Budapest – Washington – Havanna, avagy egy FBI-akta háttere – II.

Curtis A. Fitzgerald, az FBI különleges ügynökének jelentése: „1967. november 20-án [J. B.] a Mariasy Felix F. álnevet használva eltérítette az Egyesült Államok, Florida Hollywood, North Perry repülőtérről a Bahama-szigetek, Bimini felé tartó kétmotoros N1431P számú Piper Apache típusú repülőgépet… Kubába, Havannába.” Ezt követően vette körözés alá az FBI az Interpollal közösen a magyar származású amerikai [J. B.]-t.

1482412708657

Dokumentumok

 

1.
Zádor Tibor jelentése a magyar menekültek ügyéről

Washington, 1957. április 21.

 

 

9-3/szig. titk. 1957.                                                                                SZIGORÚAN TITKOS
                                                                                                               Készült     3 pld
E: Varga Sándor                                                                                      Központ   2
                                                                                                               Követség  1
                                                                                                               Gépelte:    Vargáné

                                                                                             

                                                                                                  Washington, 1957. április 21.
                                                                                                  Tárgy: Magyar menekültek ügye

                                                                                                   Hiv.sz.: 00701/57. szig. titk.
                                                                                                   Mell.: 1 boríték és 1 lista

 

Horváth Imre
külügyminiszter elvtársnak
Budapest

                                                    

Tárggyal kapcsolatos február 19-én kelt jelentésem óta a magyar menekültek ügyében különösebb esemény nem volt. Jelenleg kb. 32 000 menekült van az Egyesült Államokban, kiknek döntő többségét, már a Camp Kilmer-i gyűjtőhelyről elvitték magánszemélyekhez, üzemekbe és így „letelepítették” őket. Ennek következtében – újsághírek szerint – május hó folyamán a kilmeri tábort bezárják.

A fasiszta magyar szervezetek többszöri beadványaira hír szerint az amerikai kormány újból meg fogja engedni kb. 5000 Ausztriában lévő menekültnek Amerikába való bejövetelét, kiknek családtagjaik vagy rokonaik már az Egyesült Államokban vannak. Beengedik továbbá a kiválogatott tudósokat és mérnököket.

A lapok arról is hírt adnak, hogy az amerikai belbiztonsági szervek újra kivizsgálják az összes Amerikába került menekült magyarok múltját. Az utóbbi időben egyre több cikk jelenik meg az újságokban arról, hogy a disszidensek mennyi bűncselekményt követnek el. Többek között lopás, gyilkosság és csempészés miatt több személyt bíróság elé állítottak.

Egy másik jelentésemben már jelentettem a követség elleni tüntetésről, ahol az új disszidensek közül egy [J. B.] nevű – előzőleg magát a Corvin közi parancsnoknak nevező – bűnöző személy a fogadási idő alatt bejött a követség épületébe, valakitől kapott meghívóval és ott rendzavarást akart csinálni, amit idejében sikerült megakadályoznunk és az illetőt a rendőrség, több társával együtt letartóztatta.

Az április 5. és 6-i újságok szerint nevezetteket 120 dollárra büntették, de szabadon engedték őket. Ugyanaznap megjelentek a kongresszus belbiztonsági bizottsága előtt, ahol követelték, hogy szüntessék meg azt a rendeletet, amely szerint a követségeket a tüntetők 500 lábnál /kb. 150 méter/ közelebbről nem közelíthetik meg. A bizottság a kérelmet „nagyon érdekesnek” találta, és közlés szerint gondolkoznak rajta.

Az egész [J. B.] ügyben a központ előzetes távirati engedélye alapján tiltakozó jegyzéket küldtem a

.

Előző jelentésemben jelentettem, hogy a disszidensek szövetséget alakítottak, de ezek működéséről semmi hír nem jelenik meg a sajtóban.

Mint táviratilag jelentettem, március 31-ig 71 személy /beleértve a családtagokat is/ jelentkezett hazatérésre, akik közül 40 személynek adatai a mellékelt listán találhatók. A többi 31 személyről a neveiken kívül más adatokkal nem rendelkezünk, de megpróbáljuk a hiányzó adatokat beszerezni.

Hazatérési igazolványt a listán pirossal bekarikázott személyek, illetve családok részére adtam ki, de azok legtöbb része – útiköltség hiányában – még most is az Egyesült Államok területén tartózkodik.

