A Csehszlovák különbizottsági osztály összekötőinek jelentései Nógrád-Hont vármegye területét érintő körzetekből. II. rész.

A csehszlovák–magyar lakosságcsere[1]

 

A potsdami konferencián a csehszlovák kormány a németekhez hasonlóan a csehszlovákiai magyarok kitelepítését is szerette volna elérni, hogy egy homogén nemzetállamot hozzanak létre. A csehszlovák kormány a kieső lakosság pótlására a határokon kívül élő csehek és szlovákok visszahívását tervezték, így a Magyarország területén élő szlovák lakosság kiemelt fontossággal bírt. A szövetséges hatalmak a két ország közötti megegyezést szorgalmazták, amely tárgyalások 1945 decemberétől 1946 februárjáig tartottak. A lakosságcsere-egyezményt 1946. február 27-én írták alá a magyar és csehszlovák kormány képviselői. Az egyezmény értelmében a csehszlovák vezetés Budapest központtal létrehozta a Csehszlovák Áttelepítési Bizottságot (továbbiakban rövidítve: CSÁB), amely kezdetben 16, majd 18 területi kirendeltségén keresztül eljuttatta a lakosságcsere lehetőségét a magyarországi szlováksághoz. A bizottság 1946. március és április között agitációt folytatott gyűléseken, személyes találkozókon, rádión és röplapokon keresztül. Ezen időszak alatt a Magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontjának (továbbiakban rövidítve: MSZAF) munkatársai és a Sloboda szerkesztősége is segítette a bizottság munkáját. A lakosság márciustól júniusig az agitáció, a jelentkezési és pótjelentkezési időszakban iratkozhatott fel a kitelepülésre.[2] A magyar fél a Külügyminisztériumban létrehozta a csehszlovák különbizottsági osztályt, vezetőjének Wagner Ferencet nevezve ki, hogy ellenőrizze a bizottság munkáját és az egyezmény betartását. Az egyes körzeti kirendeltségekhez összekötőket jelöltek ki, akik hetente küldték jelentéseiket.[3]

Az összekötők jelentései alapvető forrásai a csehszlovák–magyar lakosságcsere helyi szintű megvalósulásának. A jelentések alapján egy képet lehet alkotni arról, hogy miként zajlott az agitáció, a toborzás és a jelentkezések adminisztrációja az egyes településeken. A beszámolók révén bepillantás nyerhetünk a kirendeltségek felépítésére és az ott dolgozó személyzet munkájára. A jelentésekben a helyi társadalom reakciói és a lakosság döntéseit befolyásoló tényezők is megfigyelhetők. Forrásértékük kiemelkedő a propaganda működésének és hatékonyságának vizsgálatában. Érdemes lenne összevetni az összekötők jelentéseit CSÁB irataiban található jelentésekkel[4] és az MSZAF körzeti titkárainak jelentéseivel.[5] Így például a Felsőpetényi és Balassagyarmati körzeti tevékenység egy másik nézőpontból is vizsgálható lenne.[6]

A lakosságcsere eseményei az összekötők jelentései tükrében

Az egyezmény aláírását követően a CSÁB vezetősége Nógrád-Hont vármegye területén öt körzetet hozott létre. A vármegye nyugati részén két körzetet jelöltek ki, a VII. és VIII. körzetet. Az előbbinek a bizottság működése kezdetén Nógrád települése volt feltüntetve központként,[7] melynek vezetője Koloman Jaďuď volt.[8] A későbbi dokumentumokban és sajtóforrásokban már Felsőpetény volt a kijelölt körzeti központ.[9] A körzet fennhatósága kiterjedt a Nógrádi és Szobi járás, illetve a Váci járás három településére.[10]

 

A Csehszlovák Áttelepítési Bizottság munkatársai.[11]
Forrás: Sloboda, 1947. október 17. 7.

Az utóbbi központja Balassagyarmat volt és a Balassagyarmati, illetve a Szécsényi járás területe tartozott hozzá, valamint egy-egy község a Sziráki és Salgótarjáni járás községei közül.[12] A Sloboda hasábjain március elején Pavol Derienči a körzet vezetője,[13] az összekötői jelentésekben már Vladimír Manica van megnevezve, mint a körzeti kirendeltség vezetője.[14]

 

Nógrád-Hont vármegye területét érintő Csehszlovák Áttelepítési Bizottság körzetei 1946–1948 között[15]

 

Wagner Ferenc a többi körzethez hasonló módon a VII. Felsőpetényi és VIII. Balassagyarmati kirendeltségek mellé összekötőket jelölt ki. A levéltárba került csehszlovák különbizottsági osztály iratanyagában azonban nem minden heti jelentés maradt fenn.[16] A Wagner által készített – a cikksorozat első részében közölt – összefoglaló jelentés a március hónapban beküldött jelentések alapján készült, így az feltételezhető, hogy további összefoglalókat írhatott, amelyek nem maradtak fenn.[17]

A Felsőpetény székhelyű bizottsághoz beosztott összekötő Fehérvári István[18] volt. A csehszlovák különbizottsági osztály irataiban négy jelentése maradt fenn. A Balassagyarmati kirendeltséghez megfigyelésére beosztott első összekötő dr. Eötvös Oszkár[19] volt. Jelentéseit március és április hónapban juttatta el Wagner számára, majd 1946. április 30-án távozott a körzetből. Helyére dr. Ferencz György[20] betétszerkesztő járásbíró lett kijelölve. Jelentéseit áprilistól augusztusig juttatta el a főösszekötőnek,[21] ugyanakkor a különbizottsági osztály iratanyagában egy jelentése maradt fenn. Paulik Antal által írt A Csehszlovák Áttelepítési Bizottság toborzótevékenysége korabeli dokumentumok alapján[22] című tanulmányának második részében a Balassagyarmati és Szécsényi járás területén működő összekötők tevékenységét ismertette.[23] Paulik számára – ahogy a tanulmány lábjegyzetében kifejti – dr. Ferencz juttatta el az általa írt tizenkettő, és dr. Eötvös által írt hat jelentés fénymásolatát. Ezen dokumentumok a Magyarországi Szlovákok Könyvtárában és Dokumentációs Központjában lettek elhelyezve.[24]

