Ügyében másodfokon ítélet született, pedig már azelőtt meghalt a váci börtönben – Balogh Mátyás református lelkipásztor portréjának vázlata

A Rákosi-korszak idején a magyar reformátusságtól súlyos áldozatokat követelt a diktatúra. Számos olyan félreállítást, meghurcolást, internálást, börtönbüntetést szenvedő, vagy életét vesztő református lelkipásztor, presbiter, gyülekezeti tag emlékét őrizték meg a családok és a helyi közösségek, akiknek tevékenysége máig alig ismert a szakirodalomban, illetve az országos közvélemény előtt. Közéjük tartozik a méltatlanul elfeledett, a váci börtönben raboskodó és ott 1953-ban életét vesztett lelkipásztor, Balogh Mátyás is. Alábbi vázlatos pályaképének megírásához alapkutatásra volt szükség.

Balogh Mátyás[1] tősgyökeres békési földműves családban nőtt fel.[2] Édesapját hamar elveszítette. Lelkészi oklevelet Debrecenben szerzett, majd Gyulán teljesített segédlelkészi szolgálatot.[3] 1915-ben megnősült, házasságukból két lány született.

 


A Balogh család 1925-ben
Dr. Balogh Tamás hagyatéka (ifj. Balogh Tamás tulajdonában)
 

Parókus lelkészként először a Marosvásárhely szomszédságában lévő Pókakeresztúron szolgált. Ebben az erdélyi kis faluban érte őt és családját a trianoni döntés is. Ezután az Arad megyei Zerind, majd a Bihar megyei Ant lelkésze lett. Amikor 1931-ben Békésen megüresedett az egyik lelkészi állás, másik tizenhárom lelkésztársával együtt beadta pályázatát.[4] Balogh Mátyás nagy örömére hazatérhetett az anyaországba és szülővárosába, mivel a nagy múltú alföldi gyülekezet „nagy szótöbbséggel” őt választotta meg a jelöltek közül. Beiktatására 1932 júliusában került sor.[5] Aktívan részt vett a közéletben,[6] és hűségesen végezte lelkipásztori szolgálatát. A második világháborús front elől sem menekült el, lelkésztársaival együtt a helyén maradt. A város 1944. október 6-i szovjet megszállása után már egy héttel megtartották az első istentiszteletet, október 23-án pedig az elemi iskolákban is megkezdődött a tanítás.[7] Egy visszaemlékezés szerint 1944 decemberében bátran kiállt a krisztusi tanítások mellett, amikor az ideiglenes kormány köznevelésügyi megbízottja arról tájékoztatta a békési tanárokat, hogy a keresztény alapokon nyugvó oktatásnak leáldozott.[8]

 


Balogh Mátyás
Dr. Balogh Tamás hagyatéka (ifj. Balogh Tamás tulajdonában)
 

A pártállami diktatúra teljes kiépülését követően őt, illetve presbitériumának kuláknak bélyegzett tagjait folyamatos megfigyelés alatt tartották, ugyanis a presbitérium egyik prominens tagja volt B. Szabó István, aki nem sokkal korábban a Független Kisgazdapárt Békés megyei elnökeként és a Nagy Ferenc-kormány államminisztereként vett részt a politikai életben.[9] Balogh Mátyás 1953. március 13-án előzetes letartóztatásba került.[10] Először Gyulára, majd Vácra vitték. A letartóztatást megelőző nap – ahogy a vádirat fogalmaz – „a békési egyház lelkészi irodájában négy személy előtt több olyan kijelentést tett, melyek alkalmasak arra, hogy az emberekben demokratikus államrendünk ellen gyűlöletet ébresszenek.”[11] A családi emlékezet szerint Balogh ekkor, Sztálin halála után egy héttel, a következő viccet mondta el: „Melyik az év legsötétebb napja? December 21. Miért? Mert ekkor született Sztálin.”[12] A közelmúltban előkerült források – Gregor György Békés megyei egyházügyi előadó iratai – arra utalnak, hogy az Államvédelmi Hatóságkét lelkésztársától értesült az esetről, és így sikerült a „békési igazgató lelkész leleplezése”.[13] A feljelentőről magának Baloghnak is tudomása volt, ugyanis a gyulai börtönből a feleségéhez írott egyik levelét így zárta: „Híveimet, kollégáimat egy kivétellel szeretettel köszöntöm.”[14]

