Románia fegyverszünetet köt a központi hatalmakkal.Tovább
Budapest – Washington – Havanna, avagy egy FBI-akta háttere – III.
Curtis A. Fitzgerald, az FBI különleges ügynöke jelenti: „1967. november 20-án [J. B.] a Mariasy Felix F. álnevet használva eltérítette az Egyesült Államok, Florida Hollywood, North Perry repülőtérről a Bahama-szigetek, Bimini felé tartó kétmotoros N1431P számú Piper Apache típusú repülőgépet… Kubába, Havannába.” Ezt követően vette körözés alá az FBI az Interpollal közösen a magyar származású amerikai [J. B.]-t…
Az I. rész rövid összefoglalója:
A Budapesten, 1934-ben született [J. B.] mögött kalandos életút áll. Tizenegy évesen árvaságra jutott, a házukat lebombázták, így két évig az utcán és nevelőintézetekben élt. 1951 és 1956 között több alkalommal is börtönben ült izgatásért, lopásért, csalásért, a katonai szolgálat megtagadásáért, és ehhez kapcsolódóan tiltott határátlépésért. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a Forradalmi Fegyveres Erők Országos Bizottságának volt a tagja, de részt vett az Óbudai Hajógyár Nemzetőrségének megszervezésében és a Corvin közi harcokban is. Nem bizonyítható viszont azon állítása, miszerint részt vett Mindszenty József bíboros, hercegprímás kiszabadításában, a parlamentben pedig életveszélyesen megfenyegette Kádár Jánost. A forradalom leverését követően 1956. november 7-én lépte át a magyar–osztrák határt, majd az Amerikai Egyesült Államokba emigrált.
http://www.archivnet.hu/budapest-washington-havanna-avagy-egy-fbi-akta-hattere-i
A II. rész rövid összefoglalója:
Az Amerikai Egyesült Államokban rövid időn belül több cselekedetével is a lapok címoldalára került. A magyar nagykövetség előtt 1957. április 4-én lezajlott tüntetésen ugyanis hamis meghívóval próbált bejutni a fogadásra és a jogszabály által előírtnál jobban megközelítette az épületet, amiért rövid időre letartóztatták. A forradalom kitörésének egyéves évfordulóján a szovjet nagykövetség épülete előtt rendezett tüntetés során pedig Molotov-koktélt találtak nála, így újból letartóztatták. 1962-ben – már amerikai állampolgárként – Mexikóból hazafelé jövet lefegyverezte a határőrt, ellopta a kocsiját és áthajtott a határon, amiért öt évig ült börtönben. Mintha mindez nem lett volna elég, szabadulása után két hónappal eltérített egy repülőgépet Miamiból Havannába, ezért 1969-ben elfogatóparancsot bocsájtottak ki ellene. [J. B.] azonban ekkor már Kubában élt.
http://www.archivnet.hu/budapest-washington-havanna-avagy-egy-fbi-akta-hattere-ii
Bevezető
Légi kalózkodásért 1969. május 7-én a Miami Szövetségi Bíróság elfogatóparancsot bocsájtott ki
. [J. B.] azonban ekkor már Kubában tartózkodott, így az amerikai hatóságok nem tehettek semmit. A havannai leszállás és a fogadtatás azonban nem úgy alakult, ahogy [J. B.] szerette volna. A gépből kiszállva átadta a fegyverét és bejelentette, hogy politikai menedékjogot kér. , az akkori kubai miniszterelnök egy amerikai lap szerint mentális vizsgálatnak vetette alá [J. B.]-t, ugyanis magyar állampolgárnak vallotta magát, ugyanakkor amerikai állampolgár volt, és kommunistának mondta magát, holott a fennálló rend ellen harcoló budapesti forradalmárokat erősítette . [J. B.] csaknem öt évet töltött kubai börtönökben, többségében magánzárkában. Szabadulása után egy kis kétszobás lakásban helyezték el, és munkát is kapott. Nem sokkal később feleségül vett egy kubai lányt, házasságukból egy gyermek született. [J. B.] nyugtalan természetének köszönhetően egy munkahelyen sem tudott sokáig megmaradni, végül masszőrként .
Fidel Castro
Az állampolgárság kérdése
[J. B.] a külföldön töltött évek alatt többször fordult a magyar politikai vezetéshez visszatérésének, magyar állampolgárságának ügyében. Először 1967-ben, amikor a mexikói tiltott határátlépésért és az ehhez kapcsolódó halmazati bűncselekményekért került börtönbe. Az akkor hatályos magyar jogszabályok közül az állampolgárság kérdését az 1957. évi V. törvény szabályozta. Ennek értelmében a 18.§ szerint „olyan bizonyítvány kiállítása, amely a magyar állampolgárság fennállását, elvesztését vagy azt tanúsítja, hogy az abban megnevezett személy a rendelkezésre álló adatok szerint nem magyar állampolgár, a belügyminisztérium hatáskörébe
. Feltehetően ennek hatására írta [J. B.] a kérelmét, az ehhez kapcsolódó intézkedésről az 1967. november 24-én a belügyminisztérium állambiztonsági szerveinek külföldieket ellenőrző osztályának egyik feljegyzése tanúskodik. A dokumentum tételesen felsorolja [J. B.] Magyarországon elkövetett bűncselekményeit, beleértve a tiltott határátlépést, valamint azt, hogy az Egyesült Államokban büntetőeljárás folyik ellene. Ez alapján kérelmét elutasították. Az irat érdekessége, hogy a dátum alapján négy nappal [J. B.] gépeltérítő akciója után készült, és szövegéből kitűnik, hogy erről a magyar hatóságok még nem. (Lásd az 1. számú dokumentumot!)Az egy hónappal később kelt belügyi jelentésből kiderült, hogy a magyar hatóságok ekkor már értesültek a gépeltérítésről a kubai magyar nagykövetség jelentése révén. Azt is jelezték a követségi munkatársak, hogy a kubai vezetés azzal a kéréssel fordult hozzájuk, hogy vegyék át [J. B.]-t, amit azonban az akkori belügyminiszter-helyettes javaslatára a külügyminisztérium elutasított. Ezzel párhuzamosan az 1957. évi V. tv. 5. fejezetének 17.§ (1) bekezdése alapján az iratban jelezték: „(J. B.) magyar állampolgárságtól való megfosztására – mint közönséges bűnözőnek – az Elnöki Tanács felé javaslatot
”. (Lásd a 2. számú dokumentumot!)A magyar állampolgárság megfosztásáról hozott határozatról a tájékoztatás egy 1968. február 24-i keltezésű irattal érkezett meg a Belügyminisztérium Országos Központi Irodájába. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának határozata a megfosztás jogcímének alapjául a már említett 1957. évi V. tv. 15.§-ának b) pontját hozta fel, mely szerint: „Megfosztható magyar állampolgárságától az, aki külföldön tartózkodik és… b, súlyos bűncselekmény miatt magyar vagy külföldi bíróság jogerősen
.” (Lásd a 3. számú dokumentumot!)Tizenöt évvel később [J. B.] felkereste a havannai magyar nagykövetséget és hazalátogatási kérelmet nyújtott be rokonlátogatás céljából. Az 1983 szeptemberében kelt iratban rövid önéletrajzában ismertette büntetett előéletét. Elmondása szerint havannai életét rendezett körülmények jellemezték, és masszőrként tartotta el családját, kubai feleségét, valamint kislányát. Állampolgári státusát hontalanként definiálta, és rokonlátogatásra szeretett volna Magyarországra jönni. Az ’56-os eseményekben való részvételével kapcsolatban megjegyezte: „1956-ban részt vettem az ellenforradalomban és nov. 7-én illegálisan átléptem a határt… Amikor az ellenforradalomban részt vettem, nagyon fiatal voltam, és mindent, amit csináltam, nagyon nagyon
