Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok megakadályozza a budapesti Nemzeti Múzeumnak a megszálló román hadsereg általi szervezett...Tovább
Anasztaz I. Mikojan a KGST élén
A KGST központi Iroda 1949. januári létrehozása után a szervezet a gyors iparosítás érdekében a tagországok terveinek, műszaki fejlesztéseinek, termelésük egy részének, egymás közötti és a tőkés országokkal való kereskedelmük összehangolására törekedett. Sztálin és vezetőtársai a katonai logika szerint gondolkodtak: minden egyes tagország építse ki hadi-, azaz nehéziparát, ennek rendelje alá gazdaságpolitikáját. Kereskedelmét pedig két szempont szerint szervezze: csökkentse függőségét a tőkés országoktól, eközben növelje importját és exportját a KGST keretén belül és Kínával.
Sztálin halála után a Szovjetunióban is megértek a feltételek a gazdaságpolitikai vonal módosítására. A szovjetek a csatlós országok válságjelenségeit észlelve 1953 nyarára a beavatkozás mellett
. Ezt követte a belpolitikai fordulat, ami Malenkov miniszterelnök 1953. augusztus 8-án, a Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetjének 5. ülésén elmondott beszédéhez . Ebben az életszínvonal emelésére, a közszükségleti cikkek termelésének bővítésére, a mezőgazdaság gyors fellendítésére helyezték a hangsúlyt. Ezt követően az SZKP KB 1953. szeptember 3-7-e közötti ülésén az új vezető, Ny. Sz. Hruscsov a mezőgazdaság fejlesztésének programját terjesztette a testület elé. 1953. október 17-én Mikojan is megszólalt, és ismertette a Minisztertanács és az SZKP KB határozatát a belkereskedelmi politika . Ez jelentős fordulatot ígért az ellátás teljes spektrumában.A KGST apparátusban a váltás jelei késő nyáron kezdtek érzékelhetővé válni. Szeptemberben már tudott volt, hogy a szovjetek napirendre tűzetik a tőkés országokkal való kereskedelem kérdését. Ugyanakkor a fogyasztási cikkek hatékonyabb belső cseréje is felvetődött.
A KGST Iroda október 27-ei ülésen a szovjet delegátus bejelentette, hogy a Szovjetunió kiszélesíti kereskedelmét a kapitalista országokkal. Tárgyalások kezdődtek Olaszországgal, Belgiummal, Finnországgal új kereskedelmi egyezmények megkötése érdekében. Élelmiszeripari, és más fogyasztási cikkek vásárlásáról is szó volt. Kiegészítő importban gondolkodnak, - mondták - és valutáért vesznek, nem kötik ezeket az ügyleteket árucseréhez. Ugyanakkor ezekben a kérdésekben tapasztalatok cseréjét tartották szükségesnek a KGST országok között, ami valami olyasmit sejtetett, hogy a szovjetek tanulni akartak csatlósaiktól. A szovjet fél most komolyabb biztatást adott szövetségeseinek a nyugati irányú kereskedelem
. Egyben átalakították irányítási struktúrájukat. A Külkereskedelmi Minisztériumukban együttműködési főosztályt szerveztek közvetlenül a miniszternek alárendelve. Legfelső szinten a kül-, és a belkereskedelem területét továbbra is Mikojan fogta össze. Sőt, 1955 januárjára elkészült a tőkés országokkal való kereskedelmi tevékenység további összehangolására vonatkozó ajánlás . Ez továbbra is előírta egy korábbi - pontosan 1950. január 25-ei - határozatnak megfelelően, a kereskedelmi információk negyedévenkénti kicserélését a tagországok közötti, beleértve a nemzetközi kiállításokon való részvétel tapasztalatait, a fejlődő országokkal kapcsolatos gyakorlati lépéseket, a nemzetközi gazdasági szervezetekben való részvételt, az elszámolások helyzetét, a piackutatással és a versenytárgyalásokkal kapcsolatos információkat. A „szoros emberfogás" tehát megmaradt.A KGST Tanácsa 1954. március 26-27-én ülést tartott. Az ülésen a szovjet delegáció vezetője, Mikojan elnökölt. Ezen az ülésen hozták szinkronba a KGST és a tagországokban mutatkozó gazdasági irányváltás politikáját. Ez egyrészt a tervek összehangolásának követelményét, és ennek megfelelő szervezeti korszerűsítését jelentette. Az egyik legfontosabb döntés a Tanács legitimációja és jelentőségnek növelése volt. Elhatározták, hogy évente legalább kétszer üléseznek, nem kizárólag Moszkvában. Ismételten nyomatékosították, hogy a Tanács csak és kizárólag teljes egyetértéssel hozhat határozatot. (Például új tagot az Iroda nem vehet fel, ahhoz a kormányok egyetértésével tanácsülési határozat kell.) A Tanács tagjainak helyettesei a nemzeti apparátusok élén folyamatosan dolgoznak, havonta üléseznek. A Tanács üléseinek előkészítését önálló titkárság végzi, amelynek élén olyan emberek állnak, akiket a Tanács nevez ki.
A másik újdonság abban állt, hogy a figyelem középpontjába a KGST tagországok belső kereskedelmének fejlesztése került. Ez szinkronban volt a mikojani kereskedelempolitikai felfogással. A belső kereskedelem és ennek megfelelően az ellátás javítása feladatának rendelték alá a többi kérdést, nevezetesen a közlekedés, a tranzitszállítások fejlesztését, a műszaki-tudományos együttműködés és ezzel kapcsolatos tapasztalatcseréket, illetve a tőkés országokkal való kereskedelem összehangolását.
Ezeknek a döntéseknek megfelelően indult el a további munka, az 1954. június 24-25-ei ülésen. Itt azonban már nem Mikojan, hanem I. Kabanov volt a szovjet delegáció vezetője és egyben az
is.A KGST új irányvonala az enyhülési politika jegyében nemcsak szavakban, de a gyakorlatban is nyitást jelentett a tőkés világgal való hatékonyabb kereskedelem irányába, szakítva az egyoldalú iparosítással ennek spektrumát is kiterjesztette a közszükségleti cikkek felé. A KGST országok együttműködését pedig nem kizárólag a kereskedelmi kapcsolatokon keresztül próbálta meg szabályozni, hanem 1954 nyarától nekilátott a termelési kooperációs kapcsolatok előkészítésének. Vagyis visszakanyarodtak az 1950 őszén elvetett eszközökhöz. Ez vezetett aztán az 1956 nyári megállapodáshoz, amelynek sorsát egy korábbi dokumentumközlésben igyekeztem
.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 05.
1919
1922
A cionista mozgalom fellendítése céljából megalakult a Makkabea Ros Szövetség, zömmel egykori Makkabea tagokból. Első vacsorájukat október...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent forrásközlő folyóiratunk, az ArchívNet idei harmadik száma. Friss lapszámunkban négy forrásismertetést olvashatnak, amelyek közül kettő a 20. század első, kettő pedig a második feléhez kapcsolódik. A négy publikáció egymástól eltérő témákat dolgoz fel a bemutatott források alapján, az események pedig az Andok lábaitól a Don-kanyarig zajlanak a szerzők írásaiban.
Időrendben haladva a legkorábbi események Szuda Krisztina Eszter (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) publikációjában történtek. A szerző előző lapszámunkban bemutatta Ľudovít Jaroslav Hrdlička egykori tótkomlósi evangélikus lelkész irathagyatékát – most ebből tárja az olvasók Hrdlička és ügyvédje, Vas Nándor levelezését. A már Csehszlovákiában élő lelkész ügyvédjén keresztül kívánta értékesíteni tótkomlósi birtokát az 1920-as években. A levelezés nemcsak az adásvétel nehézségeibe, hanem a korszak helyi viszonyaiba is betekintést enged.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) forrásközlésének első része szintén előző számunkban jelent meg. A második részben folytatódik Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes 1942–1943-as oroszországi harctéri naplójának közlése, amely a hídfőcsatáktól a zászlóalj hazatéréséig követi a 38/II. zászlóalj történetét. A nemrég előkerült magánnapló és annak későbbi, kiegészített változata fontos új forrás a 36. gyalogezred kötelékében harcoló pélmonostori alakulat keleti hadszíntéri tevékenységének és a Don-kanyar eseményeinek megismeréséhez.
Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében azt vizsgálja, hogy miként érvényesültek a szovjet nagystratégia szempontjai a magyar külpolitika mindennapi döntéshozatalában. Egy konkrét, Magyarország és Peru kapcsolatához kötődő döntési folyamat válogatott levéltári forrásokon keresztüli elemzésével mutatja be, hogyan működtek a szovjet blokk nagystratégiai megfontolásai egy kis szövetséges állam diplomáciájában, különös tekintettel a harmadik világ és a hidegháború összefüggéseire.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásközlése az Állami Egyházügyi Hivatal 1979-es, szigorúan titkos értékelését közli és elemzi II. János Pál pápa megválasztásáról. Az irat a pápaválasztást a két világrendszer közötti ideológiai-politikai küzdelem részeként, az új pápa személyét pedig a szocializmussal szembeni, hosszú távú politikai kihívásként értelmezi, különös hangsúlyt helyezve lengyel származására és a szocialista társadalomról szerzett személyes tapasztalataira.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. szeptember 20.
Miklós Dániel
főszerkesztő