Levelek a cserkészetről

avagy: intés az „udvari történetírás” ellen

„az 1922-es második dunavecsei táborban például előadtuk „Az ember tragédiája” bevezető színét. Minden különösebb előkészület nélkül, egyetlen olvasópróbával. Felejthetetlen élmény volt, amikor a tábortűztől alulról megvilágított hatalmas fák alól innen is onnan is felhangzottak a Tragédia bevezető sorai: „Dicsőség a magasban Istenünknek, Dicsérje őt a föld és a nagy ég...” és így tovább végig az egész szín szövege. Maga Karácsony is bevallotta utólag, hogy soha a Nemzeti előadásain nem érezte azt a mély áhítatot, valósággal megrázkódást, ami ekkor elfogta.”

Balogh Edgár Gergely Ferencnek

Kolozsvár, 1976. június 7.

 

Kedves Kartársam,

érdekes könyve az 1918-21-es baranyai kérdésről, s levele most érkezett hozzám az egyetemre, a Korunk szerkesztőségébe küldték, onnan lakásomra, hiszen én most már egyik keretbe sem tartozom, nyugdíjas lévén.

Kérdéseire szívesen felelek, már amennyiben tudok. 1.) A

nemzetközi cserkészkonferencia alkalmából a prágai és a brünni magyar főiskolás cserkészek Szent György Köre (elnevezve Prága magyar emlékéről: a Kolozsvári testvérek hradzsini Szent György - szobráról) levelet küldött Baden Powell Róbert főcserkésznek, melyben a csehszlovákiai magyar cserkészmozgalom sérelmeit tárta fel, és közvetítést kért a Csehszlovák Cserkész Szövetség s a kisebbségi cserkészet összeegyeztetésére. A levelet 1926 nyarán a Prágán átutazó Farkas Gyula dr., berlini egyetemi tanár vette át tőlünk, s juttatta el Molnár Frigyesnek, a Magyar Cserkész Szövetség egyik - külügyi kapcsolatokat ápoló - vezetőjének. A kedvező kanderstegi határozatokról, ugyanezen az úton Baden Powell személyes leveléből értesültünk. Ez a levél - barnás levélpapíron, a lord keze írásával s természetesen aláírásával - sokáig volt birtokunkban, szövege magyar fordításban megjelent A Mi Lapunk losonci diák-és cserkészújság 1926. októberi számában (az évfolyam 141. oldalán). Később, amikor a Szent György kivált a cserkészmozgalomból, s a gombaszögi táborban (1928) önálló Sarló-mozgalmat alapított, a levelet a kölcsönös tisztelet jegyében átadtuk , aki a főiskolás cserkészmozgalmat nélkülünk, társaival együtt egy ideig folytatta. Rády régen meghalt, a levél sorsát nem ismerem.

Tudomásom szerint a kisebbségeknek kedvező kanderstegi határozatok kedvezően hatottak a csehszlovákiai magyar cserkészet alakulására s erről elég meggyőzően beszél éppen az említett A Mi Lapunk szerkesztője,

, mindenkor kiegyenlítést keresett köztünk „sarlósok" és a hagyományos cserkészet (s azon belül különféle irányzatok) között, s a mozgalom fejlődése a lap hasábjain nyomon követhető. 1932-ben a lap megszűnt, a helyét egyoldalúan a konzervatív komáromi Tábortűz vette át.

2.) Ha kimondottan nem is bizonyítható, a csehszlovákiai magyar cserkészet nemcsak a belőle kivált Sarló és regösmozgalom irányvonalán, hanem a boy-scout keretben maradó liberális vagy konzervatív ágazatban is szembeállott a fajgyűlölő, sovén, fasiszta irányzatokkal, s haladó polgári, illetve keresztény humanizmust képviselt, s csak a bécsi diktátum s Csehszlovákia feldarabolása után került a Horthy-rendszer nacionalista kormányzati vonalára, egyre inkább kiszolgáltatva a szoldateszka tiszt-nevelő militarizmusának. (Itt jegyzem meg, hogy tudomásom szerint a magyarországi cserkészmozgalmon belül is voltak különböző áramlatok, már

főcserkész-elveit sem azonosítanám Teleki Páléval, de kevésbé ismert talán a cserkészet és a népi irányzat összefüggése, például a csehszlovákiai regösmozgalom és falulátogatása, amiről folklor-professzor Debrecenben bizonyára többet tudna mondani: s pedagógiai hatása az ifjúságra szintén egy népi-demokratikus irányt jelzett, szemben a militarista-jobboldali befolyásokkal. Minderről azonban Öntől várom, könyvétől, a bővebb megvilágítást.)