.” Bognár István, akkori nagykövet az irathoz fűzött levelében megjegyezte, hogy ha családjával együtt kapná meg a látogatási engedélyt [J. B.], akkor esetleg Magyarországon is maradna. Valószínűleg azonban nem kapott engedélyt a látogatásra, mert a nyolcvanas évekből több irat maradt fent újbóli beadványaira vonatkozóan. (Lásd a 4. számú dokumentumot!)Egy hat évvel később, 1989. március 1-én kelt belügyi dokumentum szintén elutasította a beutazását a megfelelő papírok hiányára hivatkozva, ugyanakkor javaslatot tett arra, hogy azok beszerzésére nyújtson be visszahonosítási kérelmet, hiszen a tiltás még érvényben
. (Lásd az 5. számú dokumentumot!)A belügyminisztérium kérésére az amerikai Igazságügyi Minisztériumhoz tartozó Szövetségi Nyomozó Iroda, ismertebb nevén az FBI (Federal Bureau of Investigation) tájékoztatást küldött [J. B.] múltjáról, bűnügyi nyilvántartásáról. Ebben a már ismertetett nagykövetségi és mexikói határnál történt incidens mellett említésre került, hogy [J. B.] kubai tartózkodása alatt 1979-ben az Egyesült Államokba is beutazási engedélyt kért letelepedési szándékkal. Egy ennél fontosabb tény volt azonban az, hogy míg korábbi tetteiért [J. B.] a büntetését letöltötte, a gépeltérítés és emberrablás bűncselekménye miatt eljárás folyt ellene, és távollétében elfogató parancs volt
.Valószínű, hogy [J. B.] erről nem tudott, vagy azt hitte, hogy ügye elévült, mert a rendszerváltozás után, 1989. november 21-én ismét honosítási és útlevélkérelmet adott be, ezúttal Szűrős Mátyás köztársasági elnöknek címezve. Az ekkor leírt önéletrajzában az ötvenhatos tevékenységéről ezt írta: „1956 októberében aktívan részt vettem a forradalomban, a Corvin közi ellenállások egyik csoportját vezettem. Kijelölt vezetőként képviseltem társaimat a parlamenti tárgyalások során. Nov. 4-én a Nagy Imre vezette csoport megbízólevelével és küldetésében hagytam el az országot… Nagy örömmel követtem nyomon az elmúlt év magyarországi történéseit és az 1956-os események teljes átértékelését. Úgy érzem, hogy mindaz, amiért akkor küzdöttem – a független és szabad Magyarország – mára megvalósulni
…”[J. B.] ellentmondásos helyzetét érdemben nem segítette, hogy a nevét az 1989. december 27-én kelt irat szerint a belügyi tiltójegyzékből
. (Lásd a 6. számú dokumentumot!)Visszahonosítási kérelmét az Egyesült Államokban elkövetett gépeltérítés ügyében zajló, le nem zárt eljárás miatt elutasították, ugyanakkor egy 1990. január 22-én kelt levél egy meglehetősen nehezen értelmezhető mondattal zárult: „Kérem a külképviseletet, hogy ha [J. B.] rendelkezik érvényes úti okmánnyal, beadványát – a vonatkozó rendelkezések figyelembe vételével – egyszeri beutazási kérelemként
". (Lásd a 7. számú dokumentumot!)[J. B.] több alkalommal is megírta, hogy nem rendelkezik útlevéllel, magát hontalanként definiálta, azaz feltehetően nem volt kubai állampolgár. Az érvényben lévő, már többször is idézett 1957-es magyar állampolgársági törvény, amely megfosztotta magyar állampolgárságától, nem tette lehetővé a visszahonosítást, azaz nem kaphatott magyar útlevelet, ebből következően tulajdonképpen nem volt lehetősége [J. B.]-nek arra, hogy beutazzon az országba. Vajon mire vonatkozhatott az egyszeri utazási kérelemre történő utalás? Ha [J. B.] arra hivatkozik, hogy amerikai állampolgár, vagy ha kiutazási engedélyt kap, az ellene folyó büntető eljárás miatt bármikor letartóztathatják és bíróság elé állíthatják. Hogy pontosan mi történt, az egy új kutatás története lesz…
Dokumentumok
1.
