Illyés Gyula a budapesti szovjet követségen 1935-ben

A budapesti szovjet diplomaták felfigyeltek a fiatal és tehetséges író társadalomformáló nézeteire, személyes kapcsolataira a népi írókkal, a magyar kormányzati, valamint ellenzéki politikusokkal. A források a vele és a népi írókkal kapcsolatos szovjet követségi feljegyzésekről tudósítanak.

Sz. M. Mirnij, a budapesti szovjet követség első titkárának feljegyzése a Braun Róbert szociológussal, a Századunk című lap főmunkatársával folytatott beszélgetéséről Gömbös Gyula és a magyar írók találkozása tárgyában

Budapest, 1935. április 22.

 1935. május 8.                                                Titkos
 1. sz. példány

1. Braun Róbert, aki Károlyi Mihály kormányában nemzetiségügyi államtitkár volt, megosztotta velem a Gömbös és egy csoport tehetséges fiatal magyar író közötti találkozás és eszmecsere néhány érdekes részletét. Az esemény Braun verziója szerint a következőképpen zajlott.
Gömbös javaslatára, Zilahy Lajos, az ismert magyar író összehívta a legtehetségesebb magyar írókat, Kodolányit, Márait, Tamásit, Illyést, Nagyot, Babitsot és másokat. A találkozón Gömbös kifejtette programját, és támogatást kért az íróktól, mint az ország „eleven erejének" legtehetségesebb képviselőitől. Megígérte, hogy az írókat az államapparátus részévé teszi a „magyarság megújítása" és a magyar öncélúság újjászületése érdekében. Gömbös főként azt hangsúlyozta, hogy meg kell teremteni az erős és szabad parasztságot, illetve a hatalmat a dzsentri réteg és a „reformnemzedék" kezébe kell adni. Gömbösnek az írók számára tett javaslata körülbelül olyan kapcsolatrendszer kialakítására irányult, mint amilyen Mussolini és az olasz írók között létezik.
Braun információi szerint az összes résztvevő általában véve helyeselte a programot és Gömbös javaslatait, kibékíthetetlen ellenvéleménye állítólag egyedül csak Tamási Áronnak volt.
Néhány nap múlva Zilahy Lajos az általa szerkesztett „Magyarország"-ban részletes programmal állt elő, amely Gömbös politikájának támogatására és a kormány körüli „összes eleven erő egységének" megteremtésére szólított fel. Zilahy Lajos cikke élénk vitát váltott ki, amelyben a Zilahynál zajlott találkozáson jelen lévők és más írótáborok képviselői is részt vesznek.
(A találkozón jelen lévő egyik író ettől eltérő verziója szerint Gömbös politikáját Illyés Gyula is kritizálta, bár Gömbös rámutatott, hogy a magyar parasztság megújítására irányuló politikája jelentős mértékben Illyés Gyula teóriájából származik, aki többszörösen jelezte annak veszélyét, hogy a tisztán magyar parasztság elkorcsosul a mágnások, kartellek, bankok, és a fejlettebb német kisebbség elnyomása alatt.)
A harmadik verzió szerint, egyes írók kijelentették ezen a tanácskozáson, hogy kiváró álláspontra helyezkednek Gömbössel kapcsolatban és megvárják „reformpolitikájának" tényleges eredményeit. [...]

Sz. Mirnij
3 példányban:
1-2. - a 2. Nyugati osztályra
3. - az ügyiratba

Orosz nyelvű gépelt másodlat. Saját fordítás. AVP RF f. 077. op. 15. p. 106. gy. 1. l. 220-221.

Ezen a napon történt február 03.

1924

Woodrow Wilson az Amerikai Egyesült Államok 28. elnöke (*1856)Tovább

1945

Révész Imre festőművész, grafikus (*1859)Tovább

1997

Bohumil Hrabal cseh író (*1914)Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Az ArchívNet idén utoljára összevont számokkal jelentkezik. A publikált forrásismertetések meglehetősen széttartó tematikával bírnak, azonban öt írás mégis rendelkezik metszéspontokkal, hiszen szó esik az 1956 után berendezkedő rendszer tisztségviselőinek lekáderezéséről, a Kádár-kor apróbb, mindennapos visszaéléseiről és egyedülálló, súlyos bűncselekményeiről, illetve az 1945 után fokozatosan állami kontroll alá nyomott római katolikus egyházról is. Az említett írásoktól témájával a hatodik különül el, amely azonban jövőbeli kutatások számára bírhat gondolatébresztő jelleggel.

Az időrendiséget figyelembe véve az első forrásismertetés Somorjai Ádám OSB (emeritus vatikáni levéltáros, Pannonhalmi Bencés Főapátság) Mihalovics Zsigmond jelentéseit bemutató írásának második része: a Katolikus Akció országos igazgatójának több beszámolóját prezentálja, amelyekben Mihalovics részletekbe menően tudósította a szentszéki vezetést arról, hogy az állam milyen, egyre durvább módszerekkel kívánta az uralma alá hajtani a magyarországi római katolikus egyházat.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) írása már az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni időszak egyik intézményének, a Minisztertanács Személyügyi Titkárságának a működését tárja az olvasó elé, amely nem volt közismert, azonban a káderpolitikában 1957 és 1961 között mégis nagy szerepet töltött be.

Az 1950-es évek végén végrehajtott mezőgazdasági kollektivizálási hullám Fejér megyei következményeit mutatja be Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) egy jelentés nyomán: kisebb gazdasági visszaélésektől egészen a komoly sikkasztásokig terjed azon bűncselekmények listája, amelyek a kialakított gazdasági-társadalmi rendszerre adott védekező reakcióként is értelmezhetők.

A korabeli Magyarországon példa nélkül álló bűncselekmény, az 1973-as balassagyarmati túszdráma utóhatásait Bedők Péter (belügyi referens, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) és Halász Tibor (referens, az államhatalom felsőbb szervei, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) két irat segítségével világítja meg, amelyek különlegessége, hogy az egyes megszólalók (például a lehallgatott Kisberk Imre püspök, illetve Nógrád megyei munkavállalók) annak ellenére rendelkeztek az eseményről információval, hogy a hatóságok hírzárlatot rendeltek el.

Szintén egy, a korszakban egyedülálló, maga után hírzárlatot vonó bűncselekményt mutat be levéltári iratok segítségével Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks). A Szépművészeti Múzeumba 1983 novemberében tört be egy olaszokból álló bűnbanda, az elrabolt festményeket végül egy görögországi kolostorban találták meg a nyomozás során. Az „évszázad műkincsrablásáról szóló ismertetés egyik érdekessége, hogy olyan iratokat is kiválogatott a szerző, amelyek a Népszabadságban a hírzárlat ellenére megjelenő rövidhír utáni rendőrségi vizsgálat során keletkeztek.

Magyarország huszadik századi történének egy-egy eseményéről szóló forrásismertetésektől eltér témájában Kiss András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írása, aki egy speciális forráscsoportot járt körül. A fényképek gyakran csak szemléltető eszközként, illusztrációként jelennek meg a történeti munkákban, azonban a fotók a történetírás – jelen esetben a gazdaságtörténet-írás – forrásai is lehetnek.

A hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2022. december 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő