Turbuly Éva. Sopron, 1993. 9-25.). Sopronban őrzött, mintegy négy iratfolyóméternyi hagyatéka rendelkezésre áll az érdeklődők számára, hiszen az értékes tudománytörténeti adatokkal szolgáló, 1993-ban rendezett anyag az örökösök engedélyével kutatható, és raktári jegyzéke nyomtatásban is napvilágot látott (Varga Imréné: Házi Jenő hagyatéka a Soproni Levéltárban. In: HJE 27-61.). Életművének mégis maradt legalább egy, mind a tudományos élet szereplői, mind a helyiek előtt máig jószerivel ismeretlen epizódja, amely közelebbről a győri püspöki és káptalani levéltárakat érintette.

Házi Jenő egyházi, pontosabban egyházközségi tevékenységének vonatkozásban mindössze 1943. június 1. és 1949. december 31. közötti, a soproni Katolikus Konventben betöltött elnöki tisztségét szokták megemlíteni, ahogy teszi ezt Horváth i.m. 14. és Varga i.m. 29. oldalán. Ezen kívül csak egészen általánosságban emlékeznek meg egyháza iránti elkötelezettségéről, nem egyszer egyháztörténeti műveivel összefüggésben (Horváth i.m. 10.). A győri püspökség és a győri székeskáptalan levéltáraival fenntartott kapcsolatait illetően ugyanakkor hagyatéki anyaga legalábbis bíztatni látszik bennünket, ami egyben további kutakodásra is sarkall. Papp Kálmán püspökkel és Buzás József püspöki és káptalani levéltárossal, valamint más győri egyházi személyekkel (mint pl.: Breyer István püspökkel, Bedy Vince nagypréposttal, Erőss István levéltárossal) folytatott többszöri levélváltása mellett meghatározó nyom a győri káptalan középkori számadáskönyvének (Győri Egyházmegyei Levéltár. A győri káptalan magánlevéltára. Feudáliskori gazdasági iratsorozat. Kötetek. 1. köt. 1497-1528.) ezer oldalt meghaladó terjedelmű kézirata, amely szintén hagyatékában található (vö. erről cikkeit: A győri székeskáptalan legrégibb számadáskönyve. Magyar Nyelv, 1958. 253-257. és Győr város múltjából. A számadáskönyv titkai. Kisalföld, 1984. júl. 7.).

Hogy mi is volt győri tevékenységének lényege, alaposabban megvilágítja a Győri Egyházmegyei Levéltárban a közelmúltban előkerült és revideált, jóllehet nagyon töredékes régi levéltári irattár anyaga, amelyben több, Házi Jenőtől Győrbe - a püspökhöz és a káptalanhoz, valamint Buzás József levéltároshoz - érkezett levél maradt fenn, némelyik a helyben kelt válaszfogalmazvánnyal együtt. Ezekből kiderül, hogy az országos hírű szakembert, akit Papp Kálmán püspökhöz (1946-1966), korábbi soproni városplébánoshoz (1925-1946) régóta tartó szívélyes ismeretség szálak fűztek, mind a püspökség, mind a székeskáptalan felkérte levéltárainak felülvizsgálatára és szakmai javaslat kidolgozására. Az általa küldött és alább közölt jelentések vétele után pedig tiszteletbeli püspöki és káptalani főlevéltárossá nevezték ki, mely a jelek szerint nem jelentette a soproni főlevéltárosi teendők hátrahagyását és Házi személyes jelenlétét Győrött, hiszen az amúgy is szakirányú képzettséggel rendelkező püspöki és káptalani levéltáros, Dr. Buzás József végezte az érdemi rendezési munkát, Házi felügyelete és irányítása mellett. Sajnos, hogy meddig töltötte be állását, egyelőre bizonytalan. 1951 után a levéltárakra vonatkozó adatok foghíjasabbá válásával csak elvétve találkozunk vele, pedig jelenlegi adataink szerint legalább 1955-ig működött tiszteletbeli püspöki és káptalani főlevéltárosként.

Alább néhány, Sopron város főlevéltárosának győri tevékenységével kapcsolatos levelet közlünk, betűhíven, csak a nyilvánvaló elütéseket javítva, a vesszőhasználatot sem módosítva. Ugyanakkor figyelembe vettük, hogy a korabeli írógépeken a hosszú 'í' és 'ú', valamint 'ű' betű nem volt megtalálható ('ő' viszont igen), és az érintett szavak esetében javítást eszközöltünk. Ennek megfelelően a szövegekben szereplő összes hosszú 'í', 'ú' és 'ű' eredetileg rövid formájában szerepelt. A szöveg közbeni kurziválás minden esetben utólagos.

A közölt iratok nemcsak Házi Jenő szakmai tevékenységének újabb spektrumát világítják meg, hanem a győregyházmegyei levéltárak 1949-1950 körüli, viszonylag bíztatónak látszó helyzetét is.