Egy valóságos antifasiszta ellenálló

A forrásközlés Bende József bányamérnök sorsát mutatja be, akit a nyilasok Sopronkőhidára hurcoltak. Az 1945 májusában közölt jelentések letartóztatásának okait, internálásának körülményeit és a visszatérése utáni ellentmondásos helyzetet mutatják be az iszkaszentgyörgyi bauxitbányában.

Források

Korányi László igazgató helyzetjelentése az iszkaszentgyörgyi bányáról

Helyzetjelentés

Br. Ko/Dr. Kné.

ISZKASZENTGYÖRGYI HELYZETJELENTÉS

Bánkuti Antal. főaknász és Hafner Ferenc felvigyázó beszámolásaalapján (1945. V. 3.)
1944. október 15-én a bánya összes emberét felszólították, hogy tegyék le az esküt Szálasira. Bende megtagadta az eskütételt. Bánkuti és Hafner az eskütétel idejére elhagyták a telepet, és így ők sem tették le az esküt. Bende üldözése ezzel vette kezdetét.

A Todt szervezet parancsolt Iszkán, Dammang és Graul támogatásával. Az oroszok közeledésekor a gépek elszállítását a Todt szervezet irányította. Tischler, a Todt szervezet vezetője bejelentette, hogy a mélyművelési felszerelést nem szállítják el. Bende Dammangtól és Graultól felhatalmazást kért a visszamaradt gépek elrejtésére, és ezt tőlük írásban meg is kapta.

December 9-én Dammang, Graul és Altai elmenekültek. Távozásuk után Bende Bánkutival és még néhány megbízható emberrel, úgy, hogy arról mások tudomást ne szerezhessenek, a bánya két helyén négy Diesel mozdonyt, két 24 lóerős nyersolajmotort, 14 elektromotort, 11 szivattyút, a műhelyek asztalos, kovács és lakatosszerszámait, a Karlik tárcsa könnyű alkatrészeit és sok egyéb anyagot befalazott.

Bánkuti magánál őrzi Hubiczkynak december 12-én Komáromból Bendéhez intézett levelét, melyben kérdezi őt, hogy alkalma volt-e a visszamaradáshoz, továbbá közli, hogy Nemes álhíreket terjeszt róla /: Bende az oroszokat várja?:/, és az álhírek terjesztését most más folytatja /: Bánkuti szerint kétségtelenül Altai:/

Február 3-án Altai egy Irle nevű Todt szervezeti főhadnaggyal érkezett vissza a hátramaradt gépek elszállítása ügyében. Kb. február 10-én Bodajkra érkezett Graul, Nemes és Téczeli. Graul bejelentette, hogy főképp azért jöttek vissza, hogy a hátramaradt gépeket elszállítsák. Graul követelésére őt a gépek rejtekhelyére kellett vezetni.

Február 12-én Komáromból egy nyilas repülőbizottság érkezett. A bizottságot Altai saját lakásában látta vendégül, úgy az étkezésekre, mint az éjszakákra. A bizottság Bíró nevű tiszthelyettes vezetésével Bendét és társait, közöttük Bánkutit is, továbbá többek között Grault is kihallgatta. Bende kihallgatása után azt mondta Bánkutinak, hogy úgy érzi, Graul nem állt ki értük.

A Bende elleni vádpontok a következők voltak:
1./ A gépeket elrejtette.
2./ Lengyel internáltakat visszatartott a tovább-szállítástól.
3./ 180 román munkaszolgálatost is visszatartott.
4./ Két zsidó orvost bújtatott.
5./ Katonai felmentéseket szerzett olyanoknak, akik nem dolgoztak az üzemnél. /: Ez nem felelt meg a valóságnak:/.

