Milan Hodža csehszlovák miniszterelnök az Egyesült Magyar Párt vezetőivel tárgyal, akik az autonóm Szlovákián belüli magyar autonómia...Tovább
Egy „száműzött” evangélikus lelkész kapcsolati hálója a 19. század végétől a 20. század közepéig. 1. rész: Irathagyaték ismertető
A tanulmány a volt tótkomlósi evangélikus lelkész, a 20. század elejétől fogva a magyar politikai ellenfelei által diszkreditálást célzó jelzővel, a „pánszlávizmussal” megvádolt Ľudovít Jaroslav Hrdlička (1873. május 15. – 1953. szeptember 19.) családi irathagyatékát mutatja be. Az irathagyaték ismertetése 2022 – 2024 között kivitelezett öt levéltári kutatóút eredményein alapul.
A tanulmány a volt tótkomlósi evangélikus lelkész, a 20. század elejétől fogva a magyar politikai ellenfelei által diszkreditálást célzó jelzővel, a „pánszlávizmussal”[1] megvádolt Ľudovít Jaroslav Hrdlička (1873. május 15. – 1953. szeptember 19.) családi irathagyatékát mutatja be. A személyi fond a szlovákiai Turócszentmártonban, a Matica Slovenská Levéltárában (Archív Matice slovenskej) kutatható, de ezen belül a Határon túli Szlovákok Múzeumához tartozik (Depot Krajanského[2] múzea Matica slovenskej), ahol is a 13 magyarországi szlovák illetőségű fondból a harmadik legfontosabbnak számít.[3] Az irathagyaték ismertetése 2022 – 2024 között kivitelezett öt levéltári kutatóút eredményein alapul.
Ľudovít Jaroslav Hrdlička életének összefoglalása
Hrdlička, aki a két világháború közötti délalföldi szlovákság egyik fontos szereplőjének számít és máig ismert a témával foglalkozó kutatók számára, a magyar történetírásban azonban eddig csak elvétve szerepelt. A szlovák nyelven tudó kutatók elsősorban a Spoveď a účtovanie exulanta (Egy száműzött gyónása és számvetése) című önéletírásában közölt adatok alapján rajzolták fel a Magyar Királyságban (1904–1920), majd a Csehszlovák Köztársaságban, pozsonyi emigrációban (1920–1953) a magyarországi szlovákság érdekképviselete érdekében kifejtett tevékenységét.[4] Miután a tótkomlósi és békéscsabai szlovák evangélikusokra támaszkodva a Békés-és Csanád-vármegyei szlovákok lakta települések elszakadását szorgalmazta a Magyar Királyságtól, hazaárulással vádolták a turócszentmártoni példát és a wilsoni önrendelkezés gondolatát követő lelkészt. Az emigrációba kényszerülő Hrdličkát a magyar historiográfia emiatt máig jórészt negatívan ítéli meg.[5] Memoárjában megpróbálkozott önnön rehabilitációjával, melyben beszámol a magyarországi szlovákság érdekében kifejtett kulturális-politikai tevékenységéről, de legtöbb csehszlovákiai politikai kapcsolatáról csak érintőlegesen nyilatkozik, vagy egyáltalán nem tesz említést. Ez azért is érdekes, mert a historiográfiából egyérteműen kiderül, hogy 1920 után a csehszlovák politikai elitben fontos informátori szerephez jut, a magyarországi szlovákok helyzetéről szóló nyilatkozatok előtt véleményét is kikérik. Fontosságáról és erős politikai beágyazódásáról tesz tanúbizonyságot az is, hogy az 1931-ben Genfben tartott 7. Európai Nemzetiségek Kongresszusára Hrdličkát küldi ki a Csehszlovák Nemzeti Tanács és a pozsonyi székhelyű Slovenská Liga (Szlovák Liga)[6], mint a magyarországi szlovákok képviselőjét.[7]
Hrdlička memoárja, a Spoveď a účtovanie exulanta.
SK-AMS-f. M-KM MS-HĽJ. Listy Karola Hrdličku (5. doboz). Forrás: a szerző felvétele.
Ezért is volt fontos rekonstruálni kapcsolati hálóját, hiszen ennek ismeretében válik érthetővé, hogy a nagylaki evangélikus lelkészcsaládból származó Hrdlička szlovák családi öröksége, iskolai és lelkészi állomáshelyein szerzett élményei, valamint tapasztalatai alapján hozta meg a 20. században már radikálisnak bélyegzett döntéseit. Ezért is tartottam fontosnak a 2020-ban reprint formában kiadott önéletírásához[8] különböző szlovákiai és magyarországi egyházi és állami levéltárakból, valamint a korabeli magyar és szlovák sajtócikkekből származó adatok alapján felvázolni azokat a korai éveit, amelyekről ő maga az említett memoárban nem tesz említést, viszont elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük az 1918 után hozott döntéseinek mozgatórugóit.[9]
A több délalföldi evangélikus lelkész- és tanítócsaládokkal rokonságban álló Hrdlička erős szlovák identitását először a Békés vármegyei Szarvasi Evangélikus Főgimnázium tanulójaként (1884–1891) alapozta meg, majd később a pozsonyi Teológiai Akadémia hallgatójaként (1892–1896) mélyítette. A teológusok közül elsősorban az erős szlovák érzelmű Nyitra vármegyeiekkel kötött közeli barátságot,[10] akikkel csatlakoztak a szlovák nemzeti mozgalom közösségi hálójához. Gyakori vendégek voltak a szlovák nemzeti érzelmű családok házaiban. Itt nemcsak azt tanulták meg, hogy hivatásuk mellett aktív szerepet kell vállalniuk a szlovák nemzeti mozgalomban, de azt is, hogy nemzeti érzéseik mellett a magyar hazaszeretetet is tudják ápolni.[11] A Nyitra vármegyei Miaván (ma Myjava, Szlovákia) eltöltött kápláni évek után (1896–1898) fiatal lelkészként a Turóc vármegyei Nagyturányba (ma Turany, Szlovákia) kerül (1898–1904). Ezek az évek nem voltak mentesek a nemzetiségi hovatartozás és a magyarosodás ellentmondásaiból származó konfliktusoktól sem. Erős beágyazódása a szlovák evangélikus nemzetiségi vezetők közé (Matúš Dula,[12] Pavol Mudroň,[13] Andrej Halaša[14]) nemcsak jó állomáshelyeket, de 1903-tól a „pánszláv” megbélyegzést is elhozza számára.[15] Bár önmaga sem javított a helyzetén, mikor 1899-ben feleségül vette a volt nagyrőcei (Veľká Revúca) szlovák gimnázium tanítójának, a Miaván 1876 óta rendőri megfigyelés alatt élő nemzethű szlovák Karol Viest[16] legidősebb lányát, Želmíra Viestovát (1879–1964)[17].
Önéletírása az 1904-ben lezajló Békés vármegyei Tótkomlósra való lelkészválasztásával kezdődik, amely az említett erős szlovák beágyazódása miatt nem volt zökkenőmentes.[18] A településen eltöltött 16 éve alatt (1904–1920) igyekezett kivenni a részét a már megkezdett szlovák (többségében evangélikus) lakosság nemzetiségi aktivizálásából. Az egyházi jegyzőkönyvek két nyelven való vezetése, a szlovák evangélikus családoknál tett látogatásai és nyílt szlováksága miatt 1906–1908 között a békési egyházmegyei törvényszék ellene, valamint Sztik Gyula[19] evangélikus tanító ellen kivizsgálást folytatott „pánszlávizmus gyanúja miatt”, mely szenzációs jellege miatt nemcsak a regionális, de az országos magyar, délalföldi szlovák (Dolnozemský Slovák) és a Národnie noviny[20] érdeklődését is kivívja. Hrdlička pártfogói között találjuk a későbbi Arad-Békési Egyházmegye esperesét, akkor még békéscsabai evangélikus igazgatólelkészt, Szeberényi Lajos Zsigmondot[21], aki szlovák és magyar nyelven egyaránt felszólalt az egyházi sajtóban és brosúrákban az eredetileg háromnyelvű evangélikus egyházon belüli nyelvi diszkrimináció ilyen jellegével szemben. Az irathagyatékban található 13 magánlevél a Bányai egyházkerület felügyelőjétől, a szintén csabai Zsilinszky Mihálytól[22] származik, aki személyes audiencián további egyházjogi tanácsokkal látta el Hrdličkát az ügye segítése érdekében. Végül az ő közbenjárásának köszönhetően mind Hrdlička, mind Sztik megtarthatja az állását, de hatalmas pénzbüntetés terhe mellett. Az ügy kiemelkedő voltát jelképezi az is, hogy a Hrdličkát szarvasi diákkorából ismerő Matej Metod Bella[23] parlamenti képviselő az érdekükben a magyar országgyűlésen elmondott képviselőházi beszéde az amerikai szlovák újságokig is eljutott.[24]
Mivel pozsonyi teológiai tanulmányai alatt szerzett baráti köréből kerültek ki később a turócszentmártoni szlovák politikai elit tagjai, akik 1918 után vezető szerephez jutottak, Hrdlička 1920 utáni pozsonyi emigrációja során bátran fordulhatott hozzájuk segítségért. Későbbi funkcióiból, politikai állásfoglalásaiból következtethetünk arra is, hogy nemcsak a délalföldi szlovákság számára volt meghatározó személyiség, de emigrációja után sikerült megkerülhetetlen hírforrássá válnia a csehszlovák politikai szférában is. Pártfogói között jórészt evangélikus szlovákokat találunk, akikkel lelkészsége révén már 1898 óta együttműködött, s akik többsége 1918 után a Szlovák Nemzeti Tanács tagja lett (Jur Janoška,[25] Ľudovít Medvecký,[26] M. M. Bella, Milan Hodža,[27] stb.). Az emigráció ideje alatt több gazdasági szervezetnek volt alelnöke vagy vezetőségi tagja, amelyhez személyközi kapcsolathálóján kívül a szövetkezetek terén szerzett tapasztalata segítette hozzá (Ústredné družstvo)[28] Mivel evangélikus lelkészként nem tevékenykedhetett, vallásoktató tanár lett először Martinban, majd az egyik pozsonyi reálgimnáziumban, viszont gyakran tartott beszédeket különböző vallási eseményeken a Teológiai Akadémián, a Kostnická Jednota[29] termeiben, vagy a pozsonyi YMCA[30] iskolai bizottságának elnökeként.[31] A magyarországi szlovákok érdekében kifejtett nemzetközi politikai tevékenységet 1920-tól a Slovenská Liga na Slovensku délalföldi szlovákok számára létesített fiókszervezete, majd az 1921-ben létrehozott és elnöksége alatt vezetett Kultúrna Jednota Slovákov z Maďarska [KJSM, Magyarországi Szlovákok Kulturális Egyesülete][32] képviselőjeként folytatott, amelyről részletesen beszámol önéletírásában is.[33]
Kultúrna Jednota Slovákov z Maďarska (v Maďarsku formában) első pecsétjének lenyomatai.
SK-AMS-f. M-KM MS-HĽJ. (6. doboz) Forrás: a szerző felvétele.
A Hrdlička-család személyi hagyatékának tartalma
A Matica slovenská Határon túli Szlovákok Múzeuma fondjegyzéke szerint összesen 25 ország szlovákságának iratanyagát őrzi, amely 596 dobozt tesz ki. A múzeum könyvtára szintén terjedelmes, több mint 68 000 kötetet számláló raktárkészlettel rendelkezik a határon túli szlovákokkal kapcsolatban, amelyek nemcsak források, könyvek, de a legtöbb külhoni szlovák sajtótermékét is magába foglalja.[34] 2022-ig a Hrdlička-család iratanyagából három szlovákiai kutató publikált részleteket, ebből kettő Ľudovít Jaroslav Hrdlička emigrációs tevékenységéhez,[35] egy pedig apja, Karol Hrdlička[36] szlovák nyelvű Petőfi fordításaihoz adott bővebb információkat. Az irathagyaték valószínűsíthetően még 1950 körül került a Matica Slovenskához egy levél tanúsága alapján,[37] és a kezdeti rendezést a kézírásos feljegyzések beazonosítása alapján még maga Hrdlička, majd annak 1953-ban bekövetkezett halála után unokájának férje, a szlovák irodalomtörténész és Matica-tag, Pavol Vongrej (1935–2001) végezhette.[38] Ezt megerősíti a tény, hogy ő írt először szlovák nyelvű életrajzi tanulmányt Hrdličkáról, amelynek címe magyar fordításban „Fogadatlan »délalföldi konzul.«”[39]A kutatás megkezdésének évében[40] kezdték el a 8 doboznyi iratanyag leltárjegyzékének elkészítését, amely, tekintve a hagyatékban található levelek többnyelvűségét[41] figyelemreméltó, ám több esetben pontatlanságokat, félrefordításokat vagy egyszerűen hiányos leírást tartalmaz, így ez a szlovák nyelvű dokumentumok esetében alkalmazható inkább. A dobozok tartalmát igyekeztek a különböző személyekhez tartozó iratok alapján azonosítani, ám ez nem minden esetben sikerült. Az iratanyagban megtalálható Hrdlička mellett több férfi felmenő lelkészi és oktatói hivatásához tartozó iratanyaga – a nagylaki evangélikus esperes Kristóffy Sámuel (anyai nagyapa 1801–1848),[42] a nyitraszerdahelyi evangélikus tanító Michal Hrdlička (apai nagyapa, 1812–1879),[43] illetve a nagylaki lelkész édesapa, Karol Hrdlička latin és/vagy szlovák nyelvű templomi beszédei, természetrajzi óravázlatai, önálló versei, műfordításai, kéziratai, részleges lelkészi naplói. Érdekesség, hogy a nőrokonok hagyatékából csak Ľudovít Jaroslav idősebb nővérének, Karolína Hrdličkovának (1869–1908) egy magyar és szlovák nyelvű példabeszédeket tartalmazó kézzel varrott füzetkéjét találhatjuk meg.[44] Bár szerencsére több nőrokontól származó hozzá írott levelet is tartalmaz az irathagyaték 1892–1908 között, amely nem csak egy délalföldi szlovák lelkészi család belső életéről, a női családtagok bel- és egyházpolitikai háttértudásáról, de a családon belüli nyelvváltásról is több eddig ismeretlen aspektussal szolgált.
Karol Hrdlička címzése fiához írott levelében 1895 nyarán Nyitra vármegyében végzett szupplikációja idején.
SK-AMS-f. M-KM MS-HĽJ. (7. doboz)
Az 1. doboz Hrdlička és apja, Karol Hrdlička munkahelyi levelezését tartalmazza, emellett itt találhatóak egy külön borítékban elhelyezve Karol Viest (az após), ifj. Karol Hrdlička (a legkisebb fiú)[45], Štefan Hruškovic (az egyik vő)[46] és maga Ľ. J. Hrdlička temetési értesítője is. Rendkívüli értékkel bírnak azok a személyes levelek, amelyeket Hrdlička saját kézírásával magyar fordításban a „Különösen fontos dokumentációs anyag” felirattal ellátott boríték rejt. Ebben többek között megtaláljuk Elena Maróthy-Šoltésovának (1855–1939),[47] a Živena magazin szerkesztőjének és a négy legfontosabb szlovák írónő egyikének Hrdlička egyik neki küldött brosúrájára adott írói véleményét, Edvard Beneš (1884–1948)[48] Prágai várba szóló személyes meghívóját, a szlovák realista próza-és drámaíró, Jozef-Gregor Tajovský (1874–1940)[49] 1920-as táviratát a volt csehszlovák legionáriusként a Csehszlovák Köztársaságba emigráló délalföldi szlovákok munkahelyi elhelyezésével kapcsolatban. Ezek a dokumentumok mind Hrdlička 1920–1935 között a csehszlovák politikai elit és a kortárs irodalmi körökhöz való közeli kapcsolatáról is tanúskodnak, amely a korabeli sajtóanyagokból nyert információk alapján eddig csak sejthető volt.
