Adolf Eichmann náci tiszt, SS Obersturmbannführer, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezető tagja (†1962)Tovább
Pillanatfelvétel Szász Endre festőművész és grafikus életéből
„Húszéves ellenségeim vannak. Akár hiszi, akár nem, hiányoznak.”
„Szász Endre második éve tartózkodik Kanadában, s ez alatt rendkívül jó hírnévre tett szert, nemcsak Kanadában, de az USA-ban és Mexikóban is. Több százra tehető azoknak a képeknek a száma, amelyet megfestett, különböző galériákon keresztül kiállított, és az itteni körülményekhez képest nagyon magas áron értékesített. […] Felajánlotta, hogy a Torontó-i rezidenciáját térítés nélkül a magyar államnak ajándékozza. (Ha nem fogadható el, odahaza forint elszámolásban lehet rendezni. A ház értéke kb. 150 ezer dollár.) Egy cserével így megoldást nyerne a nagyköveti rezidencia problémája.”
5. Szász Endre ajándéka a kanadai Cobourgban megnyitott új galériának
a.
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NAGYKÖVETSÉGE
EMBASSY OF THE HUNGARIAN PEOPLE'S REPUBLIC
69/1973. Szigorúan titkos!
Előadó: Révész Miklós
Tárgy: Képajándékozás a Cobourg-i Galériának
Cobourg város vezetői felkértek arra, hogy 1973. február 23-án, ünnepélyes keretek között adjam át Szász Endre magyar festőművész ajándékát - 10 képből álló grafikai sorozatot - a városban újonnan létesülő képgaléria számára.
A Kanadában egyedülálló társadalmi összefogással létesülő képcsarnoknak nagy jelentőséget szánnak a kultúra és a képzőművészet terjesztésében. A megnyitás alkalmával kiállítást rendeznek
ismert magyar származású francia festő műveiből. Az eseményen az alapító bizottságon és a polgármesteren kívül részt vesznek a kanadai művészeti élet kiválóságai, a sajtó és a rádió képviselői. Az ajándékozási aktust megelőzően a város elöljárói és művészeti vezetői vacsorát adnak a magyar vendégek tiszteletére.Az adomány átadása után néhány szóban megemlékezem Szász Endre életéről és munkásságáról, a magyar képzőművészet jelenlegi helyzetéről, a kulturális élet területén elért eredményeinkről. Érdemes megemlíteni az aktus szimbolikus jelentőségéhez, hogy a kanadai képzőművészet eme új galériájának megnyitását két jelentős magyar festőművész neve fémjelzi. E szimbolika jó példája lehet az országaink közötti kulturális kapcsolatok fejlődésének, egymás jobb megértését és megismerését szolgálja. Kifejezem reményemet, hogy a jövőben szélesedni fognak az országaink közötti kulturális kapcsolatok, melyeknek Szász Endre igen jó előfutára és helycsinálója.
A képcsarnok létrehozásának, a kulturális centrumok felépítésének kezdeményezője a Galéria igazgatója, John R. Taylor ismert kanadai művészettörténész. Taylor nagy tisztelője a magyar képzőművészetnek, járt Magyarországon, felesége a Kossuth díjas
festőművész lánya.Véleményem szerint ez a kis akció is jó szolgálatot tesz a magyar kultúra, művészetünk és ezen keresztül országunk népszerűsítésének. Feltárja az országaink közötti kulturális kapcsolatok bővítésének lehetőségeit, kétoldalú hasznosságát.
Bartha János
nagykövet
Péter János elvtárs
külügyminiszter
BUDAPEST
Jelzet: MOL XIX-A-33- b -0066/91973. (Magyar Országos Levéltár, Kulturális Kapcsolatok Intézete, TÜK iratok
b.
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NAGYKÖVETSÉGE
EMBASSY OF THE HUNGARIAN PEOPLE'S REPUBLIC
Ottawa
SZIGORÚAN TITKOS!
Ottawa, 1973. március 20.
Tárgy: Képajándékozás a Cobourg-i Galériának
69/1/1973.
Előadó: Révész Miklós
Hiv. sz.: 69/1973.
A Cobourg-i Képgaléria elnökének, Charles Hagen-nak és a Galéria igazgatójának, John Taylor ismert kanadai művészettörténésznek a felkérésére 1973. február 23-án, több mint száz meghívott vendég jelenlétében átadtam a Galériának Szász Endre festőművész ajándékát: egy 10 képből álló grafikai sorozatot.
Az ünnepélyes aktuson jelen volt Szász Endre festőművész és felesége, Fisher asszony, járási elnökhelyettes, a város és a torontói művészeti élet vezetői.
Az átadással egyidejűleg nyitották meg Victor Vasarely kiállítását.
Az átadás alkalmával elmondott beszédemben megemlékeztem Cobourg történelmi és kulturális szerepéről, a társadalmi erővel létrehozott Galéria jelentőségéről. A magyar művészek hozzájárulása (itt Szász és Vasarely) a kanadai kulturális és művészeti élet fejlődéséhez szimbólum és egyben példája az országaink közötti kulturális együttműködés lehetőségeinek.
A Galériában megtartott ünnepélyes aktus előtt a város vezetői fogadást adtak tiszteletemre.
A február 24-i torontói, cobourgi és peterboroughi lapok tudósításban számoltak be az eseményről.
Maga az ajándékozás ténye nem tartozik a jelentősebb események közé Kanadában, mivel gyakorlatilag egy kisvárosban történt. Főleg a
cikke, ugyanakkor elkerült vezető kanadai politikai körökbe is. A külügyi főosztályvezető igen pozitívan tért vissza a cikk alapján az ajándékozásra, kedvezően értékelte az elhangzott beszédet és azt a célkitűzésünket, hogy nemcsak a nagy kanadai városokra koncentrálunk egyes kulturális akcióink során.Szász Endre festőművésznek külön levélben is megköszöntem, hogy az ajándékozást a nagykövetséggel együttműködve bonyolította le, és ezzel hozzájárult kulturális tevékenységünkhöz Kanadában.
Bartha János
nagykövet
Péter János elvtárs
külügyminiszter
BUDAPEST
Jelzet: MOL XIX-A-33- b -0066/91973. (Magyar Országos Levéltár, Kulturális Kapcsolatok Intézete, TÜK iratok)
c.
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG NAGYKÖVETSÉGE
EMBASSY OF THE HUNGARIAN PEOPLE'S REPUBLIC
Ottawa
SZIGORÚAN TITKOS!
Ottawa, 1973. június 21.
Tárgy: Petőfi emlékünnepség és kiállítás Ottawában
40/1/1/1973.
Előadó: dr. Tisovszky János
Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója alkalmából szervezett kanadai rendezvény-sorozatnak egyik kiemelkedő jelentőségű eseménye volt Kanada fővárosában, Ottawában megrendezett ünnepség és kiállítás.
Az eseményre június 7-én került sor a főváros egyik legimpozánsabb épületében, a Nemzeti Kultúrcentrum (National Arts Center) nagyszalonjában. (A termet az intézmény igazgatója, személyes, jó kapcsolatunkra való tekintettFel ingyen bocsátotta rendelkezésünkre.) Korábbi megbeszéléseink eredményeként Szász Endre, a jelenleg Kanadában dolgozó magyar festőművész erre az időre készült el a mintegy 30 tablóból álló, Petőfi vers-témákra festett olajfestmény sorozatával.
Az ünnepség programja során a nagykövet bevezetője után dr. Christopher Levenson, az ottawai Carleton Egyetem angol- és irodalom szakos professzora tartott ünnepi beszédet Petőfi életéről, munkásságáról, költészetéről. (A professzor egyébként maga is költő és műfordító, igen sok mai magyar költőt is fordított és fordít angolra. Az előadás teljes szövegét vele előzetesen megbeszéltük - egy példányát mellékeljük.)
A megemlékező beszéd után a nagykövet bemutatta Szász Endrét, majd megnyitotta a kiállítást.
A Petőfi megemlékezést és a kiállítást a nagykövet fogadása követte.
Több mint kétszáz meghívott vendég között megjelent többek között Fergusson asszony, a kanadai Szenátus elnöke, Halstead külügyminiszter-helyettes, több más minisztérium miniszterhelyettese, az ottawai diplomáciai testület számos vezetője, a kanadai kulturális, művészeti, politikai és társadalmi élet vezető személyiségei. (Több miniszter előzetes jelentkezése ellenére nem tudott eljönni egy fontos parlamenti ülés vita miatt.)
Az eseményt a helyi sajtó már előzetesen is hirdette, míg az ünnepségről és megnyitásról mind a sajtó, mind a rádió megemlékezett.
A kiállítás maga tíz napig volt nyitva a nagyközönség számára - tekintettel arra, hogy ebben az időben igen nagy az Ottawába szervezett túrával érkezők száma, amelyek programjában szinte kivétel nélkül szerepel a Kultúrcentrum megtekintése - így a kiállítást több ezren tekintették meg.
Megemlítem még, hogy hasonló emlékünnepség és kiállítás szervezésére kerül sor július 6-án Ontario tartomány egyik nagyobb városában, Kingstonban, a helyi magyar kulturális klub és a városi vezetők segítségével. (Ez az esemény egyben bele illeszkedik a város fennállásának 300. évfordulóját ünneplő rendezvénysorozatba is.) Erről annak idején külön jelentünk.
A diplomáciai testület dean-jével megbeszélve, június 14-én az ún. nagyköveti ebédet a National Arts Center szalonjában rendeztük meg, ahol a Szász-féle Petőfi kiállítás még mindig nyitva volt. Az ebéd időtartamára a helyiségek le voltak zárva, így csak a nagyköveti ebéd zajlott a kiállítási teremben. Ennek eredményeként még azok a nagykövetek, akik valamilyen oknál fogva nem vettek részt a megnyitó ünnepségen, megismerkedhettek Petőfi munkásságával. Kivétel nélkül elismerés hangján foglalkoztak mind a festményekkel, mind Petőfi témájával.
Értékelés:
Az esemény maga kevés eltéréssel azonos a világszerte megrendezett Petőfi évforduló ünnepségeivel, azonban néhány említésre méltó megállapítást lehet tenni:
1.) Petőfi nem nagyon ismert Kanadában, az esemény hozzájárult megismertetéséhez.
2.) A Külügyminisztérium hathatós segítsége hozzájárult a kiállítás sikeréhez.
3.) A rendezvény kapcsán, főleg annak nívója következtében nő az érdeklődés hasonló jellegű kiállítások megrendezése iránt Kanada szerte.
4.) Szász Endre festőművész azzal együtt, hogy a kiállítás hozzájárult népszerűsítéséhez Kanada fővárosában, így üzleti vonatkozásban a „besegítése" tulajdonképpen megtérült számára, munkájával segítséget nyújtott ehhez és az ezt követő rendezvényekhez, amiért is írásbeli köszönetem fejeztem ki.
5.) Az itteni hivatalos szervek segítőkészségét hasonló kanadai kiállítás budapesti megrendezésének engedélyezésénél javaslom figyelembe venni.
Bartha János
nagykövet
Péter János elvtárs,
külügyminiszter
BUDAPEST
Jelzet: MOL XIX-A-33-b-0066/10-1973. (Magyar Országos Levéltár, Kulturális Kapcsolatok Intézete, TÜK iratok)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt március 19.
1906
1910
Bartók Béla I. vonósnégyesének premierjeTovább
1944
Magyarország náci megszállásával a fő cél – az ifjúsági mozgalmak számára is – a nemzeti függetlenség visszaszerzése lett. A Diákegység...Tovább
1944
Hajnali 4 órakor, a Margaréta-terv alapján, német csapatok lépik át Magyarország határát, ellenállás nélkül eljutnak a fővárosba,...Tovább
1946
http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő