Tanárok és tanítványok az 1956-os forradalom és szabadságharc idején

Jelentések az 1956–1957-es tanévről

„A jól induló iskolai évet derékba törte az ellenforradalom. Hatására meglazult az iskolák rendje, a nevelők és a tanulók munkafegyelme. A politikailag megbízható pedagógusok hatását […] az ellenforradalmi beállítottságú nevelők agresszív magatartása és az utca hangulata nemcsak ellensúlyozta, hanem hatástalanná is tette. Nevelőink többsége ezért még december folyamán sem mert pozitív politikai kijelentést tenni, aktívan és öntevékenyen a szocializmus további építéséhez hozzáfogni.”

Források

Jelentés a Fővárosi Tanácsnak az oktatás helyzetéről

 

Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottságának
Oktatási Osztálya
A[z] MSZMP Országos Központ

elvtársnak.
Budapest, Nádor u. 28. sz.
Szám: 152372/1957.                                                              Tárgy: Tanévvégi összefoglaló
Jelentés

Mellékelten küldöm az 1956-57 tanévvégi összefoglaló jelentést.

Budapest, 1957. augusztus 5.                                                  (Dr. Gyalmos János)
                                                                                                           osztályvezető

[...]

I. Általános iskolák

1.) A tanév főbb eseményei

A főváros általános iskoláiban 189 923 tanuló kezdte meg az

A tanítás aránylag nyugodt körülmények között indult meg. Az oktató-nevelőmunka tárgyi és személyi feltételei jórészt biztosítva voltak. A munkaerő-gazdálkodásban jelentős javulást értünk el. A tanév kezdetére a jelentkező nevelőhiányt a legkisebbre csökkentettük, a szakellátottságban az aránytalanságot enyhítettük (89%). A külső kerületekben azonban még most sem sikerült teljes mértékben, elsősorban a reál-tárgyak tanítását szaktanárokkal biztosítani. Ezt egyrészt a helyi lakáshiány, másrészt az iskola eléréséhez szükséges tekintélyes utazási idő és utazási többletköltség okozza. (93 ilyen intézményünk van 655 pedagógussal, átlagban fejenként 48 forint havi többletkiadással.)
A jól induló iskolai évet derékba törte az ellenforradalom. Hatására meglazult az iskolák rendje, a nevelők és a tanulók munkafegyelme.
Iskoláinkban már október 23. előtt zavarta a nyugodt munkát a felbuzdult néhány nevelő, továbbá egyes felbátorodott ellenséges elemek szembehelyezkedő magatartása, viszont a haladó gondolkodású nevelők passzív magatartásukkal nem tudták őket kellőleg elszigetelni.
Az ellenforradalmi események alatt a főváros nevelőinek magatartása, a nagy többséget tekintve, bizonytalan volt. November 4-e előtt azonban már jórészük, saját értelmi belátása következtében, visszariadt az ellenforradalmi követelésektől, s szemlélődő, passzív álláspontra helyezkedett.
A politikailag megbízható pedagógusok hatását azonban az ellenforradalmi beállítottságú nevelők agresszív magatartása és az utca hangulata nemcsak ellensúlyozta, hanem hatástalanná is tette. Nevelőink többsége ezért még december folyamán sem mert pozitív politikai kijelentést tenni, aktívan és öntevékenyen a szocializmus további építéséhez hozzáfogni.
Az ellenforradalmi időszak alatti hangulatot és a nevelők magatartását híven tükrözik az iskolai és kerületi „forradalmi bizottságok" megválasztásának körülményei és tevékenységük. Pl. a XXI. kerületben a kerületi forradalmi bizottságba azok a nevelők kerültek, kiknek szakmai munkáját a pedagógusok is igen rossznak tartották. Ezeknek az elemeknek a felszínre kerülése a jobb érzésű pedagógusokat már eleve bizalmatlanná tette a várható fejleményekkel szemben. A XXI. kerületi forradalmi bizottság követelései határozottan magukon viselték a visszafordulás bélyegét. A valláserkölcsi alapon való oktatás szükségessége, a közmegbecsülésben álló vezetők azonnali leváltásának a hangoztatása visszatetszést keltett a pedagógusok körében. A XII. kerületi nevelők „forradalmi bizottságot" választó összejövetelén is hangzottak el olyan kijelentések, amelyek a pedagógusok zömét kínosan érintették. Pl. az egyik hozzászóló a „forradalmi változás" legfontosabb vívmányának azt tartotta, hogy ezentúl
A kerületi Tanácsok oktatási osztályainak vezetői közül egyesek meginogtak, határozatlanokká váltak. Pl. a II. kerületi Tanács VB Oktatási osztályának vezetője politikailag ingadozó magatartásával hozzájárult ahhoz, hogy a nevelők körében a bizonytalanság hosszabb időn keresztül nem oszlott el. Ugyanez volt az eset a IV. kerületi Tanács Oktatási osztályának vezetőjénél is. Mindkét vezető az ellenforradalmi időszak alatt széles nemzetiszín kokárdával járt, s ezzel mintegy táplálta az ellenséges erők által szított nacionalista hangulat ébrentartását.
Sajnos, meg kell állapítani, hogy alig van kerületi oktatási osztály, ahol az apparátus dolgozói egyöntetű szilárdsággal helytálltak volna az ellenforradalmi erőkkel szemben. A bizonytalanság és a határozatlanság kezdetben igen befolyásolta munkájukat, s csak december végén, pártunk felvilágosító szavára és instruktoraink hosszas magyarázataira ocsúdtak fel átmeneti tehetetlenségükből.
A Fővárosi Tanács VB Oktatási osztályán is jelentkezett az ellenforradalom hatása. Az osztály dolgozói közül csak kevesen voltak azok, akik a legsúlyosabb időben politikailag helyes álláspontot foglaltak el, s igyekeztek a szocializmus építésének az alapján munkájukat végezni. Az osztály dolgozóinak nagy része várakozó álláspontra helyezkedett. Sajnos, voltak olyan elemek is, kik párttag létükre, az akkoriban gomba módra létesülő új pártok felé fordultak.
Az ellenforradalom legsúlyosabb napjaiban az osztály dolgozói irányítás nélkül működtek. Osztályvezető nem volt, a Végrehajtó Bizottság határozott iránymutatást nem adott. A munka csak akkor vált határozottá és pártszerűvé, amikor az új osztályvezető irányításával, a párthoz hű kommunisták összefogásával sikerült az osztály munkáját megfelelő mederbe terelni.
A november 4-ét követő napokban a disszidálási hullám a nevelők egy részét is magával ragadta. Az eltávozott nevelők közül (209 fő - 3,4%) többen az ellenforradalom tevékeny résztvevői voltak.
Az általános iskolai tanulók közül 6966 fő hagyta el az országot: ezeknek túlnyomó többsége szüleivel együtt távozott.
A november-decemberi sztrájkhangulat nevelőink zömét nem érintette, többé-kevésbé szívesen vettek részt az iskolák helyreállításában, a Nemzetközi Vöröskereszt adományainak szétosztásában. Az oktató-nevelőmunka iskoláinkban december elején kezdődött meg, azonban a tüzelőhiány miatt az iskolai foglalkoztatás 1957. január 7-ig csak 2-3 órányi ismétlő jellegű korrepetálásra korlátozódott. A rend és a fegyelem ebben az időben még laza volt. A nevelők egy része korainak minősítette az iskolai foglalkoztatás megkezdését. Az órákra való készülést sem vette komolyan. Az ellenség által terjesztett rémhírek hatására a szülők egy része nem engedte gyermekét iskolába. A politikailag gyenge lábon álló igazgatók vezette iskolákban kisebb-nagyobb létszámú csoportok alakultak, melyek a kommunista pedagógusok elszigetelésére, érveiknek hatástalanítására törekedtek.
A nevelők és az ifjúság körében helyenként nyílt uszítás folyt. Pl. a VI. ker. Felsőerdősor utcai iskolában, Eckhardt István nevelő december 11-én hazaküldte a gyerekeket azzal: „ma minden becsületes magyar ember sztrájkol". A nevelők zöme ugyan nem vett részt a nyílt uszításban, de passzív magatartásával elősegítette az ifjúság már ekkor meginduló kilengéseit, sztrájkkísérleteit.
A teljes értékű tanítás január 7-ével indult meg az iskolákban. A szükséges tüzelőanyagot a Fővárosi Tanács VB segítségén kívül a karhatalom, illetve a szovjet parancsnokság önzetlen támogatása biztosította az iskolák részére.
Az Oktatásügyi Minisztérium hibás, egymásnak (hitoktatás, nyelvoktatás) akadályozták a nyugalom helyreállítását, s alkalmat szolgáltattak a sorozatos kilengések megindulására. Az ellenforradalom ezt a tényt kihasználta, és az iskolákba tette át székhelyét. Csaknem két hónapon át a kerületi oktatási osztályok, valamint a központi oktatási osztály dolgozói és felügyelői naponként kint jártak az iskolákban, és küzdöttek - bár többen közülük nem meggyőződés alapján, és így nem meggyőző erővel - a rend és a nyugalom helyreállításáért. Nagy segítséget jelentett ebben az időben az ellenforradalmi támadás leverésében a karhatalom, a párt és a Végrehajtó Bizottságok támogatása. Sajnos, több oktatási osztályvezető és számos igazgató nem állott eléggé helyt, megingott az ellenforradalom és az azt követő időben. Bizonyítja ezt, hogy 8 új kerületi osztályvezetőt kellett beállítanunk. Az igazgatók és a nevelőtestületek felülvizsgálata politikai-szakmai szempontból is megtörtént.
Több azonnali fegyelmi büntetést is kellett alkalmazni, pl. az I. kerületben 1, a VI. kerületben 16 nevelő került áthelyezésére, a XII. kerületben pedig 1 nevelőt bocsátottunk el. Azokkal a tanulókkal szemben, akik az iskola rendjét és nyugalmát erőszakos cselekményeikkel felborítani igyekeztek, a más iskolába való áthelyezést alkalmaztuk. (Pl. a XX. ker. Mártírok útja 47. sz. iskolából áthelyeztük azokat a tanulókat, akik a fogasra akarták felakasztani az orosz nyelvet választó társukat.)
A közös nevelőmunka, a határozott fellépés következményeként az iskolák nyugalma és rendje lassanként helyreállt. A március 15-i ünnepélyeken már kevesebb[!], s május 1-i ünnepélyek pedig már zavartalanul folytak le iskoláinkban, sőt, egyes helyeken az ifjúság hangulata már igen lelkes volt. Pl. III. Kiscelli úti ált[alános] iskola, VI. Szív utcai ált[alános] iskola.
Az ellenforradalom sújtotta főváros gyermekeinek segélyezésére széleskörű akció indult meg. Több száz gyermeket hívtak meg a tanév végéig vidéki üdülésre. Ezek tanulmányaikat a vidéki iskolákban folytatták. A népi demokratikus országok ugyancsak gazdag küldeményekkel siettek segítségünkre. Több ezer tanuló üdültetését is vállalták.
A külföldi üdülésben résztvevő pedagógusok és gyermekek kiválogatása nem volt szerencsés. Több politikailag ingatag nevelő, sok fegyelmezetlen gyermek került külföldre, akik nem öregbítették Szükséges, hogy a jövőben, a külföldi üdültetésben résztvevők kiválogatását az iskolák javaslatai alapján a kerületi, illetve a fővárosi tanács oktatási osztálya nagyobb hatáskörrel intézze, kikérve a helyi politikai szervek véleményét.
Az Oktatásügyi Minisztérium [popup title="tananyagcsökkentő rendeletének" format="Default click" activate="click" close text="Oktatásügyi Közlöny, 1957. január 1. 2–4. Az oktatási kormánybiztos 2/1957. (O.K.1.) sz. utasítása a középis-kolák oktatási munkájáról kimondta: „A szaktanárok öntevékenyen úgy csökkentsék a tananyagot, hogy annak leglényegesebb részét elvégezzék, anélkül, hogy a tanulók túlterhelését […] anyagtorlódás miatt fokoznák.”"] maradéktalan végrehajtása biztosította, hogy nevelőink a többhetes (átlag nyolchetes) kiesés ellenére a tanulmányi anyagot el tudták sajátíttatni az ifjúsággal.
A fővárosi általános iskolák tanulmányi átlaga a félévi bizonyítvány alapján 3,29 (az elmúlt tanév végén 3,49) volt. Az eredményt - figyelembe véve az ellenforradalom lélektani hatását, a kezdeti laza munkafegyelmet - kielégítőnek mondhatjuk.
Áprilistól kezdve iskoláinkban rend és nyugalom volt. Rendbontásról, szembehelyezkedésről április 4-e óta nem beszélhetünk. A tanítás zavartalanul folyt. A nevelők munkáját az igazgatók, a tanulmányi és a szakfelügyelők rendszeresen segítették. Legtöbb kerületben bemutató tanítások megtartásával is igyekeztek az oktató-nevelő munka színvonalát emelni.
A külső nyugalom azonban még sok nyugtalanságot, bizonytalanságot takar. A párttag, és így politikailag szilárd igazgatók [által]vezetett iskolákban a nevelőtestület politikai és szakmai munkája meggyőzőbb volt. Általában a tantestületek politikai egysége nem jutott még kifejezésre, még mindig kísértett a kommunista (MSZMP) tagok elszigetelésére való törekvés, sőt a tantestületek egy része elítélőleg nyilatkozott a rendbontó elemekkel szemben alkalmazott adminisztratív eljárásokkal kapcsolatban, nem látták tisztán, hogy proletárdiktatúránk jelenlegi helyzetében ezekre szükség van. A politikai meggyőződés hiánya miatt nevelőink jelentékeny része csak oktatott, úgy-ahogy megtartotta óráit, de nem használta fel a tananyag-adta nevelőségi [!] lehetőségeket.
Szükséges volt, hogy szívós, kitartó és türelmes munkával a nevelők helytelen politikai állásfoglalását, legalább a döntő megváltoztassuk. Ennek érdekében valamennyi kerületben pedagógus ankétot, több kerületben politikai beszélgetéseket tartottak a tantestületeken belül, ezek jótékonyan segítették a nevelők politikai fejlődését. A meggyőzhetetlen, reakciós elemeket azonban a kibontakozás érdekében adminisztratív eszközökkel is meg kellett fékeznünk, illetőleg el kellett távolítanunk.
A tanácsapparátus pedagógiai dolgozóit elkeserítette fizetésük rendezésének elhanyagolása. Joggal sérelmezték, hogy kevesebb fizetést kapnak, mint az irányításuk alá tartozó, s kevesebb felelősséggel dolgozó igazgatók, nevelők. A lemondásra irányuló törekvés jellemezte az oktatási osztályok hangulatát. Utánpótlásuk éppen a fizetésrendezés elmaradása miatt nehézségbe ütközött. Az irányító munka színvonalát veszélyezteti és aláássa, hogy megfelelően képzett, politikailag fejlett dolgozók nehezen vállalják a tanácsi apparátuson belüli munkát.
Az ifjúság iskolán kívüli nevelését károsan befolyásolta az úttörőszervezet feloszlatása. Az átmenetileg megindított őrszem mozgalom szervezeti és nevelési célkitűzései apolitikusak voltak. A pedagógusok zömének helyeslésével találkozott az úttörő mozgalom februári zászlóbontása, a vezetésben azonban kevesen vállaltak szerepet, s ez a tény A tanulók érdeklődése a legtöbb iskolában megvolt. Az átmeneti évre azonban csak olyan kis létszámú csapatokat szerveztek a kerületek, melyeknek tagjai minden szempontból alkalmasak a Az év folyamán kinevelt gárdisták feladata lesz jövőre a megnövekedett létszámú csapatokban a funkciók betöltése. A szervezés jó eredménnyel járt, pl. a VI., IX., X., XI. kerületben. Súlyos szervezési gondokkal küzdött pl. a VII. kerület.
Szólni kell a szülői ház felelősségéről is. A szülői ház olykor ellenséges, nemtörődöm magatartása gyakran szembehelyezte a tanulókat a nevelőkkel. Ennek megváltoztatására szükség volt az általános iskolai Szülői Munkaközösségeknek a szülők körében végzett politikai irányú felvilágosító munká[já]ra és az egész társadalom segítségére. Ezen a téren a második félév folyamán még nem érhettünk el kielégítő eredményeket.