A 2. irategyüttes esetében egy 1931-ben a Slovenské Pohľady[50] főszerkesztőjéhez, Štefan Krčméryhez[51] szóló levélpárt találunk, amelyet helyesen Ľ. J. Hrdličkának tulajdonítottak és egy kézirat publikálásához szükséges személyes ajánlást tartalmaz. A kézirat a korábban említett Vendelín Bohboj Kutlík[52] és Božena Hodžová-Kutlíková (Michal Miloslav Hodža[53] lánya)[54] fiának, Hrdlička volt diáktársának, Vladimír Kutlíknak (1869–1928) nekrológja, amelyet annak legidősebb lánya írt és Hrdlička látott el szerkesztői megjegyzésekkel.[55]
A 3. doboz tartalmát maga Hrdlička osztotta három nagy egységre, hiszen többségében az ő dokumentumait, kéziratait találjuk itt. Az egyik nagy részt 1903–1953 közötti névjegykártyák, jegyzetek és különböző értesítők teszik ki. A második rész magyar fordításban a „Különböző régiek – jegyzetek prédikációkhoz – magyar és szlovák kéziratok 1802-” elnevezést kapta, amely jórészt nagyturányi lelkészi prédikációkat, a pozsonyi Teológiai Akadémiáról származó jegyzeteket, de kezdetleges orosz-szlovák kézzel írt szótárat is tartalmaz, amelyet minden valószínűség szerint szintén pozsonyi tanulmányai alatt írt, majd 1904-ben hasznosított Danilevskij művének szlovák nyelvű fordításánál.[56] Az 1802-es dátum pedig nagylaki lelkész nagyapjához, Kristóffy Sámuelhez köthető, és szarvasi tanítói jegyzeteit tartalmazza. A harmadik nagy részt Hrdlička emigrációban írott „munkaanyagait, jegyzeteit, dokumentumait, koncepcióit” jelenti, amely tartalmazza a készülő önéletírásának jegyzetein kívül templomi beszédeit, szövetkezeti témájú brosúráinak kéziratait, vagy a magyarországi szlovákok helyzetéről szóló beszámolóit, amelyeket az YMCA, a Slovenská liga programjain mondott el, illetve különböző szlovák sajtóorgánumokban publikált (Slovenský denník,[57] Slovenská politika[58]).[59]
Ľ. J. Hrdlička időskori portréja.
SK-AMS-f. M-KM MS-HĽJ. (1. doboz)
A 4. doboz felirata szerint Hrdlička különböző kéziratait, illetve apja, Karol Hrdlička levelezését találjuk itt. A kéziratok között volt Hrdlička kézírásával a volt békéscsabai szlovák vezető, a KJSM titkárának, Juraj Hrabovskýnak/Hrabovszky Györgynek[60] 4 oldalas temetési beszéde is, amelyet maga Hrdlička mondott el a sír felett 1935-ben. Az iratok között fellelhetőek a két nagyapa, Michal Hrdlička szlovák nyelvű versei, Kristoffy Sámuel egyházi jellegű feljegyzései, illetve Karol Hrdlička Petőfi fordításairól és Ľ. J. Hrdlička orosz nyelvű műfordításairól megjelent recenziók. Karol Hrdlička 1870-es évekből származó és a Békés vármegyei lelkésztársaihoz írott alkalmi versein kívül fia vallástanári pályájához szükséges különböző oktatási jegyzeteket találunk, amelyeket 1930-ban használtak a pozsonyi Teológián. Utóbbiakat a dedikálás alapján személyesen szerezte be a szerzőtől, Samuel Štefan Osuský evangélikus püspöktől,[61] akivel személyes ismeretségben állt.[62]
Az 5. doboz dokumentumai személyek szerint van szétbontva 2 nagy egységre. Maga a doboz egyszerűsítve „Karol Hrdlička levelei” elnevezést kapta, de itt találhatóak meg fia rövid irodalmi művei, képeslapjai, különböző családtagoktól kapott fényképek és pár térkép is.[63] Az ismeretlen családtagok fényképein és a ma szinte hozzáférhetetlen brosúráinak fizikai példányain kívül izgalmas volt rábukkanni Hrdlička saját gépírásos kéziratára, amelyet a pozsonyi teológiai élményeiről írt. Ebből nem csak iskolatársait és barátait ismerhetjük meg, de a Teológiai Akadémia tanárainak hozzáállását a szlovák anyanyelvű (és Nyitra vármegyei származású) diákokhoz, illetve a pozsonyi szlovák családoknál történő nemzetiségi nevelés eredményét is, amikor a diákok különböző szláv nyelvű irodalmi műveket kaptak felkészülésül. Hrdlička itt ismerte meg Turgenev műveit, amely jó alapot jelentett később az orosz műfordításai elkészítéséhez is.[64]
Ľ. J. Hrdlička kiadott brosúrái.
SK-AMS-f. M-KM MS-HĽJ. Listy Karola Hrdličku. (5. doboz)
A 6. doboz, amely magyarul az „Újságkivágások, személyes és hivatalos dokumentumok, táviratok, irodalmi művek – Egyéb dokumentumok” címet viseli. A doboz 1895–1953 közötti különböző újságkivágásokat tartalmaz, amelyeknek témája az 1895-ös nemzetiségi kongresszustól, az 1906-os „tótkomlósi pánszláv fészkelődésen”[65] keresztül Hrdlička és más délalföldi emigránsok csehszlovákiai tevékenységével foglalkozik. A délalföldi regionális sajtón kívül (Békés, Körösvidék, Tótkomlósi Friss Újság) megtalálhatók más magyar nyelvű újságkivágások (Magyarság, Arad és vidéke), szlovák nyelvű cikkek (Národnie noviny, Slovenský denník, Slovenská politika), de a csehszlovákiai magyarság hivatalos lapjának, a Prágai Magyar Hírlapnak Hrdličkát és a békéscsabai Juraj Hrabovský emigrációs tevékenységét támadó több 1928-as cikke is. A cikkek témáján kívül még több információt kapunk Hrdličkáék szlovák illetve csehszlovák sajtóbeli válaszairól a lapok margóján hagyott személyes piros ceruzás megjegyzéseinek köszönhetően. Emellett a dobozban megtalálható Hrdlička útlevele és majdnem az összes szervezeti és egyéb tagsági könyve, amelyekből több idáig ismeretlen volt számunkra.[66]
A 7. és 8. dobozokban, amelyek egyszerűsítve csak a „Különböző levelezés” elnevezést kapták, több részre osztva találhatóak különböző témájú levelek, amelyek címzettjei Karol és Ľ. J. Hrdličkán kívül gyakran a velük egy háztartásban tartózkodó nőrokonok is. Ezért a 7. dobozban a négyből egy külön összekötött részre Hrdlička kézírásával a „Családi levelezés” felirat került, amelyben szarvasi diákkorából a nagylaki szülői házba küldött szlovák és magyar nyelvű leveleit (1885–1890), a hozzá Nagylakról a pozsonyi Teológiára (1892–1896), majd a nagyturányi időszak első éveiben (1898–1899) nemcsak hozzá, de a háztartás berendezését segítő és a turócszentmártoni augusztusi ünnepségeken is szereplő nővéreihez, Bertához (1870–1899) és Karolinához szóló szülői leveleket találunk. Bár ezek nagyrészt datálatlanok, de tartalmuk, a korabeli történelmi eseményekre való reflektálás és a nyelvváltásnak köszönhetően hozzávetőlegesen meghatározható, mikor keletkeztek.[67] A 7. dobozban a levelezésen kívül Hrdlička eddig ismeretlen emigrációs éveihez is felbecsülhetetlen értékű dokumentumokat találunk, amelyek többsége az 1930-1940-es évekből származik.
A 8. dobozban szintén több részre külön bontott levelezést találunk, amelyek elsősorban a levélpapírok nagysága (A5/A4) alapján választhatóak szét a legpontosabban a levél címzettjét tekintve. A kisebb alakú papírok, amelyek egyaránt kézírással és gépírással készültek, már datálásukat tekintve is egyértelműen Ľ. J. Hrdlička lelkészi és pozsonyi emigrációs időszakára tehetőek (1898–1950). A doboz másik fele, amely nagyalakú levelezést tartalmaz, a feladók és a dátumok alapján is Karol Hrdlička levelezését alkotják. Itt nemcsak a békéscsabai (ma Jamina városrész) lelkészi időszakból megismert evangélikus kollégák leveleit (elsősorban utódja, Linder Károly[68] evangélikus lelkész levelei 1870–1878 között) találjuk, de a többi Békés- és Csanád-vármegyei evangélikus lelkészek (Koren Pál,[69] Áchim Ádám,[70] Jeszenszky Károly[71]) magán- és egyházi levelezését is olvashatjuk. Ezek, kiegészülve az 1860-as évek közepétől több Nyitra vármegyei evangélikus szlovák lelkész és tanítótól, illetve édesapjától, Michal Hrdličkától származó leveleket átolvasva egy működő, személyközi és rokoni kapcsolatokon alapuló szlovák nemzetiségi evangélikus hálózatot ismerhetünk meg.
Az irathagyaték fontossága
Az irathagyaték Hrdlička eddig ismeretlen délalföldi és nyitrai családi hátterén kívül rendkívül sok, idáig ismeretlen dokumentummal járult hozzá a délalföldi szlovákság és a csehszlovák politikai elit első világháború utáni kapcsolati hálójának és a közöttük létrejött információáramlásnak megismeréséhez.[72] A kutatás során a magyar és szlovák történetírásban eddig feltáratlan és publikálatlan dokumentumok kerültek elő, amelyek új betekintést nyújtanak a délalföldi és a turócszentmártoni szlovákok első világháború előtti és a két világháború között fennálló együttműködésének eddig csak feltételezett, de ténylegesen nem bizonyított aspektusaiba. Ezek a dokumentumok mind a magyar, mind pedig a szlovák történetírás számára hasznosak, hiszen ezek segítségével a délalföldi szlovák közösségek regionális sajátosságait is megismerhetjük, illetve a turócszentmártoni szlovákokhoz fűződő rokoni-, baráti-, munkakapcsolataik minden korábbinál pontosabban rekonstruálhatóak lettek.
Az irathagyaték továbbá segített feltérképezni a szlovák evangélikusok közötti kulturális-politikai és rokoni kapcsolatháló egy fontos részletét, miszerint a fiatal lelkészek és tanítók új működési helyének kiválasztásában aktív szerepet játszott a szülői kapcsolat, rokoni-, baráti-, diáktársi viszony is.
Emellett bebizonyosodott az a feltételezés, miszerint Hrdlička meghatározó összekötő kapocsként funkcionált a délalföldiek és a későbbi turócszentmártoni illetve pozsonyi szlovák politikai elit tagjai között. Hrdlička korábbi pozsonyi teológiai tanulmányai során megismert barátai, akikkel később az evangélikus egyházban betöltött különböző állomáshelyein is szoros munkakapcsolatot ápolt, illetve a szövetkezeti szervezetekben vállalt szerepei során megismert személyekhez fűződő baráti- illetve munkakapcsolata segítette hozzá 1920-as pozsonyi emigrációja után vezető funkciók betöltéséhez. Ezekkel a személyekkel folytatott levelezése ugyanakkor arról is tanúskodik, hogy ezek az emberek valóban megértették az délalföldi szlovákok problémáit, panaszait, és hajlandóak voltak szót emelni értük különböző (egyházi, belpolitikai, külpolitikai) fórumokon.
Emellett több fontosabb részlet derült ki pozsonyi emigrációja alatt végzett tevékenységéről, az általa és több csehszlovák politikus támogatásával megalakított és a magyarországi szlovákok helyzetét segítő egyesület (Kultúrna Jednota Slovákov z Maďarska) tevékenységéről, amelynek megalakulásának körülményei és szabályrendelete eddig feltáratlan volt, de a kutatás során Hrdlička személyes dokumentumain keresztül sikerült rekonstruálni az egyesület regionális és nemzetközi szerepét.
A személyes irathagyaték kutatása azonban nem várt eredményt is hozott, hiszen a családtagok (magyarul, szlovákul és németül írt) levelei alapján sikerült pontosan beazonosítani az egyes személyeket, az egymáshoz fűződő rokoni kapcsolatokat, a családtagok személyiségjegyeit, melynek segítségével pontosan fel lehetett rajzolni a különféle rokoni kapcsolatokat egy közös családfára. Az információk segítségével teljes mértékben megérthető Ľudovít Jaroslav Hrdlička világnézete, aki felnőttként továbbra is fenntartotta ezeket a rokoni és baráti kapcsolatokat, s melyek segítségével később különböző vezető pozíciókba került. A Hrdlička-család rokoni és a keresztszülői kapcsolatainak ill. hálózatainak feltárása kiváló példát ad a korabeli szlovák evangélikusok társadalmi kapcsolati hálójának működésére, mely a szlovákok között fennálló kapcsolatok egyik kevéssé ismert részéhez ad további adalékot. Ennek segítségével rekonstruálhatók több település (Nagylak, Tótkomlós, Békéscsaba, Miava, Nyitraszerdahely, Losonc, Pozsony, stb), között fennálló kapcsolatok különböző aspektusai, amelyek hatással voltak később nemcsak az információáramlásra, hanem a helyi szlovákság nemzeti hovatarozásának megélésére is.
[1] Az 1880-as évektől a magyar nemzetiségi politikában, a bel-és külpolitikai szóhasználatban a magyarországi pánszlávizmus megnyilvánulásait az Oroszország és a szláv világ iránti szimpátiával azonosították. Az 1890-es évektől kezdve már az evangélikus szlovák lelkészekben jelölik meg a pánszláv, russzofil eszmék terjesztőit és a magyar állam ellen irányuló mozgalmak vezetőit. Szarka László: Szlovák nemzeti fejlődés-magyar nemzetiségi politika 1867–1918. Pozsony, 1999, 76–95.
[2] A szlovák „krajan” kifejezés szó szerinti magyar fordítása „honfitárs, földi”, de a tanulmány az egyszerűsítés kedvéért a „határon túli szlovákok” magyar elnevezést fogja preferálni.
[3]Archív Matice slovenskej (AMS), fond Maďarsko (f. M), Signatúra Depot Krajanského múzea Matice slovenskej (KM MS). Hrdlička, Ľudovít Jaroslav (HĽJ), 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8 doboz. [Matica Slovenská Levéltára, Magyarország fond, Határon túli Szlovákok Múzeumának kirendeltsége, Ľudovít Jaroslav Hrdlička személyi irathagyatéka]
[4] Ľudovít Jaroslav Hrdlička: Spoveď a účtovanie exulanta. Bratislava, 1946, 72.
[5] Bővebben lásd G. Vass István: A nemzetiségi mozgalom a wilsoni eszmék bűvöletében és a román területszerzési törekvések erőterében. A dél-tiszántúli szlovákok 1918/1919-ben. Kisebbségkutatás, 2010. 2. sz. 211–234.; Tóth István: Szlovák nemzetiségi törekvések a két világháború között. Regio, 1994. 1. sz. 156–174.; Uő: Szlovákok a megmaradás és a beolvadás válaszútján. 1900–1948. A trianoni határokon belülre vetítve. In: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. Szeged, 2003, 127–175.
[6] Slovenská Liga na Slovensku [Szlovákiai Szlovák Liga] 1920. október 22-én alakult Pozsonyban, mint országos, politika feletti és kulturális-társadalmi szervezet az Amerikai Szlovák Liga mintájára. Célja az újonnan megalakult Csehszlovák Köztársaság megerősítése, a szlovák nemzeti öntudat formálisa és a szlovákok egyesítése volt. Több alcsoportja volt, az egyik a határon túli szlovákok segítésére specializálódott. Tevékenységéről lásd: Róbert Letz: Dejiny Slovenskej ligy na Slovensku (1920 – 1948). Martin, 2000, 294.
[7] Szuda Krisztina Eszter: A magyarországi szlovákság a genfi európai nemzetiségi kongresszuson. In: Tavaszi Szél- Spring Wind. III. kötet. Szerk. Dr. Keresztes Gábor – Dr. Szabó Csaba. Bp., 2018, 697–712.
[8] Ľudovít Jaroslav Hrdlička: Spoveď a účtovanie exulanta. Ed. Kristína Estera Szudová. Békešská Čaba, 2020.; Magyar nyelven: Ľudovít Jaroslav Hrdlička: Egy száműzött gyónása és számvetése. Szerk. Szuda Krisztina Eszter. Békéscsaba, 2022.
[9] Részletesebben lásd szlovákul: Kristína Estera Szudová: Čo sa zo Spovede vynechalo. Neznámy svet Ľudovíta Jaroslava Hrdličku. In: Hrdlička: Spoveď… [2020] 85–208.; Chronológia života Ľudovíta Jaroslava Hrdličku. In: Hrdlička: Spoveď… [2020] 209–226.; Magyar nyelven: Szuda Krisztina Eszter: Ami a Gyónásból kimaradt. Ľudovít Jaroslav Hrdlička ismeretlen világa. In: Hrdlička: Egy száműzött... 89–198.; Ľudovít Jaroslav Hrdlička életrajzi kronológiája. In. Hrdlička: Egy száműzött... 199–221.
[10] Édesapja révén maga is rokonságban állt több Nyitra vármegyei szlovák családdal, hiszen Karol Hrdlička (1837–1908) nyitraszerdahelyi (Nitrianska Streda, Szlovákia) születésű volt.
[11] A szlovák nemzetiségi identitás és a magyar hazaszeretet kapcsolatáról, amely nem zárta ki egymást lásd Demmel József több írását. Az evangélikus lelkészek kettős identitásáról: Demmel József: A kettős identitás ára. A békéscsabai Szeberényi Gusztáv és a nemzetiségi kérdés a 19. századi evangélikus egyházban. Békéscsaba, 2014, 164.; Legújabban: Uő: Arcképek és életképek a pozsonyi pátenspárti szuperintendencia hétköznapjaiból. In: Deák Ágnes – Demmel József – Kertész Botond: Egy hit, két egyház, három nyelv? Egyházi és nemzetiségi küzdelem a magyarországi evangélikus egyházszervezetben 1859 – 1867. Pécs, 2025, 373–473; Szuda: Ami a Gyónásból kimaradt... 97–105.
[12] Matúš Dula (1846–1926): szlovák politikus, ügyvéd, a Szlovák Nemzeti Párt alelnöke (1877–1914), a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke 1914-től, 1919-től Matica Slovenská társelnöke. Turócszentmártonban először Pavol Mudroň ügyvédbojtárja, majd 1871-től saját irodát nyitott. Vavro Šrobár és Andrej Hlinka védője. Társalapítója a Tatra Bankának [Tátra Bank]. 1899-ben a Turóci evangélikus egyházmegye felügyelője.
[13] Pavol Mudroň (1835–1914): az egyik leghíresebb szlovák ügyvéd, aki több sajtóperben védett szlovák újságírókat, akik felszólaltak a magyarosítás ellen. Evangélikus tanító fia, 1844-ben pár évig Pitvaroson éltek, ahol megismerkedett a környékbeli szlovák evangélikus családokkal. 1862-ben nyitott önálló ügyvédi irodát Turócszentmártonban, ahol az évek során sok fiatal szlovák jogászt fogadott fel koncipiensnek, átadva nekik a szlovák nemzeti mozgalom iránti szakmai elkötelezettséget. Ikerbátyjával, a Pozsonyban ügyvédként praktizáló Michal Mudroň-nyal aktív résztvevői az 1861-es turócszentmártoni memorandumgyűlésnek, alapítótagjai 1863-ban a Matica Slovenskának. Hét alkalommal indul a képviselőválasztásokon Turóc vármegye színeiben, de szlovák nacionalista tevékenysége miatt eredménytelenül.
[14] Andrej Halaša (1852–1913): jogi fogalmazó Alsókubinban, majd 1874-től önálló ügyvédi irodát nyit Turócszentmártonban, egyúttal a Turócszentmártoni Nyomda-és Kiadóegyesület szerkesztője. Felesége Pavol Mudroň lánya, Anna. Fiatalkorától részt vett a szlovák nemzeti mozgalomban, fokozatosan a politika, kultúra, a folklór és a színház területén a szlovákok egyik vezető személyiségévé vált. Szlovák nyelvű színdarabokat szerez, J. G. Tajovskýval szlovák népdalokat és tárgyi emlékeket gyűjt a Szlovák Múzeumi Társaság gyűjteményébe, a turócszentmártoni amatőr színjátszócsoport vezetője és színésze. A nagyturányi evangélikus egyház felügyelőjeként és a Turáni népbank részvénytársaság felügyelőbizottságának tagjaként gyakran találkozott Hrdličkával, annak nagyturányi lelkészválasztását aktívan segíti.
[15] Szuda, 2022, 107–139.
[16] Karol Viest (1844–1903): gömör vármegyei szlovák nemzethű családból származott, a volt nagyrőcei gimnázium tanára (1868-9, 1870–1874), majd Brezován (1874–1876, Brezová pod Bradlom), és Miaván volt evangélikus tanító, ahol élete végéig rendőri megfigyelés alatt él és dolgozik. Létrehozta az iskolai könyvtárat, tagja az olvasóegyletnek, alapítótagja és vezetője a tűzoltó egyesületnek és a kölcsönös segélyegyletnek, illetve híres volt nemcsak szlovák nemzetébresztő tevékenységéről, de a gyümölcstermesztés népszerűsítéséről is. Testvérei és gyermekei szintén aktív tagjai voltak a szlovák nemzeti mozgalomnak.
[17] Želmíra Božena Viestová (1879–1964), Karol Viest legidősebb lánya, aki Ľ. J. Hrdličkához annak nagyturányi lelkészkedésének első évében (1899) ment feleségül. Családja és kiterjedt nyitrai és gömöri rokoni hálózata hatására erős szlovák nemzeti identitással rendelkezett (amatőr színjátszás, az éves augusztusi turócszentmártoni ünnepségeken való aktív részvétel). Visszaemlékezések alapján a tótkomlósi évek alatt (1905–1920) aktívan támogatta a helyi amatőr színjátszócsoportot és kórust nyitrai szlovák nemzeti énekekre tanítva őket, formálva szlovák identitásukat. Férjét a pozsonyi emigrációban is támogatta, az ellene folytatott magyarországi egyházi vizsgálati ideje alatt Želmíra egyedül utazott vissza Tótkomlósra a család ingóságait összegyűjteni 1922. júliusa és szeptembere között, amelynek részleteiről a hagyatékban kiterjedt levelezés tanúskodik. Erről bővebben lásd: Kristína Estera Szudová: Dvojmesačný pobyt Želmíry Hrdličkovej v Slovenskom Komlóši v roku 1922. In: Slováci v zahraničí 40. Ed. Zuzana Vaňová, Martin, 2023, 12–46.
[18] Szuda: Ami a Gyónásból kimaradt... 141–157.
[19] Sztik Gyula (1850–1930): evangélikus segédtanító Lajoskomáromban (Veszprémi Esperesség, 1871-től), Súron, majd tanító Pitvaroson (Csanád-Csongrádi Egyházmegye, 1875–1901), Tótkomlóson (Békési Egyházmegye, 1901–1909), végül Békéscsabán. Szlovák lapok előfizetése és lakóhelyén való terjesztése, a turócszentmártoni szlovák politikusokkal és irodalmárokkal való személyes kapcsolata miatt már Pitvaroson egyházi fegyelmi vizsgálatot folytatnak ellene, majd Tótkomlóson a Hrdličkával közös vizsgálat lezárása után 1909-ben nyugdíjazását kéri, és Békéscsabára költözik. Pánszlávizmus Tótkomlóson. Békésmegyei Közlöny, 1905. március 12. 2.; Egy hazafiatlan tanító. Békésmegyei Közlöny, 1906. július 19. 2.
[20] Národnie noviny [Nemzeti újság]: a Szlovák Nemzeti Párt lapja, amelynek székhelye előbb Pest-Budán (1861), majd Turócszentmártonban (1870–1947), illetve Pozsonyban volt (1948). A heti három alkalommal négy oldalnyi terjedelemben megjelent újság volt a leghosszabb ideig kiadott szlovák politikai lap. Nem meglepő, hogy a lap leközölte Hrdličkáék esetét, hiszen az 1906-ban a lap két főszerkesztője az az Ambro Pietor (1843–1906) és Svetozár Hurban-Vajanský (1847–1916) volt, akik (több társukkal együtt) az 1880-as években szlovák nacionalista újságírói tevékenységük miatt többször is börtönbüntetésüket töltötték (Besztercebánya, Vác). Bővebben: Demmel József: Az önálló szlovák társadalmi nyilvánosság születése. https://www.ludovika.hu/blogok/horizontokblog/2020/01/13/az-onallo-szlovak-tarsadalmi-nyilvanossag-szuletese/ (utolsó letöltés: 2026. május 22.)
[21] Szeberényi Lajos Zsigmond (1859–1941): evangélikus lelkész Tótaradácson (1883, Aradac, Szerbia), 1890-től Békéscsabán, 1906-ban pestmegyei evangélikus főesperes és egyházkerületi főjegyző, 1918-tól az arad-békési egyházmegye esperese. 1930-tól a magyar országgyűlés felsőházi tagja, egyházi író, az Evangélikus Egyházi Szemle szerkesztője és kiadója (1895–1901). Dán művek műfordítója, több magyar nyelvű írásában foglalkozott a parasztság problémáival és agrárpolitikai kérdésekkel.
[22] Zsilinszky Mihály (1838–1925): a szarvasi Evangélikus Főgimnázium magyar irodalom és történelem tanára (1861–1874), a békéscsabai egyház, majd a Békés-Csanádi evangélikus egyházmegye felügyelője, 1898 a Bányai evangélikus egyházkerület világi felügyelője, 1911-től világi elnöke. Több alkalommal volt a Szabadelvű Párt országgyűlési képviselője, 1889-től Csongrád vármegye, majd Zólyom vármegye (1892 – 1895) főispánja, vallás- és közoktatásügyi államtitkár (1895–1905), magyar belső titkos tanácsos. Az MTA tagja (1878, 1899).
[23] Matej Metod Bella (1869–1946): szlovák evangélikus lelkész Liptótarnócon (1894–1911, Liptovské Trnovce, Szlovákia) és Rózsahegyen (1911–1920, Ružomberok, Szlovákia). Az 1906 – 1910-es választási időszakban egyike a három szlovák országgyűlési képviselőnek, 1918-ban a Szlovák Nemzeti Tanács alapító tagja, a Turócszentmártoni nyilatkozat egyik aláírója, 1918 – 1919 között a Szlovák klub elnöke és a Szlovákia Teljhatalmú Minisztériumának a lakosság ellátásáért felelős tisztviselője, pozsonyi főispán (1919–1928), az agrárpárt képviselője.
[24] Az ügyről részletesen: Szuda: Ami a Gyónásból kimaradt... 157–170.; Kristína Estera Szudová: Proces kvôli panslavizmu – Príklad evanjelického farára a učiteľa v Slovenskom Komlóši (1905–1908). In: INTERKULT 2021. Thematic proceedings. Selected Papers from the Seventh International Conference Interculturalism in Education 2021 held 2nd October, 2021 in Novi Sad. Zbornik 16. Ed. Silvia Ilić. Novi Sad, 2022, 225–239.
[25] Jur Janoška (1856–1930): evangélikus lelkész Alsókubinban (Dolný Kubín, Szlovákia), annak környékén, majd Liptószentmiklóson (Liptovský Mikuláš, Szlovákia), 1922-től a Szlovákiai Keleti Evangélikus Egyházkerület püspöke, a Szlovákiai Evangélikus Egyház első általános püspöke, egyházi író, a Matica Slovenská elnöke, a Turócszentmártoni nyilatkozat egyik aláírója. A Cirkevné listy [Egyházi levelek] alapítója és főszerkesztője (1877–1921). Gyakran szólalt fel egyházi gyűlések alkalmával, egyházi újságokban a magyarizáció ellen.
[26] Ľudovít Medvecký (1878–1954): közhivatalnok, ügyvéd, 1919–1920 között a Szlovákia Teljhatalmú Minisztériumának pénzügyekért felelős kormánytisztviselőjeként segíti Hrdličkát a Központi Szövetkezet pozsonyi fiókjának egyik vezető pozíciójának elnyerésében, hiszen 1895-ben találkoztak Božena Hodžová szalonjában.
[27] Milan Hodža (1878–1944): szlovák újságíró, politikus, magyar országgyűlési képviselő a délalföldi Kölpény (Kulpin, Szerbia) képviselőjeként (1905–1910), a Szlovák Nemzeti Párt alelnöke (1906–1914), Budapesten több szlovák újság szerkesztője. 1918-ban a kettős monarchia felbomlásának napjaiban ő tárgyal a csehszlovák kormány nevében Budapesten. Csehszlovákiában egyesítésügyi miniszter (1919–1920), földművelésügyi (1922–1925, 1932–1934), oktatásügyi miniszter (1926–1929), majd Csehszlovákia miniszterelnöke (1935–1938).
[28] Ústredné družstvo so sídlom v Bratislave [Pozsonyi Központi Szövetkezet]: az 1912-ben Budapesten létrehozott Központi Szövetkezet folytatásaként jött létre 1919-ben. Feladata mindenféle szövetkezeti szervezet létrehozása, központi szervezése, irányítása és ellenőrzése. A mai Szlovákia területén létrejött szövetkezetek többségének szervezeti, pénzügyi, kereskedelmi ellenőrzési központja volt.
[29] Kostnická Jednota [Konstanciai Egység/Egyesület]: 1903-ban Prágában létrehozott evangélikus keresztényekből álló egyesület, amely a cseh reformáció, Jan Hus és Amos Comenius örökségét követi.
[30] pozsonyi YMCA (Young Men´s Christian Association / Fiatalok Keresztény Egyesülete: Az 1921-ben Csehszlovákiában létrehozott országos szervezetnek 1923-ban alakult pozsonyi fiókszervezete, amelynek iskolai bizottságának elnöke 1923–1933 között Ľ. J. Hrdlička volt.
[31] Ezekről az évekről röviden: Szuda: Ami a Gyónásból kimaradt... 211–221.
[32] Kultúrna Jednota Slovákov z Maďarska [KJSM, Magyarországi Szlovákok Kulturális Egyesülete]: 1921-ben Ľ. J. Hrdlička elnöklete és J. Hrabovský titkársága alatt Pozsonyban létrehozott, a Szlovák Nemzeti Tanács és SL által támogatott illegitim kulturális és politikai szervezet, amely többek között a magyarországi szlovákok jogi helyzetéről szóló beszámolókat írt, számukra szlovák nyelvű egyházi kalendáriumokat juttatott el, és képviselte őket különböző nemzetközi, politikai és egyházi eseményen.
[33] Hrdlička: Egy száműzött... 32–88.
[34] Bővebben lásd a honlapot: https://matica.sk/vedecke-pracoviska/krajanske-muzeum/ (utolsó letöltés: 2026. május 26.)
[35] Gabriela Hamranová: Korešpondencia Hrdličkovcov v archive Matice slovenskej (fond Krajanského múzea). In. Úloha cirkvi v živote dolnozemských Slovákov. Ed. Ivan Miroslav Ambruš – Pavel Hlásnik – Bianca Unc. Nadlak, 2018, 116–121.
[36] Karol Hrdlička (1837–1908): nyitraszerdahelyi kántortanító fia, nagylaki evangélikus lelkész (1872–1908), Petőfi Sándor költeményeinek egyik első szlovák nyelvű fordítója. Káplán Kosztolnán (Kostolna, Szlovákia), majd Békéscsabán (1873), fiatal lelkész a csabai városrészben, Jaminán (1864–1870). Aktív egyházi íróként, kortárs német nyelvű vallási és erkölcsi ismereteket közreadó műveket fordított szlovákra. Hozzájárult a nagylaki oktatás fejlesztéséhez, a templom felújításához, megszervezte a templomi kórust. A magyar folyóiratok szlovák nyelvű prédikációi és a délalföldi szlovák evangélikusok egyházi nyelve, a biblikus cseh nyelv (bibličtina) védelmében elmondott beszédei miatt 1894-ben „pánszlávizmussal” vádolják.
[37] SK-AMS-f. M-KM MS-HĽJ- Rôzna korešpondencia. (8. doboz) [Különböző levelezés]
[38] Vongrej, aki elsősorban a szlovák romantika szerzőinek munkásságával foglalkozott, publikált Karol Hrdlička szlovák nyelvű Petőfi fordításainak elemzéséről, amelyekhez majdnem az összes fordítás kéziratát a hagyatékban találta meg. Pavol Vongrej: Prvé knižné vydanie Petőfiho v slovenčine. Slovenská literatúra, 1985. č. 5. 408–412. Vongrej érdeklődése a két délalföldi lelkész munkássága iránt akkor nyert értelmet leginkább, mikor a genealógiai kutatás során kiderült, hogy Ľ. J. Hrdlička fiának, ifj. Ľ. J. Hrdlička Renáta nevű lányát vette feleségül.
[39] Uő: Nehonorovaný „dolnozemský konzul.“ In: Národný kalendár 1998. Martin, 117.
[40] Az első kutatást a Tempus Közalapítvány Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj 2021/22, predoktori kategóriájának nyertes kutatói ösztöndíja támogatta (2022. február 1. – 2022. június 1.)
[41] A dokumentumok nyelve azok frekventáltsága szerint: szlovák, magyar, német, latin, cseh, román, francia, angol, szerb.
[42] Kristóffy Sámuel (1801–1848): a Szarvasi Evangélikus Főgimnáziumban a magyar nyelv tanára. 1825-től Nagylakon evangélikus lelkész, 1841–48 között a Békési Egyházmegye esperese. Ľ. J. Hrdlička anyai nagyapja.
[43] Michal Hrdlička (1812–1879): Miaván segédtanító, majd Nemesváralján (Zemianske Podhradie, Szlovákia) és Nyitraszerdahelyen (Nitrianska Streda, Szlovákia, 1835–1879) kántortanító. Családját a tragikus fehérhegyi csata (1620) után a cseh száműzöttek leszármazottaiként tartották számon, Ľ. J. Hrdlička apai nagyapja.
[44] SK-AMS-f. M-KM MS-HĽJ. Rukopisy L. Hrdličku, listy Karola Hrdličku. (4. doboz) [L. Hrdlička kéziratai, Karol Hrdlička levelei]
[45] ifj. Karol Hrdlička (1909–1931): Karol Michal Hrdlička néven született Tótkomlóson, Ľ. J. Hrdlička és Želmíra Viestová ötödik, legkisebb gyermekeként és második fiaként. 1931. márciusában bekövetkezett halálának körülményei a korabeli csehszlovák és magyar sajtót is foglalkoztatták, hiszen egy értelmiségi család sarjaként, medikusként tisztázatlan okok miatt önkezével vetett véget életének.
[46] Dr. Štefan Hruškovic (1900–1931): Ľ. J. Hrdlička középső lányának, Máriának férje, az alsókubini (Dolný Kubín) regionális kórház vezetője. 1931. áprilisában tragikus hirtelenséggel hunyt el, mint a rimaszombati (Rimavská Sobota, Szlovákia) kórház orvosa.
[47] Elena Maróthy-Šoltésová (1855–1939): a négy legfontosabb szlovák írónő egyike, a szlovák nők számára létrehozott magazin, a Živena szerkesztője.
[48] Edvard Beneš (1884–1948): cseh politikus, 1915-ben Párizsba emigrál, ahol az ellenállási mozgalom (Maffia) tagja, 1916-ban kulcsszerepet játszott a Csehszlovák Nemzeti Tanács megalakításában, annak főtitkára (1918-19), Csehszlovákia külügyminisztere (1918–1935), miniszterelnöke (1921–1922), elnöke (1935–1938, 1945–1948).
[49] Jozef-Gregor Tajovský (1874–1940): szlovák realista próza- és drámaíró, újságíró, hivatalnok és politikus. Ľ. J. Hrdličkát még a nagyturányi évekből, majd nagylaki banktisztviselői idejéből (1904–1910) ismerte személyesen. Az első világháború alatt 1915-ben orosz fogságba esik, 1917-ben belép a csehszlovák légióba, 1920-ban mint kapitány tér haza. Először Turócszentmártonban, majd Pozsonyban él és dolgozik. Pozsonyban 1921-ben a Legionársky obzor [Légiós horizont] szerkesztőségében és információs irodájában dolgozott, ahol feldolgozták a légiósok és családtagjaiktól beérkező leveleket és kéréseket.
[50] Slovenské Pohľady [Szlovák Szemle]: 1881-ben Turócszentmártonban létrehozott szlovák folyóirat, a Jozef Miloslav Hurban által kiadott lap folytatása. Ez a legrégibb szlovák kulturális folyóirat, amely máig megjelenik.
[51] Štefan Krčméry (1892–1955): szlovák modernista költő, irodalomkritikus, történész, műfordító, a Matica Slovenská adminisztrátora.
[52] Vendelín Bohboj Kutlík (1834–1904): szlovák nemzethű családból származó jogász, több alkalommal is megvádolták pánszlávizmussal. Nagyszombati (1867–1874), majd pozsonyi szlovák ügyvéd, szlovák nemzeti mozgalmi aktivista, szlovák amatőr színjátszócsoport alapító. Pozsonyi háza a szlovák tanulóifjúság egyik legfontosabb központja közé tartozott.
[53] Michal Miloslav Hodža (1811–1870): szlovák evangélikus lelkész, a szlovák nemzetiségi mozgalom egyik vezére Ľudovít Štúr és Jozef Miloslav Hurban mellett.
[54] Božena Hodžová-Kutlíková (1847–1936): Hodža lánya, Kutlík felesége, aki pozsonyi házukban egy kulturális szalont tartott fenn, ahol a szlovák diákok nemzeti, politikai és iskolai ügyekről beszélgethettek anyanyelvükön. A Živena kulturális egyesület egyik alapítótagja és tiszteletbeli elnöke.
[55] SK-AMS-f. M-KM MS-HĽJ. Vyčlenená korešpondencia. AMS II 80, 81 AD 26. (2. doboz) [Külön iktatott levelezés]
[56] Grigorij Petrovič Danilevskij: Sviatočné večery. Prel. Ľ. J. Hrdlička. Turčiansky Sv. Martin, 1904.; Uő: Sviatočné večery. Ruská knižnica sv. 6. Prel. Ľ. J. Hrdlička. (második kiadás) Turč. Sv. Martine, 1924, 114.
[57] Slovenský denník [Szlovák napilap] 1918–1938 között megjelenő lap, amely a Szlovák Nemzeti Tanács, később pedig az Agrárpárt sajtóorgánumaként működött. Főszerkesztője Karol Hušek, majd Bohdan Pavlů volt.
[58] Slovenská politika [Szlovák politika] 1918-tól megjelenő napilap, amely először Prágában, később Pozsonyban jelent meg hétfő kivételével minden nap. Az Agrárpárt (Republikánska strana poľnohospodárskeho a maloroľníckeho ľudu) lapjaként jelent meg, František Votruba főszerkesztése alatt.
[59] SK-AMS-f. M-KM MS-HĽJ. Pracovné materiály. (3. doboz) [Munkaanyagok]; SK-AMS-f. M-KM MS-HĽJ. Vizitky, poznámky, oznámenia 1903–1963. [Névjegykártyák, feljegyzések, értesítések]; SK-AMS-f. M-KM MS-HĽJ. Rôzne staré – poznámky ku kázní – maď, slov. rukopis 1802–. [Különböző régiek – prédikációkhoz való jegyzetek – magyar, szlovák kéziratok]; SK-AMS-f. M-KM MS-HĽJ. Pracovné materiály, poznámky, podklady, koncepty – 1920–. [Munka anyagok, jegyzetek, vázlatok, piszkozatok]
[60] Juraj Hrabovský/Hrabovszky György (1884–1935): békéscsabai szlovák földműves és politikai aktivista 1914-től, 1919-től a Békés- és Csanád-vármegyei szlovák községek Romániához csatolásáért küzdő délalföldi szlovák mozgalom egyik vezetője. Felszólalt az 1919. július 13-án Békéscsabán tartott szlovák-román népgyűlésen, amely jóváhagyta ezt a kérelmet, és megbízta egy delegáció vezetésével, amely a párizsi békekonferencián terjesztette elő a dokumentumot. 1919 novemberében a román parlamentben a szlovákok képviselője, államellenes tevékenysége miatt 1920 márciusától 1921 novemberéig Szegeden bebörtönözve, majd a politikai fogolycsere keretében szabadult és Bazin (Pezinok, Szlovákia) mellett telepedett le a Csehszlovák Köztársaságban. Több csehszlovák kulturális és gazdasági szervezet és párt tagja, a KJSM titkára, előadásokat tart a magyarországi szlovákok helyzetéről és agrárpolitikai kérdésekről, az új emigránsokat munkahely biztosításával segíti.
[61] Samuel Štefan Osuský (1888–1975): szlovák evangélikus lelkész, a pozsonyi Teológia tanára (1919–1950), filozófus, történész, egyházi író. A SL alelnöke, és annak Irodalmi ágazatának elnöke, evangélikus lelkész, a Szlovákiai Nyugati Evangélikus Egyházkerület Püspöke (1933–1946), több egyházi és kulturális szervezetnek vezető tagja.
[62] SK-AMS-f. M-KM MS-HĽJ. Rukopisy L. Hrdličku, listy Karola Hrdličku. (4. doboz) [L. Hrdlička kéziratai, Karol Hrdlička levelei]
[63] SK-AMS-f. M-KM MS-HĽJ. Listy Karola Hrdličku. (5. doboz) [Karol Hrdlička levelei]
[64] Moje rozpomienky na Požúň. [Visszaemlékezéseim Pozsonyra] SK-AMS-f. M-KM MS-HĽJ. Listy Karola Hrdličku. (5. doboz) [Karol Hrdlička levelei]
[65] Hrdlicska agitál. Az elcsapott lelkész. Tótország álmodozói. Arad és vidéke, 1906. szeptember 16. 213.
[66] SK-AMS-f. M-KM MS-HĽJ. Novinové výstržky, osobné a úradné dokumenty, telegramy, literárne práce – Iný dokumentačný materiál. (6. doboz) [Újságkivágások, személyes és hivatalos dokumentumok, táviratok, irodalmi művek – Egyéb dokumentumok]
[67] SK-AMS-f. M-KM MS-HĽJ. Rôzna korešpondencia. (7. doboz) [Különböző levelezés]
[68] Linder Károly (1845–1925): 1870–1920 között, 56 éven keresztül volt a jaminai (erzsébethelyi) evangélikus gyülekezet lelkésze. 1917-től fia, Linder László segédlelkészként segíti munkájában, akinek javára 1920-ben lelkészségéről lemond és feladatait fokozatosan átadva nyugdíjba vonul.
[69] Koren Pál (1845–1921): Petőfi Sándor aszódi szlovák tanárának, Koren Istvánnak fia. 1867–68-ban Békéscsabán Haan Lajos segédlelkésze, pitvarosi evangélikus lelkész (1868–1891), 1892-től békéscsabai lelkész, majd az arad-békési egyházmegye esperese (1896–1900).
[70] Áchim Ádám (1830–1899): Pozsonyban és Halléban folytat teológiai tanulmányokat, 1856-ban szentelik evangélikus lelkésszé. Segédlelkész Tótkomlóson és Békéscsabán, lelkész Albertiben (ma Albertirsa) 1860-tól, majd 1871-től haláláig Szarvason. 1878-tól a békési evangélikus esperesség főesperese, a kondorosi evangélikus egyház alapítója.
[71] Jeszenszky Károly (1815–1898): 1841–1890 között mezőberényi evangélikus lelkész és helytörténész, Koren Pál apósa.
[72] Az ösztöndíjas tanulmányút célja ezért is volt „A délalföldi szlovákság és a csehszlovák politikai elit kapcsolatai az I. világháború után. Kapcsolati hálók, összefonódások, információáramlás” című kutatás elvégzése.
Ezen a napon történt június 29.
1938
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Idei második lapszámunkban szerzőink a 20. század első felével kapcsolatos forrásokat mutatnak be. Mind a négy forrásismertetés többrészes. ezek közül háromnak olvasható a 2026/2. számban az első része.
Friss lapszámunkban az egyetlen forrásismertetés, amelynek a második részét lehet olvasni Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) munkája, aki folytatta a magángyűjteményként létező családi örökség bemutatását. Az ismertetés második részében a magyarországi katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Szintén a második világháborúban keletkezett egodokumentumot mutat be Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára), aki Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes frontnaplóját ismerteti. A forrás a hadtörténelem számára kuriózumnak mondható, mivel a szerző alakulatának (38/II. zászlóalj) 1942–1943. évi harctéri szolgálatáról kevés ismerettel rendelkeztünk. A forrásismertetés első részében a magyarországi indulástól egészen a Donig történő felvonulásig olvasható a napló.
Szuda Krisztina Eszter (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) korábbi kutatásainak alanyát-tárgyát, vagyis a korábban „pánszlávizmussal” megvádolt Ľudovít Jaroslav Hrdlička néhai tótkomlósi evangélikus lelkész családi irathagyatékát mutatja be. Az ismertetés első részében a Matica Slovenská turócszentmártoni levéltárában kutatható forráscsoport részletes leírása olvasható.
Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Apponyi Franciska grófnő szociális tevékenységének kezdetére fókuszál. A forrásismertetés első részében olvasható, hogy Apponyi Franciska házasságát követően miként kapcsolódott be az első világháború előtt a katolikus nőmozgalmak karitatív működésébe.
Az idei második számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az lapunk továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. június 29.
Miklós Dániel
főszerkesztő