3) Irányított gazdálkodás (1931-1939)

Az előbbiekben említett, 1929-ben kirobbant, Magyarországra igazából 1930-31-ben begyűrűző gazdasági világválság az alapjaiban rengette meg az egész világ és hazánk gazdasági életét is. Természetesen ez a válság nem állt meg a gazdaság keretein belül, hanem - akár napjainkban - folyamatosan és nagymértékben átterjedt az élet többi területére is.

A Futura gabonaértékesítési tevékenységét - és Magyarország egész mezőgazdaságát - leginkább a búzaértékesítés folyamatosan növekedő nehézségei érintették. A „búzaharc" 1932-1933-ban érte el csúcspontját, amikor a készletek nagy mennyiségben felhalmozódtak, ezzel párhuzamosan viszont a búzaárak minimálisra csökkentek. Ebben az időszakban a Futura irányította az intervenciós búzavásárlás folyamatát.

A probléma megoldására több esetben is felmerült nemzetközi összefogás, együttműködés gondolata, ennek azonban nem lett gyakorlati eredménye. Sokkal hatásosabbnak bizonyultak az ún. regionális gazdasági megállapodások, amelyeket az 1930-as évek közepétől kötött Magyarország. Ezekben a kétoldalú megállapodásokban a szerződő felek különböző kedvezményeket biztosítottak egymás számára, illetve a világpiaci árnál magasabb kiviteli árat állapítottak meg. Ilyen szerződések születtek Magyarország, Olaszország, Ausztria és Németország között. Jó külföldi kapcsolatainak köszönhetően a Futura tevékenyen részt vett ezeknek a megállapodásoknak a létrejöttében, kivitelezésében és

Ugyanakkor az állami megbízások mellett a vállalat olyan országok felé irányuló gabonakivitelben is részt vett, ahol nem volt „egykézrendszer", tehát a piacot más vetélytársakkal folytatott versenyben kellett megszerezni. Ilyen országok voltak Ausztria, Svájc, Belgium, Hollandia, Anglia, Görögország.

A fenti tevékenységek mellett, ezekkel összhangban a Futura folyamatosan bővítette bevásárló hálózatát is, ami 1936-ra azt eredményezte, hogy az egész országot lefedve, a vállalatnak hét kirendeltsége, 128 bizományosa, 200 albizományosa és 129

Természetesen azt is látni kell, hogy a támadások ellenére, a kormánymegbízások nem mindig jártak haszonnal. 1938-1939-ben például hatalmas búzatermés volt Magyarországon, a kormány viszont biztosítani akarta, hogy a gazdák ne járjanak rosszul, ezért a terhek nagy részét áthárította a Futurára. A részvénytársaság pedig, ha veszteségek árán is, de megoldotta a

A vállalat gyapjúosztálya ebben az időszakban is vezető szerepet töltött be az ország gyapjúértékesítésében, amit jól mutat, hogy 1932-ben átvette a gyapjúárverés vezetését, és még ebben az évben a gyapjútermelés 20%-át a Futura hozta a

A korábban említett termékek mellett a Futura kiemelten foglalkozott a magféleségekkel is. Ebben az időszakban a magyar magféleségek világcikket jelentettek, ráadásul ezek ellenértékét szabad devizában fizették meg, így egyből érthetővé válik a kiemelt figyelem.

Szintén a '30-as évek nagy eredményei közé tartozott a gazdaválasztmányok létesítése. Az elsőt 1937. október 12-én Kecskeméten alapították, amelyet az elkövetkezőkben sok kisebb alapítás követett. Végül, különböző összevonásokat követően, öt nagy gazdaállományt hoztak létre (Duna-Tisza közi, Felső-dunántúli, Alsó-dunántúli, Tiszántúli, Tiszajobb-parti), amely behálózta az egész országot.

Túllépve a gyűjtés, értékesítés, kereskedelem területeit, a Futura - gondolva a jövőre - a maga módján bekapcsolódott az oktatásba is, hiszen különböző - hosszabb, rövidebb ideig tartó - tanfolyamokat szervezett, amelyeknek elsősorban az volt a célja, hogy a vállalat számára kineveljék az ifjú gabonakereskedő nemzedéket. Ennek céljából csatlakoztak a Horthy Miklósné nevével fémjelzett „Magyar a Magyarért" elnevezésű országos mozgalomhoz, amelynek a fő céljai közé tartozott, hogy csökkentsék a visszacsatolandó területek népességét sújtó éhínséget, a Felvidék népe előtt kifejezzék Magyarország szociális érzületét és szociális vonzást gyakoroljanak a vissza nem csatolt nép