3.) Arra a kérdésre, hogy miért nem tudtak demokratizálódni a cserkészmozgalmak 1945 után, nem tudok válaszolni, ha csak fel nem tételezem, hogy sokkal jobban össze voltak fűződve akár az angol „anya" mozgalommal s annak imperialista hátmögöttiségével, akár a honi elbukott rendszerekkel, semhogy folytatódhattak volna. Ami azonban a cserkészet pedagógiai újításait illeti, abból sok érték átvehető, s bizonyára sok mozzanat át is került a szocialista ifjúsági tömegmozgalmakba (próbák, honismeret, táborozás, kézügyesség).

A téma immár történeti, s örvendezek, ha akár milyen kevéssel is, előmozdíthatom tájékozódását e területen. Szívesem ismétlem ifjúkoromból a régi köszöntést: jó munkát!

Tisztelettel     

Kolozsvár, 1976.június 7.

 

Aláírt, kézírásos levél.

  

Ezen a napon történt augusztus 23.

1938

A bledi értekezleten a kisantant hatalmak elismerik Magyarországnak a fegyverkezéshez fűződő jogát. Cserében Magyarország lemond a...Tovább

1939

A Molotov-Ribbentrop-paktum aláírása

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Rendszerváltás, 1989–1990
 

„Kérlek, ez egy új török hódoltság… Addig tart, amíg a Szovjetunió tart!” – mondta a szovjet megszállás nyomán előállt magyarországi helyzetről Szekfű Gyula történész, moszkvai követ 1946 karácsonyán régi ismerősének, Kovács Imre népi írónak. Jóslata szerencsére csak részben vált be: a szovjet uralom nem 150, hanem „csak” 45 évig tartott, ugyanakkor Moszkva hegemóniájának megszűnése valóban mélyreható politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális változásokat idézett elő nemcsak Magyarországon, hanem a térség többi államában is.

Az 1989–1990-ben végbement rendszerváltás vagy rendszerváltozás mindenekelőtt azt jelentette, hogy az addigi egypárti diktatúrát a politikai pluralizmus, pontosabban a parlamenti demokrácia, a központi tervgazdálkodást a piaci szabad verseny, a marxista ideológia egyeduralmát pedig a szellemi sokszínűség váltotta fel. 

Az átmenet egyik előfeltétele a szovjet csapatok kivonása volt. Mihail Gorbacsov, a reformer pártfőtitkár a szovjet haderőnek a térségből való részleges kivonására már 1988 decemberében, az ENSZ New York-i közgyűlésén ígéretet tett, és 1989. április 25-én valóban elindult haza az első szovjet alakulat. Ez összhangban állt a társadalom túlnyomó többségének akaratával: a Budapesten, 1989. március 15-én megtartott több tízezres tüntetésen Cserhalmi György színész olvasta fel a 12 pontban összefoglalt ellenzéki állásfoglalást, amely többek között a semleges, független Magyarország megteremtését és a szovjet csapatok teljes kivonását követelte.

A rendszerváltást leginkább meghatározó események közé tartozott két „politikai” temetés: 1989. június 16-án, 31 évvel a kivégzés után temették Nagy Imrét, Gimes Miklóst, Losonczy Gézát, Maléter Pált, Szilágyi Józsefet és az 1956-os forradalom névtelen mártírjait, néhány héttel később, július 14-én pedig Kádár Jánost, akivel együtt a róla elnevezett korszak is a múlté lett. Két fontos jogi aktust is meg kell említenünk: a korábbi állampárt, az MSZMP megszüntetését az 1989. október 6–8-án tartott kongresszuson, valamint a Magyar Köztársaság kikiáltását október 23-án. 

A rendszerváltást az 1990 márciusában lebonyolított első szabad országgyűlési választás, és az ugyanazon év őszén megtartott önkormányzati választás zárta le. Az utolsó szovjet katona Záhonynál, 1991. június 19-én hagyta el Magyarországot.

 Az ArchívNet idei 2. számában két írás foglalkozik a rendszerváltással: Jobst Ágnes az állambiztonsági szervek körében végbement rendszerváltást vizsgálja, Garadnai Zoltán pedig a korabeli magyar külpolitika változásait láttatja francia szemszögből. Az összeállítás másik két dokumentumközlése a magyar feminista mozgalom történetével, illetve 1949-ben Magyarországra került görög menekültek sorsával foglalkozik.

 

Budapest, 2019. június 28.

 

A szerkesztők