Az összekötőknek nem volt egy sémájuk, amely alapján a jelentéseiket készítették. Összehasonlítva a cikksorozat első részében közölt beszámolóknál – Salgótarjáni és Gyöngyösi körzet – szembetűnő, hogy a Felsőpetényi és Balassagyarmati kirendeltség mellett működő megbízottak sokkal részletesebben írtak a körzet eseményeiről. Napra pontosan rögzítették, mely településeken járt a bizottság, mekkora volt a hallgatóság, hogyan fogadta őket a közösség, és hányan jelentkeztek. A szövegek tárgyilagosak, de gyakran tartalmaztak megfigyeléseket a lakosság hangulatáról és reakcióiról. A jelentésekben az összekötők a propaganda hatékonyságát és a szervezés problémáit észlelték. Kiemelték azokat az alkalmakat, amelyeken a bizottság rosszul teljesített, és botrányba fulladt gyűlés: például Szobon március 31-én,[25] Nógrádon április 5-én[26] és Nőtincsen április 7-én.[27] Ezek feltüntetése azért volt szükséges, mivel a magyar propaganda ezt a bizottság ellen fel tudta használni.

A források szövegét az első kivételével teljes terjedelmében közöljük. Az iratok körzetenként, azokon belül pedig időrendben vannak rendezve.  Az elírásokat, javításokat, nyelvtani hibákat nem javítottuk, megtartva a szöveg eredeti formáját. Több forráson is kézzel írt jegyzetek, jelölések és aláhúzások találhatók, amelyet a szerző a lábjegyzetekben jelölt.

 

Dokumentumok

A VII. Felsőpetényi körzethez kapcsolódó összekötői jelentések

1.

A Csehszlovák Áttelepítési Bizottság mellé kirendelt főösszekötő III. sz. Általános jelentése. 7. sz. körzetbe kirendelt összekötő, Fehérvári István jelentése 1946. március 26. és április 1. közötti időszakról (Felsőpetény, 1946. április 1.)

 

Magyar-Csehszlovák lakosságcsere 7. sz. körzet. Felsöpetény.

6/7 közr.-1946.                                                           Tárgy: Jelentés 1946. III. 26-IV. 1-ig.

Jelentem, hogy a 7. sz. körzetben a bizottság III. 26+án[28] Nézsán és Keszegen tartott nyitó ülést. Szónókok: Kovács János,[29] Orech Emil,[30] Žloticzky Ede,[31] Rohács Digénes[32] és Javorsky István[33] voltak. III. 27-én Legénden, Nógrádsápon, ahol Orech Emil, Kovács János, Sándor Viktor,[34] Žolticzky Ede, Javorszky István és Rohács Diogenész tartottak beszédet. III. 28-án Penc és Rád községekben volt nyitó ülés. Szónoklatot Javorszky Istán[35], Žolticzky Ede, Sándor Viktor, Kovács János, Rohács Diogenés és Orech Emil tartottak. III. 29-én a bizottság szünetet tartott. III. 30-án Márianosztrán és Kóspallagon volt a bizottság, ahol a jelentkezöket irták össze. Ugyanezen a napon meglátogatták Rétságot és Szob nagyközséget, ahol a 31-én tartandó nyitó ülést készitették elö.

III. 31-én Rétságon tartott a bizottság nyito ülést kb. 35-50[36] fö jelenlétében. Szónokok Žolticzky Ede, Javorszky István és Orech Ede voltak.

Ugyancsak 31-én megtartották Szob községben is nyitó ülést kb. 100 föjelenlétében. Szónokok Sándor Viktor, Javorszky István és Rohács Diogenés voltak. Itt a hallgatósáh[37] nagyrésze magyar volt, akik egyáltalán nem értenek szlováj[38] nyelven, ugyannyira, hogy magyar szónoklatot kértek és tüntetni akartak a szlovák szónokok ellen. Nekem kellett közbelépnek a bizottság kivánságára, amikor is felhivtam a hallgatóság figyelmét az Egyezmény-re és kértem, hogy csendben, nyugodtan hallgasság meg a szónokokat. A hallgatóság ezután fegyelmezetten viselkedett, majd ugyanigy vonult ki a Népház terméböl az ülés befejezése után.

IIII.[39] 1-én Nagybodonyban[40] tartott a bizottság záró ülést, mintegy 60 fö jelenlétében. Jelen voltak férfiak, nök és több gyerek. Szónokok Javorszky István, Rohács Diogenés és Orech Emil voltak.

Jelentem továbbá, hogy a bizottság mizi[41] elöadásait megkezdte. Eddig Rétság, Felsöpetény, Osagárd, Nógrád, Márianosztra, Kóspallag tartottak elöadást. A film tárgya: Janosik, A Csehszlovák elnök bevonulásra Csehszlovákiába, és Szlovákia életéböl; propaganda film.

A bizottság elöadásainak tárgya, mint már jelentettem, egy vonalvezetésem van,[42] és politikai szinvonalon mozog.

Az eddigi jelentkezök száma 500 fő.

