A magyar szövetkezeti mozgalom múltja – Források a „Futura” történetéből

A jövő útjai kifürkészhetetlenek?

„A magyar búzának és általában a mi gabonánknak a nemzetközi piacokon mindig különleges hely jutott. Ahol megjelent a mi gabonánk, ott más ország terménye a második sorba szorult. [… A] szétmállott Osztrák–Magyar Monarchia területén keletkezett államok ellenséges magatartása és a többi hatalom viselkedése azt eredményezte, hogy nem kell a magyar búza. A józan ész ellenére a silányabb minőségű árut vették, mert ezzel árthattak nekünk, a volt ellenségnek így jutottunk el odáig, hogy szinte házalnunk kellett a legremekebb áruval, és még ilyen fáradozással is nehezen tudtuk értékesíteni.”

4) A II. világháború és az államosítás (1939-1946)

A II. világháború első éveiben a háborús konjunktúra a magyar gazdaságra nézve is éreztette hatását, aminek következtében nőtt a termelés és az értékesítés. A viszonyok alakulását jól érzékelteti, hogy Magyarország két legfontosabb partnere, szövetségesei, Németország és Olaszország voltak. 1941-ben e két országba áramlott a magyar kivitel közel ¾-e, illetve az export majdnem 80%-a szintén ebből a két országból

. Miután 1941-ben Magyarország hivatalosan is belépett a háborúba, rövid időn belül olyan intézkedéseket léptettek életbe, amelyek hatással voltak a mezőgazdaságra, az értékesítésre és így a Futura működésére is. Bevezették például a jegyrendszert, katonai felügyeletet neveztek ki a fontosabb gyárak, üzemek élére, illetve később a „Jurcsek-tervként" elhíresült beszolgáltatási rendszert is elindították.

A mezőgazdasági terményeket a kormány már a '40-as évek elejétől zárolta, és központilag osztotta el, amiben fontos szerep jutott a Futurának is.

Később, a német megszállással megkezdődött az ország szisztematikus kifosztása. A megszállók - a bevett gyakorlatnak megfelelően - a megszállt országgal akarták kifizettetni a megszállás költségeit. Ennek értelmében a németek fizetés nélkül szállították el a nyersanyagot, az ipari termékeket és az élelmiszereket. Időközben az ország területére begyűrűző fegyveres harcok tovább fokozták a lakosságra rótt terheket, és emellett a csatározások folytán jelentős pusztítás érte elsősorban a mezőgazdaságot. (Az

háborús kár 53%-a erre a területre esett.)

A fentebb leírtak nagymértékben meghatározták a Futura működését is, amelyet két erre vonatkozó forrás jól illusztrál. Az elsőben, ami egy 1941. augusztus 12-i minisztertanácsi ülés jegyzőkönyve, arról született határozat, hogy dr. Ladoméri Szmertnik Imre pénzügyminiszteri osztálytanácsos személyében a Futura, és azon belül a Hombár fölé is kormánybiztost neveznek ki. A kormánybiztos személyére mindenképpen szükség volt, hiszen azt is rögzítették, hogy a következő évi gabonafelvásárlást a Hombár, mint a Futura gabonagyűjtő főosztálya, mintegy monopolszerűen fogja elvégezni, így szüksége van a minisztérium és a Futura között egy összekötő személyre, illetve Szmertnik doktor egyben ellenőrző feladatokat is ellátott a Futura

Ladoméri Szmertnik Imre osztálytanácsos kirendelése a Futurához

A másik forrás pedig azt mutatja be, hogy a háborús években a Futura működése sem mehetett zökkenőmentesen. Ugyanis a háborús viszonyok alakulása, a termelés kezdeti lendületének megtorpanása, az egyre erőteljesebb német befolyás miatt a Futura 1944 elején hiteltúllépési engedélyt kapott a kormánytól. Ezzel kapcsolatban az is kiderült, hogy a Futurának már az 1939-1940. évtől kezdve voltak veszteségei, az 1942-1943 gazdasági évre ez annyira felhalmozódott, hogy ekkor kétszer annyi hiteltúllépésre kértek és kaptak engedélyt a kormánytól (10 000 000

)

Hiteltúllépés engedélyezése a „Futura” veszteségeink fedezésére

Ennek a folyamatnak a betetőzése lett a német megszállás alatt folytatott „gazdaságpolitika", amikor egyértelműen Németország kiszolgálása vált az elsőrendű feladattá, és minden mást ennek rendeltek alá.

