Az Osztrák–Magyar Monarchia és a Német Császárság csapatai elfoglalják Bukarestet.Tovább
A magyar szövetkezeti mozgalom múltja – Források a „Futura” történetéből
„A magyar búzának és általában a mi gabonánknak a nemzetközi piacokon mindig különleges hely jutott. Ahol megjelent a mi gabonánk, ott más ország terménye a második sorba szorult. [… A] szétmállott Osztrák–Magyar Monarchia területén keletkezett államok ellenséges magatartása és a többi hatalom viselkedése azt eredményezte, hogy nem kell a magyar búza. A józan ész ellenére a silányabb minőségű árut vették, mert ezzel árthattak nekünk, a volt ellenségnek így jutottunk el odáig, hogy szinte házalnunk kellett a legremekebb áruval, és még ilyen fáradozással is nehezen tudtuk értékesíteni.”
1) Állami megrendelések időszaka (1919-1924)
A későbbiekben többször is hivatkozott jubileumi kiadványban a részvénytársaság megalakításának magyarázataként a következők olvashatók:
„El kellett takarítani a négyesztendei háború, a két forradalom és különösen a bolsevista gazdálkodás által hátrahagyott romokat, gondoskodni kellett a sok tízezernyi menekült vérünkről, szoros egységbe kellett kovácsolni a falu termelő tömegeit az értelmiséggel és a nemzet örökéletű géniuszának segítségével új eszmék gyakorlati megvalósításával kellett megindítani - minden nehézséggel és akadállyal dacolva -
." Emellett szintén itt olvasható, hogy „Hazánkat újra be kellett kapcsolni a nemzetközi árucserébe, melytől a háború kitörése óta el volt zárva."Az I. világháború utáni időszak gazdasági megújulásában vezető szerep jutott a szövetkezeteknek. Mivel a szövetkezeti központok nyíltan a konszolidáció oldalára álltak, ennek fejében bőségesen kaptak állami hiteleket és kölcsönöket. A gazdasági életben nagyrészt szövetkezetek bonyolították a gyűjtést, a szétosztást, az exportot, az importot, így logikus volt, hogy a mezőgazdaságot is szövetkezeti alapon szervezzék át. Ekkor már közel két évtizede működtek a hitelszövetkezetek és a fogyasztási szövetkezetek csúcsszerveiként az OHK, illetve a Hangya.
Balogh Elemér elgondolása alapján a gyűjtési és értékesítési szövetkezetek élére is olyan központi szervet kellett állítani, amely egyesítette a gazdákat, akik így a piacon egységbe tömörülve jelenhettek meg, ezáltal nem váltak a vásárlók kiszolgáltatottaikká. Elképzelése szerint a „Futura" közhasznú intézményként, altruista módón, nem haszonszerzési célból, hanem a parasztság uzsorahálóból való kiszabadítását meghirdetve
.A új intézet megalakulása 1919. október 20-án történt, amikor a Dorottya u. 2. szám alatti egykori Magyar Király Szállóban megtartották az alakuló közgyűlést, amelyen kimondták a Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Részvénytársaságának, a Futurának a létrejöttét. Megválasztották az igazgatóságot is, amelynek elnöke Ipolyi-Keller Gyula lett, tagjaivá pedig Bakonyi Pált, Almási Balogh Elemért, Domaille Tamást, Gergely Istvánt, Dr. Horánszky Dezsőt, Jeszenszky Pált, Mende Gyulát és Steidl Ambrust választották.
A részvénytársaság 12 000 000 korona alaptőkével alakult meg, amelyet a kezdetekben túlnyomóan, majd 1920 májusától kizárólag az OKH és a Hangya adott.
A vállalkozás lefektetett célja, hogy a kötelékébe tartozó szövetkezetek központi irányítás mellett rendszeresen végezzék a mezőgazdasági termények összegyűjtését, raktározását és részben értékesítését. Járulékos célként kitűzték, hogy a „keresztény magyar középosztály ifjúságát gyakorlati kereskedőkké képezzék".
A Futura hatalmas lendülettel indult el, és néhány héten belül a dolgozók létszáma hihetetlen mértékben megnőtt, 1114 tisztviselő és több mint 2000 átvevő állt rendelkezésre. (A hirtelen elért nagy létszámnövekedést a trianoni határok bevezetése miatt menekülő magyar lakosság nagyszámú foglalkoztatásával sikerült elérni.)
Gabonagyűjtési akció
A kormány már az Intézet megalapításától kezdve országos jelentőségű gazdasági események lebonyolítását bízta a Futurára. Ennek egyik legjelentősebb területe, ami gyakorlatilag beindította a vállalat működését, a gabonagyűjtés volt. 1919 őszére létfontosságúvá vált, az ország - elsősorban Budapest - gabonaellátása, és ennek érdekében gondoskodni kellett az élelmiszergyűjtés mielőbbi megindításáról.
A nyugalom a kezelhetőség érdekében egy ideig a kormány még nem tért át a szabadkereskedelemre, hanem a kötött forgalmat tartotta fenn.
Szerződéstervezet a kormány és a Futura között |
1920 tavaszán, a román megszállás után, a kormány a Futurát bízta meg a gabonagyűjtési akció lebonyolításával. A feladatot több szakaszra lehetett osztani:
•· árugyűjtés megszervezése
•· árugyűjtés irányítása
•· árugyűjtés lebonyolítása
A magyar kormány 1920 júliusában rendeletben szabályozta a terményforgalmat, és megbízta a Futurát a feladat megoldásával. A siker érdekében a Futura létrehozta a Gabonagyűjtési főosztályt, a Hombárt. A vállalat ezzel a lépéssel kezdte meg a közérdekű működését, és egészen 1924-ig biztosította a városi lakosság, elsősorban a fővárosi lakosság
. Ahhoz, hogy ezt - és a későbbi feladatokat is - a Futura sikeresen teljesítse, mindenekelőtt az árugyűjtés szervezetét kellett kiépíteni. A vállalat minden vármegyében kirendeltséget vagy leányvállalatot létesített, amelyeknek feladata lett, hogy a szövetkezetek bevonásával bizományosi alapon kiépítsék az árugyűjtő szerveket. A Futura 1920-ban 25 kirendeltséget hozott létre, amelyek száma - a folyamatos összevonások miatt - később jóval kevesebb lett. Annak ellenére, hogy a vállalat tevékenységét altruista módon, vagyis „nyereségrészesedés nélkül" folytatta, mégis olyan sikereket ért el, amelyek lehetővé tették, hogy 1922-1923-ban már előleget folyósítson a gazdáknak. A Hombár gabonaforgalmának mértékét jól érzékelteti, hogy milyen százalékban szállította az ellátatlanok részére a gabonát. 1921-ben 40%-át, 1922-ben 70%-át, majd 1923-ban már a 80%-át bonyolította le. 1924 júliusának elején - a helyzet normalizálódása okán - a kormány megszüntette a Futura hatósági lisztellátását, és ezzel lezárult a részvénytársaság működésének első korszaka. Jól mutatja a szervezői munka sikerét, hogy a gabonagyűjtésben összesen 700 vidéki szövetkezet vett részt, mint a Futura .A '20-as évek elején a vállalat a gabonaforgalom lebonyolítása mellett más állami feladatokat is kapott, amelyeket az alábbiakban „szinte csak" felsorolás szintjén érintünk.
Mezőgazdasági gépakció: 1919 után mezőgazdasági gépállomány sürgős és nagymértékű frissítésre szorult, amelynek lebonyolításával a kormány a Futurát bízta meg. Ennek keretében 37 500 db mezőgazdasági gépet és 379 000 db munkaeszközt értékesítettek. A gépakció 1923-ra fejeződött be.
Gyapjúgyűjtési akció: 1920 januárjában a vállalat megbízást kapott a kormánytól, hogy az 1918-1920. évi termésű, zár alá vett, beszolgálandó gyapjúkészletet a gazdáktól átvegye, raktározza, ellássa. A Futura a feladatot maradéktalanul teljesítette, majd a következő évtől, 1921-től a kormány felszabadította a gyapjúforgalmat.
Papír-behozatali akció: 1920 után nem volt papírgyár Magyarországon. A kormány 1920-1921-ben megbízta a vállalatot, hozza be és ossza szét az országban a szükséges papírmennyiséget. 1922-től a behozatalba a fővárosi lapkiadó vállalatok is bekapcsolódtak, majd az akció 1924-ben fejeződött be.
A Minisztertanács kölcsönengedélye a Futura részére |
Ugyanakkor az előbbiek mellett, az első időszak fontosabb vállalati intézkedései, eredményei között fel kell sorolni, hogy a Futura bekapcsolódott a fakereskedelembe, létrehozva a WAWEL Magyar Szállítmányozási és Forgalmi Rt.-t, érdekeltséget szerzett az Országos Ruházati Intézet Rt.-ben, és létrehozta a
A kép azonban nem volt ennyire pozitív, hiszen egyrészt a részvénytársaságot folyamatosan támadták a kötött áruforgalom bonyolítása miatt, másrészt - bár a vállalat korabeli kiadványaiból ez nem derül ki - a Futurát már az első években majdnem elérte a fizetésképtelenség réme. Ez utóbbi egy 1920-ben keletkezett minisztertanácsi jegyzőkönyvben is megjelent: eszerint a teljes krach-ot a bevételek, pénzek átcsoportosításával, illetve vállalaton belüli kölcsön folyósításával tudta elkerülni a
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt december 07.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
ArchívNet 2024/4
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.
Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.
A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.
Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.
Az idei negyedik számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztősége egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. november 22.
Miklós Dániel
főszerkesztő