Jelentem továbbá, hogy a bizottság felhivja a lakosság figyelmét, xx[43] hogy csak azok az egyénekmakik[44] cserére jelentkeztek, mint ilyenek, behivás dacára sem tartoznak katonai szolgálatra bevonulni, hanem ha ilyen behívójegyet kapnának, ugy azt a bizottságnak kell átadni, ahol már a felmentést tárgyában intézkednek. Továbbá felhivják a figyelmet arra is, hogy akik még hadifogságban vannak, a cimük ismeretes, jelentkezés esetén elösegitik hazabocsájtásukat. Ezen hadifogroly[45] részéröl a nyilatkozatot feleség, vagy szülö irja alá.

Felsőpetény, 1946. IIII.[46] 1.

Fehérvári István[47]

 

Jelzete: HU-MNL-OL-XIX-J-1-h-2 4/res. Cskb/1946.

 

2.

A Csehszlovák Áttelepítési Bizottság mellé kirendelt főösszekötő jelentései ápr. 16-25. között. 7. sz. körzetbe kirendelt összekötő, Fehérvári István jelentése 1946. április 2. és április 8. közötti időszakról. (Felsőpetény, 1946. április 8.)

 

Magyar-Csehszlovák lakosságcsere 7. sz. körzet, Felsöpetény.[48]

7/7.-1946.                                                                  Tárgy: Jelentés 1946. IV. 2-8-ig.

Jelentem, hogy a bizottság 7. sz. körzetében IV. 2-án Nötincs és Nógrád községekben tartottak hirverést. Nötincsen röplapokat szórtak széjjel, s Nógrádban az 5-ére tervezett. II. gyülést készitették elö.

3-án Ősagárd községben volt nyilvános ülés 150 fö jelenlétében. Szónokoltak: Dr. Bartel,[49] Pavolcová[50] csehzsl.[51] agrárpárti képviselönö, és Kovács[52] örnagy, Ugyanezen a napon de. Penc községben összeirták a jelentkezöket.

4-én Bánk községben volt nyilv.[53] ülés. Szónokoltak: Žiak[54] csehszl[55] követ, Dr. Okáli[56] a cserebizottság fömegbizottja, Dr. Bortel ev. lelkész és Pavolcová képv. nö. Jelen volt 120 fö.

5-én Nógrád községben volt ülés cca. 350 résztvevö jelenlétében. Szónokoltak Dr. Bortel, Pavolcová, Kovács és Roháč. Itt a bizottság tagjai a legnagyobb megnemértéssel találkoztak. Az ülést hangos megjegyzések zavarták, olyannyira, hogy a bizottsági tagok kérésére kétszer kellett a hallgatóságot figyelmeztetni az Egyezményeben foglaltakra. Az ülés végén, a bizottság szokása szerint, megkérdezték a hallgatóságot, hogy kinek van megjegyzése, vagy kérdése a hallottak után, mire a közönségböl többen határozott ellenszenvüket nyilvánitották szlovák nyelven a cserére vonatkozóan. Voltak, akik azt mondták: „Nčo sjte sem prišli, mi sme maďari, mi sme vás sem nevolali. Mi sa tu sítíme dobre, a hechceme ist tá, na Szlovenszku.”[57] A kijelentéseket nem magyarok, hanem szlovákok tették.[58]

6-án Nötincs, Nógrádveröce, Kismaros, Nagymaros, Szob, Zebegény, Márianosztra, Nagybodony, Kemence, Alsópetény községben tettek látogatást, ahol kisebb mérvü propagandamunkát fejtettek ki.

7-én Nötincs községben tartottak 150 részvevö jelenlétében. Itt a hallgatóság fegyelmezetten viselkedett, csupán az ülés közvetlen befejezésekor énekelte el az ifjúság a magyar Hymnust. A Hymnusz eléneklésével az elöadást tulajdonképpen nem zavarták meg. Hymnus eléneklése után a bizottság felkért, hogy a hallgatóságot figyelmeztessem és kérjem meg arra, hogy csupán a szlovákság maradjon a teremben, mert ök csak a szlovákokhoz jöttek és nem a magyarok részére akarnak elöadást tartani. A felszólitás után a közönség 90%-a elhagyta a termet.[59]

8-án Legénd községben összeirták a jelentkezöket. Este Nógrádsáp községében propagáltak ülést, de nem tartották meg, mert a lakosság kijelentette, hogy magyar és csak 1. szlovák család van a faluban, és az már cserére jelentkezett. Igy a különbizottság 7. csoportja elahygta[60] a községet, anélkül, hogy az ülést megtartotta volna, csupán pár drb. röplapot és ujságot osztott szét.

Jelentem, hogy a beszédek egy-ugyanzon ppolitikai szinvonalat tartják, lényegükben nem változnak, csak a szónokok cserélödnek.

F. hó 5-én kettö ösagárdi ember Szlovákiába utazott, hogy az ott kilátásba helyezett községekben környezettanulmányt végezzenek.

Jelentem továbbá, hogy érdeklödés van aziránt, miképp járjon el az az egyén, aki pillanatnyi fellángolás után nyilatkozatot adott cserére, és azt meggondolva jelentkezését vissza szeretné vonni, és továbbis magyar állampolgárként szeretne élni?[61]

Jelentem még, hogy a csoport itteni vezetöje[62] megtagadta az összeirásba való betekintést, igy számszerüen a jelentkezök számát jelenteni nem tudom, de megállapitásom szerint a mai napon az összes jelentkezök száma nem haladja tul a 800 /nyolcszáz/ személyt.[63]

Felsöpetény, 1948[64]. április 8.

Fehérvári István[65]

összekötö.

                        Dr. Wagner[66]

 

Jelzet: HU-MNL-OL-XIX-J-1-h-2 6/res. Cskb/1946.

 

3.

A Csehszlovák Áttelepítési Bizottság mellé kirendelt főösszekötő jelentései ápr. 16-25. között. 7. sz. körzetbe kirendelt összekötő, Fehérvári István jelentése 1946. április 9. és április 15. közötti időszakról. (Felsőpetény, 1946. április 14.)

 

Magyar-Csehszlovák lakosságcsere 7. sz. körzet, Felsőpetény.

8/7-1946-                                            Tárgy: Jelentés 1946. IV. 9-15.-ig.

Jelentem, hogy a Különbizottság felsöpetényi csoportja f. hó 9-én Keszeg, Nézsa és Nógrádsápközségben végzett hirverésszerü propaganda munkát, ami abban állott, hogy ujabb plakátokat függesztett ki és ujabb röplapokat szórt széjjel.

10-én késö de., és a du. órákban Bánk községben összeirták a jelentkezőket, majd este Pusztaberki községben tartottak nyilvános gyülést, mintegy 120 fö jelentlétében. Szónokoltak: Orech Emil, Kovács János, Zsolticky Ede.

11-én Alsópetény községben tartottak II. nyilvános záróülést 150 részvevö elött. Beszéltek: Kovács, Zsolticky és Orech.

12-én a kora du. órákban összeirást tartottak, majd este Keszeg községben tartottak záró gyülést 50 fö jelenlétében. Beszéltek: Zsolticky, Orech és Kovács.

13-án Nézsa községben volt záró ülés mintegy 150 résztvevö jelenlétében. Beszéltek: Kovács, Orech, és Zsolticky.

14-én Nógrádsáp községben tartottak II. záró gyülést cca. 250 személy jelenlétében. A megjelentek között igen sok volt a nö és gyerek. Bszélt:[67] Zsolticky, Kovács és Orech. A mai nappal itt az üléssorozatot befejezték.

15-én pihenönapot tartott a csoport, azonban a du. órákban Nógrád községbe rándultak ki, ahol kisebb incidens játszódott le. Hugyecz József[68] nógrádi 119. sz. alatti lakos megjegyzését tett a bizottság kettö tagjára /Kovács János törzskapitány és Orech Emil isk. ig-/[69], illetve a kijelentést kritizálta, amit Kovács törzskapitány tett, amit szóváltás követett. A helyszinen megvizsgáltam az ügyet s megállapitottam, hogy Bajnigolt Istvánné,[70] Sipicky Jánosné,[71] Geleman Ilona,[72] Ifj. Bajnok Emil[73] nógrádi lakosok tanui voltak a szóváltásnak. Boros Sándor[74] nógrádi biztossághoz beosztott rendör, a bizottság tagjainak panasza után megvizsgálta az ügyet, annak kezdetét és lefolyását, amit a rétsági ker. r. kapitányságnak 74/1946 ikt. sz. alatt terjeszt be. Jelen volt a nézeteltéréskor a helyszinen Molnár Ferenc,[75] itt szabadságon lévö, Vácott beosztott rendör, valamint távolabbi szemlélöje volt az esetnek a rétsági kerületi szociáldemokrata párti kerületi titkár[76] is, valamint Mohácsi Aladár[77] sjzö[78].

A nézeteltérést az váltotta ki, hogy a magyar rádió bejelentette hallgatóságának, hogy a csehszlovák különbizottság 14-ével befejezte nyilvános gyüléseinek sorozatát és propagációs munkáját, de itt a lakosság nem tudta azt, hogy az egyezmény szerint a bizottság a hirverés és gyülések után még összeirási munkát is végezhet. Nógrádban, ebben a magyarul gondolkozó és érzö községben a lakosság szlovák nemzetiségü része nem jó szemmel nézte és látta, hogy a különbizottság tagjai még mindig itt vannak, ezért robbant ki az incidens.

Amint megállapitottam, az inditó ok az volt, hogy Kovács törzskapitány az itteni megélhetési viszonyokat kritizálva azt mondotta: hogy itt sok puliszkát eszik a lakosság, söt, minden nap, mire Hugyec azt válaszolta, hogy Szlovákiában meg naponkint zab, illetve árpa kenyeret eszik a lakosság.

A bizottság 7. sz. csoportja az ügyröl jelentést tesz, melyben kéri, hogy a lakosságcsere keretében felállitott vegyes bizottság vizsgálja meg az ügyet s bizonyságot tegyen benne.

7/7-1946 sz. alatt jelentett történésekben géphiba csuszott. Ezekszerint f. évi április hó 8-án történt eseményt ugye helybitem,[79] hogy az ülést a bizottság nem Nógrádsáp községben, hanem S Z Á T O K községben akarta megrendezni.

A lakosság-cserével megbizott 7. sz. csoport bejelentette, hogy teljes létszámmal junius 5-ig marad Felsöpetényben az esetleges összeirások végrehajtására.

Nógrádsáp községben a szlovák lakosság, amig gyülésen volt, a bizottság tehergépkocsija körött álldogáló gyerekek[80] a gk.[81] lámpáit leszerelték és elvitték. A R-gen[82] jelentették. Eddig kettö lámpa megerült.[83] A tettes gyerekek a gyülésen résztvevö egyének családjaiból rekrutálódtak.

F. hó 14-én minden az egyezményben megengedett nyilvános propaganda tevékenység megszünt, azonabna[84] a bizottság most kapta kézhez Dr. Benes Ede[85] csehszlovák xxxxxxxxx[86] államelnök „Psolstvo” c. beszédét, amit a Magyarországon élö szlovákokhoz intézett. A bizottság ezen röplapot f. hó 14 után is terjetszheti[87]? . . . . .

