De néma gyereknek anyja sem érti szavát!

Kövér Ibrahim György 10 éves Afrika terve

Az első magyar Afrika terv

„Az első Magyar Afrika terv többszörös afrikai és több ázsiai út eredményeként, harminc éves teoretikus tanulmányok alapján is azt a megoldást találta legigazságosabbnak, hogy Afrika birtokában körülbelül 20.000 négyzetkilométer mandátumterületeket számítva, Európa minden kis nemzete is részesüljön és így Magyarország is. Ezeket a mandátumokat az egyenlítő mentén létesítenék nem elsősorban gazdasági, inkább tudományos célzattal, hogy a föld észlelhető rendellenességeit klimatikus és egyéb tekintetben közvetlenül az egyenlítő vonalán építendő meteorológiai állomások figyeljék meg.”

Bevezetés 

Az 1947 nyarán életre keltett Országos Tervhivatal kétségkívül új és szokatlan színfoltja volt a korabeli Magyarország gazdasági, társadalmi életének. Az 1947. évi 17., törvénycikk rendelte el a tervgazdálkodást és a tervek kidolgozására és végrehajtásának ellenőrzésére Tervgazdasági Tanács, illetve Országos Tervhivatal felállítását. A tervek kidolgozásához, ellenőrzéséhez - különös tekintettel a háború utáni újjáépítésekre, később pedig a gazdasági szerkezet felülről történő átalakítására - már kezdettől fogva hozzátartozott a beruházások ellenőrzése, illetve beruházási hitelkérelmek elbírálása. Ez a pénzosztogató szerep gyakorlatilag az ország életének minden területére rálátást biztosított. Üzemektől kezdve bányákon, színházakon, (ekkor még) egyházi iskolákon át a különböző közintézményekig számosan fordultak beruházási hitelért a Tervhivatalhoz, amit az általában (a gazdaságpolitikai célok és a pénzösszeg függvényében, de persze nem mindig a kívánt mértékben) meg is ítélt.

Olykor-olykor magánszemélyektől is érkeztek kérvények, legtöbbször találmányok támogatását kérték, de volt, aki a hazai gazdaság fellendítésére, energiatermelésre dolgozott ki terveket. Ezen kérvényeket is elbírálták, a találmányok adott esetben támogatásban is részesültek, de a tervekre, felvetésekre is válaszoltak, ha pénzt nem is adtak.

Egy ilyen állampolgári kérést iktattak a Tervhivatalban 1948. október 5-én. A beadó, bizonyos Kövér György, írói nevén Kövér Ibrahim egy kevésbé ismert utazó, térképész, afrikai útjához szeretett volna pénz kérni. Az indok e ténynél is meglepőbb: mandátumterületeket javasol kijelölni az Egyenlítő mentén az európai országok részére tudományos célzattal (Föld rendellenességeit, éghajlatot tanulmányozandó), melyeket a Szaharán keresztül vasútvonalak kötnének össze a Földközi-tenger partvidékével. Szerinte a terv számos előnnyel járna: gazdasági előnyök, demokrácia terjedése, balkáni népek sovinisztikus villongásainak levezetése.

Magyarország is csak hasznot húzna belőle, hiszen "társadalmunkba bele kell dobni valami újszerűt, hogy ne legyen talajuk azoknak, akik készakarva letargikus hangulatot szeretnének kitenyészteni". Mert "minden országnak volt egy távol eső fiókországa", ha nem akar Magyarország lemaradni, akkor neki is erre az útra kell lépnie. Természetesen jogot is talál az Afrikai területszerzéshez: a francia Idegenlégióban számos magyar ontotta vérét Afrika földjén, sőt teszi most is, nem is beszélve az angol hadihajókon szolgálókról, "egyébként pedig Afrika olyan tartozéka Európának, hogy ahhoz emberileg, kereskedelmileg minden európai nemzetnek joga van." - zárja le gondolatmenetét Kövér György.