2. Létszámalakulás

a) A pedagógusok helyzete, szakos ellátottság, nyugdíjazás

A tanév elején általában annyi nevelő volt a főváros általános iskoláiban, hogy a tanítást zavartalanul el lehetett kezdeni. (8547 nevelő). Különösen a külső kerületekben gondot okozott azonban a nevelők szakszerinti megoszlásában mutatkozó, s évek óta növekvő aránytalanság. A „C" (matematika-fizika) szakos ellátottság egyetlen tanévben sem volt kielégítő. Az 1956/57. iskolai évet is 15 „C" szakos hiánnyal kezdtük. Az ellenforradalmi események után még több lett a hiány, és egész évben nem volt lehetőség a teljes pótlásra.  Így a tanévet 7 hiánnyal zártuk. Állandó hiány van még ének és rajz szakos tanárból is, ugyanakkor felesleg mutatkozik magyar és történelem szakos tanárokban. Az ellenforradalmi események után a nevelői létszám

ezt a különféle párt, szakszervezeti, ifjúsági apparátusokból a létszámcsökkentés során megszűnő, illetőleg átszervezett intézményekből kikerült pedagógusok száma idézte elő, mintegy 600 fő, a szakos ellátottság mégsem oldódott meg.
Létszámunk a tanév folyamán mintegy 650 fővel emelkedett és 300 fővel haladja meg a norma szerinti szükségletet.
A nevelői létszámfelesleg megszüntetése és az elöregedett testületek megfiatalítása érdekében a M.T. 29.§. módosítása alapján kb. 600 ált[alános] isk[olai] nevelő nyugdíjazását tervezzük. A nyugdíjazás során figyelembe vesszük a nevelők életkorát, munkaképességét és szociális körülményeit, valamint az iskolák szakos igényét, és a szakmailag és politikailag kiváló nevelők visszatartásának szükségességét. A 60. évnél idősebb nők és a 65. évnél idősebb férfiak közül kerül ki a nyugdíjazandók zöme.
A nagyobb távlatban való tervezés érdekében szükség lenne a tanárképzés szervezése során arra, hogy a „C" szakos tanárjelöltek számát esetleg az „A" szakosok arányszámának rovására is növelje a Művelődésügyi Minisztérium, figyelembe véve azt is, hogy a levelező oktatásban résztvevőknek csak elenyészően kis száma megy „C" szakra.

b) A tanulók létszámának alakulása

A főváros általános iskoláiban 189 923 tanuló kezdte meg az 1956/57. tanévet. Ez a létszám félév végéig 9962 fővel, 5,2%-al 179 961 főre csökkent. Az ellenforradalmi események során az országot 6966 tanuló hagyta el, egyéb okból (elköltözés, elhalálozás) pedig 2996 tanuló maradt ki általános iskoláinkból.
Az 5,2%-os létszámcsökkenés ellenére iskoláink zsúfoltságában csak kevés helyen állott be enyhülés. Az egyes iskolákban sehol sem volt olyan csökkenés, hogy annak eredményeként osztálycsoportokat lehetett volna megszüntetni, összevonni. Legnagyobb volt a létszámcsökkenés a VII. kerületben (10.7%) és a II. kerületben (8.7%). Egyes kerületekben az elköltözöttek helyére új családok települtek, s ezzel kiegyenlítődött a létszámcsökkenés. (Pl. az I. kerületből 245 tanuló távozott külföldre, a csökkenés ennek ellenére csak 159 fő volt.)
Tanulólétszám tanév elején                                                      189 923
Tanulólétszám tanév végén                                                      178 730
Létszámcsökkenés éveleje óta                                                 11 193                      5,89%
Az „egyéb okok miatt" kimaradtak száma                                    8793

ebből
Az ország területét engedély nélkül elhagyta                          7207
Az ország területét útlevéllel elhagyta                                       1243
Tankötelezettség meghosszabbítását hatálytalanították         90
Tanév közben 14. életévét betöltött                                            253
                                                                                                        8793
[...]

3) Oktató-nevelő munka

[...]

a) Az oktató- [és a] nevelőmunka évközbeni kialakulását két miniszteri rendelet erősen hátráltatta, melyekről külön kell beszámolnunk.
A hitoktatásra vonatkozóan január hónapban

Az első két rendelet határozatlan hangja miatt sok zavart okozott az iskoláinkban. Alkalmat adott arra, hogy az ellenforradalmi propaganda hatása alatt álló szülők és tanulók a vallásoktatásra való jelentkezést politikai tüntetésre használják fel. Ennek eredményeképpen a vallásoktatásra jelentkezők száma az egyes kerületekben elérte a létszám 40-60%-át. Az igazgatókat és az oktatási apparátus dolgozóit bizonytalanná tette, sok szempontból meggyőződésük ellenére megkötötte a két rendelet. Január végén jelent meg a harmadik rendelet, mely a szeptemberi állapot visszaállításáról intézkedett. Az intézkedés végrehajtása, nem váltott ki ellenállást. A szülők általában felismerték a rendelet jelentőségét, és megnyugvással vették tudomásul a szeptemberi állapot visszaállítását.
Az 1957/58. tanévre július 4-én és 5-én történtek meg a hittan-beiratások. A jelentkezések száma nőtt. A budapesti átlag tavaly általános iskoláknál 7,14%, a középiskoláknál 0,45% volt. Ezzel szemben idén az általános iskolák budapesti átlaga: 26,19%, a középiskoláké 8,88%.
A növekedés okai:
a/ Az elmúlt évek adminisztratív intézkedései reakciót váltottak ki.
b/ A valóságban több volt eddig is a hívők száma, mint amannyit adataink tükröztek.
c/ A vallásos nevelés igénye gyakran politikai szembenállást, kiállást jelent, amit a klérus - a maga céljaira - fel is használ.
d/ Hátrányos volt az a nyilatkozat, hogy a szeptemberi helyzet visszaállításával szemben a júliusi hittan-beiratások lehetőséget adnak az
Az egyházak alaposan felkészültek, s mi meg kissé magunkra hagyatva kezdtük meg az agitációs munkát, ők már jóval hamarabb megindították a szervezést.
A budapesti Párt Intézőbizottság [!] csak június 12-én hívta össze a kerületi agit. prop. titkárokat megbeszélésre azzal, hogy az ott kapott szempontokat ismertessék a kerületi oktatási szervekkel. Egyes elvtársak (pl. III., VIII., XI., XVI. kerület) késéssel tájékoztatták a kerületeket. Osztályunk is csak késve - június 20-án - hívta össze az osztályvezetőket annak a megállapodásnak értelmében, hogy a szervezőmunkát a kerületei Intézőbizottságok indítják el. Ennek ellenére a kerületeink egy része igen jó munkát végzett. (Pl. XV., II., IV.)
Iskoláink - a megbeszélés értelmében - 3-án d.u. függesztették ki a beiratásról szóló hirdetményt. A 4-i és 5-i beiratások általában rendben, különösebb zavar nélkül zajlottak le.
A beiratás képe - a számok tükrében - a következő:
A budapesti átlag alatt vannak a: VII. (16,4), VI. (16,6), XIX. (17,39), IX. (18,1), V. (18,3), XIII. (20,28), XIV. (20,6), XV. (21,49), XXI. (22), XX. (24,02), X. (24,3), IX. (24,4) és VIII.(25) kerületek.
A budapesti átlag felett állnak a: XVII. (1,2), XII. (2), XII. (7,75), XI. (7), XVIII. (5,6), I. (4,7), I. (3,48), XII. (33), III. (31,96) és II. (29,7) kerületek.
A nyelvoktatásról kiadott is helytelenítette a nevelők és osztályvezetők többsége. Ez a rendelet is kilengésekre adott alkalmat, és megzavarta az oktató-nevelő munkát. A német és angol nyelvre való jelentkezés, az orosz nyelv csaknem teljes elhagyása, az ellenforradalom káros hatását tükröző politizálás volt.
A második nyelvrendelet megjelenése előtt ezt a káros hatást orosz nyelvi szakkörök és rendkívüli órák beállításával ellensúlyoztuk. A március 4-én meginduló, újból szervezett nyelvoktatás már a tudatos nevelőmunkát és a szervezést bizonyította.
A változást legjobban a nyelvi csoportok számának alakulása mutatja.
Az egyes nyelveket tanuló csoportok száma:

                                                    orosz             német              angol             francia
1957. január                                15                 2492                276                 41
1957. március 2005                  831                142                  48

Az orosz nyelv tanításának színvonala alacsony volt. Okai: 5 hónapos kiesés, ellenforradalmi hatások, megzavarodott nevelők gyenge munkája, szabotálás a nyelvtanulásban, közöny, szervezési nehézségek stb. A tanév végi három hónap megfeszített munkája mégis konszolidációt vagy legalábbis sok helyen beletörődést hozott. Most bizton remélhetjük, hogy szeptemberben nyugodtabban megindul a munka.
Viszonylag az angol és francia nyelvek tanítása érte el az idegen nyelvek közül a legjobb színvonalat. Ennek fő oka, hogy e téren vannak a legjobban képzett nevelők, és e nyelvekre általában legjobb tanulóink jelentkeztek.
A német nyelvnek sokat ártott a hagyományokra hivatkozó szólampropaganda, melynek a gyerekek szüleikkel együtt áldozatul estek az aknamunka miatt. Az idei zavaros állapot azonban hozzájárult a német nyelv igazi értékének tisztázásához, amely a jövő tanévben remélhetőleg egészségesebb érdeklődési arányban is meg fog mutatkozni.
Mindenesetre meg kell állapítanunk, hogy a múlt hibáiból okulva, az orosz nyelv általános tanítása mellett kellő teret kell biztosítani a nyugati nyelvek tanításának is.

[...]

d) A tanulók magatartása, a nevelés problémái, a magatartás elbírálása

A tanévet nyugodt körülmények között kezdtük meg. Az osztálybeosztások alapján kezdtek kialakulni az osztályközösségek. Súlyosabb fegyelmi ügyek nem voltak. Egy-egy nehezen kezelhető tanulónál az osztályfőnökök, igazgatók a Rendtartás vonatkozó intézkedéseit alkalmazták.
Az ellenforradalom eszméje s bomlasztó tevékenysége azonban ifjúságunkra is hatott. A közösségi életből, az egységes irányításból hónapokra történő kiesés - párosulva az ellenforradalmi erőknek a tanulókra gyakorolt hatásával - azt eredményezte, hogy tanulóink a tanítás megkezdése után különleges nevelési feladatok elé állították nevelőinket.
Az ellenforradalom fegyveres leverése után, december, január és február hónapban a reakciós elemek a tanulóifjúságra vetették magukat. Legtöbbször kívülálló ellenforradalmárok uszítására, tanulóink főként decemberben sztrájkoltak, a szovjet csapatok kivonását követelő párt- és kormányellenes röpcédulákat terjesztettek, az iskolák és a házak falára firkáltak. (Pl. I., Táncsics M. u. 17. sz. ált. iskola, VI. Labda utcai ált. iskola, XI. Bartók Béla út 141. sz. ált. fiúiskola, XX. Sztálin úti ált. iskola).
Az is előfordult, hogy egyes tanulók küldöttségben jártak Kádár elvtárs titkárságán azért, hogy ellenforradalmárokat ne végezzenek ki. (XI. ker. Köbölkút u. 27. sz. ált. fiúiskola).
Főként januárban és februárban a tanulók agitáltak a hitoktatás mellett. Megfélemlítettek, megvertek egyes tanulókat, akik nem jelentkeztek hitoktatása. Ebben az időben több iskolában széttépték, elégették egyes tanulók az orosz nyelvkönyveket is, ezzel és sztrájkkal tüntettek az orosz nyelv tanulása ellen. Az is előfordult, hogy kommunista szülők gyermekeit, vagy a vörös nyakkendőt viselő tanulókat bántalmazták, fenyegették. Pl. IX. Mester utca 19. sz. ált. fiúiskola, X. Ihász utca 27. sz. ált. leányiskola, XI. Bartók Béla út 27. sz. ált. iskola, XIV. Dózsa György úti ált. fiúiskola, XXI. Rákóczi úti ált. iskola, XXII. Árpád utcai ált. iskola.
A sajtó és Rádió híreinek hatására az is előfordult, hogy egyes tanulókat akasztással fenyegettek meg. (Pl. XVIII. Állami Lakótelep ált. isk.)
Számos helyen történt a tanulók részéről kísérlet arra, hogy 23-án és 4-én néma tüntetéssel, gyertyagyújtással vagy gyászszalagos kokárda viselésével tüntessenek. Pl. I., Krisztina tér 4. sz. ált. iskola, VI., Lovag utca ált. iskola, IX., Mester u. 19. sz. ált. fiúiskola, XI., Albertfalva u. 9. sz. ált. iskola.
Március 15-én előfordult, hogy az iskola épületére kitett vörös zászlót egyes tanulók megdobálták (IX. Balázs Béla u. ált. iskola), besurranó tanulók a vörös zászlót elégették (IX., Gyáli u. ált. leányiskola) vagy elrejtették (XIV., Őrnagy u. ált. fiúiskola).
Megtörtént, hogy a tanulók egyes nevelők eltávolítását követelték az iskolából (pl. XI., Köbölkút u. 27. sz. ált. fiúiskola, XI., Fehérvári út 10. sz. ált. leányiskola).
Megbocsáthatatlan bűnük az ellenforradalmároknak, hogy általános iskolás tanulókat belerántottak az utcai tüntetésekbe, rendzavarásokba, sőt, a fegyveres harcokba is (Gellérthegy, Almási tér, Albertfalva, Kelenvölgy), és hogy a XI. kerületben pl. 20 általános iskolai tanulót kellett a hatóságoknak fegyver, lőszer és robbanóanyag rejtegetésért felelősségre vonniuk.
A karhatalom és a rendőrség segítségével végrehajtott vizsgálatok során általában kiderült, hogy az ifjúság megmozdulását felnőtt ellenforradalmárok szították, s legtöbb esetben a tanulás elleni hangulat, a kötelező munkafegyelem elleni lázadozás volt a tettek rugója, vagy olyan nehezen fegyelmezhető tanulók kezdeményezték, akikben a gyáva uszítók ügyesen megtalálták méltó eszközeiket.
Nevelőink túlnyomó többsége felismerte és magáévá tette azt a megállapítást, hogy az iskolai munkához rendre és nyugalomra van szükség. Ennek megvalósításában közre is akartak működni. Ezt bizonyították azok a nevelőtestületi értekezletek, amelyeken a januári iskolakezdés után a tanulóifjúság fegyelmi helyzetét elemezték, és megállapították a rend helyreállításában követendő egységes eljárásokat.
Megállapíthatjuk, hogy az ált. iskolákban általában rövid idő alatt helyreállt a munkához szükséges nyugalom. Előidézői között kell megemlíteni a fentieken kívül a kerületi karhatalom tevékenységét. Az első időben tapasztalt idegenkedés után több iskolánál eredményes kapcsolat alakult ki a karhatalom tagjai és az iskolák között.
Az iskolai rend és nyugalom aránylag gyors megállapodását jelezték már a március 15-i osztályünnepélyek. Hasonlóan előkészítve, a márciusi tapasztalatot már felhasználva, folytak le az április 4-i ünnepélyek is.
A második félévben sikerült az órák alatti fegyelmet a régi szintre emelni. Iskoláinkban általában a szünet alatti fegyelmet, valamint az utcai magatartást kell megjavítani. A következő tanévben a szűnpercek [szünet] alatti kultúráltabb viselkedésre kell szoktatni a tanulókat. Ennek érdekében rendszeresebbé kell tenni a folyosón, udvaron a nevelői ellenőrzést.
Az egész tanévben valamennyi iskola „vállát" nyomta az állandóan mulasztó tanulók tehertétele. Iskolánként vannak olyan tanulók, akik szülői hanyagság, nehéz szociális körülmény, nehezen nevelhetőség - tehát a legkülönbözőbb okok miatt állandóan mulasztanak. Ezeknél a szülőknél és tanulóknál az esetek túlnyomó többségében kárba vész a nevelői szépszó, a büntetés, gyakran még a kirótt pénzbüntetés is. Az oktatási osztályoknak több esetben, a család súlyos szociális körülményeit mérlegelve, el kell engednie a büntetést. Arról is van tapasztalatunk, hogy a tanácsok által kirótt büntetést a tanuló egy napi napszámbéréből megfizeti, de iskolába nem jár. Nevelőink az ilyen tanulók részére javasolják és sürgetik az intézeti elhelyezést, és a túlkorosok osztályainak felállítását.
Néhány iskola mulasztási átlaga félévben is, jelenleg is magas. A fentieken kívül minden iskolában nagy számban mulasztottak tanulók az év során, de a mulasztási átlag jelentős hányadát az iskolai statisztikában a nótorius mulasztók adják. Mulasztási átlag 11 félnap, a tanulók 89,8%-a mulasztott.
A tanulók magatartási jegyeit vizsgálva meg kell állapítanunk, hogy nem mutatnak észrevehető eltérést az előző évek osztályzataitól. Már előző években is felmerült az a gond, hogy nevelőink gyakran panaszkodnak a fegyelmezés nehézségei miatt, ugyanakkor a magatartási osztályzatok megadásánál „mindent megbocsátanak". A mostani osztályzatok sem reálisak.
További tudatos irányítással és ellenőrzéssel kell nevelőinket a Rendtartás előírásainak megtartására ránevelnünk.

Középiskolák

Létszámalakulás

a) A pedagógusok helyzete, szakos ellátottság, nyugdíjazás

Budapest középiskoláiban 2527 törzstag tanár van. Ebből 1299 tanár a gimnáziumokban működik. A Művelődésügyi Minisztérium hatáskörébe tartozó középiskolák tanerőinek száma 1614, ezen kívül a felekezeti gimnáziumokban 49 tanár van.
A pedagógusok fizetésrendezését a tanárok örömmel fogadták, lényeges erőt jelentett a Párthoz és a Kormányhoz val
közeledésükben, érezték az ellenforradalom után az MSZMP bizalmát. A januári és a februári bizonyos fokú pedagógus ellenes hangulat a becsületesen gondolkozókat elkeserítette, de a fizetésrendezés, a Pedagógus Nap magas színvonalú és újszerű megünneplése, a Párt, a KISZ és a társadalmi szervek segítőkészsége megteremtette a nevelőkben a pedagógiai optimizmust. Már maguk is elítélik azokat, akik az ellenforradalmi eseményekben részt vettek, illetve jelszavait még hónapokon át hangoztatták.

a nevelőtestületek nyilatkoztak, állást foglaltak és a még megbúvókat, kétkedőket háttérbe szorították, áthelyezésüket helyénvalónak tartják. Több nevelőtestület kisebb csoportjai felkeresték a párt kerületi intézőbizottságait, és felvételre jelentkeztek, és nem egy közülük tagja lett a kerületi pedagógus intézőbizottságnak. A párton kívül maradók nagy többsége ezt együttérzéssel fogadta, és munkájával segítette azokat felelősségteljes célkitűzései megvalósításában (IV. ker. Könyves Kálmán, Kanizsay Dorottya, XIX. ker. Landler Jenő, VIII. ker. Zrínyi Ilona, Fazekas Mihály).
Fentiekkel ellentétben is történtek megnyilvánulások, ahol az igazgató gyenge és ingadozó volt, a testületek az ellenforradalmi jelszavakat hangoztató nevelők uszályába kerültek, gátolták a munkát, a párttal nem keresték a kapcsolatot, a KISZ munkáját lenézték, közömbösen fogadták a tanulóifjúságnak a hó[nap]fordulókon szervezett kormány- és államellenes jellegű megnyilvánulásait (XVI. ker. Corvin Mátyás, III. ker. Korvin Ottó téri leánygimn., XIV. ker. Teleki Blanka, V. ker. Veres Pálné, V. ker. Eötvös József, XVIII. ker. Steinmetz Miklós).

[...]

b) A tanulók létszámának alakulása

Az 1956-57. tanévben az év végén a középiskolai tanulók száma 34 339 volt. Ebből 58,5% az általános gimnáziumokban nyert felvételt. (Az 1955-56. tanévben 0,8%-al volt több a tanuló- szám: 34 633). A tanév elején 38 972 tanuló iratkozott be, a tanév végére 4633 fővel csökkent [a létszám], tehát lemorzsolódás 11,8%-os volt. Ennek oka elsősorban az ellenforradalmi eseményekben keresendő, mint pl. disszidálás (2558 tanuló, 6,65%), kimaradás, elhalálozás, továbbá a kivándorlásokban és kisebb mértékben a munkába állásban és megbetegedésben.
A tanulók szociális származás szerinti megoszlása: munkás 38,9%, dolgozó paraszt 3,5%, összesen 42,4%. Ez az arány Budapest összetételét tekintve elfogadható. (A következő tanévre beiratkozott első osztályosok szociális származás szerinti megoszlása szerint [sic!] a munkás és dolgozó paraszt tanulók aránya csak 35,01%-ot tesz ki, ez tehát bizonyos fokú csökkenést jelent az arányszámban).

[...]

2. Oktató-nevelő munka

a) Elvi feladatok és problémák

Az 1956-57. tanév különleges, szinte egyedülálló történelmi időszakban folyt le. Már 1956 őszén szokatlan körülmények között indult el a tanév. Az ellenforradalom eszmei előkészületei érezhetők voltak a nyár folyamán, és az irányító szervek szokatlan feladatok elé kerültek. A Petőfi Kör üléseinek mindinkább jobbra tolódó hangulatában kellett a szocializmushoz és a Szovjetunióhoz hű elvi alapon megindítani a tanévet. Az október elején összehívott Diákparlament kimondottan a középiskolás

és az azután következő napokban a nevelőtestületeknek, igazgatóknak és a tanácsoknak, valamint a minisztériumnak mindinkább nehezebb feladatokkal kellett megküzdeniük. Ekkor már a nevelőtestületekben feltűntek tanárok, akik felhasználva a jobboldali vonatkozásokat, kikeltek a szerintük még fennálló „sztálinizmus" és annak képviselői ellen (pl. az V. ker. Kossuth Zsuzsa leánygimnáziumban egy nevelőkből álló csoport Otta Istvánné leváltását követelte). Egyes középiskolákban támogatták az ifjúság helytelen magatartású személyeit abban, hogy meg kell szüntetni a Házirendet, el kell törölni a Rendtartást, cinizmust és anarchiát hirdettek. Ugyanakkor az egyetemi ifjúság mellé mind nagyobb számban csatlakozott a középiskolás ifjúság is, és bekövetkezett az október 23-i tüntetés, az ellenforradalmi erők háttérből bedobott jelszavai, véleményalkotó közleményei elérték céljukat. Megkezdődtek a fegyveres harcok.
Ilyen előzmények után zajlottak le az október 23. és november 4. közötti események. A középiskolás ifjúságnak igen kis százaléka vett részt a fegyveres harcokban, inkább mint kíváncsiskodó, felhevült érdeklődő figyelte a történteket. Részt vett sebesültszállításokban, élelmiszer beszerzésekben, majd különböző épületek előtt őrséget vállalt (pl. V. ker. Eötvös József gimn. fiútanulói), egészen kis számban ifjúsági forradalmi bizottság megalakításában tevékenykedett, nem az iskolák keretén belül, hanem valamiféle körzetek szerint. Pl. fegyveres erők követelték a X. ker. I. László gimnáziumban az „ifjúsági forradalmi bizottság" megalakítását, majd kényszerítették a testületet, hogy a kerületi „forradalmi bizottságban" két bizalmit küldjön. Ebben az iskolában a kényszerítő körülmények elmúltával mind a nevelők, mind a tanulók már november 12-én hozzáfogtak az épület helyreállításához.
A forradalmi munkás-paraszt kormány erélyes kézzel kezdte el a rend helyreállítását, azonban az ellenforradalom által hirdetett téves eszmék még hónapokig zavarták a tanulóifjúságot, de nem maradt ettől mentes jó néhány tanár sem. Amikor még csak korrepetálás-szerűen folyt a munka a középiskolákban, nem is tűntek elő ezek az ellenforradalmi maradványok, de amikor január 7-étől megkezdődött a rendes tanítás, az ellenforradalmi erők - csatát vesztve a fegyverek terén - áttették romboló tevékenységük színterét a felnőtt dolgozók munkaterületei mellett a tanulóifjúság körébe is. Minden eszközt igénybe véve igyekeztek az ifjúságot sztrájkokra, tüntetésekre, hittan beiratkozásokra, az orosz nyelv kiközösítésére rávenni. Néhány tanár és tanuló ezen a területen is jelentős tevékenységet fejtett ki. Leginkább az úgynevezett „hó[nap]fordulókat" használták fel az elesett „hősök" meggyászolására (III. ker. Korvin Ottó téri leánygimn.), a szovjetellenes és KISZ ellenes röpcédulák terjesztésére (XIV. ker. Teleki Blanka leánygimn.), haladó hagyományaink elferdített ismertetésére (XVI. ker. Corvin Mátyás gimnáziumban egyik tanuló elszavalta Arany A walesi bárdok c. balladáját). Kevés számban bár, de voltak tanárok, akik tevékenyen elősegítették ezeket a szervezkedéseket, mint pl. a Teleki Blanka leánygimn. állományába tartozott Pétersz László magyar szakos tanár, aki a röpcédulák szövegét fogalmazta, terjesztését irányította, és főszervezőt is beépített (Dexler Zsuzsa III. o. tanulót). Szervezkedtek azonban maguk a tanulók önmaguk is, pl. a III. ker. Árpád gimnázium három leánytanulója egyikük lakásán, kesztyűben gépelte a röpcédulákat, és másnap korán reggel minden osztályban elhelyezett 1-1 példányt 1-1 gyertyával felszerelve, hogy a megemlékezést még gyertyagyújtás is alátámassza. Az ellenforradalom külső és belső erői január-március hónapokban elsősorban a leánytanulókat vonták be ezekbe a cselekményekbe, mint ahogyan a nőtüntetést is szervezték. Próbálták a tanulóifjúságot a nyílt politikai jelszavak helyett burkolt és irodalmi jellegű köntösbe rejtett költeményfélékkel is lázítani, mint pl. a „Vallomás", vagy pedig „A pesti srác" c. verset tartalmazó röpcédulákat adtak át másolásra és terjesztésre.
Romboló munkájukat a KISZ szervezés ellen is felhasználták, és inkább a erősítését segítették elő, majd az ifjúság és az iskola politikamentességét kezdték hirdetni. A tanév vége felé új területre csaptak át, és azt kezdték sugdosni, hogy kizárólag a KISZ javaslatától függenek az Majd pedig alattomos működésük következtében elterjedt a hír, hogy igen sok pedagógust elbocsátanak állásából, ha ráfogják az ellenforradalommal való szimpatizálást, és hogy óriási méretű áthelyezések lesznek a nyár folyamán.
Ezek azok az elvi problémák, melyek felszínen voltak, és helyes megoldásuk mind a tanulóifjúság, mind a tanárok tekintetében a tanév második felében a párt és az irányítószervek legfőbb feladata volt. Ezek a kérdések még nem oldódtak meg teljesen, egyben tehát megszabják a további politikai és oktató-nevelő munka irányvonalát.
A párt, a kormány és a VB határozott iránymutatása segítette elő a meglévő politikai problémák helyes irányú felszámolását. A kora tavaszi hónapokban a karhatalom, majd a KISZ küldöttei foglalkoztak az iskolák felvilágosításával, a párt kerületi Intézőbizottságai által szervezett ankétok, majd s végül a párt határozatai szabták meg az irányt a további munkára. A középiskolák többsége, igazgatója és nevelőtestülete már az első pillanatokban tudta, mit kell tennie, és igyekezett visszatartani az ifjúságot az eseményekben való részvételtől, egyes pedagógusait a „hőbörgéstől". Kiemelkedően pozitív magatartást mutatott a VIII. ker. Zrínyi Ilona leánygimn., élén Ádám Manó igazgatóval, a VIII. ker. Fazekas Mihály gimn., Kovács Dénes igazgatóval, a IV. ker. Kanizsay Dorottya leánygimn., élén Petrás Istvánné igazgatóval, a IV. ker. Könyves Kálmán gimn. Hollósi László igazgató vezetésével, a XIX. ker. Landler Jenő gimn. Steiner Andor igazgatóval stb.

b) Nyelvoktatás

A tanév kezdetekor az idegen nyelvi szakfelügyelők tantárgyanként megtartották a szakmai tanácskozásokat, és az ott kapott útmutatások figyelembe vételével készítették el a szaktanárok a tanmeneteiket. Ezeknek alapján indult meg a tervszerű munka és folyt október 23-ig.
Az ellenforradalom okozta kényszerszünet után, januárban teljesen megváltozott helyzetben indult meg az idegen nyelvek tanítása a középiskolákban. Az oktatásügyi kormánybiztos 2/1957. sz. utasításában foglalt

a tanulók - néhány száz kivételével - nem tanulták tovább az orosz nyelvet, hanem - többnyire szüleik kívánságára - más élő idegen nyelvet választottak, elsősorban a német nyelvet. Az iskolák azonban nem vették figyelembe a szaktanári ellátottságot (az Utasításban: a helyi tanárellátásnak megfelelően), és a nagy nekibuzdulásban sok szakképesítés nélküli tanár vállalta valamelyik nyugati nyelv (német, francia, angol) tanítását „kezdő fokon", főképpen az órák nélkül maradt egyszakos orosz tanárok. (Erre az Utasítás is módot adott). Ezeknek többsége kellő felkészültség nélkül, saját elgondolása, sőt, régi, elavult vagy modern, de nem engedélyezett tankönyvek alapján [oktatott]. A IV. osztályosok - néhány orosz nyelvet továbbtanuló osztály kivételével - nem tanultak élő nyelvet. [...]

c) Vallásoktatás

A gimnáziumokban az összes tanuló létszámához viszonyítva vallásoktatásra 0,1% járt (22 fő). Az ellenforradalmi események után, január hónapban a jelentkezés 70-80%-ot is elért, azonban a minisztérium által kiadott

ismét az eredeti számra csökkent le. Minthogy ez a kevés számú tanuló iskolánként az előírt csoportszámot nem érte el, gyakorlatilag a vallásoktatás meg is szűnt. A januári tömeges jelentkezés alkalmával igen sok tanuló és tanár fejtett ki propagandát, de később ezek visszahúzódtak. Feltételezhető volt, hogy a következő tanévre történő hittan beiratkozások idején ismét nagyobb szabású jelentkezések lesznek, de a megvert ellenforradalomnak nem volt ereje és bátorsága ismét előtérbe lépni, ezért a gimnáziumokba beiratkozott tanulóknak csak 8,8%-a jelentkezett hitoktatásra. Várható, hogy a meglehetősen sok rendkívüli tantárgy bevezetése mellett a hittanórákon igen kevés tanuló fog részt venni, és újból jelentős lemorzsolódás lesz.

[...]

e) A tanulók magatartása, a nevelés problémái, a magatartás elbírálása

Az a) pont részletesen foglalkozik a tanulók magatartásával is, ami az ellenforradalmi eseményeket illeti. Január, február és március hónapokban zajlott le a legtöbb fegyelmi vizsgálat, amelyeknek vádpontjai túlnyomó többségükben sztrájkszervezés, tüntetés stb. voltak. Kevés esetben tudták az igazgatók, illetve a tanárok megelőzni az ellenforradalmi jellegű megmozdulásokat. [Kiemelés az eredetiben.] Pl. a III. ker. Árpád gimn. igazgatója, Fülöp Zoltán, az április 4-i ünnepség alkalmával ellenőrző szándékkal a folyosón ment végig, majd a leggyengébben fegyelmező tanár osztálya előtt megállt, és figyelte a kiszűrődő hangokat. Néhány perc múlva hallotta, hogy a tanulók hozzákezdtek a „Schneider Fáni, de azt mondta..." kezdetű nótához. Jellemző, hogy a gyenge tanár ezt nem tudta azonnal megakadályozni. Belépett, és megfelelő irányba terelte az ünnepség további menetét. Keményen vette kézbe Paál József igazgató az V. ker. Kossuth Zsuzsa leánygimnázium tanulói fegyelmének megszilárdítását, s annak ellenére, hogy a legnehezebb órákban a karhatalom kihallgatás végett őt bekísérte, majd beidézte - fenn tudta tartani a rendet abban az iskolában, amelyben egy tanári klikk és néhány tanulóból álló csoport képes volt novemberben Otta Istvánné, volt igazgató leváltását követelni, sőt, még az egyik hó[nap]forduló napján, január 23-án, tüntető némaságban sétálgatott óraközi szünetben a folyosókon. A VIII. ker. Fazekas Mihály gimn. igazgatója, Kováts Dénes, az ifjúság energiáját helyes irányba terelte, amikor a súlyosan megrongált épület helyreállításába vonta be őket. Ugyancsak hasonló módon fogta ki a szelet az ellenforradalom mesterkedései elől a IV. ker. Könyves Kálmán igazgatója Hollósi László, amikor a legsúlyosabban tönkrement gimnázium helyreállítására a fiúkat összegyűjtötte.
Sajnos, kevés az ilyen jó példa. Legtöbb esetben az igazgatók és a tanárok a már megtörtént cselekmények után próbáltak valamit segíteni a helyzeten, de néhány hétig nem sok eredménnyel. [Kiemelés az eredetiben.] A legnagyobb méretű sztrájkra és tüntetésre a XIV. ker. Teleki Blanka Leánygimnázium tanulói szervezkedtek, és ezért a tanulóifjúság még ellenforradalmi érzületű csoportjainak példaképévé váltak. Pl. a XIV. ker. I. István gimnázium tanulói tanítási idő alatt szimpátia tüntetésre vonultak fel a Teleki Blanka Leánygimnáziumhoz közel eső Városligetbe.
Mindezekből adódtak a tanév második felében a nevelési problémák. Súlyos mulasztást mutat az a tény, hogy ezek ellen a cselekmények ellen a nevelőtestületek nem léptek fel egységesen, sok esetben szemet hunytak, és fülüket bedugták az ilyen jelenségek előtt, rábízva mindent a magára maradt igazgatóra. Az igazgatók többsége nem tudott megbirkózni önmagában, vagy 1-2 tanár segítségével ezekkel az eseményekkel, és igényelte a tanács segítségét. Az oktatási osztály tanulmányi felügyelői ezekben a hónapokban tanárok és tanulók elleni fegyelmi ügyek levezetésével voltak elfoglalva, szoros kapcsolatot tartva a kerületi rendőrségekkel. A tanulók döntő többsége, de a tanárok közül is többen, határozott, ellenséges magatartással fogadták a fegyelmi vizsgálatokat, és nem egy ízben fordult elő az, hogy a kihallgatásra hívott tanár a válaszadást megtagadta, illetve a fegyelmi vizsgálat elindítását közlő iratot durván, sértegető megjegyzések kíséretében vette át.
Az elmúlt tanév rendkívüli történetét tekintve, szinte lehetetlen a tanárok és tanulók magatartásának vizsgálatát külön választani. A tanév utolsó hónapjaiban a párt és a kormány helyes intézkedései következtében a rend helyreállott, ennél fogva tanár és tanuló együttes munkával igyekezett az elmaradt feladatokat pótolni. Az utcára szokott tanulókat igen nehéz volt újból az iskolapadba kényszeríteni, a rémhírek megvitatása helyett a tanulásra rávenni. Ebben a komoly és értékes munkában a pedagógusok becsülettel kivették részüket. Látva a komoly munka eredményeit, a közhangulat is megváltozott, és most már nem a pedagógusok elleni észrevételeket tárgyalták az emberek, hanem az ifjúság kézbentartására fogott össze a társadalom.
Fegyelmi úton a budapesti középiskolákból 110 tanulót kellett eltávolítani, tehát az összlétszám 0,32%-át. Ebből 0,20% jut a saját hatóságú iskolákra és 0,12% az idegen hatóságú iskolára (s ez arányos is, mert az iskolák aránya 73 a 37-hez). A fegyelmi vizsgálatokat befejező intézkedések nem voltak egységesek és következetesek. Kerületenként és intézményenként változtak. Pl. a III. kerületben, a január 23-i tüntetésben való részvétel miatt az ország összes iskoláiból való kizárás követelése merült fel, de pl. a XIV. kerületben fegyverrejtegetés miatt csak más osztályba történő áthelyezést kért az ügyészség. A XIV. kerületben tevékenykedett Dexler Zsuzsanna III. o. tanulót a tanács az ország összes középiskoláiból való kizárásra javasolta, de a minisztérium egy vidéki iskolába helyezte át; később ezt az intézkedést megváltoztatta. A karhatalom és a tanács általában szigorú intézkedéseket kívánt hozni, más szervek és vélemények a gyermekek iránt elnézőbb és megértőbb eljárást javasoltak. Lényeges különbségek álltak fenn a fővárosi és a vidéki intézkedések között is.
A tanulók magatartása súlyosan meglazult, nemcsak politikai jellegű cselekményekben, hanem abból következő, de attól független erkölcsi jellegében is. [Eredetiben kiemelve.] Délelőtti mozi-látogatások, iskolakerülések, szexuál-erkölcsi botlások, lopások stb. fordultak elő. Ilyen alkalmakkor a szülők kétségbeesve keresték fel a minél magasabb szerveket, és igyekeztek gyermekük helyzetén segíteni. Gyakorivá váltak a folyó tanévről kizárt tanulóknak a szeptemberi magánvizsga engedélye iránti kérései, természetesen más iskolákban, más környezetben, és az ország más területein.
Összegezve tehát, megállapítható, hogy a tanulók magatartása lényegesen süllyedt, politikai és erkölcsi hibák fordultak elő. Kezdetben a nevelők is tehetetlenül állottak a feladatok tömegei előtt, de a tanév végére megerősödve, igyekeztek jó munkát végezni. A tanév végi értekezleti jegyzőkönyvek a tárgyra vonatkozó javaslatok és munkatervi feladatok tömegét rögzítették le, és megvan rá minden remény, hogy az új tanévet így is kezdik el.
Végül még fel kell vetni a szülők nagy többségének legújabb állásfoglalását: hiányzik az esztétikai, de főleg az etikai nevelés a középiskolákból, s ezért kell a hittantanítást kötelezővé tenni! Az év végi szülői értekezleteken az igazgatók közölték a szülőkkel, hogy a következő tanévben a logika, lélektan és művészettörténet tanítása is megindul kísérletképpen, valamint sor kerül a kísérleti tankönyvek bevezetésére.

3. Szakközépiskolák

a) Tanító-és óvónőképzők

Az októberi ellenforradalmi események a nevelőképzők tanárait az ifjúság erkölcsi-politikai nevelésével kapcsolatban nehéz feladat elé állították. Ezek a feladatok elvárják a pedagógusoktól azt, hogy előbb magukban tisztázzák a vitás problémákat, közös politikai és pedagógiai alapon állva eredményes munkát végezhessenek. Az októberi ellenforradalmi események alatt és után a testületek több alkalommal megbeszélést tartottak a vitás kérdések tisztázására. Bár egyes testületekben alakultak ki helytelen nézetek, mégis általában higgadt magatartást tanúsítottak a kartársak. A helytelen nézetek vallóit sikerült meggyőzni álláspontjuk helytelenségéről. (II., IX., XVI. ker. tanítóképző, II., V. ker. óvónőképző).
Az értekezletek alkalmával megállapodtak abban is, hogy továbbiakban a tanulók részéről sem hagytak tisztázatlan, egyetlen félreértésre alkalmat adó megjegyzést sem, ilyenkor minden esetben meggyőzik őket álláspontjuk helytelenségéről.
A nevelőtestületek tagjai közül az ellenforradalmi eseményekben tevékenyen senki nem vett részt.

[...]

c) A közgazdasági technikumok

[...] Az iskolák tanulóinak fegyelme a tanév folyamán megfelelő volt. Kisebb fegyelmezetlenségek minden iskolában előfordultak ugyan, de szervezett megmozdulások sem a tanulók részéről, sem a tanárok részéről az októberi ellenforradalom alatt és után nem történtek. Az ellenforradalom után a testületek tagjai keresték a kibontakozást, a rendet és a munkát. Vitákat rendeztek, melyeken elhangzottak ellenvélemények, de a megbeszélés után az egyes vitás kérdéseket sikerült tisztázni.
A szaktanári ellátottság tekintetében komoly gondot okoz az A-szakos tanárok kötelező heti óraszámának biztosítása, hasonlóan a politikai gazdaságtan (egyszakos) tanároké.

[...]

Diákotthonok

A diákotthonok vezetői a tanév elején nagy lendülettel fogtak hozzá a diákotthonoknak kollégiumokká való átszervezéséhez. A Cinkotán tartott 2 napos tanévnyitó értekezletünkön felvázoltuk azokat a lehetőségeket, melyek ennek az átszervezésnek elvi és gyakorlati alapjait képezik. Elsősorban az önkormányzat helyes és valóságos kiépítésére és működtetésére, valamint a magyar kollégiumi hagyományok felhasználására gondoltunk. Szeptemberben diákotthonaink lelkes nagygyűléseken tették magukévá a terveinket, és október elején megválasztották önkormányzati szerveiket. Az egészséges, pezsgő kollégiumi élet kibontakoztatására megvoltak a feltételek. A nevelők szívesen vállalták az újszerű feladatokat, őszintén, gátlásmentesen folyt a vita a tanulók és a nevelők között a jobb, demokratikusabb és színesebb kollégiumi élet kialakítása érdekében. Az októberi ellenforradalmi események megszakították ezt a fejlődést, sőt, olyan helyzetet teremtettek a nevelők és az ifjúság között, hogy hosszú hónapok voltak szükségesek ahhoz, hogy valamennyire normális élet legyen a diákotthonokban. A nevelők nem mertek követelni a tanulóktól, a tanulók pedig minden megkötöttség feloldását követelték. Egyik diákotthonban (Délszláv diákotthon) a tanulók éhségsztrájkba kezdtek, hogy az általuk rossznak tartott kosztot megjavítsák. A Reviczky-utcai fiú diákotthonban áprilisig nem tudták bevezetni a 3 órás silenciumot és a leckeellenőrzést, mert a tanulók egységesen szembehelyezkedtek a nevelőkkel. Napirenden voltak február-márciusban a házirend felrúgása, engedély nélküli eltávozás, kimaradás stb. Ebben a helyzetben ifjúsági önkormányzat létrehozására gondolni sem lehetett. Először a nevelők egységes követelését kellett biztosítani a diákotthonon belül, majd fokozatosan meg kellett nyerni a fiatalság józanabb részét. Kb. májusban értük el azt a fokot, amikor elő lehetett venni az ifjúsági önkormányzat szükségességét. Ekkor már támaszkodni lehetett a KISZ tagokra is. A tanév befejezése előtt tehát újra megalakultak az ifjúsági önkormányzat szervei, mint az egészséges diákotthoni élet biztosítékai.
Diákotthonainknak az ellenforradalom alatti életéről külön kiemelve kell beszélnünk. A legnehezebb helyzetben a VIII. Reviczky utcai diákotthon volt, mivel a legsúlyosabb fegyveres harcok közvetlen szomszédságában volt. (Rádió, Kilián laktanya, Kálvin tér). Az épületet több ízben megszállták az ellenforradalmi csoportok. A behatolt fegyveres elemek csatlakozásra hívták fel a diákotthon tanulóit. Egy esetben megtizedeléssel fenyegették a bentlakókat. A tanulók ennek ellenére nem vettek részt az ellenforradalom fegyveres akcióiban. Ez feltétlenül az igazgató (Csoma Gyula) érdeme, aki az intézetben bent lakik, és minden percét - éjjel-nappal a fiúk között töltötte. Az ő személyes ráhatásának, eddigi nevelési módszereinek és eredményeinek köszönhető, hogy a diákotthon tanulói nem sodródtak bele az ellenforradalomba. Az Arany János Intézet diákotthonos tanulóit nem tudták a nevelők így távol tartani az eseményektől. A fegyelem nagyon fellazult, a tanulók nem ismertek el maguk fölött senkit, csavarogtak, zavarogtak. Sajnos, egy tanuló a fegyveres harcok közben életét vesztette, többen pedig disszidáltak. Aránylag csendes volt a II. Lórántffy u. 3. és a cinkotai Leánydiákotthon. Itt nem történtek zavaró események. A tanulók nagy részét még november 4. előtt hazaküldték, vagy a szülőknek átadták, az állami gondozott tanulókat pedig jól össze tudták tartani. Nehéz helyzetben volt a Köztársaság téri szlovák diákotthon is, különösen a Pártbizottság ostroma idején. Az igazgató (Szabó Csaba) és a nevelők lélekjelenléte és felelősségtudata azonban a legnehezebb helyzetben is biztosította a tanulók összetartását és élelmezését.
Az ellenforradalmi események után a tanulók egy része nem tért vissza a diákotthonokba. Helyüket részben feltöltöttük új jelentkezőkkel. A jövő tanévre az összes diákotthoni férőhelyeket betöltöttük - elsősorban I. o. tanulókkal. (A nemzetiségi otthonok benépesítése még nem fejeződött be.) Több (kb. 20-25) I. o. tanulót a Művelődésügyi Minisztérium segítségével vidékre helyeztünk, mivel Budapesten már nem volt lehetőség elhelyezésükre.

[...]

Ifjúsági otthonok

[...]

Az ellenforradalom különösen nehéz helyzetet teremtett az ifjúsági otthonainkban. A nevelők legnagyobb erőfeszítése ellenére is bekapcsolódtak az otthonokban lakó fiatalok a zavargásokba. Nem egyszer az otthonokban kellett a nevelőknek lefegyverezni a fegyverrel ellátott fiatalokat. A X. [ker.] Szlávy utcai otthonban a fiatalok egy nevelő tevékenysége nyomán „forradalmi bizottságot" szerveztek, eltávolították az igazgatót és a gondnokot. Az irányító nevelő súlyos bűncselekmények miatt jelenleg is börtönben van. A VI. [ker.] Bajza utcai leányotthonból 2 tanuló, a VIII. [ker.] Makarenkó u. otthonból 3 tanuló halt meg az utcai harcok közben. Ugyanebből az otthonból 27 [fő] disszidált. A VIII. [ker.] Villám utcai leányotthon tanulói a legnagyobb harcok között költöztek át a VI. ker.-be, a VI. [ker.] Délibáb u. 29. sz. üres (volt Gorkij diákotthon) épületébe mentek át. A súlyos zavarok után aránylag elég hamar helyreállt a rend ezekben az otthonokban, és a tanév utolsó hónapjaiban teljesen normális volt az élet. A fiatalok nagy része kiábrándult az ellenforradalmi jelszavakból és munkához, tanuláshoz látott. Az ipari és kereskedelmi tanulók ifjúsági otthonaiból kikerült fiatalok munkakönyvvel, szakmai képesítéssel a kezükben igen nehéz helyzetbe jutnak. Lakást, otthont nem kapnak, és sokan közülük az első önálló lépéseknél elbuknak. Hasonló sors vár az érettségizett állami gondozott tanulóinkra is, ha nem tanulnak tovább. Ennek a kérdésnek a megoldása évről-évre sürgősebb lesz. Feltétlenül szervezni kellene ifjúsági szállásokat nevelők felügyeletével, mert a rengeteg fáradtsággal és anyagi áldozatokkal felnevelt állami gondozott fiúink és leányaink - kikerülve az életbe - lehetetlen körülmények között elbuknak. Ahhoz, hogy ezeknek az intézeteknek a munkája ne vesszen kárba, ezt a kérdést sürgősen meg kell oldani.
A 14-18 éves fiatalok elhelyezési, nevelési problémáinak érdekében igen sok ankétot szerveztünk és szerveztek különböző szervek. A kérdés azonban nem jutott előbbre. A következő tanév egyik legégetőbb és legsürgősebb problémái közé tartozik ez is.

Az apparátus munkája

Az 1956-57. tanév megszervezését osztályunk s a kerületi osztályok nagy lendülettel kezdték meg. A tanévnyitó osztályvezetői- és igazgatói értekezletek a júniusi határozat következtében már az új szellemet tükrözték. Megindult az egészséges vita, mely serkentőleg hatott a munkára.
Osztályunk is, kerületi apparátusunk is - igen helyesen - a helyszíni, közvetlen segítséget tartotta fő feladatának, ezért - az eddigiektől eltérően - a kerületi oktatási osztályokon, illetve iskolákban történt a munkatervek, tantárgyfelosztások ellenőrzése. Helyesen vették tervbe kerületeink a hosszúlátogatásokat, felismerve a segítségnyújtás leghathatósabb módját. Komoly gondot fordítottunk a tanév eleji ismétlések helyes megszervezésére. Instruktoraink, kerületi tanulmányi felügyelőink közösen látogattak az újonnan beállított szakfelügyelőkkel, hogy a gyakorlatban adhassanak segítséget. Ez hasznos volt azért is, mert az új félfüggetlenített szakfelügyeleti rendszer - amelyhez sok reményt fűztünk -, különösen az általános iskolák vonalán, sok új szakfelügyelő alkalmazásával járt együtt, és új munkakörök betöltésénél a közös látogatások számukra is eredményesek voltak. Elméleti segítséget jelentett az általános iskolai csoportnak a felügyeleti munkáról készített Útmutatója is.
Azonban már ezekben az időkben is megmutatkozott a Petőfi kör káros hatása. Az ottani anarchista-színezetű felszólalások csökkentették apparátusunk - főleg kerületi apparátusunk - tekintélyét. Utasításaikat kezdték tudomásul nem venni, illetve végrehajtásukat szabotálni. Lazult az iskolákban a munkafegyelem (késés, óratervezés elhanyagolása stb.), és kerületeink gyakran tehetetlenül figyelték a fejleményeket. Osztályunkon nem hatott a Petőfi kör, dolgozóink tárgyilagosak tudtak maradni, sőt, elítélték a Petőfi kör destruktív hangját.
Az ellenforradalom azonnal megindította támadását az apparátus ellen. Osztályunkon aránylag nyugodt volt a hangulat. Ebben az időben minden erőnket arra fordítottuk, hogy fenntartsuk a kapcsolatot a kerületi oktatási osztályokkal. Sajnos, ez úgyszólván lehetetlenné vált, mert kerületi osztályaink október 23. november 4. között széthullottak. Valamennyi kerületünkben „felszámolták" az oktatási osztályokat, legalábbis azonnali hatállyal menesztették az osztályvezetőket. Volt olyan kerületünk is - XXI. -, ahol az egész osztályt leváltották. Másutt - bár kevés helyen - az osztályvezetés nem állta meg a helyét, (II., IV., IX., XI., XIV., XVI. kerületek), s ha nem is vett részt a fegyveres akciókban, „behódolt".
Az osztályok dolgozói november 9-én megjelentek munkahelyükön, s igyekeztek felvenni a kapcsolatot a kerületekkel. A közlekedési nehézségek miatt az általános iskolai csoport és a középiskolai csoport előadói közösen látták el, lehetőleg lakóhelyüknek megfelelően az instruktori feladatokat. Ebben az időben a károk felmérése, a napközi-otthonok és korrepetálások megszervezése volt a fő feladat. A közlekedés javulásával lassan visszakerültek kerületeink instruktoraikhoz, akik ekkor a nyugalom helyreállításán dolgoztak, és segítették a kerületi apparátust nehéz feladata elvégzésében.
Munkánk célja ezekben a hetekben nem annyira az ellenőrzés volt, hanem inkább beszélgetéseket folytattunk az iskolák vezetőivel, pedagógusaival, igyekeztünk problémáikat megismerni. Kerületeink is aránylag gyorsan magukra találtak, s megindították a munkát. (A XXI. kerület november végén, a V. ker. december elején már szakmai munkaközösségeit is összehívta, s a központi rendelet előtt hozzáfogott a tananyag-csökkentéshez).
A lassan kialakuló, rendszeres munkát gyengítette a racionalizálással járó létszámcsökkentés, amely, mint általában, most is okozott bizonyos nyugtalanságot, eredményében pedig nem vezetett a munka racionalizálására. Ugyanez vonatkozott a kerületi oktatási osztályokra is, és a létszámcsökkentés kerületenként változó irányszáma következtében más és más helyzet alakult ki. Megszüntette pl. a tanulmányi felügyelői státuszt az I. és XIV. kerület. A legtöbb helyen megszüntették az adminisztrátori, illetve gépírói munkakört. A létszámcsökkentés mind a kerületekben, mind az osztály dolgozói számára túlterhelést okozott, az természetesen nem emelhette az irányítás, ellenőrzés színvonalát. A kerületi osztályvezetők joggal sérelmezik, hogy a Fővárosi Tanács idén jóval kevesebb helyszíni segítséget adott, mint eddig. Ez az állapot jellemezte a kerületeket is, amelyekben szintén csökkent az iskolák munkájának helyszíni ellenőrzése. A rendszeres óralátogatások gyakorlatilag március közepén kezdődtek meg.
Az irányító ellenőrző munkát kedvezőtlenül befolyásolták még a következő tényezők is. Az ellenforradalom - az iskolai élet normális megindulásakor, tehát január 7. után, az iskolákba tette át székhelyét. A pedagógusok és a tanulók körében előfordult reakciós, ellenforradalmi cselekedetek és megnyilvánulások kivizsgálásával kellett körülbelül március közepéig mind a kerületi, mind a központi apparátus dolgozóinak foglalkozniuk. Rendszeres iskolalátogatást tervszerűen ezért nem folytathattunk.
Megkezdődött azoknak a dolgozóknak a leváltása, akik az ellenforradalom alatt nem állták meg helyüket. Le kellett váltani a II. kerületi osztályvezetőt és tanulmányi felügyelőt, kicserélődött az osztályvezető a III. és IV. kerületben; ez utóbbiban lemondott a pedagógus előadó; ugyanígy a VI. kerületben a tanulmányi felügyelő s a VII. kerületben mindhárom pedagógus dolgozó [!]. Lemondott a VIII. kerületi osztályvezető, letartóztatták a IX. kerületi osztályvezetőt. Leváltották a IX. kerületi felügyelőt, a XIV. kerületi osztályvezetőt, a XVI. kerületi osztályvezetőt és felügyelőt, lemondott a XXI. kerületi osztályvezető.
A kerületi oktatási osztályok megszüntetésének híre fokozta a nyugtalanságot, akadályozta éppen az irányítás-ellenőrzés hatékonyságát. A helyek betöltése időt vett igénybe, s az újonnan beállított dolgozók csak lassan illeszkedtek be új munkakörükbe.
A fent vázolt nehézségek ellenére a kerületi oktatási osztályok általában megállták helyüket. Az iskolai élet konszolidálásában nagy munkát végzett az I., III., VI., XII., XVI., XIX. és XXI. kerületi oktatási osztály.
A nyugodt iskolai munka kialakításához hozzájárult a szakfelügyelet is. A szakfelügyelők január-februárban elsősorban a tananyagcsökkentést beszélték meg a szaktanárokkal, és a vitás részek feldolgozásához adtak segítséget; majd márciustól tervszerű óralátogatásokat folytattak. Kerületi tanulmányi felügyelőink is lelkiismeretesen végezték munkájukat. A III., V., XII., XX., XXI. kerületi felügyelők még hosszú látogatásokat is szerveztek. Sok helyen újjáalakultak az általános iskolai szakmai munkaközösségek, melyek áprilistól házi és kerületi bemutató tanításokat szerveztek, s havi megbeszéléseiken nagy segítséget adtak a tananyag helyes elvégzéséhez. Eredményei ellenére, az elmúlt tanévben rendszeresített szakfelügyeleti rendszer az általános iskolákban nem vált be, mert a szakfelügyelők nagy létszáma következtében szinte állandóak voltak az óralátogatások a kisebb kerületekben.
Az elmúlt tanév tapasztalatai alapján az irányító-ellenőrző munka megjavítására a következő feladataink vannak. Biztosítani kell az oktatásügyi apparátusok megfelelő személyi feltételeit mind politikai, mind szakmai szempontból. A legmegfelelőbb pedagógusok tanügyigazgatásba való bevonása elé bizonyos akadályokat gördít a tanácsi fizetésrendezéssel csak kismértékben csökkent bérfeszültség. Az új tanévben a minimumra kell csökkenteni a kizárólag adminisztratív intézkedéseket, s helyettük a helyszíni segítséget kell ismét a munka középpontjába állítani. Ennek érdekében általánossá kell tenni az egy instruktorhoz tartozó osztályvezetők tapasztalatcseréjét; fel kell éleszteni a gyakorlatban jól bevált igazgatói és szakmai munkaközösségeket, és végül meg kell indítani a hosszúlátogatásokat kerületekben és iskolákban egyaránt. Át kell szervezni az általános iskolai szakfelügyeleti rendszert úgy, hogy létszámát csökkentve a minőségi csere végrehajtásával alkalmassá tegyük a szakmai-politikai irányításra.

dr. Gyalmos János

Jelzet: MOL M-KS 288. 33. cs. 1957/1. ő. e. - Gépelt eredeti példány

Ezen a napon történt december 14.

1911

Roald Amundsen csapata először éri el a Déli-sarkot.

1921

Népszavazás kezdődik Sopron hovatartozásáról. A szavazók 65%-a Magyarországot választja, a város ezért megkapja a „Civitas Fidelissima” (a...Tovább

1939

Adolf Hitler utasítja a Wehrmacht főparancsnokságát, hogy kezdje meg a Norvégia elleni invázió előzetes tervezését. (Weserübung hadművelet...Tovább

1955

Magyarországgal együtt Albánia, Ausztria, Bulgária, Finnország, Írország, Jordánia, Kambodzsa, Laosz, Líbia, Nepál, Olaszország,...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – I.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 5. szám első írásának szerzője, Makó Imre az első világháború, az 1918–1919-es forradalmak és az idegen megszállás paraszti társadalomra gyakorolt hatását mutatja be Hódmezővásárhely példáján. Szakál Imre a csehszlovák kormányok két világháború közötti kárpátaljai telepítési politikáját szemlélteti, míg Bartha Ákos – szintén a két világháború közötti időszak vonatkozásában – a földreform és zsidókérdés összefüggéseit taglalja. Balázs Gábor az 1945-ös földreformot és ennek kapcsán az Országos Földhivatal tárgyalótanácsainak működését elemzi, Varga Zsuzsa pedig a kollektivizálás előestéjén, 1949-ben keletkezett, a paraszti társadalomról szóló izgalmas rendőrségi „pillanatfelvételt” közöl.

 

Budapest, 2019. december 6.

A szerkesztők