Április 1. után eddig kb. 20 személy jelentkezett hazatérésre, kiknek kérelmét futárral felterjesztem.

Néhány disszidens személyesen is felkereste követségünket, és ezek elbeszélése alapján megtudtuk, hogy az amerikai hatóságok – eltérően eddigi gyakorlatuktól – beszüntették a hazatérésre jelentkezők letartóztatását, illetve Ausztriába való visszaszállítását. Az a disszidens, aki munkát kapott, de bejelentette hazatérési szándékát, akár a követségen, akár az amerikai

-nál, azokat elbocsájtják munkahelyükről és többségüket összegyűjtik egy szállodába, ahonnan csak engedéllyel jöhetnek ki. Hogy ezekkel mit fognak csinálni, azt még egyelőre nem tudjuk.

A követség tájékoztatása céljából táviratilag kérem közölni, hogy van-e meghatározott időpont, ameddig a március 31-ig jelentkezett személyeknek haza kell térniük. A jelentkezők döntő többségének egyelőre nincs meg az útiköltségük és előre nem tudják, hogy mennyi idő múlva tudják a szükséges összeget előteremteni.

 

                                                                                                                         Zádor Tibor
                                                                                                                          id. ügyvivő

 

Jelzet: MNL OL XIX–J–1–j–112./1947–1964. – Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Az államigazgatás felsőbb szervei, Külügyminisztérium TÜK iratok, Amerikai Egyesült Államok 1945–1964, Magyar politikai emigráció és menekült kérdés – Eredeti, gépelt, aláírással.

 

2.
Jelentés magyar menekültek ügyével kapcsolatban

Budapest, 1957. május 18.

                                 

 

Külföldi Magyarok Önálló Referatúrája                                             

Magyar menekültek ügye

Magyar Népköztársaság Követsége

 

00701/2/szig. titk.-1957.
Készült 2 példányban
WASHINGTON
9-3/szig. titk.

 

Az 1956. október 23. után kiszökött magyarok sorsát illetően az Egyesült Államokba került 32 000 disszidens jelenlegi helyzetéről van a legkevesebb tudomásunk. A többi nyugati országból követségeink többé-kevésbé részletes jelentésekben számolnak be a fogadó országban élő szökevények életéről, munkaviszonyaikról, elhelyezéseiről. Jó volna mindezt az USA viszonylatában is ismerni.
Ezért fokozott mértékben kísérjék figyelemmel az új emigrációt, természetesen a régit sem elhanyagolva.
Alkalomadtán részletesen jelentsenek az olyan személyekről, akik az USA-ban bíróság elé lettek állítva /lehetőleg pontos személyi adatokat kérünk/.
Ami a [J. B.] nevű provokatőrt illeti, közöljük, hogy hozzá hasonlók mindenütt megtalálhatók – korábban minden ausztriai és jugoszláviai táborban volt 1–2 Corvin közi parancsnok. Jó volna [ha] az ilyenekről is pontosabb adatokat adnának, hogy az itthoni viselt dolgainak utána nézve a követség jobban le tudja leplezni őket.
A hazatérni kívánó disszidensek összegyűjtésének további fejleményeit kísérjék figyelemmel, az esetleges lényegi változást /hazaszállítás, távoli vidékre szállítás stb./ azonnal jelentsék.

Az 1957. március 31. előtt jelentkezettek hazatérésére vonatkozóan a rendelet nem állapít meg határidőt – figyelembe lett véve, hogy az útiköltség előteremtése nehézségeket okoz. A hazatérési igazolványokat úgy állítsák ki, hogy az illető az indulás előtt rövid idővel kapja csak kézhez, és ettől az időtől 5–6 hét legyen az érvényességi határidő. A jelenlegi rendelkezések szerint tehát a március 31. előtt jelentkezett szökevényeknek akár szeptemberben is kiadható a hazatérési igazolvány.

 

Budapest, 1957. május 18.

 

                                                                                                                     /Szapora Sándor/
                                                                                                                               ref. vezető

 

Jelzet: MNL OL XIX–J–1–j–112./1947–1964 – Eredeti, gépelt, aláírással.

 

 

3.
Zádor Tibor jelentése a magyar menekültekről

Washington, 1957. július 25.

 

 

/szig. titk.1957.                                                                                      SZIGORÚAN TITKOS
E: Varga Sándor                                                                                      Készült     3 pld
                                                                                                               Központ    2 ’’
                                                                                                               Követség  1 ’'
                                                                                                               Gépelte: Vargáné

                                                                                                                                                                            

                                                                                                  Washington, 1957. július 25.   

