Zsánerképek a Horthy-korszakból, avagy egy tartalékos huszár főhadnagy életének pillanatai

Az itt látható fotók erősen kötődnek az ArchivNet ez év 2. számában megjelent egyik íráshoz, hiszen „főhősének”, Katona Gábornak a hagyatékában megőrzött fényképek egy részét láthatja az olvasó. A fotók egy Horthy-korszakban élő és működő vidéki kisvárosi polgári elithez tartozó értelmiségi férfi mindennapjait dokumentálják. A felvételek a tartalékos huszárhadnagy, esztergomi ügyvéd Katona Gábor katonai szolgálatába, szabadidejébe és családi életébe engednek bepillantást.

Amikor 2001-ben az alapító szerkesztők életre hívták az ArchivNet-et, kezdettől az volt a szándékuk, hogy a csak elektronikus formában megjelenő és hozzáférhető folyóirat - kiaknázva az internet nyújtotta páratlan, a korábbiakhoz képest jelentős mértékben kibővült lehetőségeket - a 20. századi (1945 utáni) történelem valamennyi forrástípusából bőségesen szemezgetve szólítsa meg olvasóit. Azaz: nem „csupán" a hagyományos forrásközlésben szükségszerűen főszerepet játszó írott forrásokat, hanem adott téma valamennyi, tehát képi, hangzó, sőt filmes forrásait is közzé tehessük (amennyiben vannak ilyenek). E szándékunk még mindig nem valósult meg egészen (okaira itt és most nem térnénk ki), ám előrelépésnek tekinthető, hogy az az azóta (vagyis 2001 óta) eltelt évek során számos fotóval tudtuk színesíteni az ArchivNet-en megjelent dokumentumpublikációkat. E helyt - örvendetes módon nem először a folyóirat történetében - ismét egy olyan közlésre vállalkozik a Szerkesztőség, amely kifejezetten és kizárólag a fotódokumentumokra helyezi a hangsúlyt, nem titkoltan a népszerűsítés szempontjait is szem előtt tartva, sőt arra fókuszálva. Ma már aligha lehet vita tárgya ugyanis, hogy a fénykép fontos történeti dokumentum. Nem lehet a véletlen számlájára írni, hogy pl. Oroszországban a Moszkva melletti Krasznogorszkban olyan speciális levéltár működik, amely csak és kizárólag hangzó, képi és filmes dokumentumokat gyűjt és ad ki kutatóinak - a legkorábbi ilyen jellegű források pedig még a cári időkben keletkeztek. A levéltár látogatottsága igencsak nagyarányú.

Az itt látható fotók az ArchivNet ez év 2. számában megjelent egyik közléshez erősen kötődnek: a Katona Csaba közlésében megjelent Katona Gábor ügyvéd és az 1956. évi forradalom jászárokszállási eseményei c. írás „főhősének" hagyatékában megőrzött fényképeket láthat itt az olvasó. A tartalékos huszárhadnagy, egyébként esztergomi ügyvéd Katona Gábor életrajzát ezért nem ismételjük meg, az a fent említett forrásközlés bevezetőjében részletesen megtalálható.

A képek egy Horthy-korszakban élő és működő vidéki kisvárosi (konkrétan esztergomi) polgári elithez tartozó értelmiségi férfi mindennapjait dokumentálják. A kiválasztott képeket - amelyek egy jóval bőségesebb hagyaték töredékét képezik csupán - alapvetően három blokkra osztottuk

A második blokk a polgári élet mindennapjainak azt a részét mutatja be, amely a szabadidő eltöltéséhez kötődik. Mulatozó társaság, a strand örömei, csónakázás, sőt az esztergomi Holló cserkészcsapat Öreg Hollók Műkedvelő Gárdájának nagy sikert arató fellépése: társasági alkalmak, összejövetelek, tipikusan olyan szórakozási formák, amelyek fénykorukat a tömegkommunikációs eszközök nagyarányú térhódítása előtt élték.