Jelentem még, hogy az itteni közteböl[88] 6-án, 7-én, 8-án, 9-én nyolc egyén Szlovákiában volt az ottani helyzet tanulmányozására. A delegáltak: Legénd, Nógrádsáp, Márianosztra, Felsöpetény, Nézsa, Bánk, Osagárd községekböl tevödtek. Onnan visszatérve kisebb-nagyobb ajándékokat hoztak: cukor, ruha, cipö stb.

Jelentem még, hogy a körzetben egy-egy szociográfus, szociológus, etnográfus is meglátogatta a vidéket és a községeket, és megállapitották, hogy az itteni Szlovák nyelvü lakosság Trencsén vidékröl került itteni lakóhelyére, de elszórtan vannak olyanok is, akik a Nyitra, Garam és Vág felsöfolyása környékéröl kerültek ide. A megállapitásokat külön szaktudásu tanárok hozták, akiknek megbizatásuk csupán a fentiek megállapitására szükült.

Jelentem továbbá, hogy a nyilvános gyüléseken elhangzott beszédek politikai jellegüek, s szinvonaluk ugyanaz, valamint tárgykörük is.

F. hó 14-én a biztosság 7. sz. csoportja a nyilt propagandát és hirverést befejezte, munkáját ezután, tervezete alapján, csupán összeirással illetve házról-házra való összeirással akarja folytatni.

Felsöpetény, 1946. április hó 14.

Fehérvári István[89]

összekötő.

W[90]

Magyar Külügyminisztériumnak.

Budapest.

Szabadság tér 15. Lakosságcsere.

 

Jelzet: HU-MNL-OL-XIX-J-1-h-2 6/res. Cskb/1946.

4.

Jelentés a csehszlovák Áttelepítési Bizottság munkájáról /1946. május 8-17./ 7. sz. körzetbe kirendelt összekötő, Fehérvári István jelentése május 8. és május 14. közötti időszakról. (Felsőpetény, 1946. május 14.)

 

Magyar Csehszlovák lakosságcsere 7. sz. kőrzetó Felsőpetény.

12/76-1946.                                        Tárgy: 1946. V. 8ótól 14éig.

 

Jelentem, hogy a fenti kőrzetben[91] a különbizottság tagjai 8éán Lagénd, Nógrádsáp, 9één Felsőpetény, 10één Rád, Penc, 11-én Márianosztra, Kóspallag, Penc, 12-én Legénd, Nézsa, Nógrádsáp 13-án Nőtincs[92] 14-én Márianosztra, Kóspallag községekben tartottak ősszeirást a már jelentett módon.

 

F.hó 8-án a bizottság 4012 sz.katonai[93] személygépkocsija Vác városban kigyulladt, s a vezető melletti ülésen utazó Goga[94] nevü egyén, aki már jelentkezett összeírásra III. foku égési sebet szenvedett és a budapesti Payor[95] szanatóriumba[96] szállították. Ugyancsak, de könnyebb égési sebet szenvedett a kocsi vezetője[97] is.

Jelentem, hogy a községekben mindenütt van A. F. S. titkár, aki a különbizottágnak[98] a kitelepitéssel kapcsolatban erés[99] propagandát fejt ki.

F.hó 11één a bizottság egyik csoportjával Márianosztra községben voltam, ahol Balázs Gyula[100] szds. az ottani határvadász zlj.pk-ja igazolásra szólitotta fel a bizottsághoz beosztott katonának,[101] hogy miért hordanak maguknál fegyvert, mikor a csehszlovák hadsereg nem megszálló csapat Magyarországon. A bizottság katonái géppisztolyukat az autójukban tartották, de amikor a szds. megkérdezte tőle, hogy vanée? a csapatnak fegyévere, a katona, akinél a géppisztoly volt, magához vette, hogy at[102] tőle el ne vehesse. Közbelépésemre Balázs eltekintett attól, hogy a két katona fegyverét elvegye, de megmagyarázta, hogy a határmentén idegen haderő katonái csak engedély alapján viselhetnek fegyvert, kivéve az orosz hadsereg tagjait. A különbizottság az esetről jelentést tett.

A jelentkezők számát jelenteni nem tudom, mert az ös szeirásokba[103] való betekintést, bár hivatkoztam az egyezményre, ismételten megtagadta a vezető.

Csatolva a penci r.biztosság[104] jelentése.

Felsőpetény, 1946. május 15.

Fehérvári István[105]

összekötő.

Magyarkülügyminisztérium

                                               Budapest[106]

 

Jelzet: HU-MNL-OL-XIX-J-1-h-2 7/res. Cskb/1946.

 

A VIII. Balassagyarmati körzethez kapcsolódó összekötői jelentések

 

5.

A Csehszlovák Áttelepítési Bizottság mellé kirendelt főösszekötő III. sz. Általános jelentése. 8. sz. körzetbe kirendelt összekötő, Dr. Ferencz György jelentése 1946. április 1. és 9. közötti időszakról. (Balassagyarmat, 1946. április 9.)

 

A magyar – csehszlovák lakosságcsere kapcsán Magyarországon müködő csehszlovák különbizo tság[107] mellé beosztott összekötő, Balassagyarmaton.

5/1946. Ö. /8. szám.                                                              Tárgy: Heti jelentés.

Jelentem, hogy az elmult héten a csehszlovák különbizottság Galgagután, Vanyarcon, Béren, Szécsényben, Csesztvén, Patvarcon és Szügyön tartott nyilvános gyülést.

Balassagyarmaton – mint azt f. évi április hó 2-án kelt jelentésem tartalmazza – a csehszlovák bizottság március hó 31. napjára gyülést hirdetett. Tény, hogy a gyülést nem tartották meg, ennek okát ekkor azonban velem nem közölték s az én megállapitásom az volt, hogy a gyülést kellő érdeklődés hiánya miatt nem lehetett megtartani. Most azonban a csehszlovák bizottság Balassagyarmatra két gyülést jelentett be ismét. Az „Egyezmény”-ben biztositott jogaikra hivatkozva én ez ellen tiltakoztam, utalva arra, hogy az egyik gyülést március hó 31-re már meghirdették: tehát csupán a még esedékes zárógyülésre bejelentésre, illetve megtartásra jogosultak. A bizottság vezetője erre szintén az „Egyezmény”-re hivatkozott, mely szerint az áttelepitő bizottságnak két gyülés megtartására van joga, ha tehát a szabályszerüen bejelentett gyülés bármi okból elmarad, az – ujbóli szabályszerü bejelentés után – megtartható, anélkül, hogy ezzel az áttelepitő bizottság az államközi megállapodásban biztositott kereteket tullépné. Egyébként – mondotta a csehszlovák bizottság vezetője – a március hó 31-re meghirdetett gyülést azért nem volt megtartható, mert a bejelentett szónokok akadályozva voltak.

A fenti tényállásban előadottak ellenére fenntartottam azt a véleményemet, hogy a szabályszerüen bejelentett gyülés elmaradásának oka közömbös: az ujból meg nem ismételhető, különös figyelemmel arra is, hogy a csehszlovák bizottság taglétszáma oly nagy, hogy egyik, vagy másik szónok akadályoztatása esetén ez az akadály elhaáritható[108]. De a jelen esetben éppen nem lehet eredménnyel hivatkozni ilyen akadályra, mert csupán egy szónok nem jelent meg, betegsége miatt, a meghirdetett gyülésen. De ettől eltekintve is, a csehszlovák bizottságnak lett volna ideje tudomásomra hoznia a gyülés elmaradásának okát, annaál[109] is inkább. minthogy ezt sem megkérdezni nem vagyok köteles, sem pedig jogosult sem vagyok ilyen irányban a bizottságnál kérdezősködni.

Mindezek alapján tudomásul vettem a március hó 31-re bejelentett gyülés elmaradását.

Miután értesülésem szerint a balassagyarmati megyei rendőrfőkapitányság is elutasitó álláspontra a Balassagyarmatra meghirdetett ujabb gyüléssel szemben s mert a csehszlovák bizottság vezetője[110] állápontját szintén fenntartotta s ragaszkodik az elmaradt gyülés megtarthatásához[111] és mivel valószinünek tartom, hogy ilyen értelmü intézkedést kért a budapesti csehszlovák központtól, tisztelettel kérek azonnali utasitást irásban, hogy ebben a kérdésben milyen további álláspontot foglaljak el. Sürgős intézkedést kérek azért is, mert a kérdéses gyülést a csehszlovák bizottság f. hó 14-re tervezi.

Jelentem, továbbá, hogy az egyes jelentkezési lapokat, azoknak a magyar kormány részére történt rendelkezésre bocsátása után, célszerü lenne az egyes áttelepülésre jelentkezők vagyoni helyzetének pontos megállapitása végett tüzetesen ellenőrizni, mert – a csehszlovák bizottság tagjainál az irányban nem állapitható meg kellő szakértelem s oda a fél bemondása alapján esetleg olyan ingatlan is bekerül, amely ingatlan ezidőszerint nem áll még az áttelepülésre jelentkező tulajdonában, a tulajdonos pedig esetleg Magyarországon marad. Pl. Az örökség még nem nyilt meg, az örökhagyó még él.

Jelentem továbbá, hogy a csehszlovák bizottság, többször is ismételt kérésem ellenére, egy időben különböző helyen is gyülést tart. Közlekedséi[112] eszköz hiánya miatt ezért mindegyik együlésen nem tudok megjelenni. Az ilyen rendelkezéssel kapcsolatban a bizottság az idő rövidségére hivatkozik.

Jelentem továbbá, hogy az egész balassagyarmati körzetben filmelőadásokat rendezett a csehszlovák különbizottság. A „Jánošík” c. filmet vetitették, és ezenkivül hangos hiradókat. F. hó 6-án Balassagyarmaton az „Antifašistický front Slovanov v Maďarsku” énekhangversenyt rendezett. Szlovák dalokat adtak elő. Beszédeket is tartottak, s ebben az áttelepülésre hivták fel a hallgatóságot.

Végül jelentem, hogy az elmult héten Balassagyarmatról 18 család, 31 fővel, Galgagutáról 2 c alád 5 fővel, Ipolyvecéről 1 fő, Szécsényről 4 család 9 fővel, Rimóczról 1 család 2 fővel, Vanyarcról 12 család 40 fővel, Bérről 16 család 41 fővel, Nógrádmarcalról 1 fő, Szentéről 1 család 4 főveé[113] és Nógrádsápról 1 család 11 fővel jelentkezett áttelepülésre. Összesen 145 személy.

Balassagyarmat, 1946. évi április 9. napján.

Dr. Eötvös Oszkár[114]

magyar összekötő.

Magyar Külügyminisztérium,

Budapest.

közelgő össze jelentkezök 600 főre tehető.[115]

 

Jelzet: HU-MNL-OL-XIX-J-1-h-2 4/res. Cskb/1946.

 

6.

A Csehszlovák Áttelepítési Bizottság mellé kirendelt főösszekötő jelentései ápr. 16-25. között. 8. sz. körzetbe kirendelt összekötő, Dr. Ferencz György jelentése 1946. április 9. és április 15. közötti időszakról. (Balassagyarmat, 1946. április 16.)