A kihallgatások február 15-én értek véget, és akkor este 6 órakor Bendét elhurcolták. A Bendét elhurcoló csendőrtörzsőrmester azt mondotta, hogy Bendét Pétre viszik. Bánkuti ezért Péten érdeklődött. Megállapítást nyert, hogy az odahurcoltak egyik részét azonnal kivégezték, másik részét Veszprémbe, harmadik részét ismeretlen helyre vitték tovább. Bendét ismeretlen helyre vitték.

Graulék kb. március 15-ig voltak Bodajkon.

Bende elhurcolása után megindult az elrejtett gépek kiszállítása a bányából. Szászkirály aknász nagy lelkesedéssel segítet ebben a munkában. Dammang folyton vagonszerzési ügyben tárgyalt. 11 vagont szereztek, és azokat megrakták. Március 18-án éjjel 2 órakor a 11 megrakott vagon a mi mozdonyunkkal Pápa felé elindult. Pápán még látták a vonatot, de azután nyoma veszett.

Farkas halimbai főaknász azt mondotta, hogy Graul nála járt, és megemlítette, hogy Bende főtárgyalása március 14-re volt Sopronkőhidán kitűzve, de sem ő, sem Dammang nem tudtak megjelenni, mert az idézést késve kapták kézhez. Egy orosz kapitány Pavelik Gyulának azt mondotta, hogy Bende 17 km-re az osztrák határtól internálótáborban van, és 3-4 nap múlva fog kiszabadulni, de azóta kb. egy hónap telt el. A fehérvári orosz városparancsnokság Bende holléte után kutat, és közölte, hogy az internáltak igazolása 2-3 hónapot vesz igénybe.

Altai ellen a gépek elszállításával kapcsolatos működésén és a fentiekben szereplő cselekedetein kívül Bánkuti elmondása alapján még a következők szólnak:

Agyonlövéssel fenyegette azokat, akik nem akartak nyugat felé vonulni. A munkabéreket 9-10 napra nem fizette ki, viszont nagyobb összeggel /: Hafner szerint kb. 130 000 pengővel:/ távozott, és az üzemiek zsírját - ami kb. 200 kg volt - eltüntette. Ezen vádpontok alapján a bánya emberei feljelentést tettek Altai ellen. A rendőrség elrendelte körözését, majd az iszkai rendőrség április 26-án útnak indította embereit, hogy Altait Sopronban letartóztassák.

Korányi László megjegyzése: Altai április 28-án Sopronból Budapestre indult, és május 2-án a központi irodában jelentkezett, tehát az elfogására kirendelt rendőrséget kétségtelenül elkerülte. Május 3-án nem jutott be az irodába, mert Budán munkára fogták be. Május 4-én megjelent szobámban, és az üzemi bizottság hívására a politikai rendőrség ott letartóztatta. A rendőrségre engem beidéztek ügyében. Ott Tímár László csoportvezetőnek előadtam, hogy az Altai elleni vádakat csak Bánkuti előadásából ismerem, és azokat Tímárnak kívánságára az ezen helyzetjelentésben foglaltak szerint jegyzőkönyvbe diktáltam.

Körözés alatt vannak még a következők:
Kovács István főgépész és annak leánya,
Horváth János nyilasvezér, főszerelő,
Szabó János nyilasvezér, üzemi telefonszerelő.