Előzetes letartóztatását követően a pártállami egyházellenes propaganda keményen bírálta a lelkipásztort, aki úgymond a „klerikális reakció mindenre elszánt, elvetemült ügynökeinek tipikus figurája” volt. Az álnéven publikáló újságíró szerint Baloghra „jól megérdemelten” a börtön vár, ahol a „népünk szabadsága, függetlensége és békéje ellen törő Mindszenty, Grősz és bandája ül már évek óta” – írta a Viharsarok Népe, az MDP Békés megyei pártbizottságának lapja.[15]

 

Viharsarok Népe, 1953. március 26.

 

Balogh Mátyást a Békési Járásbíróság első fokon a népi demokratikus államrend elleni izgatás, illetve társadalmi tulajdon elleni bűncselekmény vádjával hat év börtönbüntetésre, háromezer forint pénzbüntetésre és négyezer forint vagyonelkobzásra ítélte.[16]

 


Végzés Balogh Mátyás békési malomvég-bánhidai lelkipásztor fegyelmi ügyében
Dr. Balogh Tamás hagyatéka (ifj. Balogh Tamás tulajdonában)
 

A békési lelkipásztort a váci börtönbe szállították. Mindeközben a pártállammal együttműködő Péter János püspök – a Tiszántúli Református Egyházkerület nevében– öt nappal a letartóztatást követően fegyelmi eljárás lefolytatására utasította a békési egyházmegye elnökségét. Indoklása szerint tudomására jutott, hogy Balogh „oly súlyos magatartást tanúsított, amely egyrészt alkalmas volt az egyházi és általános közrend megzavarására, másrészt mélyen sértette a Magyar Népköztársaság állami és társadalmi rendjét is.” A püspök az „egyébként szükséges előkészítő eljárást” mellőzte, mivel a lelkipásztor „magatartásával kapcsolatban a tényállás nem kétséges”.[17] Ezután a békési egyházmegyei bíróság 1953. május 9-én felfüggesztette lelkészi állásából.[18] Felesége ez ellen fellebbezett, de kérelmét elutasították.[19]

A világi bírósági eljárást másodfokon a Gyulai Megyei Bíróság folytatta le. 1953. július 20-ra hirdették ki a tárgyalás időpontját. Balogh Mátyás a másodfokú tárgyaláson már nem lehetett jelen, mert az előző napok egyikén betegségben meghalt Vácott. A kutatás során akadályokba ütköztünk, mikor a másodfokú tárgyalás anyagát kerestük, továbbá a halál pontos napjának megállapítása kapcsán is kérdések merültek fel. A másodfokú tárgyalás anyagát sem a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltárában, sem a Békés megye területén jelenleg működő bíróságok irattáraiban nem találták meg.[20] A tárgyalást a vádlott időközben bekövetkezett halála ellenére groteszk módon lefolytatták, noha a büntetés-végrehajtás útján értesülniük kellett volna a halálesetről. A Gyulai Megyei Bíróság Bf. 0015/1953–17. szám alatt 1953. július 20-án hozott ítéletet Balogh Mátyás ügyében. Mindezt csupán onnan tudjuk, hogy a Békési Járásbíróság hónapokkal később, 1953. szeptember 29-én lefolytatott nem nyilvános tárgyalásának ítéletében hivatkozott a másodfokú tárgyalás ítéletének számára, de annak pontos tartalmát nem ismertette.

 


A Békési Járásbíróság ítélete Balogh Mátyás ügyében
Papp Vilmos hagyatéka (Papp Kornél tulajdonában)
 

A békési ítélet a Balogh Mátyás terhelttel szemben folytatott eljárást – bizonyára a halálesetre való tekintettel – megszüntette.[21] Az egyházi bíróság a világi bíróságot megelőzve tette meg mindezt. A végzést a Békési Egyházmegyei Bíróság az elhunyt lelkipásztor lánya, Tokaji Károlyné Balogh Anna kérésére hozta meg.[22]

 


Békési Református Egyházmegyei Bíróság végzése Balogh Mátyás panaszlott elleni ügy tárgyában
Jelzet: TtREL I. 29. g. 9. – Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára, Békés–Bánáti egyházmegye iratai, Bírósági iratok, Balogh Mátyás 1953. – Eredeti, gépelt.
 

