A magyar szövetkezeti mozgalom múltja – Források a „Futura” történetéből

A jövő útjai kifürkészhetetlenek?

„A magyar búzának és általában a mi gabonánknak a nemzetközi piacokon mindig különleges hely jutott. Ahol megjelent a mi gabonánk, ott más ország terménye a második sorba szorult. [… A] szétmállott Osztrák–Magyar Monarchia területén keletkezett államok ellenséges magatartása és a többi hatalom viselkedése azt eredményezte, hogy nem kell a magyar búza. A józan ész ellenére a silányabb minőségű árut vették, mert ezzel árthattak nekünk, a volt ellenségnek így jutottunk el odáig, hogy szinte házalnunk kellett a legremekebb áruval, és még ilyen fáradozással is nehezen tudtuk értékesíteni.”

3) Irányított gazdálkodás (1931-1939)

Az előbbiekben említett, 1929-ben kirobbant, Magyarországra igazából 1930-31-ben begyűrűző gazdasági világválság az alapjaiban rengette meg az egész világ és hazánk gazdasági életét is. Természetesen ez a válság nem állt meg a gazdaság keretein belül, hanem - akár napjainkban - folyamatosan és nagymértékben átterjedt az élet többi területére is.

A Futura gabonaértékesítési tevékenységét - és Magyarország egész mezőgazdaságát - leginkább a búzaértékesítés folyamatosan növekedő nehézségei érintették. A „búzaharc" 1932-1933-ban érte el csúcspontját, amikor a készletek nagy mennyiségben felhalmozódtak, ezzel párhuzamosan viszont a búzaárak minimálisra csökkentek. Ebben az időszakban a Futura irányította az intervenciós búzavásárlás folyamatát.

A probléma megoldására több esetben is felmerült nemzetközi összefogás, együttműködés gondolata, ennek azonban nem lett gyakorlati eredménye. Sokkal hatásosabbnak bizonyultak az ún. regionális gazdasági megállapodások, amelyeket az 1930-as évek közepétől kötött Magyarország. Ezekben a kétoldalú megállapodásokban a szerződő felek különböző kedvezményeket biztosítottak egymás számára, illetve a világpiaci árnál magasabb kiviteli árat állapítottak meg. Ilyen szerződések születtek Magyarország, Olaszország, Ausztria és Németország között. Jó külföldi kapcsolatainak köszönhetően a Futura tevékenyen részt vett ezeknek a megállapodásoknak a létrejöttében, kivitelezésében és

Ugyanakkor az állami megbízások mellett a vállalat olyan országok felé irányuló gabonakivitelben is részt vett, ahol nem volt „egykézrendszer", tehát a piacot más vetélytársakkal folytatott versenyben kellett megszerezni. Ilyen országok voltak Ausztria, Svájc, Belgium, Hollandia, Anglia, Görögország.

A fenti tevékenységek mellett, ezekkel összhangban a Futura folyamatosan bővítette bevásárló hálózatát is, ami 1936-ra azt eredményezte, hogy az egész országot lefedve, a vállalatnak hét kirendeltsége, 128 bizományosa, 200 albizományosa és 129

lett.

MTI hír a Futura közgyűléséről

Természetesen azt is látni kell, hogy a támadások ellenére, a kormánymegbízások nem mindig jártak haszonnal. 1938-1939-ben például hatalmas búzatermés volt Magyarországon, a kormány viszont biztosítani akarta, hogy a gazdák ne járjanak rosszul, ezért a terhek nagy részét áthárította a Futurára. A részvénytársaság pedig, ha veszteségek árán is, de megoldotta a

MTI propaganda híradás az Imrédy kormány gazdákat segítő intézkedéséről

A vállalat gyapjúosztálya ebben az időszakban is vezető szerepet töltött be az ország gyapjúértékesítésében, amit jól mutat, hogy 1932-ben átvette a gyapjúárverés vezetését, és még ebben az évben a gyapjútermelés 20%-át a Futura hozta a

A korábban említett termékek mellett a Futura kiemelten foglalkozott a magféleségekkel is. Ebben az időszakban a magyar magféleségek világcikket jelentettek, ráadásul ezek ellenértékét szabad devizában fizették meg, így egyből érthetővé válik a kiemelt figyelem.