 

A magyar – csehszlovák lakosságcsere kapcsán Magyarországon müködő csehszlovák különbizottság mellé beosztott összekötő, Balassagyarmat.

 

6/1946. Ö./8. szám.                                        Tárgy: Heti jelentés.

 

Jelentem, hogy az elmult héten a csehszlovák különbizottság Etesen, Ipolyszögön, Vanyarcon, Béren, Csesztvén, Szécsényben, és Balassagyarmaton tartott befejező prpagandagyüléseket[116].

Az emlitett helyeken különösebb érdeklődéssel a gyülésket[117] nem találkoztak. A propaganda hangja nem változott, változatlanul erős. Azok a bizalmi egyének, akiket a csehszlovák különbizottság Csehszlovákiába vitt el, hogy ott őket a „jobb helyzetről” a helyszinen megyőzze, a napokban érkeztek vissza falvaikba s most kezdik meg majd propaganda munkájukat és igyekeznek rávenni ismerőseiket az áttelepülésre.[118]

Kérek utasitást arra vonatkozóan, hogy a propaganda végeztével – április hó 15. utaán[119] – jogában áll-e a különbizottság tagjainak összeirás cimén a falvakba menni s ott a lakossággal, mint eddig, érintkezni. Továbbá esetleges sajtótermék anyagot terjeszthetnek-e?

Jelentem, hogy az elmult héten Balassagyarmatról 23, Galgagutáról 46, Patvarcról 4, Csesztvéről 7, Szécsényről 25 és Vanyarcról 8 személy jelentkezett áttelepitésre. Az elmult heti növedék tehát 143 személy.[120]

xxxxxxxxxxxxxxxxxx[121]

Balassagyarmat, 1946. évi április hó 16. napján.

Összlétszám kb. 800-1000[122]                                    Dr. Eötvös Oszkár[123]

Magyar Külügyminisztérium,[124]                                magyar összekötő.

Budapest.[125]               Dr. Wagner[126]

 

Jelzet: HU-MNL-OL-XIX-J-1-h-2 6/res. Cskb/1946.

 

7.

Jelentés a csehszlovák Áttelepítési Bizottság munkájáról /1946. május 8-17./ 8. sz. körzetbe kirendelt összekötő, Dr. Ferencz György jelentése a májusi időszakról. (Balassagyarmat, 1946. május 14.)

 

Magyarország és Csehszlovákia között lakosságcsere tárgyában kötött Egyezmény alapján Magyarországon müködő csehszlovák Különbizottság balassagyarmati /:8.sz.:/ csoportjához beosztott összekötő.

___________________________________________________________________________

117.cskb.                                                                    Balassagyarmat, 1946. május 14.

2.                                                                          Tárgy: heti jelentés.

 

Jelentem, hogy a balassagyarmati járásba tartozó Terény községben a hatóság a jóvátételi szolgáltatások keretében községben a hatóság a jóvátételi szolgáltatások keretében egy drb sertés beszolgáltatására kötelezte az egyik, áttelepitésre már jelentkezett terényi lakóst. Ez – hogy beszolgáltatási kötelezettségétől mentesüljön – a csehszlovák Különbizottság itteni csoportjának közbenjárását kérte. Ezzel kapcsolatban a bizottság vezetője Manyica Vladimir kifejtette előttem, hogy budapesti központjukba – egyelőre még csak szóbelileg – kapott instrukciójuk szerint, az áttelepítésre jelentkezett személyek, ha ezt a tényt a Különbizottság[127] által kiállitott bizonyitvánnyal igazolni tudják, a magyar hatóság által nem kötelezhetők jóvátétel fizetésére, sem pedig a katonai szolgálatra:/[128] Előadta továbbá, hogy a sziráki járás jegyzői[129] már a fentiekhez tartják magukat és az áttelepitésre jelentkezetteket nem kötelezik e rendkivüli kötelezettségek vállalására. Végül megkért: járjak el a hatóságnál, hogy a kérdéses terényi lakós megtarthassa beszolgáltatásra kijelölt sertését, ill., hogy hozassék a jegyzőségek tudomására, hogy a jövőben ezeknek a terheknek a viselésére az áttelepitésre már jelentkezetteket ne kötelezzék. Ehhez megjegyezte még, hogy ha nem sikerül az ügyet a fenti értelemben orvosolni, kénytelen lesz az orosz parancsnokság segitségét igénybe venni és esetleg retorziók alkalmazását javasolni a csehszlovákiai magyarokkal szemben.

A bizottság vezetőjével együtt a mai napon eljártam Dr. Kovács Jenő[130] alispánnál, aki az eset tudumásulvétele után előadta, hogy e tárgyköre vonatkozólag a lakósságcsere tárgyában kiadott Egyezmény szövegén kívül semmiféle más utasitást még nem kapott.[131] Az Egyezmény szövege szerint pedig az áttelepitésre jelentkezett személyek magyar állampolgársága csak magának az áttelepülésnek a ténye által szünik meg és ugyancsak az áttelepülés ténye folytán mentesülnek ezek a személyek Magyarországgal szemben minden állampolgársági kötelezettségük alól ebből következik tehát, hogy az áttelepités tényéig viselniök kell – mint minden teljes jogu magyar állampolgárnak – minden közterhet, és ezzel szemben természetesen egyformán élvezik az állampolgári jogokat is. Az áttelepitésre való jelentkezés és a csehszlovák Különbizottságnak erről kiállitott igazolványa – amely egyébként vissza is vonható – a magyar hatósággal szemben sem nem kötelez sem pedig nem jogosit semmire. Ennek a jogi nézetének ellenére azonban, hogy a magyar hatóságok feltétlen jóindulatának kifejezést adjon és hogy felesleges surlódások és bonyodalmak ne keletkezzenek, utasitotta ugy a kérdéses konkrét esetben, mint általában is alárendelt hatóságait: egyelőre – további végleges állásfoglalásig – ne kötelezzék az áttelepitésre már jelentkezett személyeket a sérelmezett terhek viselésére. – Engem pedig megkért: jelentsem az esetet felettes hatóságomnak azzal, hogy a magyar kormány hivatalos állásfoglalásáról nagyon sürgősen hivatalos rendeletet kér.