A kutatás során előkerült források közül kronológiailag az első olyan, amely Balogh haláláról ad hírt, 1953. augusztus 7-én kelt. A Békés Megyei Ügyészség ebben a levélben arról tájékoztatta a Békési Református Egyházmegye Esperesi Hivatalát, hogy a lelkipásztor „1953. július 19-én halt meg Budapesten”.[23] Családját bizonyára a békési esperesi hivatal értesítette a halálesetről néhány nappal később, 1953. augusztus 12-én már biztosan tudtak róla.[24] A gyulai ügyészség a halálozás helyéről feltehetően tévesen tájékoztatta a református egyházat. Balogh Mátyás boncolási jegyzőkönyve ugyanis a Váci Országos Börtön kórházának bonchelyiségében kelt.[25] Susa Éva igazságügyi antropológus szerint a korabeli gyakorlatból arra lehet következtetni, hogy Balogh Mátyás vagy a boncolás napján, tehát 1953. július 19-én, vagy előtte egy-két nappal, július 17-én vagy 18-án halhatott meg.

A különböző nyilvántartásokban hibásan datálták Balogh Mátyás halálát. 1953. május 24-i dátummal jegyezték fel az 1950–1956 között „kivégzett és betegség folytán a börtönökben és internáló táborokban meghalt személyek” kartonjain.[26] A Váci Országos Börtönben elhunytak nyilvántartásában 1953. augusztus 18-i dátum szerepel. Balogh halotti anyakönyvének kiállítására csak 1953. november 14-én került sor, közel négy hónappal halála után.[27] Ennek hátterében feltehetőleg az állt, hogy özvegye Horváth Zoltán esperes útján érdeklődött a Békés Megyei Ügyészségnél, mivel a temetési biztosítás, illetve az özvegyi nyugdíj intézéséhez szüksége volt erre az okiratra.[28] A halotti anyakönyvben a halál helyének Vácot, időpontjának 1953. július 19-ét adták meg. Mivel az egyes nyilvántartásokban is eltérő dátumokkal jelölték meg Balogh Mátyás halálát, kérdésesnek tartjuk a halotti anyakönyvben szereplő időpont hitelességét. Annyi bizonyos, hogy a boncolási jegyzőkönyv 1953. július 19-én kelt, így vagy aznap, vagy az azt megelőző napok egyikén halhatott meg Balogh Mátyás.

                                    


A békési presbitérium megemlékezése elhunyt lelkipásztoráról
Papp Vilmos hagyatéka (Papp Kornél tulajdonában)
 

A békési gyülekezet presbitériuma megrendülten, néma felállással emlékezett meg néhai lelkipásztoráról 1953. augusztus 16-án: [A] Presbitérium megrendült szívvel veszi tudomásul Balogh Mátyás lelkipásztor halálának hírét. Hálát ad Istennek azért az igéért, amelyet a gyülekezet Balogh Mátyás szolgálata által nyert. Buzgó imádságban kéri Istent, hogy irgalmas szeretetét ne vonja meg tőlünk, adja nekünk még bővebb mértékben az ő megelevenítő igéjét. Őszinte együttérzéssel osztozik az elhunyt hozzátartozóinak a szomorúságában, számukra Istentől kér vigasztalást.”[29] Balogh Mátyás lányai keresték édesapjuk sírját, de nem jártak sikerrel.[30] A pártállami diktatúrában a család tovább viselte a „bélyeget”. Mindkét lánya, Anna és Erzsébet is pedagógusok voltak, és az 1960-as évek második feléig csak egy-egy tanévet tölthettek egy iskolában.

Balogh Mátyást feltehetően a váci rabtemetőben egy jeltelen sírban földelték el. A rabtemető 2000-ben történt részleges kegyeleti-régészeti feltárása során azonosítása sikertelen volt.[31] A rendszerváltást követően Balogh Mátyásra emlékezve 1990. június 17-én gyászistentiszteletet tartottak a békési református templomban, majd a parókia falán emléktáblát avattak.[32]

 

[1] Mindezidáig két rövid írás jelent meg – tudományos apparátus nélkül – Balogh Mátyásról. Elsőként egyik rokona, Romvári Gáborné tollából 2001-ben. (Romvári Gáborné: Balogh Mátyás. In: Békési életrajzi kislexikon. A reformáció korától a XX. század végéig. Szerk.: Szabó Ferenc. Békés, Békési Városvédő és Szépítő Egyesület, 2001, 15–16.) Papp Vilmos református lelkipásztor több évtizedes egyháztörténeti gyűjtőmunkája eredményeképpen adta ki 2008-tól a Negyvenegy prédikátor c. könyvsorozatot, amelynek első kötetében Balogh Mátyásról is írt. (Papp Vilmos: Negyvenegy prédikátor. XX. századi magyar „gályarab” prédikátorok. I. [Bp.], Magánkiadás, 2008, 18–22.)

[2] Ezúton köszönöm a kutatás során nyújtott segítséget Kósa Lászlónak, Kiss Rékának, Susa Évának, Sz. Kovács Évának, ifj. Balogh Tamásnak, Katona Gyulának, Papp Kornélnak, Sáfár Gyulának és Szabadi Istvánnak.

[3] Romvári: i. m. 2001.

[4] A békési református papválasztás. Békés, 1931. dec. 2., 3.

[5] MTI kőnyomatos hírtudósító: Napi hírek. 1931. dec. 31.; Lelkészbeiktatás. Békésmegyei Közlöny, 1932. június 21., 3.

[6] Vincze Gábor: B. Szabó István belső száműzetésben. (A volt államminiszter Békésen 1947 és 1952 között.) In: Nagy Ferenc és Nagy Imre államminisztere: B. Szabó István a békési kisgazda politikus (1893–1976). Szerk.: Mucsi András–Vincze Gábor. Békés, Jantyik Mátyás Múzeum, 2013, 99–138.; A Békés Megyei Népújság szerint a helyi kisgazdapárt alelnöke volt.  Az egyház mártírja. Békés Megyei Népújság,1990. június 18., 2.

[7] Karácson András háborús kárjelentése. Békés, 1945. január 29. Közli Szabadi István (szerk.): Krisztusban nyert erő.I. A tiszántúli református gyülekezetek háborús krónikája (1944–1945). [Debrecen–Budapest], Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára–Református Közéleti és Kulturális Központ Alapítvány, 2016, 89–90. /RKK Könyvek. Református közelmúltunk/. Elérhető az interneten: https://www.reformatus.hu/data/attachments/2017/06/06/Krisztusban_nyert_ero_I_PDF.pdf (utolsó letöltés ideje: 2018. nov.13.)

[8] Levelesláda. Dr. Balogh Barna Úr békési honfitársamnak. Új Világ (beazonosítatlan szám). Papp Vilmos hagyatéka (Papp Kornél tulajdonában).

[9] Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (a továbbiakban: ÁBTL) 3.1.5. O–14820/4 Op. nyt. személyek anyaga: 9 fő. B. Szabó István, 237.

[10] Dr. Balogh Tamás hagyatéka (ifj. Balogh Tamás tulajdonában), 1953. áü. 0015/4. sz. A Gyulai Államügyészség vádirata Balogh Mátyás ellen. Gyula, 1953. május 6. Balogh Mátyás letartóztatását tévesen 1953. március 28-ra keltezte a Békés megyei vizsgálati napló,  ÁBTL 3.1.9. Békés megyei vizsgálati napló, 20.

[11] Dr. Balogh Tamás hagyatéka (ifj. Balogh Tamás tulajdonában), 1953. áü. 0015/4. sz. A Gyulai Államügyészség vádirata Balogh Mátyás ellen.Gyula, 1953. május 6.

[12] Ifj. Balogh Tamás írásbeli közlése. Békéscsaba, 2017. november 1. (A szerző birtokában.)

[13] Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára (a továbbiakban: MNL BéML) XXIII. 23. A Békés Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága egyházügyi titkárának iratai (1952–1990), 4. doboz, 22. dosszié.

