Szerb Antal magyar író, irodalomtörténész (†1945)Tovább
Ilovszkoje, 1943. január
Kitörés a gyűrűből
Csukás Kálmán vezérkari alezredes hősi halála
„Az alez. úr a vérzés ellenére elég szilárd léptekkel nyugodt lépésben ment hátra, ezt látva, különösen arra, hogy a harckocsik most minket kezdtek erősen ágyúzni, és nagy veszteséget okoztak, és az oroszok tüzének élénksége is fokozódott, teljes erővel kiáltottam, hogy: „Alez. úr, nincs vége a háborúnak! Tessék szökellni vagy meglapulni, amíg tovább jutunk!” Ő visszafordult és azt mondta, hogy: »ne törődj velem, csak előre!« […] Ezek voltak az utolsó szavak, amiket tőle hallottam.”
Bevezető
1943. január 12-étől kezdve a magyar királyi 2. honvéd hadsereg a Vörös Hadsereg Osztrogozsszk-rosszoski támadó hadműveletével szemben súlyos veszteségeket szenvedve vívta harcát. A több, mint 200 km-es Don menti arcvonal közepe és déli szárnya néhány nap alatt összeroppant, az északi szárnyon harcoló III. hadtestet pedig végképp elvágta a magyar hadsereg többi részétől a szovjet támadás. A 2. repülődandár egységei azonban szilárdan kézben tartották az ilovszkojei repülőteret és a falun átvezető utak kereszteződését. A gyűrűben rekedt alakulatok parancsnoka Csukás Kálmán vk. alezredes volt, aki előzőleg az 1. vadászrepülő osztály parancsnokaként teljesített hadiszolgálatot. A terepen a térdig, néhol derékig érő hóban a közlekedés szinte lehetetlen volt, így visszavonuló német-magyar erők számára létfontosságúvá vált a repülők által biztosított útvonal. Az ilovszkojei helyőrség január 17-éig nyitva tudta tartani a nyugat felé vezető utat, meleg étellel ellátva irányította hátra a katonákat, átvette és ellátta a közel ezer sebesültet és a fegyvertelenek tömegét. Eközben pedig szakadatlanul harcolt a magyar és a német csapatokat követő szovjet gyalogsággal és páncélosokkal.
Január 17-én Ilovszkojén mintegy a 750-800
mellett több ezer visszavonuló, zömében fegyvertelen katona - köztük sebesültek és fagysérültek - gyűlt össze. Az élelem, az egészségügyi anyag és gyógyszer, valamint a tüzelőanyag is fogytán volt; megszorításokat kellett alkalmazni. A repülőteret minden irányból veszélyeztették a Vörös Hadsereg egységei. Kora délután a nyugati irányban fekvő Podszerednyét is elfoglalták az oroszok, ezzel tehát Ilovszkojét körülzárták. Másnap a reggeli órákban az ellenséges nyomás alatt fel kellett adni a repülőteret. Amikor már abban a körzetben további visszavonuló magyar erőkkel nem lehetett számolni, a repülőtéren maradt néhány repülőgépet megsemmisítették, majd a 2. hadsereg parancsnokának a parancsára megkísérelték a kitörést a bekerítésből. Az ennek során történtekről olvashatunk egy résztvevő, Darvas László főhadnagy (később százados) tollából, aki harcjelentésében a saját nézőpontjából foglalta össze a kitörés körülményeit.A doni visszavonulásról sokan, sokféleképpen
már. A forrásból megismerhetjük, hogy látta egy beosztott hivatásos tiszt - aki egész addigi életében katonaként szolgált és ez érezhetően meghatározta gondolkodását - a visszavonulás legnehezebb napjaiban vívott nehéz A szerző megemlíti, hogy a támadás során saját katonái közül is fel kellett koncolni egyeseket. Ez nem volt egyedi eset, különösen a 2. hadsereg visszavonulása során a terjedő pánik és tömeghisztéria megakadályozására, az egységek cselekvőképességének fenntartására számos tiszt élt ezzel az eszközzel.A harctudósítás szerzőjéről:
Darvas László századost (Abony, 1909. 10. 17. - Vallenar, Chile, 1981. 07. 06.) 1932. augusztus 20-án avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. 1936-ban határőr főhadnagyként a 7. határőrkerület parancsnokhelyettes állományában szolgált. 1941-ben a 24. határvadász zászlóalj tisztje volt, majd 1942-ben a VIII. kerékpáros zászlóalj kötelékében frontszolgálatot teljesített, majd az év végétől a IV. hadtest sízászlóaljának parancsnokaként szolgált. Hazatérését követően a gyergyótölgyesi 21. határvadász zászlóalj 3. (borszéki) századának parancsnoka lett. 1944-ben részt vett az Erdély védelmét célzó harcokban, mint a 69. határvadász csoport tisztje, szeptember 23-án megsebesült. Felépülése után rendeleti úton a Waffen-SS kötelékébe helyezték Waffen-Hauptsturmführer (százados) rendfokozatban, 1945 márciusában az I. magyar SS-hegyivadász-zászlóalj parancsnoka volt. A hadifogságot sikerült elkerülnie, a fegyverletételt követően az ausztriai Leoben-ba ment, majd Dél-Amerikába távozott, Brazíliát és Argentínát követően 1948-ban Chilében telepedett le, Pailahueque városában. Később rövid időre újra Loeben-be költöztek, de 1956-ban visszatértek Chilébe, Vallenarban élt haláláig, az ottani temetőben nyugszik.
A fenti szöveg Darvas László hagyatékéban maradt fenn, a szerző ezúton köszöni unokájának, Eduardo Contreras Darvasnak, hogy rendelkezésre bocsátotta.
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt május 01.
1901
1903
Széll Kálmán miniszterelnök kormányának bukása.Tovább
1904
Az orosz–japán háborúban a Kuroki tábornok vezette 1. japán hadsereg Koreát a Jalu folyóig elfoglalja.Tovább
1904
Antonín Dvořák cseh zeneszerző (*1841)Tovább
1926
Joseph Heller Medici-díjas amerikai regény- és drámaíró („A 22-es csapdája”) (†1999)Tovább
- 1 / 2
- >
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent az ArchívNet 2025. évi első száma. Friss lapszámunkban az 1940-es, 1950-es évek változásaihoz kapcsolódó forrásismertetések olvashatók. Ezek a változások, fordulatok mind kötődnek a magyarországi politikai változásokhoz: személyes sorsok alakulását befolyásolhatták. Legyen szó akár helyi katolikus szervezőmunkáról vagy éppen egy-egy megszervezett ünnepségről az 1941-ben Magyarország által visszaszerzett területen.
Az időrendet tekintve Gorzás Benjámin (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) írása mutatja be a legkorábbi eseménysort, igaz ennek az előzményei korábbra nyúlnak vissza. Három forrás segítségével világítja meg, hogy a Vitézi Rend Zrínyi Csoportja miként igyekezett létrehozni, majd ápolni Zrínyi Miklósnak, a hadvezérnek és költőnek az emlékét. A kultuszteremtéshez az is löketet adott, hogy 1941 áprilisában Magyarország visszafoglalta a Muraközt is: így a Zrínyi-család szempontjából kiemelt jelentőségű településeken – Csáktornyán és Szentilonán – is lehetett rendezvényeket szervezni.
Sulák Péter (doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) forrásismertetésében az 1945-öt követő politikai átalakulások helyi lenyomata jelenik meg. 1948-ban Magyarországon végbement a látható politikai fordulat, egyben zajlott az 1947-ben meghirdetett Boldogasszony-év is. A feszült politikai légkör rányomta a bélyegét az egyházak (jelen esetben a római katolikus) életére. A publikált dokumentum arról számol be, hogy az MDP helyi pártszervezete miként áll hozzá, illetve miként „koordinálta” Jászapátiban a Mária-napi ünnepséget.
Szintén a római katolikus egyház és a kommunisták kezébe került államhatalom viszonyához kapcsolódóan mutat be forrást Purcsi Adrienn (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem), aki egy állambiztonsági jelentéséből mutat be egy részletet. A közölt részlet második világháború előtti gyökerekkel rendelkező KALOT mozgalom miként lehetetlenült el 1945-öt követően. A jelentés főszereplője Kerkai Jenő, a KALOT egyik főszervezője, azonban feltűnik benne cselekvő aktorként Szekfű Gyula is, aki moszkvai nagykövetként próbált a KALOT, illetve – tágabban értve – a Demokrata Néppárt ügyében eljárni.
Mindszenty József alakja az előző két ismertetésben is felsejlik (a Mária-évet Magyarországon ő hirdette meg esztergomi érsekként, és szintén ő volt az, aki Kerkaitól megvonta a támogatását a pártalapítás esetében). Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) ismertetésben Mindszenty ugyanakkor a főszereplő, aki az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése utáni instabil időszakban keresett menedéket a budapesti amerikai nagykövetségen. A két szuperhatalmat, a menedéket biztosító Egyesült Államokat és a Magyarországot megszálló Szovjetuniót is foglalkoztatta Mindszenty helyzete. Előbbieket többek között azért – mint az ismertetésből kiderül, hogy Mindszenty megérti-e, hogy számára nem politikai, hanem humanitárius menedéket nyújtottak.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. február 14.
Miklós Dániel
főszerkesztő