Az üzem kifosztásakor elvitték az egyetlen normálnyomtávú gőzmozdonyt, mind a tíz Diesel mozdonyt, a vitlákat és az összes bányafát.
Visszamaradt:         1 gőzmozdony az 5-ből /: 80 LE 760 mm nyomtávú:/,
Bodajkon állítólag 3 drb. van.
                                    3 Bagger, 2 üzemképes,
                                    1*30, 2*40 és 1*24 LE-es elektromotor,
                                    a Karlik tárcsa nehézalkatrészei,
                                    aludur távvezetékanyag,
                                    1 transformátor,
                                    3 szivattyú,
                                    sok, kisebb javításra szoruló csille,
                                    fúrógépek,
                                    fejtőkalapácsok,
                                    szénlapátok/: szív alakú lapátok nincsenek:/
                                    gépszíjak/: a mélyműveléshez szükséges mennyiségben:/,
                                    kb. 10 tonna gömbvas, 5-20 mm ø /: kb. a fele szükséges:/,
                                    kb. 10 tonna sínszeg,
                                    kb. 200 m3 tölgyfapalló, 10-20 * 30 - 50*300-600 cm3
/:előreláthatólag nem lesz rá szükség:/
                                    kb. 15 000 m németektől elszedett 16 mm ø drótkötél,
 /: legfeljebb 5000 m szükséges:/,
                                    kb. 3500 m, a németektől elszedett, 22 mm ø drótkötél
/: kb. 500 m kell egy évre:/
                                    kb. 4000 kg BB, illetőleg ricinusolaj /: egy évre kb.
2000 kg szükséges:/
                                    kb. 1100 kg karbid /: kb. 3-4 hónapra elegendő:/
                                    kb. 800 liter nyersolaj /: ez rövid időre elegendő:/
                                    1 szekér, két lóval,
                                    1 tehén.

Az épületek kis tető és üvegkártól eltekintve, épek. A bútorok és iroda-felszerelések nagyrészt megvannak. Három írógép van, Altai bútorait a kommunista párt lefoglalta, de a helyszínen hagyta.

A bányavágatokra vonatkozó rétegvastagságok és analízisek Bánkutinál vannak. A külszíni adatok Molnárnál voltak, de ő megszökött, és mivel Bende elhurcolásában neki is része volt, aligha fog visszatérni.

A mohai rakodónál a vízlágyító elpusztult.

A felrobbant vasúti híd végleges helyreállítása folyamatban van, és kb. 2 hónap múlva lesz kész.
Jelenleg Bánkuti vezetése mellett a bányának kb. 70 embere dolgozik, de ez a létszám az erdélyiek visszaköltözésével hamarosan 40-re fog lecsökkenni. 10-15 nyilas munkaszolgálatos is dolgozik.

Állásukban megmaradnak:
Bánkuti Antal főaknász,
Gerencsér Sándor szállítási tisztviselő, Moharakodón,
Halasi Gábor főaknász,
Pollák Frigyes aknász.

El akarnak távozni:
Zsurka József aknász,
Weisz Géza                   
Szászkirály Nándor aknász.

Bánkuti vezetésével valamennyien, mint munkások dolgoznak. Az élelmezést Bánkuti, részben a nyilasok által visszahagyott anyagból, kb. a régi árakon oldotta meg. Mivel már hosszabb ideje pénz nélkül állottak, részükre Schalta igazgató 30 000 - pengőt fizettetett.

A kibányászott és elszállításra váró bauxit mennyisége az új rakodónál 25 000 tonna és a József aknánál ca. 2000 tonna.

A mélyművelésnél a termelés és szállítás kb. két hónap múlva lenne megindítható, napi 300 tonnával, amennyiben a szükséges ember és anyag rendelkezésre áll.

A külszínen kb. 10 000 van letakarítva, ebből 4000 tonna lesz kitermelhető, de 6000 tonna kitermelése nem jöhet szóba, míg vitlákat nem szerzünk be.

Bitónál idővel 2-15 m takaróréteg alatt fekvő 6-8 m vastagságú bauxit lesz kitermelhető.

A helyzetjelentés mellékletét képező „az iszkai üzem szükségletei" című összeállítást Bánkuti egy példányban hozta magával azzal a megjegyzéssel, hogy ez a szükséglet-összeállítás kb. tájékoztatást nyújt arra is, hogy mit raboltak el az üzemből.

1945. május 9.

Korányi László

Z 330 Alumíniumérc, Bánya és Ipar Rt., Vezérigazgatóság, 9. csomó 172. tétel

Ezen a napon történt május 26.

1980

Farkas Bertalan hajózó százados és Valerij Kubászov űrhajós ezredes a Szojuz–36 fedélzetén elhagyta a földet. (A program korábbi technikai...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő