Francia diplomaták helyzetértékelése és a keleti nyitási politika lehetőségei.

A francia külpolitika válaszúton

„Magyarország az az ország, ahol a desztalinizáció a leglátványosabb módon ment végbe. A változás kétségtelenül a Kádár által csendben bevezetett politikának köszönhető, akinek sikerült – nem kis ügyességgel – 1956 után egy toleráns légkört bevezetnie. Másrészről azonban az 1956-os forradalom nem igazán játszott olyan nagy szerepet a desztalinizáció folyamatában, mint ahogy korábban gondoltuk. Magyarország a népi demokráciák közül Moszkva egyik leghűségesebb elkötelezettjének számít.”

Couve de Murville megnyitó beszéde a követi konferencián

Május 6. Délelőtt.

Az ülést 10:15-kor a miniszter nyitotta meg

A miniszter üdvözlő beszéde

A miniszter úgy értékeli, hogy egy ilyen jelleg? összejövetel hasznos lehet és éppen itt van az ideje ennek, mivel a világ általános változásai is ezt teszik szükségessé. Van egy általános válság és bizonytalanság minden területen, mivel mindenki keresi a saját útját, legyen szó Franciaországról, Európáról, az Atlanti Szövetségről vagy a kelet-nyugati kapcsolatokról.

Franciaország egy új helyzetben találja magát. Sikerült rendezni a múlt azon problémáit, amelyek ránk nehezedtek, vagyis a dekolonizáció gondját. Ez egy lényeges változás. Rendezvén ezeket a problémákat képesek vagyunk arra, hogy azokra a dolgokra koncentráljunk, amelyeket két pontban lehet összefoglalni. Keresni kell a biztonságunk megteremtésének a lehetőségeit, és az európai politika fejlesztése. Ezt Európa építésének is nevezünk, vagyis azon célokat jelenti, amelyektől Nyugat-Európa jelenleg egyelőre még távol áll.

  1. Új egyensúly feltételeinek megteremtése, és egy egységes európai feltételrendszer biztosítása, normálisabb kapcsolatok kiépítése Nyugat-Európa és Oroszország között.
  2. Egybefogni azon országokat, amelyeknek ugyanazok a céljaik, amelyeket a képességeik révén meg kívánnak valósítani és hasonlóak a hagyományaik.

Európa jelenleg válságban van, mivel keresi az útját, de ezt még nem találta meg. Két lehetőség van e tekintetben:

  • megteremteni az európai egységet, egy valódi európai egységet, amely független és saját egyénisége van a nemzetközi ügyekben azon mértékben, ahogy ez ma lehetséges. Ennek a nyugati világhoz kell tartoznia. Ez a mi irányunk.
  • van egy másik lehetőség is, ami szintén megvalósítható. Nyugat-Európa természetesen a nyugati világban marad, de a saját személyisége alárendelődik az Egyesült Államok vezető szerepének.

Ez tehát az eltérés a két lehetőség között, amelyet egyrészt Franciaország, másrészt Nagy-Britannia képvisel. Ez az, ami miatt a brüsszeli tárgyalások azzal a krízissel fejeződtek be, amiben jelenleg benne vagyunk. Európa keresi az útját, de egyelőre még nem találta meg azt.

Szintén válság és bizonytalanság van az Atlanti Szövetségben, ugyanazon okok folytán, amelyek miatt egész Nyugat-Európa abban van. A NATO azért lett létrehozva, hogy megvédje Európát a szovjet fenyegetéstől, egy olyan világban, amelyet az Egyesült Államok atommonopóliuma határozott meg. A feltételek ma megváltoztak: az amerikai monopólium már többé nem létezik, a nyugati országok mind megtalálták a saját helyüket, a gazdasági függetlenségüket, és képesek lennének megtalálni azt a módot is, ahogy részt vegyenek a saját védelmükben. Hogyan lehetséges ez? Az amerikai monopólium alatt vagy az eszközök megosztása révén Nyugat-Európa és az Egyesült Államok között? Ez tehát az Atlanti Szövetség problémája.

Franciaország egy sajátos helyzetbe került. Legalábbis úgy t?nik, hogy Franciaország és Nagy-Britannia ellentétben vannak egymással, de valójában nagyon nehéz megállapítani a britek álláspontját, és nehéz megjósolni, hogy milyen lesz ennek az országnak, amely nem akar választani a nyugati politika és az európai irányvonal között, a jövőbeli politikája.

A kelet-nyugati kapcsolatok tekintetében szintén van egy bizonytalanság, mivel Keleten nagyjából ugyanazok a problémák léteznek, mint Nyugaton. Kelet már nagyon hosszú ideje a Szovjetunió befolyása alatt van, sokkal jobban, mint a Nyugat az Egyesült Államok részéről. Ezen idő szerint új problémák jelennek meg a keleti országokban, úgy, mint a nyugatiakban is. A nemzeti problémák. Ez nem érvényes vagy kevésbé érvényes Kelet-Európára, de sokkal inkább Kínára. Ezek olyan alapvető problémák, amelyekkel foglakoznunk kell.

Ezek mellett a Szovjetuniónak megvannak a sajátos gondjai, de ezeket nehéz elemezni. Jelen pillanatban a hruscsovi politika nem igazán t?nik sikeresnek, és szinte megoldhatatlan belső problémák vannak. A mezőgazdaság és a fegyverkezés. Ez utóbbi az elmúlt két évben újra nagy lendületet vett, mióta Kennedy elnök hatalomra jutott, és mióta vitatkozni kezdtek az atomkísérletek felfüggesztéséről. Ez nagyon nehéz terhet jelent gazdasági és pénzügyi értelemben, amelynek azonban az Egyesült Államok - úgy t?nik - meg tud felelni. Ez viszont Oroszország esetében nem figyelhető meg: életszínvonal növekedésének megszakadása és csökkenése nagy problémát jelent.

Kudarc figyelhető meg Hruscsov Berlinre vonatkozó szándékaiban is, Afrikában és a Közel-Keleten egyaránt. 1960-ban Hruscsov megváltoztatta az álláspontját a csúcstalálkozó után, melynek okait nem igazán ismerjük. Idáig úgy t?nt, hogy a Szovjetunió normális irányba változik, a békés egymás mellett élés, a modus vivendi megteremtése, a fegyverkezés csökkentése, ezt mutatják. Ez egy csapásra megváltozhat a sajátos helyzetnek köszönhetően. Nehéz megtudni, hogy mi történt, de nem lehet kizárni azt a véleményt, hogy Hruscsov politikájában egy fontos fordulópontot jelentett. Hruscsov elindította a berlini válságot, de ez nem igazán volt alapvető érdeke Oroszországnak és semmit se hozott neki.

A miniszter befejezte a beszédét és azt kívánta, hogy a vita tegye lehetővé, hogy világosabban megértsük azt a korszakot, amelyben élünk.

Jelzet: CADN Série B., Ambassade de Moscou, Carton 187. Réunion des Chef de mission en Europe Orientale. p. 1-2. Géppel írt feljegyzés tisztázata, részlet.

Ezen a napon történt augusztus 09.

1914

Megkezdődik a mülhauseni csata, mely az első világháborúban a németek ellen intézett első francia támadás volt.Tovább

1945

Az Egyesült Államok hadserege atombombát dob NagaszakiraTovább

1945

A Szovjetunió hadat üzen a Japán Birodalomnak és megkezdi Mandzsúria megszállását.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Alakítók vagy elszenvedők? Személyek, családok, csoportok a huszadik századi történelemben

Tisztelt Olvasók!

A geológiától kölcsönzött szóval élve az ArchívNet idei második száma egyfajta „társadalmi szelvényt” kíván az olvasók elé tárni. A társadalom rétegei hasonlatosak bolygónk kőzettakarójához, amelyeket egyben, egyszerre nehéz áttekinteni, nem is beszélve arról – hogy akárcsak a geológia esetében – térben és időben is nagy eltérések mutatkozhatnak egy-egy országot mintául véve.
Jelen szám a tizenkilencedik-huszadik század magyar társadalmáról kíván egy szelvényt bemutatni, mind az alsó, közép és felső rétegekről. Olyan személyekről, csoportokról, akik között voltak, akik alakították az eseményeket, míg mások csak leginkább elszenvedték az idők változását, azonban erről – a mi, vagyis az utókor szerencséjére – írásban adtak számot.

Az időrendet követve az első Hlbocsányi Norbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára) az írása, aki cégbírósági iratok segítségével mutatja be egy jelentős kereskedőcsalád, a Kohnerek osztrák-monarchiabeli felemelkedését, majd 1920-30-as évekbeli gazdasági hatalmuk elsorvadását. Csunderlik Péter (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, tudományos munkatárs Politikatörténeti Intézet) a társadalom középső rétegéhez tartozó értelmiség egy részét mutatja be írásában. Az általa bemutatott dokumentum egy lista azokról a személyekről, akik a Galilei-kör tagjaként 1919-ben felajánlották szolgálataikat a Forradalmi Kormányzótanácsnak.

Szlávik Jánosné (helytörténész, Gödöllő) a második világháború magyarországi harcainak időszakába kalauzol el minket Bőti Imre csendőr főtörzsőrmester naplóján keresztül, aki személyes sorsának viszontagságos voltáról adott számot írásában. Magos Gergely (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) retrospektív egodokumentumokat prezentál és elemez publikációjában. Írásának fő célja nemcsak maguknak a szövegeknek a bemutatása, hanem hogy a főként az értelmiség soraiból származó szerzők a hosszú negyvenes évek folyamán miként alakították át önmagukról szóló írásaikban a korábbi életeseményeiket.

Az időrendi sort Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks) forrásismertetése zárja. Az ArchívNet hasábjain korábban Keresztes Csaba már foglalkozott az ún. 1988-as „metróbalhéval”, azonban Tóth Eszter Zsófia ezúttal az 1980-as évekbeli magyarországi skinhead-mozgalmat a tagok társadalmi háttere felől közelíti meg bírósági iratok alapján.

Egyúttal felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei harmadik számába továbbra is várjuk a forrásismertetéseket a huszadik századi gazdaság- és társadalomtörténetre, valamint külföldi konfliktusokra vonatkozóan.
  

Budapest, 2022. május 27.
Miklós Dániel
főszerkesztő