Illyés Gyula a budapesti szovjet követségen 1935-ben

A budapesti szovjet diplomaták felfigyeltek a fiatal és tehetséges író társadalomformáló nézeteire, személyes kapcsolataira a népi írókkal, a magyar kormányzati, valamint ellenzéki politikusokkal. A források a vele és a népi írókkal kapcsolatos szovjet követségi feljegyzésekről tudósítanak.

Sz. M. Mirnijnek, a budapesti szovjet követség első titkárának feljegyzése az Illyés Gyulával folytatott beszélgetéséről a magyar írók viszonyáról a Népszövetséghez és Gömbös Gyula miniszterelnökhöz

Budapest, 1935. november 5.

 1935. november 25.                                         Titkos
 2. sz. példány

       Illyés közölte, hogy a legjelentősebb magyar írókból álló csoport „ankétot" szeretne indítani arról, hogy hogyan viszonyul a magyar társadalom a Népszövetséghez és a háború veszélyéhez. Az ankétot úgy fogják összeállítani, hogy abban tükröződjön a magyar társadalom kedvező viszonyulása a Népszövetség jelenlegi politikájához, ugyanakkor kiemelje a magyar kulturális és társadalmi körök negatív viszonyulását egy európai vagy egy lokális háború veszélyéhez. Az ankéton olyan jelentős nevek is hozzászólnak majd a témához, mint Babits, Zilahy Lajos, Kosztolányi és mások. Korábban ez a csoport a katolikus és más irányultságú francia értelmiségiek felhívásához hasonló felhívást szeretett volna közzétenni különböző felfogású értelmiségiek aláírásával, de egy ilyen felhívás erős ellenállásba ütközött volna, ezért döntöttek amellett, hogy az ankét formáját választják, ami kevésbé „veszélyes". Ez az ankét lényegében a Gömbös politikájával szembeni állásfoglalás, ezért ez az ötlet természetesen nem talált együttérzésre kormánykörökben. 
       Megkérdeztem Illyést, hogy lehet az, hogy Zilahy Lajos, aki Gömbös közeli barátjának számít, és nemrég még a jelenlegi kormány belpolitikájának támogatására szólított fel, most úgy döntött, hogy támogatja az „ankét" ötletét. Ha jól tudom, Babits szintén Gömbös „reformpolitikájának" híve. Illyés ellenkezett, s azt mondta, hogy Zilahy Lajos összeveszett Gömbössel, csalódott az ígéreteiben, és ismét visszatért az ellenzéki táborba. Egyáltalán, az, hogy Zilahy, Babits és más olyan írók, akik korábban barátian viszonyultak Gömbös kormányához, most részt vesznek az ankéton, a legjobb jele annak, hogy Gömbös veszített a magyar értelmiség körében meglévő népszerűségéből.
       Jellemző, hogy az ankét előkészítésének idején Illyés - saját bevallása szerint - kerülte a velem való találkozást, hogy ne adjon ürügyet az ellene irányuló támadásoknak, s ne mondhassák, hogy a tervezett felhívást és ankétot a szovjet követség sugallatára tették közzé. 
       Kuriózumként érdemes megemlíteni, hogy a Népszövetség pénzügyi ellenőrét, Royall Tylert támadások érték a sajtóban, amiért a Szovjetunióba utazott. Ezeket a kirohanásokat megelőzte az általa publikált kedvezőtlen beszámoló jelentés Magyarország gazdasági helyzetéről a folyó költségvetési év első felében. A kormánysajtó összefüggésbe kívánta hozni a Szovjetunióban tett útját, a magyar gazdaságról azt követően publikált kedvezőtlen jelentésével. Illyés is attól tartott, hogy azzal vádolják majd, hogy a Szovjetuniótól kapta a „mot d'ordre"-ot.

                                                                                                                             Sz. Mirnij

3 példányban:
1 - Kresztyinszkij elvtársnak
1 - a 2. Nyugati osztályra
1 - az ügyiratba

Orosz nyelvű gépelt másodlat. Saját fordítás. AVP RF f. 077. op. 15. p. 106. gy. 1. l. 45-46.

Ezen a napon történt május 28.

1940

A második világháborúban Németország elfoglalja Belgiumot – III. Lipót király feltétel nélkül kapitulál.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő