Anasztaz I. Mikojan a KGST élén

A KGST központi Iroda 1949. januári létrehozása után a szervezet a gyors iparosítás érdekében a tagországok terveinek, műszaki fejlesztéseinek, termelésük egy részének, egymás közötti és a tőkés országokkal való kereskedelmük összehangolására törekedett. Sztálin és vezetőtársai a katonai logika szerint gondolkodtak: minden egyes tagország építse ki hadi-, azaz nehéziparát, ennek rendelje alá gazdaságpolitikáját. Kereskedelmét pedig két szempont szerint szervezze: csökkentse függőségét a tőkés országoktól, eközben növelje importját és exportját a KGST keretén belül és Kínával.

Sztálin halála után a Szovjetunióban is megértek a feltételek a gazdaságpolitikai vonal módosítására. A szovjetek a csatlós országok válságjelenségeit észlelve 1953 nyarára a beavatkozás mellett

. Ezt követte a belpolitikai fordulat, ami Malenkov miniszterelnök 1953. augusztus 8-án, a Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetjének 5. ülésén elmondott beszédéhez . Ebben az életszínvonal emelésére, a közszükségleti cikkek termelésének bővítésére, a mezőgazdaság gyors fellendítésére helyezték a hangsúlyt. Ezt követően az SZKP KB 1953. szeptember 3-7-e közötti ülésén az új vezető, Ny. Sz. Hruscsov a mezőgazdaság fejlesztésének programját terjesztette a testület elé. 1953. október 17-én Mikojan is megszólalt, és ismertette a Minisztertanács és az SZKP KB határozatát a belkereskedelmi politika . Ez jelentős fordulatot ígért az ellátás teljes spektrumában.

A KGST apparátusban a váltás jelei késő nyáron kezdtek érzékelhetővé válni. Szeptemberben már tudott volt, hogy a szovjetek napirendre tűzetik a tőkés országokkal való kereskedelem kérdését. Ugyanakkor a fogyasztási cikkek hatékonyabb belső cseréje is felvetődött.

A KGST Iroda október 27-ei ülésen a szovjet delegátus bejelentette, hogy a Szovjetunió kiszélesíti kereskedelmét a kapitalista országokkal. Tárgyalások kezdődtek Olaszországgal, Belgiummal, Finnországgal új kereskedelmi egyezmények megkötése érdekében. Élelmiszeripari, és más fogyasztási cikkek vásárlásáról is szó volt. Kiegészítő importban gondolkodnak, - mondták - és valutáért vesznek, nem kötik ezeket az ügyleteket árucseréhez. Ugyanakkor ezekben a kérdésekben tapasztalatok cseréjét tartották szükségesnek a KGST országok között, ami valami olyasmit sejtetett, hogy a szovjetek tanulni akartak csatlósaiktól. A szovjet fél most komolyabb biztatást adott szövetségeseinek a nyugati irányú kereskedelem

. Egyben átalakították irányítási struktúrájukat. A Külkereskedelmi Minisztériumukban együttműködési főosztályt szerveztek közvetlenül a miniszternek alárendelve. Legfelső szinten a kül-, és a belkereskedelem területét továbbra is Mikojan fogta össze. Sőt, 1955 januárjára elkészült a tőkés országokkal való kereskedelmi tevékenység további összehangolására vonatkozó ajánlás . Ez továbbra is előírta egy korábbi - pontosan 1950. január 25-ei - határozatnak megfelelően, a kereskedelmi információk negyedévenkénti kicserélését a tagországok közötti, beleértve a nemzetközi kiállításokon való részvétel tapasztalatait, a fejlődő országokkal kapcsolatos gyakorlati lépéseket, a nemzetközi gazdasági szervezetekben való részvételt, az elszámolások helyzetét, a piackutatással és a versenytárgyalásokkal kapcsolatos információkat. A „szoros emberfogás" tehát megmaradt.

A KGST Tanácsa 1954. március 26-27-én ülést tartott. Az ülésen a szovjet delegáció vezetője, Mikojan elnökölt. Ezen az ülésen hozták szinkronba a KGST és a tagországokban mutatkozó gazdasági irányváltás politikáját. Ez egyrészt a tervek összehangolásának követelményét, és ennek megfelelő szervezeti korszerűsítését jelentette. Az egyik legfontosabb döntés a Tanács legitimációja és jelentőségnek növelése volt. Elhatározták, hogy évente legalább kétszer üléseznek, nem kizárólag Moszkvában. Ismételten nyomatékosították, hogy a Tanács csak és kizárólag teljes egyetértéssel hozhat határozatot. (Például új tagot az Iroda nem vehet fel, ahhoz a kormányok egyetértésével tanácsülési határozat kell.) A Tanács tagjainak helyettesei a nemzeti apparátusok élén folyamatosan dolgoznak, havonta üléseznek. A Tanács üléseinek előkészítését önálló titkárság végzi, amelynek élén olyan emberek állnak, akiket a Tanács nevez ki.

A másik újdonság abban állt, hogy a figyelem középpontjába a KGST tagországok belső kereskedelmének fejlesztése került. Ez szinkronban volt a mikojani kereskedelempolitikai felfogással. A belső kereskedelem és ennek megfelelően az ellátás javítása feladatának rendelték alá a többi kérdést, nevezetesen a közlekedés, a tranzitszállítások fejlesztését, a műszaki-tudományos együttműködés és ezzel kapcsolatos tapasztalatcseréket, illetve a tőkés országokkal való kereskedelem összehangolását.

Ezeknek a döntéseknek megfelelően indult el a további munka, az 1954. június 24-25-ei ülésen. Itt azonban már nem Mikojan, hanem I. Kabanov volt a szovjet delegáció vezetője és egyben az

is.

A KGST új irányvonala az enyhülési politika jegyében nemcsak szavakban, de a gyakorlatban is nyitást jelentett a tőkés világgal való hatékonyabb kereskedelem irányába, szakítva az egyoldalú iparosítással ennek spektrumát is kiterjesztette a közszükségleti cikkek felé. A KGST országok együttműködését pedig nem kizárólag a kereskedelmi kapcsolatokon keresztül próbálta meg szabályozni, hanem 1954 nyarától nekilátott a termelési kooperációs kapcsolatok előkészítésének. Vagyis visszakanyarodtak az 1950 őszén elvetett eszközökhöz. Ez vezetett aztán az 1956 nyári megállapodáshoz, amelynek sorsát egy korábbi dokumentumközlésben igyekeztem

.

 

 

Ezen a napon történt augusztus 15.

1914

Megnyitják a Csendes-óceánt és az Atlanti-óceánt összekötő Panama-csatornát.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Alakítók vagy elszenvedők? Személyek, családok, csoportok a huszadik századi történelemben

Tisztelt Olvasók!

A geológiától kölcsönzött szóval élve az ArchívNet idei második száma egyfajta „társadalmi szelvényt” kíván az olvasók elé tárni. A társadalom rétegei hasonlatosak bolygónk kőzettakarójához, amelyeket egyben, egyszerre nehéz áttekinteni, nem is beszélve arról – hogy akárcsak a geológia esetében – térben és időben is nagy eltérések mutatkozhatnak egy-egy országot mintául véve.
Jelen szám a tizenkilencedik-huszadik század magyar társadalmáról kíván egy szelvényt bemutatni, mind az alsó, közép és felső rétegekről. Olyan személyekről, csoportokról, akik között voltak, akik alakították az eseményeket, míg mások csak leginkább elszenvedték az idők változását, azonban erről – a mi, vagyis az utókor szerencséjére – írásban adtak számot.

Az időrendet követve az első Hlbocsányi Norbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára) az írása, aki cégbírósági iratok segítségével mutatja be egy jelentős kereskedőcsalád, a Kohnerek osztrák-monarchiabeli felemelkedését, majd 1920-30-as évekbeli gazdasági hatalmuk elsorvadását. Csunderlik Péter (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, tudományos munkatárs Politikatörténeti Intézet) a társadalom középső rétegéhez tartozó értelmiség egy részét mutatja be írásában. Az általa bemutatott dokumentum egy lista azokról a személyekről, akik a Galilei-kör tagjaként 1919-ben felajánlották szolgálataikat a Forradalmi Kormányzótanácsnak.

Szlávik Jánosné (helytörténész, Gödöllő) a második világháború magyarországi harcainak időszakába kalauzol el minket Bőti Imre csendőr főtörzsőrmester naplóján keresztül, aki személyes sorsának viszontagságos voltáról adott számot írásában. Magos Gergely (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) retrospektív egodokumentumokat prezentál és elemez publikációjában. Írásának fő célja nemcsak maguknak a szövegeknek a bemutatása, hanem hogy a főként az értelmiség soraiból származó szerzők a hosszú negyvenes évek folyamán miként alakították át önmagukról szóló írásaikban a korábbi életeseményeiket.

Az időrendi sort Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks) forrásismertetése zárja. Az ArchívNet hasábjain korábban Keresztes Csaba már foglalkozott az ún. 1988-as „metróbalhéval”, azonban Tóth Eszter Zsófia ezúttal az 1980-as évekbeli magyarországi skinhead-mozgalmat a tagok társadalmi háttere felől közelíti meg bírósági iratok alapján.

Egyúttal felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei harmadik számába továbbra is várjuk a forrásismertetéseket a huszadik századi gazdaság- és társadalomtörténetre, valamint külföldi konfliktusokra vonatkozóan.
  

Budapest, 2022. május 27.
Miklós Dániel
főszerkesztő