Párizsban meggyilkolják Jean Jaurès francia pacifista politikust, a világháborús részvétel elleni tiltakozó mozgalom vezetőjét.Tovább
A magyar szövetkezeti mozgalom múltja – Források a „Futura” történetéből
A jövő útjai kifürkészhetetlenek?
„A magyar búzának és általában a mi gabonánknak a nemzetközi piacokon mindig különleges hely jutott. Ahol megjelent a mi gabonánk, ott más ország terménye a második sorba szorult. [… A] szétmállott Osztrák–Magyar Monarchia területén keletkezett államok ellenséges magatartása és a többi hatalom viselkedése azt eredményezte, hogy nem kell a magyar búza. A józan ész ellenére a silányabb minőségű árut vették, mert ezzel árthattak nekünk, a volt ellenségnek így jutottunk el odáig, hogy szinte házalnunk kellett a legremekebb áruval, és még ilyen fáradozással is nehezen tudtuk értékesíteni.”
4) A II. világháború és az államosítás (1939-1946)
A II. világháború első éveiben a háborús konjunktúra a magyar gazdaságra nézve is éreztette hatását, aminek következtében nőtt a termelés és az értékesítés. A viszonyok alakulását jól érzékelteti, hogy Magyarország két legfontosabb partnere, szövetségesei, Németország és Olaszország voltak. 1941-ben e két országba áramlott a magyar kivitel közel ¾-e, illetve az export majdnem 80%-a szintén ebből a két országból
. Miután 1941-ben Magyarország hivatalosan is belépett a háborúba, rövid időn belül olyan intézkedéseket léptettek életbe, amelyek hatással voltak a mezőgazdaságra, az értékesítésre és így a Futura működésére is. Bevezették például a jegyrendszert, katonai felügyeletet neveztek ki a fontosabb gyárak, üzemek élére, illetve később a „Jurcsek-tervként" elhíresült beszolgáltatási rendszert is elindították.A mezőgazdasági terményeket a kormány már a '40-as évek elejétől zárolta, és központilag osztotta el, amiben fontos szerep jutott a Futurának is.
Később, a német megszállással megkezdődött az ország szisztematikus kifosztása. A megszállók - a bevett gyakorlatnak megfelelően - a megszállt országgal akarták kifizettetni a megszállás költségeit. Ennek értelmében a németek fizetés nélkül szállították el a nyersanyagot, az ipari termékeket és az élelmiszereket. Időközben az ország területére begyűrűző fegyveres harcok tovább fokozták a lakosságra rótt terheket, és emellett a csatározások folytán jelentős pusztítás érte elsősorban a mezőgazdaságot. (Az
háborús kár 53%-a erre a területre esett.)A fentebb leírtak nagymértékben meghatározták a Futura működését is, amelyet két erre vonatkozó forrás jól illusztrál. Az elsőben, ami egy 1941. augusztus 12-i minisztertanácsi ülés jegyzőkönyve, arról született határozat, hogy dr. Ladoméri Szmertnik Imre pénzügyminiszteri osztálytanácsos személyében a Futura, és azon belül a Hombár fölé is kormánybiztost neveznek ki. A kormánybiztos személyére mindenképpen szükség volt, hiszen azt is rögzítették, hogy a következő évi gabonafelvásárlást a Hombár, mint a Futura gabonagyűjtő főosztálya, mintegy monopolszerűen fogja elvégezni, így szüksége van a minisztérium és a Futura között egy összekötő személyre, illetve Szmertnik doktor egyben ellenőrző feladatokat is ellátott a Futura
Ladoméri Szmertnik Imre osztálytanácsos kirendelése a Futurához |
A másik forrás pedig azt mutatja be, hogy a háborús években a Futura működése sem mehetett zökkenőmentesen. Ugyanis a háborús viszonyok alakulása, a termelés kezdeti lendületének megtorpanása, az egyre erőteljesebb német befolyás miatt a Futura 1944 elején hiteltúllépési engedélyt kapott a kormánytól. Ezzel kapcsolatban az is kiderült, hogy a Futurának már az 1939-1940. évtől kezdve voltak veszteségei, az 1942-1943 gazdasági évre ez annyira felhalmozódott, hogy ekkor kétszer annyi hiteltúllépésre kértek és kaptak engedélyt a kormánytól (10 000 000
)Hiteltúllépés engedélyezése a „Futura” veszteségeink fedezésére |
Ennek a folyamatnak a betetőzése lett a német megszállás alatt folytatott „gazdaságpolitika", amikor egyértelműen Németország kiszolgálása vált az elsőrendű feladattá, és minden mást ennek rendeltek alá.
A II. világháborút követően a szövetkezeti mozgalomban a Magyar Kommunista Párt által képviselt irányvonal vált meghatározóvá, amelynek lényegében az volt a célja, hogy felszámolják a régi szövetkezeti központokat és új, egységes szövetkezeti központot létesítsenek. Ennek értelmében az Országos Szövetkezeti Tanács 1945 végén megállapodott abban, hogy két szövetkezeti központot létesítenek. A fogyasztási szövetkezetek részére a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Központját (FSZOK), a mezőgazdasági szövetkezetek részére pedig a Mezőgazdasági Szövetkezeti Központot (MSZK). A két központ tényleges működése 1946 márciusában indult meg, és amíg a FSZOK működése valójában belebukott a Hangya beolvasztásának kísérletébe, addig az MSZK-ba több más szövetkezet mellett rövid időn belül beolvasztották a
Alig több mint negyedszázadnyi működése után, ezzel a mozzanattal ért véget a Futura működése. Később a MSZK beolvadt az 1947-ben létrehozott Magyar Országos Szövetkezeti Központba (MOSZK), ami az egész ország termelő, értékesítő és fogyasztási szövetkezeti hálózatának központi intézménye lett, azonban ennek történetéről az elmúlt kb. 60 évben - ellentétben a Futurával - jó néhány tanulmány, elemzés született.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt július 31.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.
Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.
Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.
Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.
Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. július 23.
Miklós Dániel
főszerkesztő