Forrásközlésemben nem a B-listázások eseménytörténetének bemutatására törekszem. Ezt már megtették előttem mások, illetve a téma nagysága egyébként is szétfeszítené jelen írás kereteit. A következő forrásközlés másra vállalkozik: a leépítéseket eddig ismeretlen oldalról kívánom bemutatni, a háttérmunkálatokra, konkrétan a Szakszervezeti Tanács - delegáltjainak szánt - meghatározott instrukcióira koncentrálva.

A B-listázások hátteréről

A leépítések előzménye volt az a munka (is) amit a Magyar Kommunista Párt egyik ismeretlen, háttérben működő tagja dolgozott ki funkcionáriusainak. Ezt támasztja alá „Az Államapparátus megtisztításáért folytatandó tömegnyilatkozások tervezete" című irat, amely egyfajta „menetrendként" is értelmezhető. Eszerint e küzdelem egybekapcsolódik az infláció megfékezéséért folyó harccal, a reakciós szabotálások elleni harccal, a nagytőke spekulációjának, illetve a reakciónak a földesurak visszacsempészésére irányuló kísérleteinek megakadályozására. Éppen ezért a lefolytatandó akciók tervezete szerint Budapesten először a nagyüzemekben (február 15. és 23. között), majd a kisipari szakmákban, szakosztályi, iparági, illetve szakmaközi gyűléseket kell tartani a külső kerületekben lévő helyi csoportok rendezésében. A 40-60 perces gyűléseken, amelyeken egy 20 perces előadói beszédet 4-5 perces felszólalások követhetnek, határozatokat kell elfogadni, amelyekben követelni kell az államgépezet megtisztítását, valamint képviseletet a szakszervezetek megbízottai számára a leépítő bizottságokban. A határozatokat el kell küldeni a két munkáspárt lapjainak, a szakszervezeti közlönynek és a szaklapoknak, vidéken a helyi munkáspárti lapoknak. Március 3-án vagy 10-én vasárnap pedig nagygyűlést kell rendezni, amelyen biztosítani kell a földmunkások és a kisbirtokosok képviselőinek részvételét is, természetesen a két munkáspárt vezérének meghívása mellett. A nagygyűlésen a tervek szerint Kossa István, Rákosi Mátyás és, Szakasits Árpád tartott 20-25 perces beszédet, s emellett lehetőséget akartak adni egy ipari, egy szellemi és egy földmunkás számára, a dolgozó nők és az ifjúság egy-egy képviselőjének 5-6 perc erejéig. A rendezvényre mozgósítani kívánták a munkás kultúrszövetség gárdáit is. Ez a nagygyűlés egyúttal a március 15-ei ünneplés megfelelő bevezetője is lett volna. Terveik szerint február 24. és március 5. között vidéken is hasonlóképpen kell a helyi közigazgatást befolyásolni, meghívandók a helyi nemzeti bizottságok képviselői is, tapasztalataikra, szervezőképességükre támaszkodva. Az akciók irányítására, szervezésére, lebonyolítására a szakszervezeti központok 4-7 tagú bizottságokat hoztak létre. Ezalatt a háztömbök megbízottai aláírásokat gyűjtöttek a lakóktól a közigazgatás megtisztításnak követeléséért. Egy nyomtatványt írattak alá a szimpatizánsokkal, amelyben követelték a reakciósok, a korrupt elemek eltávolítását a közigazgatás kötelékéből. Egyben kérték a kormányt, hogy a „megtisztítási munkák" végrehajtását a nemzeti bizottságok a Szakszervezeti Tanáccsal együtt végezzék el. Végül helyet követeltek a munkásságnak is a közéletben. Az események hűen követték a „menetrendet", ami egyúttal arra is utal, hogy az 1948-tól alkalmazott szervezési és propaganda módszereket már 1946 tavaszán is „magas szinten" művelték a kommunista párt aktivistái.