Szintén a '30-as évek nagy eredményei közé tartozott a gazdaválasztmányok létesítése. Az elsőt 1937. október 12-én Kecskeméten alapították, amelyet az elkövetkezőkben sok kisebb alapítás követett. Végül, különböző összevonásokat követően, öt nagy gazdaállományt hoztak létre (Duna-Tisza közi, Felső-dunántúli, Alsó-dunántúli, Tiszántúli, Tiszajobb-parti), amely behálózta az egész országot.

Túllépve a gyűjtés, értékesítés, kereskedelem területeit, a Futura - gondolva a jövőre - a maga módján bekapcsolódott az oktatásba is, hiszen különböző - hosszabb, rövidebb ideig tartó - tanfolyamokat szervezett, amelyeknek elsősorban az volt a célja, hogy a vállalat számára kineveljék az ifjú gabonakereskedő nemzedéket. Ennek céljából csatlakoztak a Horthy Miklósné nevével fémjelzett „Magyar a Magyarért" elnevezésű országos mozgalomhoz, amelynek a fő céljai közé tartozott, hogy csökkentsék a visszacsatolandó területek népességét sújtó éhínséget, a Felvidék népe előtt kifejezzék Magyarország szociális érzületét és szociális vonzást gyakoroljanak a vissza nem csatolt nép

.

Ezen a napon történt június 13.

1917

London németek általi bombázása. 162 halott, 432 sebesült.Tovább

1919

Clemenceau- jegyzék átadása a kormánynak.Tovább

1940

Német csapatok elfoglalják Párizst.Tovább

2000

A Magyar Köztársaság Országgyűlése elrendeli a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja középfokú oktatási intézményekben való évenkénti...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Egyház és társadalom

 

Szociológiai értelemben az egyház társadalmi-kulturális rendszer, mely három alrendszerből áll: a tágabb értelemben vett vallási kultúrából, az azonos hitű közösségből, valamint a vallási kultúra és közösség ápolására létrejött szervezetből, amit a papság és a hierarchia képvisel. Tomka Miklós vallásszociológus értelmezése szerint Magyarországon az 1940-es évek második feléig tartó időszak még a „keresztény társadalom” korának tekinthető: az összefonódott vallási és szekuláris kultúrából úgy részesedett mindenki, mint a nemzeti hagyományból. „1948 előtt ‒ írja ‒ a vallás a legfontosabb kultúrahordozóként megelevenítette a történelmi folyamatosságot, képviselte a nemzeti identitást, hozzájárult a társadalom integrációjához.”

A fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra azonban csakhamar elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. Az egyház kényszerűségből eltávolodott a társadalmi kérdésektől, kiszorult a közéletből és visszavonult a templomok falai közé.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Kádár János pártfőtitkár egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Noha az egyéni vallásgyakorlás és az egyházak társadalmi szerepének korlátozása még a nyolcvanas években sem szűnt meg, a központi ellenőrzés valamelyest enyhült, és ezzel megnőttek a vallásosság kinyilvánítási lehetőségei. Radikális változásra azonban e téren is csak a rendszerváltást követően kerülhetett sor. 1990 után lehetővé vált az egyházi intézményrendszer újjáépítése és ezzel együtt az újbóli társadalmi szerepvállalás, aminek köszönhetően az egyház a hazai civil társadalom egyik legfontosabb építőkövévé vált.

Az ArchívNet idei 2. számának fő témája tehát: „Egyház és társadalom”. Szerzőink közül Somorjai Ádám OSB Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius 1943-ban keltezett összefoglaló jelentését közli. A Vatikáni Levéltárban őrzött ún. triennális, azaz három évre visszatekintő jelentés igen értékes történeti forrás, amely nemcsak a magyarországi egyházi viszonyokról tudósít, hanem kitér a korabeli közállapotokra, valamint a fontosabb kül- és belpolitikai kérdésekre is. Gianone András Mindszenty József esztergomi érsek 1956-os híres rádiószózatának különböző változatait veti össze, míg a Csejoszki Mihály által közölt dokumentumok a katolikus fenntartású gimnáziumok „szürke” korszakába, az 1960-as évekbe nyújtanak betekintést. Összeállításunkban emellett más témákról is olvashatunk: Miklós Dániel az 1939–1940-ben Magyarországon tartózkodó cseh menekültek történetéhez kapcsolódó levéltári forrásokat közöl, Tarnai Eszter pedig egy olyan visszaemlékezés-részletet tesz közzé, amely jól szemlélteti a Budapest ostromát követő hónapok nehézségeit és a fővárosi közélelmezés rendkívül súlyos helyzetét.

 

Budapest, 2021. május 28.

 

A szerkesztők