[14] Dr. Balogh Tamás hagyatéka (ifj. Balogh Tamás tulajdonában), Balogh Mátyás levele feleségéhez. Gyula, 1953. május 7.

[15] Kukk: Ami a „szent célok” mögött van. Viharsarok Népe, 1953. március 26., 2.

[16] MNL BéML XXV.15. a. Békés Városi Bíróság iratai, Elnöki iratok, 55/1953.

[17] Dr. Balogh Tamás hagyatéka (ifj. Balogh Tamás tulajdonában), 5/1953. bir. sz. Végzés Balogh Mátyás békési malomvég-bánhidai lelkipásztor fegyelmi ügyében. Tiszántúli Református Egyházkerület Elnöksége, Debrecen, 1953. március 18.

[18] Papp Vilmos hagyatéka (Papp Kornél tulajdonában), 3/1953. B. sz. Végzés Balogh Mátyás Békés Malomvég-Bánhidai lelkipásztor fegyelmi ügyében. Békési Református Egyházmegye Bíróságának Elnöksége,  Vésztő–Doboz, 1953. május 9. (Másolat.)

[19] Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára (a továbbiakban: TtREL) I. 29. g. 9. Békés–Bánáti egyházmegye, Bírósági iratok, 9. doboz, Balogh Mátyás 1953. B. 3/1953. szám. Ítélet Balogh Mátyásné panaszos fellebbezési ügyében. Békési Református Egyházmegye Bírósága,  Békéscsaba, 1953. június 4.

[20] Ezúton köszönöm Sáfár Gyula (MNL BéML), dr. Varga Magdolna (Békéscsabai Járásbíróság), Békésiné dr. Kecskeméti Magdolna (Békési Járásbíróság) és dr. Csepregi-Matus Éva (Gyulai Törvényszék) segítségét.

[21] Papp Vilmos hagyatéka (Papp Kornél tulajdonában). A Békési Járásbíróság ítélete Balogh Mátyás ügyében. Békés, 1953. szeptember 29.(Másolat.)

[22] TtREL I. 29. g. 9. Békés–Bánáti egyházmegye, Bírósági iratok, 9. doboz, Balogh Mátyás 1953. B. 3/1953. szám. Jegyzőkönyv a békési református egyházmegyei egyházi bíróságnak Balogh Mátyás békési lelkipásztor ellen megtartott tárgyalásáról. Békéscsaba, 1953. augusztus 12.; Békési Református Egyházmegyei Bíróság végzése Balogh Mátyás panaszlott elleni ügy tárgyában.  Békéscsaba, 1953. augusztus 12.

[23] TtREL I. 29. g. 9. Békés–Bánáti egyházmegye, Bírósági iratok, 9. doboz, Balogh Mátyás 1953.1953. áü. 0015. szám. Balogh Mátyás volt békési lelkipásztor fegyelmi ügye. Gyula, 1953. augusztus 7.

[24] TtREL I. 29. g. 9. Békés–Bánáti egyházmegye, Bírósági iratok, 9. doboz, Balogh Mátyás 1953. B. 3/1953. szám, Jegyzőkönyv a békési református egyházmegyei egyházi bíróságnak Balogh Mátyás békési lelkipásztor ellen megtartott tárgyalásáról.  Békéscsaba, 1953. augusztus 12.

[25] Susa Éva és az igazságügyi szakmai csoport kutatási adatbázisa és anyaga: Balogh Mátyás boncolási jegyzőkönyve,  Vác, 1953. július 19. (Másolat.)

[26] ÁBTL 2. 1. X/36. Meghalt személyekről kartonok, 16.

[27] Dr. Balogh Tamás hagyatéka (ifj. Balogh Tamás tulajdonában), Balogh Mátyás halotti anyakönyve.  Vác, 1953. november 14.

[28] TtREL I. 29. g. 9. Békés–Bánáti egyházmegye, Bírósági iratok, 9. doboz, Balogh Mátyás 1953, ad 509/1953. szám, A Békési Református Esperesi Hivatal levele a Békés Megyei Ügyészséghez.  Békés, 1953. október 8.

[29] Papp Vilmos hagyatéka (Papp Kornél tulajdonában). Kivonat a Békés Malomvég-bánhidai református egyházközség presbitériumának 1953. évi augusztus hó 16-án tartott rendes gyűlésének jegyzőkönyvéből. Békés, 1953. augusztus 16. (Másolat.)

[30] Ifj. Balogh Tamás írásbeli közlése. Békéscsaba, 2017. november 1. (A szerző birtokában.)

[31] Susa Éva–Molnos Mária: Kegyelet és végtisztesség. A kommunista diktatúra áldozatainak exhumálása és azonosítása. Köröstárkány–Kápolnásnyék, Porta Historica, 2016, 46–47.

[32] Az egyház mártírja. Békés Megyei Népújság, 1990. június 18., 2.; Dr. Balogh Tamásné: Balogh Mátyás emlékére. Békés Megyei Népújság, 1990. június 25., 4.

Ezen a napon történt augusztus 25.

1907

Stuttgartban megtartották a szocialista ifjúsági szervezetek első nemzetközi konferenciáját. A tanácskozás középpontjában a militarizmus...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Rendszerváltás, 1989–1990
 

„Kérlek, ez egy új török hódoltság… Addig tart, amíg a Szovjetunió tart!” – mondta a szovjet megszállás nyomán előállt magyarországi helyzetről Szekfű Gyula történész, moszkvai követ 1946 karácsonyán régi ismerősének, Kovács Imre népi írónak. Jóslata szerencsére csak részben vált be: a szovjet uralom nem 150, hanem „csak” 45 évig tartott, ugyanakkor Moszkva hegemóniájának megszűnése valóban mélyreható politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális változásokat idézett elő nemcsak Magyarországon, hanem a térség többi államában is.

Az 1989–1990-ben végbement rendszerváltás vagy rendszerváltozás mindenekelőtt azt jelentette, hogy az addigi egypárti diktatúrát a politikai pluralizmus, pontosabban a parlamenti demokrácia, a központi tervgazdálkodást a piaci szabad verseny, a marxista ideológia egyeduralmát pedig a szellemi sokszínűség váltotta fel. 

Az átmenet egyik előfeltétele a szovjet csapatok kivonása volt. Mihail Gorbacsov, a reformer pártfőtitkár a szovjet haderőnek a térségből való részleges kivonására már 1988 decemberében, az ENSZ New York-i közgyűlésén ígéretet tett, és 1989. április 25-én valóban elindult haza az első szovjet alakulat. Ez összhangban állt a társadalom túlnyomó többségének akaratával: a Budapesten, 1989. március 15-én megtartott több tízezres tüntetésen Cserhalmi György színész olvasta fel a 12 pontban összefoglalt ellenzéki állásfoglalást, amely többek között a semleges, független Magyarország megteremtését és a szovjet csapatok teljes kivonását követelte.

A rendszerváltást leginkább meghatározó események közé tartozott két „politikai” temetés: 1989. június 16-án, 31 évvel a kivégzés után temették Nagy Imrét, Gimes Miklóst, Losonczy Gézát, Maléter Pált, Szilágyi Józsefet és az 1956-os forradalom névtelen mártírjait, néhány héttel később, július 14-én pedig Kádár Jánost, akivel együtt a róla elnevezett korszak is a múlté lett. Két fontos jogi aktust is meg kell említenünk: a korábbi állampárt, az MSZMP megszüntetését az 1989. október 6–8-án tartott kongresszuson, valamint a Magyar Köztársaság kikiáltását október 23-án. 

A rendszerváltást az 1990 márciusában lebonyolított első szabad országgyűlési választás, és az ugyanazon év őszén megtartott önkormányzati választás zárta le. Az utolsó szovjet katona Záhonynál, 1991. június 19-én hagyta el Magyarországot.

 Az ArchívNet idei 2. számában két írás foglalkozik a rendszerváltással: Jobst Ágnes az állambiztonsági szervek körében végbement rendszerváltást vizsgálja, Garadnai Zoltán pedig a korabeli magyar külpolitika változásait láttatja francia szemszögből. Az összeállítás másik két dokumentumközlése a magyar feminista mozgalom történetével, illetve 1949-ben Magyarországra került görög menekültek sorsával foglalkozik.

 

Budapest, 2019. június 28.

 

A szerkesztők