Az Iráni-Magyar Közlekedési Társaság (1975-1979)

A Hungarocamion Vállalat fuvarozási tevékenysége az egzotikusabbnak ítélt országokra is kiterjedt. A külföldön létesített tranzitállomásoknak – műszaki szerviz, személyzetellátás, vámoltatás és egyéb logisztikai feladatok ellátása miatt – mindig is meghatározó jelentőségük volt. Ebbe a folyamatba illeszkedett az Iránban alapított Iran–Majarestan Transport Co. létrehozása, amely később vakvágánynak bizonyult a cég történetében. A vegyesvállalat működése alatt végig nehézségekkel küzdött, de a rendelkezésre álló iratok néhány magyar szempontból érdekes tanulsággal szolgálnak.

Források

Részletek a Teheránban működő Hungarocamion képviselet személyi problémáiról készült közös jelentésből

Jelentés

A teheráni Hungarocamion kolónia személyi ellentéteinek kivizsgálásáról

[...]
Az ügy vizsgálata során meghallgattuk a nagykövet, a kereskedelmi kirendeltség vezető, a konzul véleményét és minden alkalmazottal beszélgetést folytattunk, egyes esetekben ismételten is.
[...]

A beszélgetések, valamint eddigi tényismereteink összevetése alapján a kolónián belül kialakult ellentétek okait az alábbiakban látjuk:

1./ A vezetés hibái:
- Az IMT és Hungarocamion kirendeltségének elhatárolása, az ezzel kapcsolatos jogok és kötelességek nem voltak egyértelműek.
- Az IMT magyar igazgatója és a Hungarocamion kirendeltség vezetője hatáskörének megosztása a kezdettől fogva nem volt egyértelmű. Ez szembeállította a két vezetőt és lehetőséget adott arra, hogy a beosztottak is kihasználják.
- A két vezető nem tartotta be a közös, illetőleg koordinált vezetés alapkövetelményét. Nem egymással egyeztetve intézkedtek, hanem egymással ellentétesen, és külön-külön egymás beosztottjai felé is. Ezt a beosztottak egy része kihasználta, és mindig a másik vezetőhöz szaladt „igazságért".
A két vezető pedig egymás intézkedéseit a beosztottakon keresztül kontrázta meg.
- A Nemzetközi Kapcsolatok Főosztálya [Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium főosztálya] csak most adta ki az első munkaköri leírást, amely egyértelműen meghatározza az egyes beosztások feladatköreit, az alá- és fölérendeltségi viszonyokat, valamint a feladatkörök elhatárolását. Ennek hiánya lehetőséget adott arra, hogy egyesek a gyakorlatban végzett feladataikat vitássá tehessék és mások feladataiba beleszólhassanak. A szakmai feladatok személyre szóló meghatározásának hiánya a munkában is és az emberek egymáshoz való viszonyában is ellentétekre vezetett.
- A két vezető nem használta fel a különböző problémák megoldásában a kollektívát. Nem kezdeményeztek közös véleménycserét sem a munka, sem az emberi problémák megbeszélése során; nem ütköztették nyílt színen az egymással ellentétes véleményeket és magatartási formákat. Ennek az lett a következménye, hogy a jelenlegi kolónia nem kollektíva, hanem csak egyedek összessége.
[...]

2./ A kolóniának, mint közösségnek hibái:
- Jellemző volt az emberek osztályozása nyelvtudás, iskolázottság, műveltség és aszerint, hogy ki mi volt korábban. Ez egyeseknél kisebbségi komplexusra, illetőleg mások lenézésére vezetett.
- Hiányzott a közvetlen, őszinte légkör. Az emberek szívesen alkottak véleményt közvetett információk, feltételezések alapján. Ez kedvező talaja volt a pletykának, irigykedésnek. Hiányzott a nyílt, egyenes, sértés és sértődés nélküli bírálat. Az egymás háta mögött történő véleményalkotás fenntartások fokozatos felrakódására, az ellentétek előbb burkolt elhúzódására, majd nyílt kirobbanására vezetett.
- Háttérbe került az emberek saját hibáikhoz való önkritikus viszonya, általában mindenki másban kereste a hibát anélkül, hogy az ellentétek kialakulásában játszott szerepét ki-ki reálisan mérlegre tette volna.
- A munkában is hiányzott az egymásnak történő segíteni akarás, és az emberek vagy saját munkájukat hangsúlyozták és emelték mások munkája fölé, vagy megkérdőjelezték egymás munkáját, illetőleg szorgalmát.
- Általában negatívan értékelhető a feleségek szerepe. Jelentős részük van abban, hogy az ellentétek kialakultak és elhúzódtak. Egyes esetekben férjeiket a háttérből irányítva ösztönözték saját, szubjektív ítéletalkotásukhoz igazodó magatartás kialakítására. Egyértelműen megállapítható, hogy ilyen nagy létszámú kolóniában a férjek és feleségek együttdolgozása egészségtelen.
[...]

Tanulságok, javaslatok:

A teheráni kolónia helyzetének vizsgálata fontos tanulságokkal szolgált a gazdasági tevékenység irányítása, szervezettsége, a káderkiválasztás és az emberi viszonyokkal való foglalkozás vonatkozásában.
Bebizonyosodott, hogy a vezetés gyengeségei, az emberek egymás közti viszonyában tartósan eltűrt ellentétek a munkára is negatív hatást gyakorolnak; lazítják a fegyelmet, csökkentik a munka hatékonyságát, és végső soron olyan légkör kialakulásához vezetnek, amelyben a tulajdonképpeni cél másodlagos szerepet kap.
Megállapítható, hogy a kolónia többsége [...] hosszabb idő óta jól látta el a szoros értelemben vett szakmai feladatát.
Ez elterelte a figyelmet a bajok tényleges okairól és a helyzet tisztázását, illetve megoldását is elhúzta.
Az utóbbi hetekben azonban a személyek ellentéte a munkában is lecsapódott, és a normális gazdasági tevékenység gátjává vált.
[...]
Intézkedéseket tettünk a munkarend megváltoztatására, a szakmai tevékenység szervezettségének, hatékonyságának fokozása céljából.

Budapest, 1977. június 1.

                                               Dr. Boros András és Dr. Vásárhelyi József

Kulcsszavak

Ezen a napon történt július 18.

1915

I. világháború: A második isonzói csata kezdete, az olasz hadsereg nagy erejű támadásával szemben az Osztrák–Magyar Monarchia sikeresen...Tovább

1918

Elkezdődik az antant döntő támadása a nyugati hadszíntéren Soissonnál.Tovább

1925

Megjelenik Hitler könyve, a Mein Kampf.Tovább

1956

Az MDP KV ülésén Rákosi Mátyást felmentették első titkári tisztségéből, Gerő Ernő lett a Párt új első számú vezetője. Gerő – nyilvánvalóan...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!
 

A 2024. év második ArchívNet számát ajánljuk figyelmükbe, amelyben ismét négy forrásismertetés található, amelyek a 20. század szűk ötven évét fedik le. Két publikáció foglalkozik az első és a második világháború alatt történet eseményekkel, egy az 1950-es évek végi magyarországi ruhaipar helyzetét mutatja be, egy pedig helytörténeti témában prezentál dokumentumokat.

Suslik Ádám (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) az első világháború szerbiai frontjának eseményeit idézi fel egy 1915-ből származó dokumentum segítségével. A belgrádi kormány által kiadott utasítás szerint kellett volna megvizsgálnia kivonuló bizottságoknak az osztrák-magyar haderő által okozott károk mértékét. Erre végül nem került sor, mivel a nehézkesen haladó osztrák-magyar támadás külső (bolgár, német) segítséggel végül 1915 végére elérte a célját: Szerbia összeomlott, a politikai vezetés és a hadsereg elmenekült.

Kosztyó Gyula (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Levéltára, történész, kutató, Erőszakkutató Intézet) nyolcvan évvel ezelőtti történéseket mutat be. Forrásismertetésében megvilágítja, hogy Kárpátalján 1944 folyamán miként zajlott a deportált zsidók földjeinek kisajátítása, felhasználása – illetve, hogy az ilyen módon haszonbérletbe juttatott földek használatát miként ellenőrizték az év második felében.

Nagyobb időtávot fog át Szabó Csaba Gábor (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) helytörténeti témájú írása, azonban forrásokat 1z 1945–1957 közötti időszakról mutat be. A dokumentumok Komárom város labdarúgásának történetéhez (amelyről már korábban születtek összefoglaló igényű munkák) adnak kontextualizáló, hasznos adalékokat. Értve ez alatt a második világháború utáni újrakezdést, amikor is a világégés során gyakorlatilag megsemmisült sporttelepet is pótolniuk kellett a városban.

Az időrendet tekintve negyedik Tömő Ákos (doktorandusz, Eötvös Loránd tudományegyetem) publikációja mostani számunkban. A szerző az 1950-es évek magyarországi – változás alatt álló – divatvilágába, valamint a ruhaipar helyzetébe enged betekintést két levél segítségével. A két bemutatott forrásból kiderül: a divat és a ruhaipar terén a kívánt, és engedett változás korántsem ment olyan simán, mint ahogyan azt a kiépülő Kádár-rendszer tervezte.

A mostani számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben ismét felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2024. július 9.

Miklós Dániel

főszerkesztő