1913: A Földmívelésügyi Minisztérium kirendeltségi szervezete és a temesvári hivatal tevékenysége
1916: „Éljen a király, éljen a haza!”
1920: Történetek a kisvasúton
1923: „Trükkök százai” (kellenek) a devizakereskedelemben (is)?
1935: Kommentár Bakody Aurél véleményéhez
1936: Népvédelmi propaganda a Turul Szövetségben
1938: Milliárdos fegyverkezési program?
1942: A Hitlerjugend árnyékában
1945: Hadifogolynapló 1945-ből
1946: Romlott húst a munkásoknak
1946: Egy kommunista parancsnok a magyar határról
1947: Viták a szlovák határon
1949: Egy vegyes házasságból származó honvédtiszt naplója
1949: Sztálinista bírálat Budapestről
1950: Szovjet szakemberek a Sztálin Vasmű építésén
1950: Levelek Cseres Tibornak (1950–1959)
1951: Horthy Miklós katonái Rákosi Magyarországán
1952: 30 év a katolikus gimnáziumok életében
1956: A Vörös Hadsereg halottai 1956-ban
1958: Próbanépszámlálás 1956 után
1958: 50 éve épült a berlini fal
1961: Jurij Gagarin Magyarországon
1966: „A remény szertefoszlott”
1966: Reform KGST szinten
1968: Az 1968. májusi válság Franciaországban
1968: Rotschild Klárának sem fizetett
1973: Pillanatfelvétel Szász Endre festőművész és grafikus életéből
1975: Levelek a cserkészetről
1980: „Nem” a nyugati árucikkek reklámozására
1988: Egyetemi diáksztrájk mozgalom 1988-ban
Szamuely Tibor hagyatéki ügye
Soós László

Soós László

bezár X

A Tanácsköztársaság bukását követően 1919. augusztus 2-án, az osztrák rendőrség elfogta a menekülő Szamuely Tibort, aki a nála lévő pisztollyal mellbe lőtte magát. Az elhunyt mellett talált bankjegyeket, valamint néhány értéktárgyat a helyi hatóság lefoglalta. A magyar kincstári jogügy-igazgatóság a Szamuely Tibor által a kincstárnak okozott kár fejében kártérítési pert indított az örökösök ellen, amit mindhárom fórumon megnyert. Ezért a halott mellett talált értéktárgyak a magyar kincstár tulajdonába kerültek.

A Tanácsköztársaság bukását követően a menekülő Szamuelly Tibor 1919. augusztus 2-án hajnalban - egy savanyúkúti embercsempész segítségével - osztrák területre érkezett. Az illegálisan érkezőket az osztrák rendőrség a határszéli Lichtenwört községben elfogta és igazoltatta. A személyi motozás elrendelése után Szamuelly a nála lévő pisztollyal mellbe lőtte magát. A súlyosan sebesültet a Lichtenwört-Neustadt között lévő hadikórházba szállították, ahol rövid idő múltán meghalt. Az osztrák és magyar határrendőrség képviselői - miután az elhunyt személyazonosságát megállapították, - abban egyeztek meg, hogy a holttestet magyar területen temetik el. Ezért a halottat Wiener Neustadtból Savanyúkútra szállították, ahol először a temető árkába, majd 1919. augusztus 14-én - a hatóságilag elrendelt agnoszkálás után - a falu határában, jeltelen sírba temették el.

Az elhunyt mellett talált bankjegyeket, valamint egy pár négy briliánskővel ékesített kézelőgombot és egy ezüst Omega karórát, továbbá egy Franz Krause névre kiállított Szamuelly Tibor fényképével ellátott hamis ukrán útlevelet a Wiener Neustadt-i rendőrség lefoglalta.

A fenti értékeknek, mint bűnjeleknek - indoklás szerint ezek bűncselekmény elkövetése útján kerültek Szamuelly birtokába - lefoglalására és kiszolgáltatására vonatkozó magyar büntetőbírói megkeresést az osztrák bíróság elutasította és az örökösödési adó kivetésére vonatkozó eljárást az osztrák törvények szerint lefolytatta. Az örökösödési illeték lefizetése után az osztrákok a pénzt és az értéktárgyakat a budapesti központi járásbíróságnak, mint hagyatéki hatóságnak átadták. (A Szamuelly Tiborhoz került értékeket azért nem kobozták el, mert öngyilkossága miatt a bűnvádi eljárás lefolytatására nem volt lehetőség.)

A hagyatéki tárgyalás szerint az örökösök - az apa, Szamuelly Lajos örökösödési igényt nem támasztott - az elhunyt testvérei Margit, György, János és István voltak. A magyar kincstári jogügy-igazgatóság a Szamuelly Tibor által a kincstárnak okozott kár fejében 40.000 pengő erejéig a fenti örökösök ellen kártérítési pert indított, amelyet mindhárom fórumon megnyert. Ezért a halott mellett talált értéktárgyak, valamint a Magyar Általános Hitelbank Részvénytársaságnál őrzött 1748. számú "Vörösőrség Rögtönítélő Törvényszék Szamuelly Tibor" című letétben őrzött ingóságok több mint nyolcévi jogi procedúra után a magyar kincstár tulajdonába kerültek.

Forrás: MOL Igazságügyminisztériumi Levéltár Elnöki bizalmas iratok (K 578) 1927-919
A budapesti büntető törvényszék végzésének felterjesztése az igazságügyminiszter részére a Szamuelly Tibor ellen megindított eljárásról - Budapest, 1920. február 27.