A harmadik, rövid blokk már a családi viszonyokról szól. Az 1941-ben megházasodó Katona Gábort két képen is feleségével láthatjuk: az egyiken katonatisztként, egyenruháján a büszkén viselt kitüntetésekkel, a másikon már polgári miliőben, a jól menő esztergomi ügyvédi iroda vezetőjeként feszít feleségével otthonában: mindkét képről valósággal süt a magabiztosság, a szellemi/anyagi függetlenség érzete. A harmadik fotó pedig a tágabb családot (a fiatal páron kívül a mostohaanyát és a testvéreket) ábrázolja az esztergomi családi ház kertjében. Bár elvileg mindhárom intim környezetben készült, mégis inkább portréfotók, spontenaitást csupán az első esetében érzékelhetünk, a másik kettőn a rajta látható személyek a fotósnak - azaz a külvilágnak - pózolnak.

Nem kétséges, hogy e fotók döntően egy ember életútjának dokumentumai, főleg kellő háttérismeretekkel rendelkezve. Ugyanakkor közlésük sokakat hozzásegíthet ahhoz, hogy az úgynevezett magántörténelem, a mindennapok történelme közelebb kerüljön az érdeklődő olvasóhoz, kezdve olyan apróságoktól, mint a korabeli fürdőruha-viselet, egészen a polgári lakásenteriőrt díszítő porcelántárgyakig, a mentalitást tükröző apró gesztusokig (gondoljunk pl. a férfifürdőruha legombolt fél pántjára), pillantásokig (a fürdőruhás leányok egyikének magabiztos, sőt hódító tekintete igen beszédes).

Ezen a napon történt szeptember 21.

1980

Iraki csapatok benyomulnak Iránba, ezzel megkezdődik a két ország közötti háború.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 17 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

A pártállami diktatúrák közös jellemzője, hogy az egész társadalmat uralni próbálják, és a politika, illetve a gazdaság mellett a szellemi-kulturális életet is a saját szolgálatukba állítják. A diktatúrák esztétikai értékítéletek meghozatalára is feljogosítva érzik magukat: önkényesen, pillanatnyi politikai érdekeikkel összhangban meghatározzák, hogy mi az „értékes” és mi az „értéktelen” tudományos-művészeti alkotás, majd ennek függvényében döntenek a támogatásáról vagy a tiltásáról.

Magyarország sem volt kivétel ez alól. A Kádár-korszak több mint három évtizede alatt a művelődéspolitikát szinte mindvégig az ún. „három T” (támogatás‒tűrés‒tiltás) elve határozta meg. A kultúra egészéhez hasonlóan, a „könnyűzenei” élet is pártállami ellenőrzés alatt állt, amelynek szigora ugyanakkor jelentősen változott az egymást követő időszakok során. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése utáni években a párt hadállásainak erősítése volt a legfőbb feladat, ami a kultúra terén elsősorban a szocialista realizmus minden áron való érvényesítését jelentette. Később, a konszolidáció idején, a szorítás némileg enyhült, az új gazdasági mechanizmus éveiben (1968‒1972) pedig az MSZMP tovább liberalizálta a szellemi életet is. A könnyűzenei műfaj képviselőinek azonban még így is számos politikai, ideológiai és adminisztratív akadállyal kellett szembesülniük, habár a Csatári Bence megfogalmazása szerint „slendrián diktatúra” körülményei között a rendszer sok esetben kijátszhatónak bizonyult. Ezt követően ismét szigorodtak a feltételek, hogy aztán a ’80-as évek a viszonylagos enyhülés jegyében teljenek. A könnyűzene azonban a hatalom számára még akkor is a giccset jelentette, és ennek megfelelően „alantas ízlésű tömegterméknek” minősítette azt.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája: „Kultúrpolitika, könnyűzene, ifjúsági szubkultúrák a Kádár-korszakban”. Négy dokumentumközlés egymástól eltérő szempontok alapján vizsgálja a kérdést. Szó lesz ezenkívül az MKP és az SZDP 1948-as Komárom-Esztergom vármegyei egyesítéséről, valamint a Nagy Imre és társai elleni per iratainak feldolgozásáról és digitalizálásáról is. Az utóbbi írás aktualitását a per 60. évfordulója adja, valamint az, hogy a Fortepan nemrég tette közkinccsé a per során rögzített filmfelvételből kifotózott 111, addig soha nem látott új felvételt.

 

Budapest, 2018. augusztus 24.

A szerkesztők