Anasztaz I. Mikojan a KGST élén

A KGST központi Iroda 1949. januári létrehozása után a szervezet a gyors iparosítás érdekében a tagországok terveinek, műszaki fejlesztéseinek, termelésük egy részének, egymás közötti és a tőkés országokkal való kereskedelmük összehangolására törekedett. Sztálin és vezetőtársai a katonai logika szerint gondolkodtak: minden egyes tagország építse ki hadi-, azaz nehéziparát, ennek rendelje alá gazdaságpolitikáját. Kereskedelmét pedig két szempont szerint szervezze: csökkentse függőségét a tőkés országoktól, eközben növelje importját és exportját a KGST keretén belül és Kínával.

A KGST országok hadiipar-centrikus gazdaságpolitikájának átalakítására csak az 1953-as fordulat után került sor. Ez volt az alapja a külkereskedelemben meglévő KGST autarkia oldódásának is. Amíg a gazdaságpolitika nem fordult az egyoldalú iparcentrikusság felől a kiegyensúlyozott fejlesztés és az életszínvonal emelése felé, a külkereskedelemnek a hadiipar által diktált szükségleteket kellett kielégíteni. Ezért nem változtak a trendek 1953-ig annak ellenére, hogy 1951 őszén a szovjetek nagyszabású - jórészt propaganda célú - kampányba kezdtek a tőkés világgal való kereskedés fellendítése érdekében. 1951. október 27-28-án Koppenhágában létrejött egy 50 fős nemzetközi előkészítő bizottság, amelynek tagjai 30 országot fogtak át. A cél egy nemzetközi szabadkereskedelmi találkozó megszervezése volt. Az 1952. április 3-12-e között Moszkvában lezajlott eseményre 42 országból sikerült képviselőket verbuválni.

A nyugati országokkal folyó kereskedelem témája, a küszöbön álló moszkvai kereskedelmi értekezlet előtt, a KGST Iroda 1952. március 22-ei ülésén is terítékre került. A napirend pontosan nem az értekezlet előkészítése, hanem a nyugati országok diszkriminációs intézkedéseire adandó válasz volt. Az ülésre minden országnak tervet kellett előterjesztenie a témában. A vita ismét a csehszlovák elképzelés miatt robbant ki, amely két változatot is az asztalra tett. Most azonban fordított volt a helyzet. Az első változat az 1948-as négy milliárd rubellel szemben az 1952-1955-ös időszakra 2,4 milliárd, 1956-ra már csak 1,6 milliárd rubel volumenű forgalmat képzeltek el a fejlett világgal, ezen belül a gépek és a felszerelések részesedése 7-8%-ra esett volna vissza. További keletiesítést jelentett, hogy csökkenteni akarták a külkereskedelem nagyságrendjét is, miután azt túlzottnak tartották. A második variációban a nyugati kereskedelem volumenét évi 4,2 milliárd rubelben akarták rögzíteni. A csehszlovákok a KGST autonómia hatékonysága növelése érdekében a tábor nemzetközi kapcsolataival foglalkozó állandó bizottság felállítását is javasolták. Vitatták azt a magyar álláspontot, hogy az embargóval szemben nem szabad ellenintézkedéseket foganatosítani. A csehszlovák álláspont már azért is meglepő volt, mert a nemzetközi konferencia előkészítése érdekében 1952. február 15-ére Moszkvába rendelték a külkereskedelmi minisztereket ajánlategyeztetés érdekében, mégpedig úgy, hogy elvárták a korábbi esztendők erőteljes csökkenése okának, a diszkrimináció hatásának értékelését is.

A vitában a románok a magyarokkal értettek egyet, és nyomatékosították, hogy a nyugati kereskedelmi diszkrimináció megtorlására nincs szükség. A csehszlovákok magatartásával Mikojan sem értett egyet, aki pedig pontosan erre ösztönözte őket 1950-ben. Most a tőkés kereskedelmi forgalom 1948-as volumenének visszaállítását, esetleg emelését ajánlotta. Csehszlovákia szerinte ipari felszereléseket, sőt egész gyárakat szállíthat például Dél-Amerika, Ázsia kevéssé fejlett országaiba nyersanyag ellenében, de Ausztria felé is ki kellene használni a lehetőségeit. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy a szocialista országok részesedése Csehszlovákia külkereskedelmében 1952-ben meghaladta a 71%-ot, 1953-ban ez tovább nőtt 78% fölé, 1954-ben közel 75%-on állt és 1955-ben csökkent 70%, majd 1956-ban 65%

. Mikojan egyébként a világkereskedelmi konferencia előestéjén a minden irányú nyugati nyitás pártjára állt. Bíztatta az országokat, hogy törekedjenek szerződések megkötésére a nyugati üzleti körök képviselőivel, hogy ne mondhassák, az egész értekezlet pusztán propaganda célokat szolgál. Szorgalmazta a román ásványolaj export bővítését is, persze magának is ellentmondóan a KGST partnerek igényeinek figyelembe vételével. A lengyel, bolgár, magyar kereskedelembővítő programot ennek megfelelően jónak ítélte. Végül is egyetértés alakult ki az irányvonalat illetően és abban is, hogy nem foganatosítanak megtorló intézkedéseket a diszkrimináció

Az előkészítés során a KGST országok teljesítették azt a feladatot, hogy egyöntetűen szorgalmazzák a tőkés világgal való kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését, sőt, tegyenek ajánlatokat főként a nyugat-európai országoknak üzletkötésekre. Össze is jött egy nagyságrendben 30 milliárd rubeles ajánlatcsomag (ebben Kína is benne volt), amiből aztán néhány kisebb üzlet meg is valósult.

