2) Piaci átalakulás időszaka (1925-1930)

Az 1920-as évek második felében a Futura hozzáfogott a szövetkezeti gabonaértékesítés céltudatos megoldásához és az intézet átszervezéséhez. 1926-ban, a pengőgazdálkodásra való átálláskor, a vállalat elhatározta, hogy üzleteit kizárólag termény-, gyapjú- és tollkereskedelemre korlátozza. (A tollat később átadta a Hangyának.) Azt az alapelvet tartották a legfontosabbnak, hogy minden esetben meg kell találni a „legrövidebb utat a termelőtől a fogyasztóig". Ennek érdekében már ekkor értékes és eredményes piackutató és felderítő munkát végeztek. A piackutatás következményeként külföldön és Magyarországon egyaránt a legnagyobb vállalatok lettek a vevőik, és példának okáért magyar búzát szállítottak Ausztriába, Csehszlovákiába, Olaszországba, Németországba, Angliába, Franciaországba, Görögországba, Törökországba, Lengyelországba, Svájcba, Egyiptomba, illetve Kis-Ázsiába.

1927-től kezdve azonban változtak a világpiaci trendek, és egyre inkább érezhető lett a fogyasztó országok önellátó törekvése, illetve a Szovjetunió és a tengerentúli országok búzakivitelének árromboló hatása. E két változás következményeként a piacok szűkültek, az eladások megcsappantak, amit jól érzékeltet, hogy a nagy forgalmat bonyolító gyapjúosztály, az 1920-as évek második felében majdnem kizárólag „csak" Olaszországnak adott el

Jól mutatja ezen időszak nehézségeit az 1929-1930-ban zajlott „Futura ügy" is, amelyben a mezőgazdasági termények értékesítésével kapcsolatban elhelyezett államkincstári betétekkel összefüggésben felszínre kerültek az elmúlt időszakban a Futurát és a vele kapcsolatban álló többi szövetkezetet érintő nehézségek, visszaélések. Ezzel kapcsolatban a minisztertanácson belül nézeteltérések alakultak ki, Vass József népjóléti- és munkaügyi miniszter például a Futura likvidálását sem tartotta elképzelhetetlennek, azonban Bethlen István miniszterelnök ettől egyértelműen elzárkózott. Végül Wekerle Sándor pénzügyminiszter javasolta alapján próbálták kijavítani az eddigi problémákat, visszaéléseket.

A javaslat alapja hogy a sikeres, eredményes és leginkább gazdaságos további működés érdekében a szövetkezetek feladataikat, üzletpolitikájukat, érintett területeiket, hatásköreiket összhangba kell hozni, a sok párhuzamos üzletvitelt meg kell szüntetni és egységes pénzügyi igazgatást kell [popup title="kiépíteni." format="Default click" activate="click" close text="MNL OK K 27 1929. július 12. – Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 37. A Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Rt. [Futura] ügye és az államilag dotált szövetkezetek működési kérdései (FM) 51–62."]

Mindemellett, az egyre növekvő terhek, romló társadalmi viszonyok leképződéseként, a vállalatot folyamatosan érték különböző támadások, akár olyan esetben is, amelynél a vállalat valójában segítséget próbált nyújtani a rászorulóknak. Egy ilyen esetről olvashatunk az MTI 1929. augusztus 26-i jelentésében, amelyben azzal vádolják, hogy a fagykárosultaknak nyújtott kölcsönökre a meghirdettetnél magasabb

Ezt a feszült hangulatot tovább fokozta - és előrevetítette a '30-as évek világát - az 1929-ben kirobbant gazdasági világválság, ami - követve a világgazdasági eseményeket - egy korszak lezárását és szükségszerűen egy új korszak születését jelentette a vállalat életében is.