Fentiekhez szerény megjegyzésül bátorkodom hozzáfüzni, hogy az alispán ideiglenes rendelkezése, hogy ugyanis az áttelepitésre jelentkezettek nem kötelezhetők az emlitett terhek /: jóvátételi beszolgáltatás, stb.:/ viselésére, minden bizonnyal azt fogja eredményezni, hogy a szlovák ajku községek lakóssága – csakhogy e terhektől mentesüljön – erősebb ütemben fog jelentkezni az áttelepitésre.[132]

A Különbizottság[133] helyi csoportjának tagjai jelentkezések gyüjtése céljából gépkocsikon járják a körzetükbe tartozó községeket. Különösen Galgaguta és a sziráki járáshoz tartozó Bér és Vanyarc községekben fejtenek ki nagy tevékenységet. A bizottság egyik – Mazuch János[134] nevezetü tagja Vanyarc községben, Kasiczky János[135] nevezetü pedig Galgagután hat napon keresztül állandóan a hely szinén tartózkodott. K. b. egy hét óta a bizottsággal van egy baptista prédikátor[136] /: a Magas Tátra vidékén lakó csszl.[137] állampolgár :/ és egy evangélikus – Korycsánszky[138] nevü pukaneci-i / :Bakabánya, lévai járás: / lelkész. Ezek az egész hét folyamán ugyancsak állandóan kint tartózkodtak az emlitett községekben, amelyeknek lakósai tudvalevően evangélikus és baptista vallásuak. Fentnevezett bizottsági tagok minden bizonnyal a jelentkezők személyi és vagyoni adatainak összeirásával, a két lelkész pedig istentiszteletek tartásával foglalkozott. Hogy ezen kívül – különösen a lelkészek részéről – történt-e valami propaganda tevékenység is, azt nem állt módomban megállapitani, de persze ez feltehető.

Bér, Galgaguta és Vanyarc majdnem 100 %-ig szlovák lakósu községek. Tudomásom szerint május 12-ig a k.b. 1.200 lelket számláló Béren 34 család, a k.b. 1.700 lelket számláló Vanyarcon pedig 35 család /: ezutóbbiak k.b.  150 személlyel :/ jelentkezett áttelepitésre. / :A k.b. 60 %-ig szlovák ajku Terény községben május 14-ig 7 család jelentkezett 32 személlyel áttelepitésre :/. Ez a szám természetesen még növekedni fog, mert a már jelentkezettek igyekeznek rokonaikat és ismerőseiket is rábirni a jelentkezésre.

Természetesen a nagy apparátussal szervezkedő „Magyarországi Szlovák Antifasiszta Egyesülete”[139] – amely mint ismeretes, az áttelepités eszméjét teljesen a magáévá tette – ezt tagjai közt erősen propagálja is. Itt jegyzem meg, hogy az AFS-nek Balassagyarmaton alakult helyi szervezetének immár 30 tagja van.[140] A helybeli evangélikus lelkész[141] káplánja[142] szlovák nyelvtanfolyamot vezet az egyesületi helyiségben.

A fentemlitett községekben rádió alig akad, ujságot nem igen járatnak és igy a lakósoknak az uj alkotmány biztositotta azokról a jogokról és szellemről, amelyek a szlovák ajku lakósságnak is biztositja azt, hogy mint szlovák nemzetiségü is félelem nélkül és egyenlő jogokat élvezve élhet a demokratikus Magyarországon, nincs plasztikus elgondolásuk. Ezekről őket kellőképpen felvilágositani politikai pártjainak feladata volna népgyüléseik utján. – Egyébként, talán érdemes megjegyezni, hogy két bér-i szlovák[143] kijelentette előttem, hogy csak azért szeretnének áttelepülni, mert itthoni rossz földjeik helyett Léva vidékén jó földet igértek[144] nekik. Apka Sámuel[145] vanyarci korcsmáros fia[146] kijelentette, hogy egyáltalán nem azért kiván elmenni, mert neheztel, vagy éppen haragszik a magyarokra, vagy olyan nagy szlovák volna, hanem kizárólag azért, mert itthon a helyzetet a vesztett háború, a határtalan elszegényedés, a rossz pénz, a megszálló idegen katonaság jelenléte, fizetendő jóvátétel, a központi kormányhatalom elégtelensége, az egyes helyi hatóságok és főleg pártok önkényei miatt teljesen reménytelennek látják. Ugyanezen okból szeretne pl. egy magyar nemzetiségü sziráki szabómester[147] is áttelepülni és tőlem érdeklődött ennek lehetőségei felől. És végül – a bizottság vezetőjének[148] elbeszélése szerint – ez okból irtóznak a csehszlovákiai magyarok is az idetelepitéstől és jelentkeznek tömegesen a reszlovakizációra[149]  s – mint mondja – inkább mennék a Szudéta vidékre pásztornak, mint Magyarországra áttelepülni.[150]

Dr. Ferencz György[151]

Melléklet: költségjegyzék.

                                                           Dr. Wagner[152]

 

Jelzet: HU-MNL-OL-XIX-J-1-h-2 7/res. Cskb/1946.