                                                                                                  Tárgy: Magyar menekültek ügye
                                                                                                  Hiv. sz.: 00701/2/szig. titk. 1957.
                                                                                                  Mell.: 1 boríték

 

Horváth Imre
külügyminiszter elvtársnak
Budapest

 

Tárggyal kapcsolatos előző jelentésemben megpróbáltam vázlatosan ismertetni az USA-ba került magyar menekültekkel kapcsolatos helyzetet és a körülöttük kialakult amerikai propagandát, melynek minden szava a „szabadságharcosok” hőstetteiről beszélt, és mindent elkövetett, illetve elkövet még ma is, hogy a jelenlegi kormányt és a magyarországi helyzetet tarthatatlannak tüntesse fel. Az elmúlt hónapokban azonban a kezdetben oly nagy újságszenzációt jelentő „magyar menekültek ügye” szinte teljesen kimaradt a lapok hasábjaiból.

Egyre több olyan sorokat lehet olvasni a jobboldali magyar nyelvű lapokban, hogy „úgy látszik az amerikaiak, sőt talán a régi amerikás magyarok is megunták hallgatni a menekültek problémáit.” Állandóan arról cikkeznek, hogy sok helyen nem elég türelmesek a menekültekkel szemben. Hogy mégis a számukra megfelelő hangulatban a „magyar ügy” napirenden maradjon, szinte naponta rendezik különböző városokban a gyalogos vagy autós tüntetéseket, melyek éle főleg a Szovjetunió ellen irányul és csak másodsorban a jelenlegi magyar kormány ellen. Nem jelentős ugyan, de érdemes megemlíteni például, hogy június 20-án Varga Béla a

, Borshy Kerekes György az és Szeredás Jenő az új emigráció képviseletében levelet adtak be a Washingtoni Szovjet Nagykövetség portájára, melyben követelték a szovjet csapatok kivonását Magyarországról, a kivégzések beszüntetését, stb. /Az utóbbi időben Borshy Kerekes igen sokat szerepel a nyilvánosság előtt és erősen ellenséges./

Hasonló módon igyekeznek amerikai részről is napirenden tartani a kérdést, amely főleg az USA ENSZ-beli delegációjának ismert tevékenységéből áll. Az ENSZ különleges „Ténymegállapító Bizottságának” oly sokat hangoztatott jelentése sem keltette azt a hatást, amelyet az amerikaiak elvártak. Ez persze nem jelenti azt, hogy az említett jelentés nem kerül a közgyűlés elé. Hogy milyen következményei lesznek, azt az őszi ülésszakok idején megláthatjuk.

Július első felében Varga és Nyulasi elvtársak körutat tettek Cleveland, Detroit és Chicago környékén és a szerzett információk alapján arra lehet következtetni, hogy az Egyesült Államokba került kb. 35 ezer magyar menekült 60–65%-a a fenti három ipari város környékén talált munkát, illetve itt telepítették le őket. Többségük elégedett. Elégedetlenek főleg azok, akik farmokra kerültek nehéz mezőgazdasági munkára, melyért alig kapnak fizetést. Az elégedetlenek közül az utóbbi időben egyre többen akarnak a sarkvidéki kutató csoportba jelentkezni. Igen nagy csalódást okozott a menekültek nagy részének az Egyesült Államok kormányának egyes velük kapcsolatos határozata. Így például az elfogadás előtt álló új bevándorló törvény egyes részei, amely szerint a kb. 27 ezer ideiglenes bevándorlónak még egy évet kell várnia arra, hogy állandó letelepedési engedélyt kaphassanak, ezzel szemben mindenféle adót és biztosítási díjat ugyanúgy kell fizetniük, mint minden amerikai polgárnak.

A bevándorló törvénynek egy másik szakasza lehetővé fogja tenni, hogy a más nemzetek részére megállapított, de fel nem használt kvóta keretében az Európában lévő magyar menekültek az Egyesült Államokba kerüljenek. Újsághírek szerint 76 ilyen személy már el is indult. Ugyancsak elindult Jugoszláviából is 62 személy és kilátásba helyezték több kiválogatott menekült beengedését.

Közlések szerint eddig 17 személyt deportáltak, mert kommunisták voltak, 64-et, mert személyi adataikat meghamisították, és 124 személyt saját kérésükre Ausztriába visszavittek.

Júniusban és július elején a hazatérésre jelentkezők száma [az] előző hónaphoz viszonyítva csökkent. Július második felében egyre több jelentkezőtől kapunk hazatérési kérelmet, és különböző utazási irodák naponként írnak vagy hívnak telefonon és a „szököttek” – ahogy az utazási irodák nevezik a disszidenseket – hazatérésével kapcsolatos teendőkről érdeklődnek, mivel náluk is többen jelentkeztek már és minden igazolvány nélkül akarnak utazni.

Itt kívánom megjegyezni, hogy az eddigi felterjesztett kérelmekre a központtól – egy-két eset kivételével – még nem kaptunk választ, pedig a felterjesztés áprilisban és májusban történt. Kérem, hogy lehetőleg két hónap elteltével értesítsék követségünket az egyes kérelmekben hozott döntésekről.

A menekültek tevékenységében lényeges változás nem tapasztalható. A vezetők – régi[ek] és új[ak] – továbbra is szembeállnak egymással, de még most sem sikerült megegyezniük, hogy ki legyen a tulajdonképpeni névleges vezető.

Mint már jelentettem, az egyetemisták megalakították az „Amerikai Magyar Egyetemista Szövetség”-et, melynek havi kiadványa a „Magyar Diáktájékoztató”. Tevékenységükről sok hír nem jelenik.

Követségünket egyáltalán nem zaklatják provokatív vagy hasonló kérdésekkel. Előző jelentéseimben már említést tettem egy [J. B.] nevű provokátorról, aki az utóbbi időben elhallgatott. A napokban felkereste a szovjet nagykövetséget, ahol a konzul beszélt vele. Elmondta eddigi tevékenységeit és provokációs kísérleteit. Kijelentette, hogy nagyon megbánta tettét és szeretne hazamenni, de követségünket – tettei miatt – nem meri felkeresni, és ezért fordult a szovjet nagykövetséghez. Közölte azt is, hogy hetek óta munka nélkül van és nincs pénze. A konzul 10 dollárt adott neki, mivel nem bírta a könyörgését tovább hallgatni. Az utóbbi időben egyre több levél érkezik Magyarországról, melyek írói arról értesítenek, hogy Amerikában lévő hozzátartozóiknak hazatérési ügye és [az] útiköltség fizetése elintézést nyert a budapesti Vöröskeresztnél. A mai napig egyetlen esetben sem kaptunk hivatalos értesítést vagy utasítást ilyen ügyekben, pedig a szóban lévő menekültek szintén rokonaik értesítése alapján többször érdeklődnek ügyeik iránt.

Tekintettel arra, hogy követségünknek nincs tudomása arról, hogy a hazatérések intézésével a Vöröskereszt is foglalkozik, ezért kérem közölni, hogy a kérdéssel kapcsolatban mi a valódi helyzet. Egyben kérem a Vöröskeresztet és minden hasonló más szervezetet felkérni, hogy senkinek ne adjon olyan információt, amely szerint követségünk a hazatérési kérelmek intézése mellett az útiköltség fizetéséről is gondoskodik.

A jogellenesen külföldre távozott személyek vagyoni és jogi helyzetével, valamint állampolgárságukkal kapcsolatos legújabb rendeleteket a legközelebbi alkalommal szíveskedjék megküldeni.

Mellékelem a hazatérésre jelentkezett személyek listájának folytatását és egy rövid magyar vonatkozású

.
 

                                                                                                                             Zádor Tibor
                                                                                                                              id. ügyvivő

 

Jelzet: MNL OL XIX–J–1–j–112./1947–1964 – Eredeti, gépelt, aláírással.

 

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt december 07.

1916

Az Osztrák–Magyar Monarchia és a Német Császárság csapatai elfoglalják Bukarestet.Tovább

1917

Az Egyesült Államok hadat üzen az Osztrák–Magyar Monarchiának.Tovább

1926

Az Electrolux szabadalmaztatja a gázzal működő hűtőszekrényt.Tovább

1929

Új alkotmányt hirdetnek ki Ausztriában.Tovább

1930

Horthy Miklós kormányzó felavatta a margitszigeti Nemzeti Sport-uszodát.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

ArchívNet 2024/4

 

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.

 

Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.

Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.

A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.

Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.

Az idei negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztősége egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. november 22.

Miklós Dániel
főszerkesztő