Belügyminisztériumi jelentés [J. B.] tiltónévjegyzékre való felvételéről
Budapest, 1967. november 24.
BELÜGYMINISZTÉRIUM
III/KI-7. osztály SZIGORÚAN TITKOS
Feljegyzés
A BM. III/3. osztály [J. B.] /Újpest, 1934. [D. E.]/ magyar állampolgárt az alábbi adatokkal vetette fel Tiltónévjegyzékre:
„Illegális határátlépés bűntette miatt a Bp. Főv. Ügyészség 1956. VI. 24-én 10 hó börtönre ítélte. Szabadult: 1956. X. 5. 1956. okt. 31-én részt vett a Honv. Bizottmány létrehozásában és a „Felhívás” című ellenforradalmi határozat meghozatalában. 1956 végén disszidált.
Rablásért Amerikában börtönben van. Kérelmét elutasítani, értesítést nem kérnek.
1./ tt. lopás btte. Bp. Közp. Jb. 1953. III. 19. B. 40826/53.
3 év börtön 1000.- Ft.
pb. 3 év kü.elt.
2./ izgatás, csalás btte. Bp. Közp. b. 1951. VIII. 10.
1 év 8 hó fogház.”
A feljegyzés pótlólag készült.
Budapest, 1967. november 24.
Szöllösy Józsefné r. II. f. tiszt
Jelzet: ÁBTL 1.11.13. 0000-760-7-BDE – Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Állambiztonsági (Államvédelmi) szervek szervezetével, működésével kapcsolatos iratok, Belügyminisztérium állambiztonsági szerveinek iratai, Külföldieket Ellenőrző Osztály (Országos Központi Hivatal) iratai, [J. B.]-re vonatkozó iratanyag. – Gépelt eredeti, aláírással.
2.
Belügyminisztériumi javaslat [J. B.] magyar állampolgárságtól való megfosztásához kapcsolódóan
Budapest, 1967. december 18.
BELÜGYMINISZTÉRIUM „Szigorúan titkos!”
Hiv. sz.: 10.423/RT/67.
Szilágyi Béla
Külügyminiszterhelyettes Elvtársnak
Budapest
Kedves Szilágyi Elvtárs!
Havannai nagykövetségünk 1967. XII. 8-án küldött jelentése alapján közlöm, hogy [J. B.] USA-ból Kubába menekült személy a Magyar Népköztársaságra nézve nem kívánatos, ezért a kubai Elvtársaktól nem kívánjuk átvenni.
Javasoljuk, hogy Kubából utasítsák ki.
A Magyar Népköztársaság Havanna-i nagykövetsége a kubai Belügyminisztériumtól kérje meg [J. B.] kihallgatásáról felvett jegyzőkönyveket, s azt [!] terjesszék fel a központnak.
Tájékoztatom, hogy [J. B.] magyar állampolgárságtól való megfosztására – mint közönséges bűnözőnek – az Elnöki Tanács felé javaslatot tettünk.
Budapest, 1967. évi december hó 18-án.
Elvtársi üdvözlettel:
/:Jakab Sándor:/
Belügyminiszterhelyettes
Jelzet: ÁBTL 1.11.13. 0000-760-7-BDE – Gépelt eredeti, aláírás nélkül.
3.
Belügyminisztériumi határozat [J. B.] magyar állampolgárságtól való megfosztásáról
Budapest, 1968. február 24.
Belügyminisztérium
Igazgatásrendészeti Osztály
Állampolgársági Alosztály
Szám: Á-2/1/1968. Tárgy: A magyar állampolgárságtól való megfosztásról értesítés küldése
B. M. KEOKH Vezetőjének
Budapest
Értesítem, hogy a Belügyminiszter Elvtárs 10-400/15/1967. számú előterjesztésére a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 108/1968. /I. 26./ számú határozatával /közzétéve a Magyar Közlöny 1968. évi 10. számában / [J. B.]/ Újpest, 1934. március 10., anyja neve: [D. E.]/ külföldön tartózkodó személyt, az 1957. évi V. tv. 15.§-a alapján a magyar állampolgárságától megfosztotta.
Budapest, 1968. február 24.
/Székelyi Lászlóné/
r. őrnagy
alosztályvezető
Jelzet: ÁBTL 1.11.13. 0000-760-7-BDE – Gépelt eredeti, aláírással.
4.
[J. B.] hazalátogatási kérelme
Havanna, 1983. október 18.
Havanna, 1983. október 18.
14-11/1983/adm. Tárgy: [J. B.] hazalátogatási kérelme
Készült: 3 példány
Központ: 2 példány
Nagyköv.: 1 példány Mell.: 1 db. önéletrajz
Előadó: Vass Ernő
II. o. titkár
Nagykövetségünk konzuli hivatalát felkereste [J. B.] Kubában élő, volt magyar állampolgár és hazalátogatási kérelmet nyújtott be.
Elmondta, hogy 1956. november 7-én illegálisan hagyta el Magyarországot. Hontalan, úti okmányai nincsenek. 1967-ben több bűncselekmény elkövetése után az Egyesült Államok hatóságai elől menekült Kubába és azóta itt él. Családot alapított, turista és diplomata körökben dolgozik mint masszőr. Jövedelmének egy része konvertibilis valuta. Élvezi a helyi hatóságok bizalmát. Anyagi helyzete, lakáskörülményei átlagon felüliek, gond nélkül és bántatlanul él. Gépkocsi vásárlási engedélyt és külföldi állampolgárok részére rendszeresített forgalmi rendszámhasználati jogot is kapott.
[J. B.] /Újpest, 1934. március 10. [D. E.]/ a tiltónévjegyzékben ismeretlen állampolgárságú személyként szerepel. Ellenforradalmi bűncselekmények miatti felelősségre vonás elől disszidált 1956-ban. A Corvin-közi ellenforradalmár csoport egyik vezetője volt, majd nemzetközileg ismert bűnözővé vált. Ennek ellenére Kubában olyan előnyöket élvez, amelyek egy itteni állampolgár számára elérhetetlenek.
Kérelmének elbírálása során az általa leírtakon és otthon ismert tevékenységén kívül azt is javaslom figyelembe venni, hogy amennyiben családjával együtt látogatna Magyarországra, akkor ott le is akarna esetleg telepedni.
(kézzel írott aláírás)
/: Bognár István :/
nagykövet
Dr. Németh József elvtárs
a Konzuli Főosztály vezetője,
KÜLÜGYMINISZTÉRIUM
Jelzet: ÁBTL 1.11.13. 0000-760-7-BDE – Gépelt eredeti, aláírással.
5.
[J. B.] beutazási kérelmének elutasítása
Budapest, 1989. március 1.
B M O R F K I I I – 1. O S Z T Á L Y
Szám: 25-43204 Hiv. szám: 77-31-85/1989.
Mell.: 1 lap,
0000-760-7. sz. dosszié
Dr. Nagy Károly elvtársnak,
r. alezredes
BM ORFK III-2. Osztály vezetője
Helyben
Értesítem, hogy [J. B.] /Újpest, 1934. an: [D. E.] „Tiltónévjegyzék”-en szereplő személy beutazásának lehetőségét megvizsgáltattam.
Kérése teljesítésére lehetőség nincs, mivel beutazásra érvényes úti okmánnyal nem rendelkezik. A Jegyzéken történő fenntartásának indoka, hogy nevezettet az MNK Elnöki Tanácsa a 108/68. számú határozatával magyar állampolgárságától megfosztotta.
Kérjük nevezettet tájékoztatni, hogy esetleges visszahonosítás iránti kérelmével a határozatot hozó szervhez fordulhat.
Budapest, 1989. március 1.
Dr. Bálint Ferenc r. alezredes
csoportfőnök-helyettes
Jelzet: ÁBTL 1.11.13. 0000-760-7-BDE – Gépelt eredeti, aláírással.
6.
[J. B.] nevének a tiltónévjegyzékből való törlése
Budapest, 1989. december 27.