A II. világháborút követően a szövetkezeti mozgalomban a Magyar Kommunista Párt által képviselt irányvonal vált meghatározóvá, amelynek lényegében az volt a célja, hogy felszámolják a régi szövetkezeti központokat és új, egységes szövetkezeti központot létesítsenek. Ennek értelmében az Országos Szövetkezeti Tanács 1945 végén megállapodott abban, hogy két szövetkezeti központot létesítenek. A fogyasztási szövetkezetek részére a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Központját (FSZOK), a mezőgazdasági szövetkezetek részére pedig a Mezőgazdasági Szövetkezeti Központot (MSZK). A két központ tényleges működése 1946 márciusában indult meg, és amíg a FSZOK működése valójában belebukott a Hangya beolvasztásának kísérletébe, addig az MSZK-ba több más szövetkezet mellett rövid időn belül beolvasztották a

Alig több mint negyedszázadnyi működése után, ezzel a mozzanattal ért véget a Futura működése. Később a MSZK beolvadt az 1947-ben létrehozott Magyar Országos Szövetkezeti Központba (MOSZK), ami az egész ország termelő, értékesítő és fogyasztási szövetkezeti hálózatának központi intézménye lett, azonban ennek történetéről az elmúlt kb. 60 évben - ellentétben a Futurával - jó néhány tanulmány, elemzés született.

 

Ezen a napon történt június 22.

1940

Franciaország nevében Huntziger tábornok aláírja a kapitulációt a német csapatok előtt (Compiègne-ben).Tovább

1941

Németország lerohanja Szovjetuniót, megnyílik a második világháború második frontja.Tovább

1978

James W. Christy amerikai csillagász felfedezi a Charont, a Plútó legnagyobb holdját.Tovább

1980

Az NSZK csapata 2-1-es győzelmet arat a római olimpiai stadionban rendezett EB-döntőn Belgium válogatottja fölött.Tovább

1988

Az EU engedélyezi a tujontartalmú szeszek gyártását (35 mg/kg), így újra hódíthat az abszint.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Egyház és társadalom

 

Szociológiai értelemben az egyház társadalmi-kulturális rendszer, mely három alrendszerből áll: a tágabb értelemben vett vallási kultúrából, az azonos hitű közösségből, valamint a vallási kultúra és közösség ápolására létrejött szervezetből, amit a papság és a hierarchia képvisel. Tomka Miklós vallásszociológus értelmezése szerint Magyarországon az 1940-es évek második feléig tartó időszak még a „keresztény társadalom” korának tekinthető: az összefonódott vallási és szekuláris kultúrából úgy részesedett mindenki, mint a nemzeti hagyományból. „1948 előtt ‒ írja ‒ a vallás a legfontosabb kultúrahordozóként megelevenítette a történelmi folyamatosságot, képviselte a nemzeti identitást, hozzájárult a társadalom integrációjához.”

A fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra azonban csakhamar elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. Az egyház kényszerűségből eltávolodott a társadalmi kérdésektől, kiszorult a közéletből és visszavonult a templomok falai közé.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Kádár János pártfőtitkár egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Noha az egyéni vallásgyakorlás és az egyházak társadalmi szerepének korlátozása még a nyolcvanas években sem szűnt meg, a központi ellenőrzés valamelyest enyhült, és ezzel megnőttek a vallásosság kinyilvánítási lehetőségei. Radikális változásra azonban e téren is csak a rendszerváltást követően kerülhetett sor. 1990 után lehetővé vált az egyházi intézményrendszer újjáépítése és ezzel együtt az újbóli társadalmi szerepvállalás, aminek köszönhetően az egyház a hazai civil társadalom egyik legfontosabb építőkövévé vált.

Az ArchívNet idei 2. számának fő témája tehát: „Egyház és társadalom”. Szerzőink közül Somorjai Ádám OSB Angelo Rotta budapesti apostoli nuncius 1943-ban keltezett összefoglaló jelentését közli. A Vatikáni Levéltárban őrzött ún. triennális, azaz három évre visszatekintő jelentés igen értékes történeti forrás, amely nemcsak a magyarországi egyházi viszonyokról tudósít, hanem kitér a korabeli közállapotokra, valamint a fontosabb kül- és belpolitikai kérdésekre is. Gianone András Mindszenty József esztergomi érsek 1956-os híres rádiószózatának különböző változatait veti össze, míg a Csejoszki Mihály által közölt dokumentumok a katolikus fenntartású gimnáziumok „szürke” korszakába, az 1960-as évekbe nyújtanak betekintést. Összeállításunkban emellett más témákról is olvashatunk: Miklós Dániel az 1939–1940-ben Magyarországon tartózkodó cseh menekültek történetéhez kapcsolódó levéltári forrásokat közöl, Tarnai Eszter pedig egy olyan visszaemlékezés-részletet tesz közzé, amely jól szemlélteti a Budapest ostromát követő hónapok nehézségeit és a fővárosi közélelmezés rendkívül súlyos helyzetét.

 

Budapest, 2021. május 28.

 

A szerkesztők