Kettős mérce: az erotika befektetési előnyei a szocializmusban

A Playboy című folyóirat stábja 1986-ban egy hónapig a magyar kormány költségén akart „szép lányokról” felvételeket készíteni, és reklámozni „Nyugaton” Budapestet. A dokumentumok a kérés körüli huza-vonát mutatják be.

A Playboy beutazási kérelme

Ügyiratszám
S/4/53-1/1986. 
 

Külügyminisztérium 
  Budapest II., Bem rakpart 47.   
Távbeszélő 350-100

Tárgy:
 A Playboy beutazási 
 kérelme

                            
Előadó:
                                   Címzett: Barabás János elvtárs
                                               MSZMP KV APO h. vezetője

                                               Hivatalból Budapest                     Dr. Szatmári István

                                                                                                          Mell. 4 db                  

Kedves Barabás Elvtárs!

Egyetértünk abban, hogy a Playboy magazin csak részben tekinthető szexből élő bulvárlapnak, valójában igen nagy tömegekhez szóló, nemzetközileg több nyelven terjesztett hetilap is, amelyben a többi között ismert politikusok (pl. Carter volt elnök), írók, publicisták stb. vállalkoznak véleménynyilvánításra.
Azonban Jeff Cohen felelős szerkesztő Bolgár Andráshoz írt, itt mellékelt leveléből arra lehet következtetni, hogy az ideutazásra ajánlkozó csoport "bemutatná.... a gyönyörű várost (Budapestet)", de annak is inkább éjszakai életét, mint hátteret (sic!), a lényeg pedig 15-20 magyar szépség "egy nap helyett egyhónapos fotózása" lenne egy első osztályú szállodai apartement-ban. S mindehhez a magyar fél biztosítsa első osztályú hotelban az apartement-t, egyéb szobákat, közlekedést, tolmácsot, sofőrt, kocsit, hogy a levelükből logikusan következő más feladatokról ne is szóljunk.
A dr. Meggyes István elvtársnak írott rövid leveledből az világlik ki, hogy téged az OIH a saját, hozzád írt levelével tájékoztatott, s nem Cohen szerkesztő enyhén szólva érthetetlen írásának eredetijével. Bennem ez a levél olyan benyomást kelt, mintha egy tekintélyes stáb a mi több ezer dolláros költségünkre tervezne egy kellemes és hosszas magyarországi kirándulást, a fizetség pedig lényegében lányaink bájainak propagálása lenne. Ugyanis a Cohen-levélben nyomát sem látom a Te legfontosabb kikötésednek: nevezetesen annak, hogy az OIH szakmai szempontból ítélje meg a Playboy ajánlatát és vegyen részt az anyagok előkészítésében. Elsősorban ebből a megfontolásból támogatom Tóth elvtársnak az aktában tett észrevételét, s azt is figyelemre méltónak találom, hogy éppen akkor fotóznák a "15-20 bájos fiatal magyar hölgyet", amikor Molnár Csilla öngyilkossága még élénken foglalkoztatja a közvéleményünket. Zavar továbbá, hogy Bolgár Andrástól egy sort sem látok. Szóval itt most aggályaimnak adok hangot azzal a kéréssel, hogy azokat vedd figyelembe.

Budapest, 1986. július 14.

                                                                Elvtársi üdvözlettel:

                                                                 /Szabó L. István/
                                                           a Sajtófőosztály vezetője

Melléklet:
- J. Cohen levele angolul és magyarul
- Dr. Kovács János levelének másolata
- levonat Tóth Lajos et. bejegyzéséről.

Ezen a napon történt december 12.

1940

Aláírják a magyar–jugoszláv „örök barátsági szerződést”.

1941

A második világháborúban Nagy-Britannia hadat üzen Bulgáriának és Magyarországnak, Románia az Amerikai Egyesült Államoknak és India...Tovább

1981

A KISZ KB e napra szervezett békemenete lényegesen különbözött a fiatalok eredeti elképzeléseitől. A békemenet az ország összes...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – I.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 5. szám első írásának szerzője, Makó Imre az első világháború, az 1918–1919-es forradalmak és az idegen megszállás paraszti társadalomra gyakorolt hatását mutatja be Hódmezővásárhely példáján. Szakál Imre a csehszlovák kormányok két világháború közötti kárpátaljai telepítési politikáját szemlélteti, míg Bartha Ákos – szintén a két világháború közötti időszak vonatkozásában – a földreform és zsidókérdés összefüggéseit taglalja. Balázs Gábor az 1945-ös földreformot és ennek kapcsán az Országos Földhivatal tárgyalótanácsainak működését elemzi, Varga Zsuzsa pedig a kollektivizálás előestéjén, 1949-ben keletkezett, a paraszti társadalomról szóló izgalmas rendőrségi „pillanatfelvételt” közöl.

 

Budapest, 2019. december 6.

A szerkesztők