Antall József miniszterelnök külpolitikai törekvései francia szemmel (1990–1991)

„Mégiscsak jobb Neked magyar küldöttséget vezetned mint, Apponyi Albertnek 1919-ben, amikor kanosszát járt a közeli trianoni palotában – mondtam – pezsgőzés közben. Mire keserűen moso-lyogva csak ennyit válaszolt: Remélem, ma jobban megértenek minket, és erre koccintottunk…”

Források  

A francia Külügyminisztérium feljegyzése Antall József magyar miniszterelnök párizsi látogatásáról

Párizs, 1990. június 20.

Külügyminisztérium
Európai Igazgatóság
Kelet- és Közép-Európai
Aligazgatóság
Francia Köztársaság
Párizs, 1990. június 20.

Feljegyzés

Tárgy: Antall úr, Magyarország miniszterelnökének munkalátogatása, (1990. június 22-23.)

1. Bonnból érkezvén (június 20-21.) a magyar miniszterelnök Párizsban tartózkodik (június 22-23.), mielőtt Moszkvába menne (június 28.). Ezek az első nemzetközi látogatások, melyeket a májusi kinevezése óta megvalósított, és amelyek jól mutatják kormányának alapvető külpolitikai súlypontjait:

  • jó kapcsolatok ápolása Németországgal, melynek egyesülésében Budapesten nem kételkednek,
  • jó kapcsolatok fenntartása Moszkvával, amely gazdasági és stratégiai értelemben fogja Magyarországot, mégha az igyekszik is kitörni ebből a szorításból,
  • intenzív kapcsolatépítés minden területen Franciaországgal, és ezzel egyértelművé tenni azt, hogy Magyarország a demokratikus Európához kíván tartozni, és kellő egyensúlyt kíván teremteni magának a szovjetekkel és a németekkel szemben.

[popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="Antall József miniszterelnök párizsi programjának ismertetését nem közöljük."]

2. Egyértelműen jeleznünk kell Antall úr számára, hogy nagyra értékeljük azon szándékát, amit a Franciaországgal kiépítendő kapcsolatok érdekében tesz, és azt is, hogy együtt kívánunk működni Magyarországgal az európai változások, és az új európai biztonsági architektúra megteremtése érdekében, (leszerelési tárgyalások, európai biztonsági és együttműködés megteremtése, európai egyensúly megőrzése).

Számos területen érdeklődünk Budapest véleményéről. Példának okáért gazdasági területen (a makroökonómia, a közművesítés és a decentralizáció, a közszolgáltató vállalatok, illetve a gazdasági vezetők képzése), az adminisztráció (rendőrség, helyi képviseletek), alkotmányozás, igazságszolgáltatás és még a katonai terület is (a francia kivonulás a NATO integrált katonai szervezetéből nagy érdeklődést váltott ki Magyarországon, és az új csapat kifejezte azon szándékát, hogy ezen a területen szakértői szinten együttműködni kíván a stratégiai kérdésekben. Mi erre késznek mutatkoztunk, és Antall úr tudomására kell hozni, hogy a folytatás a magyaroktól függ). 

találkozni fog Antall úrral: együttműködés indult a rendőrség és a biztonság területén. A magyarok valószínűleg javasolni fogják, hogy kölcsönösen függesszük fel a vízumkötelességet.

3. Antall úr június 1-én azt írta a Miniszterelnöknek, hogy kormánya programjának sikerenagymértékben függ Nyugat-Európa megértő támogatásától. Értékeljük a sikeres magyarországi demokratikus változásokat, érdemes lenne érdeklődni Antall úrtól, hogy hogyan látja a jövőbeni magyarországi változásokat.

A magyarok a mi szoros támogatásunkat várják, és a kapcsolataink elmélyítése és kiszélesítése a cél - leginkább gazdasági téren - és a kapcsolatok színvonalának minőségi emelését szeretnék elérni.

Erre mi készek vagyunk és már tényleges lépések is történtek: 1989-ben a külföldi befektetések tekintetében 10%-os a részarányunk - negyven és ötven közötti a vegyesvállalatok száma -, amelyek mintegy 300 millió frank értéket jelentenek.

Szükséges, hogy tájékoztassuk Antall urat arról is, hogy igyekszünk levetetni Magyarországot a COCOM listáról, hogy modern berendezésekhez juthassanak.

1989-ben a kétoldalú kereskedelmünk 3 milliárd frankról 4 milliárdra emelkedett.

Értelmiségiként, katolikusként, illetve a két világháború közötti magyar politikus fiaként Antall úr az reméli, hogy képesek leszünk újra vállalni a kelet-közép-európai francia kulturális történelmi szerepet (június 7-én a külügyminisztere, 

ezt javasolta Párizsban).

E tekintetben meg kell győznünk Antall urat a törekvéseink komolyságáról (megnégyszereztük 1990-ben a Magyarországgal kapcsolatos kulturális, tudományos és technikai együttműködésre vonatkozó költségvetésünket), és azt szeretnénk elérni, hogy ez ne a háború előtti szinten maradjon (pl. magyar kérés teljesítése a budapesti francia gimnázium újbóli megnyitására, amelyet azonban szeretnénk a kéttannyelvű képzés fejlesztésével, és az egyetemen egy francia egyetemi részleg létrehozásával kiegészíteni). A modern lehetőségek (tv, rádió, francia könyvek terjesztése) szintén érdekelnek minket, és e tekintetben ugyancsak vannak javaslataink a magyarok felé.

4. A következő nemzetközi kérdéseket vetjük fel:

  • Magyarország kivonulása fokozatosan, tárgyalásos alapon a Varsói Szerződés és a KGST szervezetéből, és ami a Tábor megmaradt részét illeti, bár Jeszenszky úr kijelentette: a magyar nemzet sohasem gondolta, hogy helye lenne a Varsói paktumban. A magyar diplomácia nem felejtette el, hogy az európai folyamatokat egységben figyelje, és ettől még a Szovjetunió érdekei sem tudták teljesen elszigetelni. Amennyiben azonban a Varsói Szerződés átalakulása lassan történne Magyarországszükségét érezné, hogy érdekeit egyoldalúan is érvényre juttassa.
  • A regionális kezdeményezések, amelyekben Magyarország részt kíván venni
  • Magyarország közeledése a nyugat-európai intézmények irányába. (Európa Tanács, tárgyalások az Európai Gazdasági Közösséggel, a 10 éven belüli csatlakozáskinyilatkoztatása Antall úr által, illetve az európai biztonsági és együttműködési folyamat folytatása)
  • Végül pedig Antall úr bizonyára ki fogja fejteni a véleményét a romániai magyar kisebbség Magyarországot érzékenyen érintő kérdéséről.
  • Mi megértjük ezt a problémát. Az Európai Biztonsági és Együttműködési értekezlet párizsi összejövetelén ezt a kérdést rendezni kell. Úgy gondoljuk azonban, hogy ezt az egyéni jogok tiszteletben tartásának elvén keresztül kell rendezni.
  • Antall úr valószínűleg szeretné megismerni a mi álláspontunkat a legutóbbi romániai fejleményekkel kapcsolatban, amelyek jelentős visszalépésről tanúskodnak. A legutóbbi rendelkezéseit senki sem veszi figyelembe, de úgy gondoljuk, hogy folytatnunk kell - anélkül, hogy ez kormányzati szinten látható lenne - azt a politikát, amely lehetővé tenné a sokoldalú együttműködést, az egyensúly megteremtését a hatalom és az emberi jogok, a szociális jogok, illetve a román politika érdekei között.

J. Faure

AMAE (Archives de Ministère des Affaires Etrangères) Série Europe, Sous série Hongrie, Politique étrangère (1986-1990), Carton 6340. Visite de travail de M. Antal, Premier Ministre de Hongrie, (22-23 juin 1990.) Note de cadrage 1-4. pp.

Ezen a napon történt augusztus 14.

1901

A lotaringiai csatában a francia hadsereg sikertelenül támadja a németeket.Tovább

1920

Csehszlovákia és a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság (a későbbi Jugoszlávia) magyarellenes szövetségre lépnek, ez lesz a kisantant első...Tovább

1945

Japán kapitulációjával véget ér a második világháborúTovább

1952

Rákosi Mátyás lesz Magyarország miniszterelnöke.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Alakítók vagy elszenvedők? Személyek, családok, csoportok a huszadik századi történelemben

Tisztelt Olvasók!

A geológiától kölcsönzött szóval élve az ArchívNet idei második száma egyfajta „társadalmi szelvényt” kíván az olvasók elé tárni. A társadalom rétegei hasonlatosak bolygónk kőzettakarójához, amelyeket egyben, egyszerre nehéz áttekinteni, nem is beszélve arról – hogy akárcsak a geológia esetében – térben és időben is nagy eltérések mutatkozhatnak egy-egy országot mintául véve.
Jelen szám a tizenkilencedik-huszadik század magyar társadalmáról kíván egy szelvényt bemutatni, mind az alsó, közép és felső rétegekről. Olyan személyekről, csoportokról, akik között voltak, akik alakították az eseményeket, míg mások csak leginkább elszenvedték az idők változását, azonban erről – a mi, vagyis az utókor szerencséjére – írásban adtak számot.

Az időrendet követve az első Hlbocsányi Norbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára) az írása, aki cégbírósági iratok segítségével mutatja be egy jelentős kereskedőcsalád, a Kohnerek osztrák-monarchiabeli felemelkedését, majd 1920-30-as évekbeli gazdasági hatalmuk elsorvadását. Csunderlik Péter (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, tudományos munkatárs Politikatörténeti Intézet) a társadalom középső rétegéhez tartozó értelmiség egy részét mutatja be írásában. Az általa bemutatott dokumentum egy lista azokról a személyekről, akik a Galilei-kör tagjaként 1919-ben felajánlották szolgálataikat a Forradalmi Kormányzótanácsnak.

Szlávik Jánosné (helytörténész, Gödöllő) a második világháború magyarországi harcainak időszakába kalauzol el minket Bőti Imre csendőr főtörzsőrmester naplóján keresztül, aki személyes sorsának viszontagságos voltáról adott számot írásában. Magos Gergely (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) retrospektív egodokumentumokat prezentál és elemez publikációjában. Írásának fő célja nemcsak maguknak a szövegeknek a bemutatása, hanem hogy a főként az értelmiség soraiból származó szerzők a hosszú negyvenes évek folyamán miként alakították át önmagukról szóló írásaikban a korábbi életeseményeiket.

Az időrendi sort Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks) forrásismertetése zárja. Az ArchívNet hasábjain korábban Keresztes Csaba már foglalkozott az ún. 1988-as „metróbalhéval”, azonban Tóth Eszter Zsófia ezúttal az 1980-as évekbeli magyarországi skinhead-mozgalmat a tagok társadalmi háttere felől közelíti meg bírósági iratok alapján.

Egyúttal felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei harmadik számába továbbra is várjuk a forrásismertetéseket a huszadik századi gazdaság- és társadalomtörténetre, valamint külföldi konfliktusokra vonatkozóan.
  

Budapest, 2022. május 27.
Miklós Dániel
főszerkesztő