Katona Gábor ügyvéd és az 1956. évi forradalom jászárokszállási eseményei

Forrásközlésünkben Dr. Katona Gábor esztergomi ügyvéd 1956. évi tevékenységét, illetve azt követő meghurcolását mutatjuk be. Az itt megjelentetett dokumentumok az 1952-ben Jászárokszállásra kitelepített esztergomi ügyvéd elleni eljárást mutatják be. Bár a bíróság felmentette az „ellenforradalmi tevékenység” vádja alól, a túlbuzgó Szolnoki Ügyvédi Kamara vezetői mégis kipenderítették a helyi ügyvédi munkaközösségből, évekre lehetetlenné téve számára a végzettségének megfelelő munkát.

Katona Gábor észrevételei az ellene folyó bűnügy vádiratával kapcsolatosan

Dátum nélkül [1958 nyár-ősz]

T. Megyei Bíróság!
Szolnok

Az ellenem B. 667/1958. sz. a. megindított büntető ügyben kibocsátott vádiratra tiszteletteljes

észrevételeimet

a törvényes határidőben az alábbiakban terjesztem elő.

Előéletemmel kapcsolatban tisztelettel előadom, hogy néhai Édesatyámnak az 1918-as forradalomban viselt vezető tiszte - az esztergomi Nemzeti Tanács Elnöke volt -, majd a Tanácsköztársaság idején elfoglalt állása - az esztergomi Forradalmi Törvényszék vádbiztosa volt - miatt 1919 őszétől éveken át súlyos üldöztetést kellett elviselnie, amelyek következtében idegbajt kapott s ez éveken át annyira súlyosodott, hogy hosszabb időn át a Moravcsik klinika lakója volt, majd innen kikerülve irodája teljesen leromlott. Emiatt én egyetemi tanulmányaimat csak úgy tudtam elvégezni, hogy elsőéves koromban kezdetben a Ganz vill[amossági] váll[alat] alkalmazottjaként, majd mikor az Esztergomból távozott s az új helyi vállalat Édesatyámnak fent körvonalazott szereplései miatt engem át nem vett, egyik helyi drogériában voltam inas s így tettem le az első alapvizsgát. Mikor láttam, hogy jogi tanulmányaim így alaposak nem lesznek, jelentkeztem a zsoldos hadseregbe, hogy vakációimnak feláldozásával módot kapjak arra, miszerint katonatanulóként végezhessem el az egyetemet. Tekintettel arra, hogy igen sok sportot űztem, a lovagláshoz azonban természetesen nem voltak meg az anyagi eszközeim, a lovassághoz jelentkeztem s így nyertem el a vádiratban írt tart[alékos] huszárfőhadnagyi rangot. Tehát épen az ellenkezője voltam annak, amit ez a megjelölés általában jelenteni szokott. Karpaszományos társaim - tudva, hogy továbbtanulás céljából jelentkeztem katonának - engem maguk közül kiközösítettek, velem valósággal szóba sem álltak. A második világháborúban nem vettem részt, mert egy elhanyagolt lábközép-csonttöréssel magamat alkalmatlanná tettem. Ezek az előzményei elnyert katonai rendfokozatomnak.

Kitelepítésemmel kapcsolatban előadom, hogy az teljesen törvényellenesen történt, és egy alaptalan feljelentés következménye volt. Esztergomból a kitelepítés köztudomás szerint nem volt engedélyezve s az alaptalan feljelentőről kiderült, hogy erősen jobboldali múltja van, miért is állásából kitelepítésem után mintegy hat héttel el is bocsátották.

Ifjúságomban közismert voltam baloldali gondolkodásom miatt, s ezért pl. a negyedik gimnáziumba csak feltételesen vettek fel.

Fentiek igazolására - szükség esetére - tanukként bejelentem:

1./ Dr. Cs. B. orvos siófoki,
2./ Dr. K. S-né esztergomi - [...] u. -, /sz. E. L./
3./ A. I. állatorvos móri,
5./ M. S. budapesti - Újpest. [...] u. 40. sz. - lakosokat.

A vádirat második bekezdésében foglaltakkal kapcsolatban tisztelettel előadom, hogy megdöbbenve állok a gyanúsítások előtt, mert hiszen én az ellenforradalmi megmozdulásokban egyáltalán nem vettem részt, miként az már egy ízben kiderült az ellenem azonos feljelentés és azonos gyanúsítások miatt megindult és megszüntető határozattal befejezett 1957. TÜK. o. 16. sz. szolnoki megyei ügyészségi eljárás során.

A terhemre rótt kijelentéseket soha senki előtt nem tettem meg, de sőt ellenkezően épen én voltam az, aki a felizgatott embereket megnyugtatni igyekeztem és határozottan lebeszéltem arról, hogy a tanácselnököt és párttitkárt bántalmazzák. Erről nevezettek tudomást is szerezhettek, mert november hó 10-én nálam tett látogatásuk során ezért a tanácselnök köszönetet is mondott. Ez az eset október hó 27-én - szombaton - d. e. történt, amikor is B. F. és B. S. is jelen voltak s ellentétes vallomásuk kizárólag személyes tévedésen alapulhat, mert a verekedni szándékozó ismeretlen egyéneket én térítettem el szándékuktól.

Ugyanezen napon történt a patikai beszélgetés is N. F-nével, akivel szemben egyetlen sértő szót sem használtam, ellenben hivatkozva a pár perccel előbb lezajlott piactéri jelenetre, épen az ő érdekében figyelmeztettem, hogy az akkori körülmények között ne mutatkozzon az utcán, nehogy esetleg bántalmazzák. Sem vele, sem másokkal szemben a vádiratban írt kijelentéseket nem használtam, s ugyancsak nem mondottam, hogy akár ő, akár mások távozzanak a Tanácsházáról, vagy hivatalukból.

Sem N. F. A-val, sem az ellenforradalmi Tanács már tagjaival érintkezést nem tartottam fenn, s nem tettem olyan kijelentést, hogy bárkit is a Tanácstól el kell mozdítani.

A piactéri jelenetnél ott volt

6./ F. A. jászárokszállási - [...] u. 24. sz. - lakos, akinek kihallgatását kérem.

Ugyancsak hivatkozom magam is a patikai jelenettel kapcsolatban a vádiratban írt tanúkra.

1956. évi október hó 27-én kellett volna érkeznie hozzám látogatóba

7./ Dr. K. G. ker. orvos dunavecsei - [...] útja - lakosnak, aki az események miatt nem jöhetett, s akit ezekben a napokban megtámadtak. Amikor erről tudomást szereztem azonnal értesítettem, hogy jöjjön hozzám. Nevezett akkor is és ma is a Pártnak tagja s így merőben valószínűtlen, hogy amíg egyrészt párttagokkal benső barátságot tartottam, addig másrészt más párttagok bántalmazására izgattam volna. Miért is kérem nevezettek tanúkénti meghallgatását.

De egyébként is kizárt s fel sem tételezhető rólam, hogy embertelenségre izgassak, amikor súlyos esztendőkben, egzisztenciám kockáztatásával igazoltam be emberségemet és azt, hogy a politikai és faji üldözöttek reám mindenkor számíthatnak. Így mentetettem ki 1944. augusztus havában a nagykanizsai internálótáborból a Lenin-akadémiát végzett V. I-t házastársának kérésére és kommunista voltának tudatában, aminek igazolására a volt házastárs jelenleg

8./ L. J-né dorogi - [...] u. 14. sz. - kihallgatását,

Úgyszólván karonfogva vezettem ki a deportáló vagonból 1944. június hó 9.-én az akkor még kisdiák

9./ Dr. D. Gy. honv. százados orvos budapesti - [...] tér 4. sz. - lakost, akin kívül csak egyetlen férfi menekült meg az esztergomi deportáltak közül. Mindezt természetesen egyedül és kizárólag emberségből.

De az üldözettek mellett állottam ki más vonalon is és pedig a jelenleg

10./ K. T-né sz. P. V. budapesti - [...] út 70-74. Fővárosi Elektromos művek - lakos mellett akként, hogy, amikor néhai férje munkaszolgálatos volt - dr. K. M. volt esztergomi ügyvéd - az egyedülálló feleségtől vállaltam olyan megbízatást, hogy egy tábornok hadnagy fiát bepereljem a bútoraiban okozott károk megtérítésére, ugyancsak K-nétől átvettem a németek megszálló bevonulásának éjjelén ruháit, értékeit, azokat megőriztem, és hazatérte után a lakásából kimentett bútoraival együtt neki átadtam.

L. J-né. igazolni tudja a Zs. család kommunista tagjainak kimentését és internálótáborból, ill. toloncházból s Dr. D. Gy., hogy az üldözöttek valóságos mentsvára voltam.

Lenin tanítása szerint „a szocialista igazságszolgáltatás messzemenően individualisztikus és humanisztikus!" s mindezeket azért adtam elő, s azért kérem a hivatkozott tanúknak kihallgatását, hogy lehetővé tegyen egész egyéniségemnek megismerését, mert hiszen anélkül a fenti szellemű ítélet nem volna meghozható.

Tisztelettel:

Gépelt másodlat. Magántulajdon.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt március 23.

1901

Esterházy Pál herceg, a művészet és tudomány támogatója (†1989)

1912

Wernher von Braun, német rakétamérnök, a Harmadik Birodalom, majd az Amerikai Egyesült Államok rakétaprogramjának egyik vezetője (†1977)

1915

Fél éven tartó ostrom után a Przemyśl erőd kapitulál az oroszok előtt (első világháború).

1919

Benito Mussolini Milánóban megalapítja a fasiszta mozgalmat.

1920

Pozsonyban megalakul a Magyar–Német Keresztényszocialista Párt.

  •  
  • 1 / 3
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Osztrák‒Magyar Monarchia ‒ nemzetiségi kérdés, felbomlás
 

„Détruisez l’Autriche-Hongrie!”, azaz „Zúzzátok szét Ausztria–Magyarországot!” – adta ki a jelszót Edvard Beneš 1916-ban Párizsban megjelent, nagy visszhangot kiváltó könyvében. A későbbi csehszlovák állam egyik alapítója, az ekkor még emigrációban élő Beneš azt próbálta bizonyítani hamis propagandával, hogy a németek, a Habsburgok és a magyarok a történelem folyamán mindig is egy antidemokratikus abszolutizmust képviseltek, állandó jelleggel fenyegették a „csehszlovákokat”, sőt mi több, az egész emberiség legveszélyesebb ellenségeinek számítanak. Egykori tanárával majd harcostársával, Tomáš Garrigue Masarykkal együtt Beneš a német- és magyarellenes hangulat felfokozásával igyekezett meggyőzni Franciaország, valamint a többi antantállam közvéleményét és döntéshozó köreit a Monarchia feldarabolásának szükségességéről. Ehhez hasonló törekvések már korábban is megjelentek. Robert William Seton-Watson történészprofesszor, ismertebb nevén Scotus Viator, az „utazó skót”, kezdetben a Habsburg Monarchia lelkes híve volt, később annak éles bírálójaként a föderalizálást szorgalmazta, végül pedig a Birodalom szétrombolásának egyik élharcosa lett. Seton-Watsonnak a századelő magyarországi állapotai vizsgálata során minden tévedésével, túlzásával, magyarellenes előítéleteivel együtt ‒ amint azt összeállításunk első írásában Jeszenszky Géza is kiemeli ‒ sok kérdésben igaza volt. A korabeli magyar közvélemény és a hivatalos körök azonban elutasítóan fogadták minden bírálatát, értetlen és ellenséges légkört alakítottak ki vele szemben.

A kettős monarchia és ezzel együtt a történeti Magyarország 1918. őszi felbomlása, az utódállamok létrejötte bonyolult, többtényezős folyamat eredménye volt. A központi hatalmak elveszítették az első világháborút, a soknemzetiségű birodalomban felerősödtek az elszakadási törekvések, a szomszédos kisállamok mértéktelen területi követeléseket fogalmaztak meg, a győztes nagyhatalmak pedig 1918 tavaszán-nyarán hosszas bizonytalankodás után véglegesen eldöntötték, hogy az Osztrák‒Magyar Monarchiának nincs helye az általuk elképzelt új Európa térképén. Gyarmati Enikő dokumentumközlése a szétesés „pillanatfelvételeit” nyújtja svájci követjelentések tükrében, hozzájárulva ezzel a felbomlásról alkotott külső kép rekonstruálásához.

Az összeállítás többi írása Budapest hídjainak 1945-ös felrobbantásával, a MÁV 1946-os helyzetével, Hruscsov 1958. évi tatabányai látogatásával, végül pedig a legendás huszárkapitány, Zubovits Fedor afrikai kalandozásaival foglalkozik.

 

Budapest, 2019. március 4.

 

A szerkesztők