Gazdaság

Anasztaz I. Mikojan a KGST élén

A KGST központi Iroda 1949. januári létrehozása után a szervezet a gyors iparosítás érdekében a tagországok terveinek, műszaki fejlesztéseinek, termelésük egy részének, egymás közötti és a tőkés országokkal való kereskedelmük összehangolására törekedett. Sztálin és vezetőtársai a katonai logika szerint gondolkodtak: minden egyes tagország építse ki hadi-, azaz nehéziparát, ennek rendelje alá gazdaságpolitikáját. Kereskedelmét pedig két szempont szerint szervezze: csökkentse függőségét a tőkés országoktól, eközben növelje importját és exportját a KGST keretén belül és Kínával.

Az alábbi, a KGST apparátus által összeállított táblázat mutatja, hogy a csehszlovák külkereskedelmi vitában Mikojan által képviselt irány milyen mértékben érvényesült az egyes országokat illetően. Ha az adatok pontosságáról nem is vagyunk teljes mértékben meggyőződve, a trendek egyértelműek. Csehszlovákia export-import értékei az 1. sz. táblázat szerint a KGST országokkal, Kínával és a Szovjetunióval növekvő, a tőkés országokkal csökkenő. 1952-re mind az export, mind az importot illetően már a Szovjetunióval való kereskedelme is meghaladta a tőkés országokkal való kereskedelem volumenét. A tőkés országokkal való kereskedelemben a 2. sz. táblázat adatai szerint a legnagyobb visszaesést Csehszlovákia és Magyarország szenvedte el. Kisebb, de jelentős csökkenés tapasztalható az NDK és Lengyelország esetében is. Románia és Bulgária eleve rendkívül alacsony szintről indult és még ez is csökkent, a 20 százalék körüli román import kivételével.

 

1. számú táblázat

Csehszlovákia külkereskedelmi forgalma

millió rubelben

 

 

1949

1950

1951

1952

1953

KGST országokkal

 

 

 

 

 

 

export

1 508,4

1 707,4

2 083,4

2 516,3

3 101,1

 

import

1 394,9

1 518,4

2 320,5

2 482,4

2 773,3

Tőkés országokkal

 

 

 

 

 

 

export

1 716,7

1 408,2

1 307,3

980,2

872,6

 

import

1 762,0

1 268,5

1 573,5

1 021,3

743,6

Szovjetunióval

 

 

 

 

 

 

export

754,6

791,6

1 018,1

1 161,9

1 284,9

 

import

755,4

826,0

1 079,8

1 276,4

1 375,9

Kínával

 

 

 

 

 

 

export

2,5

21,6

148,4

190,5

242,8

 

import

-

46,8

239,2

186,0

222,9

 

 

2. számú táblázat

A tőkés országok részesedése a KGST országok

külkereskedelmi forgalmából

 

 

1949

1950

1951

1952

1953

Csehszlovákia

 

 

 

 

 

 

export

53,2

45,2

38,5

28,0

22,0

 

import

55,8

45,5

40,4

29,3

21,1

Lengyelország

 

 

 

 

 

 

export

55,4

42,7

42,5

34,7

31,1

 

import

59,4

38,9

41,2

31,4

27,9

NDK

 

 

 

 

 

 

export

46,8

40,6

22,1

25,9

22,5

 

import

46,5

31,2

28,3

26,0

24,8

Románia

 

 

 

 

 

 

export

16,3

10,9

15,9

10,3

9,4

 

import

20,1

23,3

24,4

21,9

19,6

Bulgária

 

 

 

 

 

 

export

16,4

6,1

6,5

8,3

13,0

 

import

19,6

14,0

5,9

9,0

12,4

Magyarország

 

 

 

 

 

 

export

50,9

35,4

32,8

26,4

20,3

 

import

56,1

43,4

34,2

29,0

25,8

Forrás: MNL OL M-KS 276. f. 94. cs. 905. ő. e.

 

Az érem másik oldala a KGST belső forgalmának emelkedése volt. Egy 1951. május 26-ai

Karádi azt jelentette Budapestre, hogy az egy nappal korábbi KGST irodaülésen Mikojan elégedetten állapította meg, hogy az egymás közötti forgalom növekedése jelentős, 28-30% egy esztendő alatt. Ilyen dinamikus változásra nem is számítottak. Optimistán tekintett a nyersanyagtermelés emelkedésére, a gépek és berendezések gyártásának növekedésére, s a még meglévő hiányosságokat a további dinamikus növekedés révén orvosolhatónak nevezte. Egyben elégedetten állapította meg, hogy a kapitalista országok szándékai, vagyis a tervek meghiúsítása kudarcot vallott. Kilátásban helyezte közszükségleti cikkek vásárlását még az év folyamán Lengyelországtól, Csehszlovákiától és Magyarországtól. Ekkor az egyetlen számára igazán komoly figyelmet érdemlő fejlemény a szállítási határidők krónikus be nem tartása és a minőségi kifogások állandó visszatérése volt. Hamarosan azonban kiderült, hogy sokkal súlyosabb kérdéseket sem sikerül megoldani a hosszú távú szerződések megkötése ellenére. A nehézipar nyersanyag- és energiaigénye olyan mértékben növekedett, hogy a legtöbb terméket illetően a tagországok képtelenek voltak azt a termelés emelésével nagyarányú beruházások nélkül követni. Például a csapágyak gyártásában nem sikerült a KGST belső ellátást megvalósítani, és a minőségi és szállítási fegyelmi problémák kiküszöbölésére tett intézkedések sem bizonyultak hatásosnak, ami rendszeresen komoly gondot okozott a termelés folyamatosságának biztosításában.

Kulcsszavak

Mikojan
KGST
SZKP
SZKP KB
MDP KV
Sztálin

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Oldalak:

Ezen a napon történt augusztus 25.

1907

Stuttgartban megtartották a szocialista ifjúsági szervezetek első nemzetközi konferenciáját. A tanácskozás középpontjában a militarizmus...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek témájukat és keletkezési helyüket is tekintve meglehetősen széttartóak: utóbbira példa, hogy a bemutatott források közül egyet Melbourne-ben, egyet pedig Rómában vetettek papírra – s ezek tematikailag is eltérnek egymástól. Előbbi egy résztvevő visszaemlékezése az 1933-as gödöllői világjamboree-ra, a másik pedig egy beszámoló olaszországi magyar kolónia helyzetéről.

 

Az időrendet tekintve Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) publikációja az első, amelyben az akkor zajló országos események helyi lecsapódását mutatja be levéltári források segítségével: az 1918–1919-es impériumváltások okozta, finoman szólva is turbulens időszakának tiszadobi eseményeit – külön kiemelve az Andrássy-kastély feldúlását – prezentálja írásában.

 

Várdai Levente (történész muzeológus, Janus Pannonius Múzeum) különleges forrásra hívja fel a figyelmét ismertetésében: ausztráliai kutatóútja során bukkant rá egy eseményen elhangzott beszéd leiratára, amelyben az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó egy Victoria állambeli résztvevője tekintett vissza az eseményre. A közölt forrás nemcsak a jamboree mindennapjait, vagy épp az európai út állomásait írja le, hanem az is kiolvasható belőle, hogy az 1930-as évek ausztrál fiataljai számára milyen „kultúrsokkot” jelenhetett a magyarországi tartózkodás.

 

Már a hidegháborús időszakból közöl forrást Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus), amely azonban kötődik a második világháború lezárását közvetlenül követő időszakhoz. Kada Lajos 1952-ben az Amerikai Magyar Katolikus Liga kérésére állította össze jelentését, amelyben az olaszországi magyarok helyzetéről számolt be, akik között még nagy számban voltak olyanok, akik menekültként érkeztek az országba, és még ekkor is különböző táborokban éltek.

 

Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésében olyan forrásokat mutat be, amelyek új információkkal szolgálhatnak Mindszenty József édesanyja, Kovács Borbála 1960-ben bekövetkezett halálával és temetésével kapcsolatban. Utóbbi esemény hozadéka volt, hogy a magyar külügyminisztérium fenyegető fellépése miatt az Associated Press és a Reuters tudósítói végül nem utaztak el a temetésre, amelyen amerikai követség tagjai nem, de francia és olasz diplomaták jelen voltak.

 

Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2025. július 23.

Miklós Dániel

főszerkesztő