Ettől az időtől kezdve a tőkés országokkal való kereskedelem „tiltása" lekerült a napirendről.

Jól mutatta ezt a helyzetértékelést az SZKP 1952 októberében lezajlott XIX. kongresszusa. Mikojan október 9-én tartotta meg

. Sztálin „A szocializmus gazdasági problémái a Szovjetunióban" című művére hivatkozva az árutermelés fennmaradásáról, az életszínvonal, az ellátás fejlesztéséről beszélt, az árutermelő viszonyok, ezen belül a külkereskedelem jelentőségét emelte ki. Egyfelől a tőkés országokkal kölcsönös előnyökön alapuló külkereskedelem fejlesztése mellett érvelt. Persze az itt tapasztalt erőteljes csökkenés felelőseként az USA agresszív politikáját jelölte meg. Más, kölcsönös előnyökre építő országok mindig támogatásra találnak a Szovjetunióban - mondta. „Ennek ragyogó példája a Finnországgal folytatott kereskedelmünk." Másfelől hosszan taglalta a tervországokkal folytatott kereskedelem jelentőségét, amelynek a szovjet külkereskedelemből való részesedése 80%-ra rúgott. Sztálin tétele a két, egymástól különálló világpiacról természetesen érvényben maradt. Amíg a szocialista világpiacot segítő, addig a kapitalistát feszültségektől terhesnek kellett bemutatni, ahol az USA az európai országokat, Angliát és Franciaországot kiszorítja a világkereskedelemből, és függővé teszi Dél-Amerika államait. Ez egyet jelentett a szembenállás, a tábor szintű autarkia fenntartásával. Mindez azt mutatta, hogy a kelet-nyugat kereskedelmében megmaradt a szovjet politika kétarcúsága, áttörés nem történt.

Ezen a napon történt augusztus 13.

1961

A keletnémet állampolgárok egyre fokozódó mérvű elvándorlása miatt, Berlinben az NDK hatóságai nagy létszámú csapatokkal lezárják a város...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Alakítók vagy elszenvedők? Személyek, családok, csoportok a huszadik századi történelemben

Tisztelt Olvasók!

A geológiától kölcsönzött szóval élve az ArchívNet idei második száma egyfajta „társadalmi szelvényt” kíván az olvasók elé tárni. A társadalom rétegei hasonlatosak bolygónk kőzettakarójához, amelyeket egyben, egyszerre nehéz áttekinteni, nem is beszélve arról – hogy akárcsak a geológia esetében – térben és időben is nagy eltérések mutatkozhatnak egy-egy országot mintául véve.
Jelen szám a tizenkilencedik-huszadik század magyar társadalmáról kíván egy szelvényt bemutatni, mind az alsó, közép és felső rétegekről. Olyan személyekről, csoportokról, akik között voltak, akik alakították az eseményeket, míg mások csak leginkább elszenvedték az idők változását, azonban erről – a mi, vagyis az utókor szerencséjére – írásban adtak számot.

Az időrendet követve az első Hlbocsányi Norbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára) az írása, aki cégbírósági iratok segítségével mutatja be egy jelentős kereskedőcsalád, a Kohnerek osztrák-monarchiabeli felemelkedését, majd 1920-30-as évekbeli gazdasági hatalmuk elsorvadását. Csunderlik Péter (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, tudományos munkatárs Politikatörténeti Intézet) a társadalom középső rétegéhez tartozó értelmiség egy részét mutatja be írásában. Az általa bemutatott dokumentum egy lista azokról a személyekről, akik a Galilei-kör tagjaként 1919-ben felajánlották szolgálataikat a Forradalmi Kormányzótanácsnak.

Szlávik Jánosné (helytörténész, Gödöllő) a második világháború magyarországi harcainak időszakába kalauzol el minket Bőti Imre csendőr főtörzsőrmester naplóján keresztül, aki személyes sorsának viszontagságos voltáról adott számot írásában. Magos Gergely (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) retrospektív egodokumentumokat prezentál és elemez publikációjában. Írásának fő célja nemcsak maguknak a szövegeknek a bemutatása, hanem hogy a főként az értelmiség soraiból származó szerzők a hosszú negyvenes évek folyamán miként alakították át önmagukról szóló írásaikban a korábbi életeseményeiket.

Az időrendi sort Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks) forrásismertetése zárja. Az ArchívNet hasábjain korábban Keresztes Csaba már foglalkozott az ún. 1988-as „metróbalhéval”, azonban Tóth Eszter Zsófia ezúttal az 1980-as évekbeli magyarországi skinhead-mozgalmat a tagok társadalmi háttere felől közelíti meg bírósági iratok alapján.

Egyúttal felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei harmadik számába továbbra is várjuk a forrásismertetéseket a huszadik századi gazdaság- és társadalomtörténetre, valamint külföldi konfliktusokra vonatkozóan.
  

Budapest, 2022. május 27.
Miklós Dániel
főszerkesztő