B E L Ü G Y M I N I S Z T É R I U M SZIGORÚAN TITKOS!
BM ORFK ÚTLEVÉLOSZTÁLY
25-43204
SZOLGÁLATI JEGY
„TILTÓNÉVJEGYZÉK’’-RE
Kérem az alábbi adatokkal rendelkező személyt
a „TILTÓNÉVJEGYZÉK’’-BŐL TÖRÖLNI
Családi neve: [B.] ……….. Utóneve: …[J.]……………….
Előző neve (asszonyoknál leánynév): ……………………………………………………..
Születési helye: ÚJPEST ………………… Születési éve: 1934. 03. 10….
Anyja neve: [D. E.] ………………………………………
Foglalkozása: …………………………… Állampolgársága: ……………
I N D O K O L Á S:
Nevezettet 1951-ben államrend elleni izgatás és csalás bűntette miatt 1 év 8 hó fogházra ítélték. 1956-ban katonai szolgálat megtagadása, tiltott határátlépés kísérlete miatt folyt ellene eljárás. Az események alatt fegyveres nemzetőrséget szervezett, majd novemberben külföldre távozott. 1962-ben erőszakos cselekményéért az USA-ban 5 évre ítélték /a határőrt lefegyverezte, gépkocsiját elrabolta, bántalmazta/, majd szabadulása után cselekménye miatt az MNK Elnöki Tanácsa állampolgárságától megfosztotta, kérelme elutasításra került.
A jegyzékből való törlését elrendelem.
Dátum: Budapest, 1989. december 27.
Jóváhagyom: Dr. Bálint Ferenc r. alezredes
csoportfőnök-helyettes
BM ORFK Igazgatásrendészeti Csoportfőnökség
EO vezetőjének!
B u d a p e s t
Jelzet: ÁBTL 1.11.13. 0000-760-7-BDE – Gépelt eredeti, aláírással.
7.
[J. B.] visszahonosítási kérelmének elutasítása
Budapest, 1990. január 22.
A-1569/3-1989. Hiv. sz.: 3-10/1989. adm.
Magyar Köztársaság Nagykövetsége
H a v a n n a
[J. B.] hivatkozott számon felterjesztett beadványára szíveskedjék nevezettet az alábbiakról értesíteni:
Visszahonosításának – az állampolgárságról szóló 1957. évi V. tv. 10. §-ában meghatározott – feltételei hiányoznak, ezért az 1989. évi visszahonosítási kérelmének elutasítása után ismételt beadványával érdemben nem foglalkozunk. /A NET döntésével szemben fellebbezésnek, felülvizsgálatnak nincs helye./
Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy [J. B.] magyar állampolgárságtól való megfosztására nem 1956-ban kifejtett tevékenysége, hanem külföldön (az USA-ban) elkövetett súlyos bűncselekményei miatt került sor. A megfosztás törvényességéhez kétség nem fér, ezt áprilisban kelt kérelmének előterjesztésekor megvizsgáltuk.
Kérem a külképviseletet, hogy ha [J. B.] rendelkezik érvényes úti okmánnyal, beadványát – a vonatkozó rendelkezések figyelembe vételével – egyszeri beutazási kérelemként intézze.
B u d a p e s t, 1990. január 22.
Dr. Madari Edit
alosztályvezető
Jelzet: ÁBTL 1.11.13. 0000-760-7-BDE – Gépelt eredeti, aláírás nélkül.
Ezen a napon történt december 09.
1917
1941
Kína hadat üzen Japánnak, Németországnak és Olaszországnak.Tovább
1948
A kecskeméti Bethlen Kata Tanítónőképzőben – központi utasításra – Mindszenty ellenes tüntetést szerveztek, amire öt III. éves leány nem...Tovább
1967
Nicolae Ceaușescu Románia elnöke lesz.Tovább
1980
A PB jelentést fogadott el a belső ellenzéki, ellenséges tevékenységről. Megállapították, hogy a hetvenes évek második felében, a korábban...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/4
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.
Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.
A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.
Az idei negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztősége egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. november 22.
Miklós Dániel
főszerkesztő