A saját tervezésű, az 1937-es párizsi világkiállításon díjat nyert térképével illusztrált terv túl sok kommentárt, vagy éppen túl keveset igényelne. Néhány sajátosságot azonban kiemelnénk. Kövér úgy értékeli a politikai helyzetet és a további kilátásokat, hogy Afrikában csak az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képvisel számottevő erőt - Franciaországról (az idegenlégió ellenére) megfeledkezik. A térképről kiderül a mandátumok elhelyezkedésének furcsasága: Belga Kongót nem érintené a felosztás, a Szovjetunió nem szerepel a mandátumterületet kapók között, viszont a Cionista Állam (Izrael) igen. A nemzeti elfogódottság is tükröződik, mint látható a magyar terület a kontinens alakja miatt kissé megnövelt méretű lenne.

A szerző igyekszik támogatókat is felsorakoztatni maga mögé. Vajon csak nekünk nyilvánvaló, hogy Germanus Gyulától a Külügyminisztériumig mindenütt diplomatikusan (és ki tudja hány helyen kevésbé diplomatikusan) kitértek a terv felvállalása elől?

Az Országos Tervhivatal ügyintézői is így tettek. Nem kellett megjegyzéseket fűzni a beadványhoz, mivel az nem volt beruházási jellegűnek tekinthető - így egyszerűen visszautasították.

A 19173/1948. sz. OT ügyirat tartalmazza Kövér György beadványát, amely egy oldal általános ismertetés (az itt említett 4 ívnyi részletes tervezet nem került beadásra), további három gépelt oldal a kimondottan a Tervhivatalnak írt levél és a térkép. A beadványt Berei Andor főtitkár a Közgazdasági Osztálynak szignálhatta ki (bár erre vonatkozóan nincsen feljegyzés), ahol Tímár László osztályvezető írta meg a választ mind Bereinek, mind az előadói íven Kövér Györgynek.

Az irat lelőhelye: Magyar Országos Levéltár, Az államigazgatás felsőbb szervei 1945-, Országos Tervhivatal, Általános iratok (XIX-A-16-a), 19173/1948. OT sz.

Ezen a napon történt november 12.

1917

Megkezdődik az I. Piavei csata

1918

Ausztriában kikiáltják a köztársaságot.

1944

A 4. Ukrán Front Katonai Tanácsa kiadja a 0036-os, szigorúan titkos parancsát, amely alapján elhurcolják Kárpátaljáról a 18-50 év közötti...Tovább

1956

A Kádár-kormány az ENSZ Magyarországgal kapcsolatos határozatait az ország belügyeibe való beavatkozásnak minősíti.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak – II.

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es október 15-én. A most megjelenő 4. számban egymástól teljesen eltérő személyes sorsokkal ismerkedhetünk meg. Első írásunk szerzője, Veres Emese-Gyöngyvér az első világháborús barcasági csángó hősök nyomait követve jutott el a bécsi hadtörténeti levéltárba, ahol ráakadt a nagyszebeni August von Spiess ezredes mindeddig ismeretlen, német nyelvű hadinaplóira. Ezekből közlünk most egy rövid, magyarra lefordított részt. Cseres Judit és Gergely Ferenc a több mint negyedszázada elhunyt Kossuth-díjas író, Cseres Tibor 1956-os naplójegyzeteit adja közre. Ezek hűen tükrözik az író akkori lelki állapotát, a forradalom és szabadságharc eseményeihez való viszonyát. Garadnai Zoltán és Illyés Mária forrásközlése egy másik neves író, Illyés Gyula François Mitterrand francia elnökkel való 1982. július 9-i négyszemközti találkozóját ismerteti francia források alapján. Az eddigieknél árnyaltabb megvilágításba helyezi a francia elnök ott elhangzott szavait, és bemutatja Illyés Gyula szerepét a magyar–francia kapcsolatok történetében. Zubovits Fedor, a legendás katona, feltaláló, diplomata, sport- és közéleti ember gazdag életpályájáról korábban már több írás is megjelent az ArchívNetben. Kazareczki Noémi ezúttal a huszárkapitány lovagias afférjait és peres ügyeit tárja az olvasó elé. Összeállításunkat Salga Kristóf zárja, aki egy régiségpiacon vásárolt könyv lapjai közül véletlenül előkerült két magánlevelet ismertet. Mindkettőt Magyarországról kitelepített németek írták szigetcsépi ismerőseiknek 1948-ban. E levelek is tanúsítják, hogy a hazájukból elűzött németek nem szakították meg a kapcsolatot Magyarországgal, és továbbra is összeköttetésben maradtak korábbi jó ismerőseikkel, barátaikkal.

Budapest, 2019. október 15.

A szerkesztők