Források  

A francia Külügyminisztérium feljegyzése Antall József magyar miniszterelnök párizsi látogatásáról

Párizs, 1990. június 20.

Feljegyzés

Tárgy: Antall úr, Magyarország miniszterelnökének munkalátogatása, (1990. június 22-23.)

1. Bonnból érkezvén (június 20-21.) a magyar miniszterelnök Párizsban tartózkodik (június 22-23.), mielőtt Moszkvába menne (június 28.). Ezek az első nemzetközi látogatások, melyeket a májusi kinevezése óta megvalósított, és amelyek jól mutatják kormányának alapvető külpolitikai súlypontjait:

• jó kapcsolatok ápolása Németországgal, melynek egyesülésében Budapesten nem kételkednek,
• jó kapcsolatok fenntartása Moszkvával, amely gazdasági és stratégiai értelemben fogja Magyarországot, mégha az igyekszik is kitörni ebből a szorításból,
• intenzív kapcsolatépítés minden területen Franciaországgal, és ezzel egyértelművé tenni azt, hogy Magyarország a demokratikus Európához kíván tartozni, és kellő egyensúlyt kíván teremteni magának a szovjetekkel és a németekkel szemben.

[popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="Antall József miniszterelnök párizsi programjának ismertetését nem közöljük."]

2. Egyértelműen jeleznünk kell Antall úr számára, hogy nagyra értékeljük azon szándékát, amit a Franciaországgal kiépítendő kapcsolatok érdekében tesz, és azt is, hogy együtt kívánunk működni Magyarországgal az európai változások, és az új európai biztonsági architektúra megteremtése érdekében, (leszerelési tárgyalások, európai biztonsági és együttműködés megteremtése, európai egyensúly megőrzése).

Számos területen érdeklődünk Budapest véleményéről. Példának okáért gazdasági területen (a makroökonómia, a közművesítés és a decentralizáció, a közszolgáltató vállalatok, illetve a gazdasági vezetők képzése), az adminisztráció (rendőrség, helyi képviseletek), alkotmányozás, igazságszolgáltatás és még a katonai terület is (a francia kivonulás a NATO integrált katonai szervezetéből nagy érdeklődést váltott ki Magyarországon, és az új csapat kifejezte azon szándékát, hogy ezen a területen szakértői szinten együttműködni kíván a stratégiai kérdésekben. Mi erre késznek mutatkoztunk, és Antall úr tudomására kell hozni, hogy a folytatás a magyaroktól függ). 

3. Antall úr június 1-én azt írta a Miniszterelnöknek, hogy kormánya programjának sikerenagymértékben függ Nyugat-Európa megértő támogatásától. Értékeljük a sikeres magyarországi demokratikus változásokat, érdemes lenne érdeklődni Antall úrtól, hogy hogyan látja a jövőbeni magyarországi változásokat.

A magyarok a mi szoros támogatásunkat várják, és a kapcsolataink elmélyítése és kiszélesítése a cél - leginkább gazdasági téren - és a kapcsolatok színvonalának minőségi emelését szeretnék elérni.

Erre mi készek vagyunk és már tényleges lépések is történtek: 1989-ben a külföldi befektetések tekintetében 10%-os a részarányunk - negyven és ötven közötti a vegyesvállalatok száma -, amelyek mintegy 300 millió frank értéket jelentenek.

Szükséges, hogy tájékoztassuk Antall urat arról is, hogy igyekszünk levetetni Magyarországot a COCOM listáról, hogy modern berendezésekhez juthassanak.

1989-ben a kétoldalú kereskedelmünk 3 milliárd frankról 4 milliárdra emelkedett.

Értelmiségiként, katolikusként, illetve a két világháború közötti magyar politikus fiaként Antall úr az reméli, hogy képesek leszünk újra vállalni a kelet-közép-európai francia kulturális történelmi szerepet (június 7-én a külügyminisztere, 

E tekintetben meg kell győznünk Antall urat a törekvéseink komolyságáról (megnégyszereztük 1990-ben a Magyarországgal kapcsolatos kulturális, tudományos és technikai együttműködésre vonatkozó költségvetésünket), és azt szeretnénk elérni, hogy ez ne a háború előtti szinten maradjon (pl. magyar kérés teljesítése a budapesti francia gimnázium újbóli megnyitására, amelyet azonban szeretnénk a kéttannyelvű képzés fejlesztésével, és az egyetemen egy francia egyetemi részleg létrehozásával kiegészíteni). A modern lehetőségek (tv, rádió, francia könyvek terjesztése) szintén érdekelnek minket, és e tekintetben ugyancsak vannak javaslataink a magyarok felé.

4. A következő nemzetközi kérdéseket vetjük fel:

• Magyarország kivonulása fokozatosan, tárgyalásos alapon a Varsói Szerződés és a KGST szervezetéből, és ami a Tábor megmaradt részét illeti, bár Jeszenszky úr kijelentette: a magyar nemzet sohasem gondolta, hogy helye lenne a Varsói paktumban. A magyar diplomácia nem felejtette el, hogy az európai folyamatokat egységben figyelje, és ettől még a Szovjetunió érdekei sem tudták teljesen elszigetelni. Amennyiben azonban a Varsói Szerződés átalakulása lassan történne Magyarországszükségét érezné, hogy érdekeit egyoldalúan is érvényre juttassa.
• A regionális kezdeményezések, amelyekben Magyarország részt kíván venni
  (Pentagonálé).

  	[X] A Közép–Európai Kezdeményezés gyökereit az ún. Quadragonáléban kell keresnünk, amely 1989 novemberében az olasz, a jugoszláv, a magyar és az osztrák állam külügyminiszteri találkozójának eredményeként jött létre. A résztvevők kinyilvánították akaratukat a helsinki folyamat erősítésére, az európai légkör javítására, és kiemelték a gazdasági, a tudományos és a kulturális együttműködés fontosságát, a kisebbségek országok közötti összekötő erejét. Csehszlovákia felvételével 1990–ben jött létre a Pentagonálé, majd Lengyelország 1991–es csatlakozásával a Hexagonálé.

• Magyarország közeledése a nyugat-európai intézmények irányába. (Európa Tanács, tárgyalások az Európai Gazdasági Közösséggel, a 10 éven belüli csatlakozáskinyilatkoztatása Antall úr által, illetve az európai biztonsági és együttműködési folyamat folytatása)
• Végül pedig Antall úr bizonyára ki fogja fejteni a véleményét a romániai magyar kisebbség Magyarországot érzékenyen érintő kérdéséről.
• Mi megértjük ezt a problémát. Az Európai Biztonsági és Együttműködési értekezlet párizsi összejövetelén ezt a kérdést rendezni kell. Úgy gondoljuk azonban, hogy ezt az egyéni jogok tiszteletben tartásának elvén keresztül kell rendezni.
• Antall úr valószínűleg szeretné megismerni a mi álláspontunkat a legutóbbi romániai fejleményekkel kapcsolatban, amelyek jelentős visszalépésről tanúskodnak. A 
  Nemzeti Üdvfront 

  	[X] Vélhetően a romániai Nemzeti Felszabadítási Frontról van szó.

  legutóbbi rendelkezéseit senki sem veszi figyelembe, de úgy gondoljuk, hogy folytatnunk kell - anélkül, hogy ez kormányzati szinten látható lenne - azt a politikát, amely lehetővé tenné a sokoldalú együttműködést, az egyensúly megteremtését a hatalom és az emberi jogok, a szociális jogok, illetve a román politika érdekei között.

J. Faure

AMAE (Archives de Ministère des Affaires Etrangères) Série Europe, Sous série Hongrie, Politique étrangère (1986-1990), Carton 6340. Visite de travail de M. Antal, Premier Ministre de Hongrie, (22-23 juin 1990.) Note de cadrage 1-4. pp.