Lógósok vagy bűnbakok?

Katonai szolgálat alól felmentett zsidók ellenőrzése 1918-ban

„Az úri osztályban is, de leginkább paraszt és munkásosztályban a háború hosszú tartama miatt általános a zúgolódás [...] hallottam oly választ is, hogy szívesebben tűrné a nép a háborúval járó nélkülözést, ha nem látná azt a sok előnyt a zsidóknál - különösen a harctéri szolgálat alól való könnyű kibúvás, de más téren is" - írta jelentésében Fáy főhadnagy a nógrádi néphangulatról 1918 tavaszán. A honvédelmi miniszter bizottságot küldött ki a vármegyébe. Kiderül: a háború utolsó évére a társadalom alsó rétegeiben is felerősödött a zsidóellenesség, nemcsak a középosztályban.

Fáy csendőr főhadnagy 1918. április 20-án kelt losonci jelentése szerint falun az a hír járja, hogy a zsidó boltokban „3-4 egészséges, harctérre való felmentett fiatal erős ember van, aki ok nélkül, csupán gyávaságból eszközölte ki felmentését." A jelentés következménye, hogy Szurmai Sándor honvédelmi miniszter, aki 1917 februárjában váltotta Hazai Samut a tárca élén, az izraelita vallású felmentettek ellenőrzésére és a nógrádi néphangulat lecsillapítására bizottságot küldött ki Fráter Jenő honvéd huszárezredes vezetésével. Erről 1918. június 16-án átiratban értesítette Teleszky János pénzügyminisztert, hivatkozva az állítólagos visszaélésekre. (Lásd az 1. számú forrást!) Csatolva megküldte neki a belügyminiszter 1918. május 21-ei átiratának másolatát, melynek tárgya a Nógrád vármegyei néphangulatról szóló Fáy-féle jelentés. (Lásd a 2. számú forrást!)

1. A honvédelmi miniszter átirata a Nógrád vármegyei izraelita vallású katonai szolgálat alól felmentett személyek bizottsági ellenőrzéséről.

Az irat jelzete: MNL OL K 255-1918-5-4855

Fáy főhadnagy jelentésében az V. számú csendőrkerület Losonci szakaszánál megtartott szemleutazásai tapasztalatáról számolt be. Állítása szerint a parasztok és a munkások végsőkig el vannak keseredve, mert miközben a háború viszontagságait és nélkülözéseit viselik, úgy érzik, hogy a zsidók nem veszik ki arányos részüket a háborús terhekből. Az a közvélekedés terjedt el, hogy a zsidók kibújnak a háborús kötelezettségek alól, és míg mások szenvednek, nélkülöznek, közülük sokan a háború alatt is üzletelnek és gazdagodnak, s miközben a sok egyedül maradt parasztasszony urát még szabadságra sem engedik haza, hogy földjét megművelhesse, közben „a zsidónak mindent szabad, attól nem requirálnak olyan szigorral, annak van gabonája." A felháborodott bányászok között az a beszéd járta, hogy majd a háború után rendet tesznek a zsidók között, majd bosszúból „megapasztják egy kicsit a számukat."

2. A belügyminiszter átirata a honvédelmi miniszternek a Nógrád vármegyei néphangulatról szóló jelentéssel.

Az irat jelzete: MNL OL K 255-1918-5-4855

A belügyminiszter a jelentést tartalmazó átiratában azzal a javaslattal fordult a honvédelmi miniszterhez, hogy „az izraelita vallású felmentéseknek esetleges revízióját elrendelni méltóztassék." A honvédelmi miniszter átiratában közölte a felmentések ellenőrzésére és a hadkötelezettséggel kapcsolatos visszaélések kivizsgálására felálló bizottság összetételét, s egyben felkérte a pénzügyminisztert, hogy tárcája részéről jelöljön tagot a

. Ez utóbbi június 20-án meg is történt, a pénzügyi tárca dr. Havas Jenő miniszteri titkárt delegálta. A vegyes összetételű revíziós bizottságba egy-egy tagot adott a hadügyminisztérium, a belügyminisztérium, a kereskedelemügyi minisztérium, valamint a honvédelmi minisztérium 21. osztálya, s a bizottság elnökéve Fráter Jenő huszárezredest nevezte ki a honvédelmi miniszter.

A bizottság június 25-én kezdte meg a ténykedését Losoncon, tudhatjuk meg Fráter július 4-én kelt jelentéséből. (Lásd a 3. számú forrást!) A losonci polgármesteri hivatalban Fáy Gyula csendőr főhadnagy „32 oly losonci legnagyobbrészt izraelita egyént nevezett meg, akiknek otthon tartózkodása a lakosság szemében visszatetszés szül." A bizottsági vizsgálat megállapította, hogy a 32 személy közül csak 17 fő volt felmentve katonai szolgálat alól. Ezenkívül két rokkantat már elbocsátottak a katonaságtól, további két fő pedig már túl volt a katonaköteles koron. A maradék 11 tényleges szolgálatot teljesített, ám Fáy főhadnagy, valamint Wagner Sándor losonci polgármester és Kuzma Andor losonci rendőrkapitány olyan információval szolgált, hogy többségük a 25. gyalogezred pótezred parancsnokságától „úgyszólván állandó szabadságot élvez, úgy hogy az illetők Losonczon katonaruhában részint polgári foglalkozásaikat űzik, részint pedig a kávéházakban töltik idejüket."

3. A Nógrád vármegyei felmentettek ellenőrzésére kiküldött bizottság jelentése.

Az irat jelzete: MNL OL K 255-1918-5-5847

A losonci polgármester és a rendőrkapitány egybehangzó véleménye szerint a 17 felmentettből 12 fő felmentése indokolt és közérdekből szükséges, öt fő felmentését azonban nem tartották indokoltnak és visszavonását javasolták. Úgy ítélték meg, hogy „közülük hárman foglalkozásukban feltétlenül, kettő pedig pótlás mellett nélkülözhető". Az öt fő közül hármat személyesen is beidézett és kihallgatott a bizottság. Két zsidó kereskedő felmentését ezután hatálytalanították. Egyikük, Sacher Gyula tisztviselőként dolgozott Lőwy Adolf gabonabizományos cégénél. Mivel a cég irodájában többen dolgoztak, Lőwy három felmentett fia, valamint egy katonaköteles koron túli alkalmazott, ezért Sacher felmentését a bizottság érvénytelenítette, s 48 órán belüli bevonulásra kötelezte. Hasonlóképpen járt el a bizottság Kohn Márkus esetében is, aki a jelentés szerint kisforgalmú fűszerüzlettel rendelkezett, ahol általában a felesége dolgozott, a tulajdonos csak ritkán tartózkodott az üzletben. Másképp döntött viszont a bizottság a harmadik személy, Lengyel Dezső esetében. Mivel ő egyedül gazdálkodott ipolygalsai bérelt birtokán, s oda naponta kijárt Losoncról, ezért felmentését indokoltnak minősítették. A negyedik személyt, Somló Náthánt, a Fronciere Biztosító Intézet losonci fiókintézetének főtitkárát a „pótlás mellett nélkülözhető" kategóriába sorolták, s felmentési idejét korlátozták az 1918. augusztus 31-ig terjedő időszakra.

A bizottsági jelentés alapján a honvédelmi miniszter 1918. július 23-án értesítette a Fronciere Biztosító Társaság vezérigazgatóságát Somló Náthán felmentésének a korlátozásáról, és kérte pótlását más, szolgálatra alkalmatlan vagy hadköteles koron túli, idősebb személlyel. (Lásd a 4. számú forrást!)

4. A Fonciére Biztosító Társaság vezérigazgatósága értesítése Somló Náthán felmentésének korlátozásáról.

Az irat jelzete: MNL OL K 255-1918-5-5847

Az ötödik személy, akinek felmentését kifogásolták, a losonci Általános Bank ügyvezető igazgatója, dr. Bazovszky Lajos nem zsidó volt, hanem evangélikus szlovák (szlovák neve Ľudovít Bazovský), akiről a jelentés csak annyit jegyzett meg, hogy a losonci polgármester és a rendőrkapitány szerint „megbízhatatlan pánszláv agitátor hírében áll", s akinek a politikai megbízhatóságára vonatkozóan közelebbi információk beszerzését javasolta bizottság. A jelentés azonban nem említi meg sem szlovák származását, sem felekezeti hovatartozását, és tevékenységéről és a helyi elittel való konfliktusáról is hallgat. Annyit mindenestre érdemes megemlíteni róla, hogy ügyvédként került Losoncra, ahol 1909-ban megalapította az Általános Bankot, s annak elnöke lett. Mivel szlovák identitását öntudatosan vállalta, a helyi magyar társadalmi elit kirekesztette, s valóságos lejárató hadjárat indult ellene még a háború előtt, még a városi képviselőtestületből is

.

Mint a 14 oldalas bizottsági jelentésből kiderült, a revíziós bizottság kiszállt több nógrádi településre, Balassagyarmaton és Salgótarjánon kívül Poltárra, Vilkéré és Fülekkelecsénybe is. Meghallgatott több járási főszolgabírót, községi bírót és jegyzőt, számos felmentett, illetve szabadságolt katona ügyét vizsgálta, több felmentést hatálytalanított, másokat helyben hagyott. Fráter jelentésében megjegyzi, hogy néhány személy feltűnően sűrű szabadságolása miatt intézkedett, hogy „nyilvántartassanak, s amennyiben újból haza szabadságoltatnának", erről ő maga értesítést kapjon. Azt is jelentette, hogy több helyi

szerint a lakosság körében fokozza az elégedetlenséget, hogy „míg az ő hozzátartozóik évek óta frontszolgálatot teljesítenek, addig az odavaló izraelita egyének, mint bevonult katonák pótzászlóaljakhoz beosztva „úgyszólván állandó szabadságot élveznek, s otthon tovább is polgári foglalkozásaikat űzik". Ezért „a néphangulat megnyugtatása céljából azt tanácsolja, hogy a Nógrád vármegyei póttesteknél szolgáló, „arcvonalbeli szolgálatra nem alkalmas izraelita vallású egyének lehetőleg ne lakóhelyükön teljesítsenek szolgálatot, hanem más alakulathoz osztassanak be [...] a nélkül, hogy az előírt szabadságon kívül is hazabocsájtassanak." Javasolja azt is, hogy a katonai parancsnokság utasítsa a kassai munkásgyűjtő parancsnokságot, hogy „a salgótarjáni kőszénbányához ne odavaló izraelita egyéneket vezényeljen ki". Az eddigi felmentési gyakorlattal kapcsolatban a jelentés kifogásolja, hogy a Haditermény Rt és a különböző központok a főispán kikerülésével terjesztették fel a felmentettek névsorát, azt csak a Kereskedelmi és Iparkamara véleményezte. A felmentési visszaélések megakadályozása érdekében azt tanácsolja, hogy - a korábbi gyakorlattal szakítva - ezentúl a főispán véleményezze a felmentéseket.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt február 26.

1945

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány közzétette az 528/1945. sz. rendele-tét, amelynek értelmében feloszlatta a fasiszta pártokat és egyesülete-...Tovább

1952

Elkészül Nagy-Britannia első atombombája.Tovább

1957

Az MSZMP IKB határozott a KISZ felállításáról. Földes László vezetésével bizottságot jelöltek ki, amelynek feladata a hasonló szovjet...Tovább

1993

– Terrorista bombamerénylet a New York-i Világkereskedelmi Központban (WTC): ezer sebesült és öt halálos áldozat.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

2023 utolsó, hatodik ArchívNet számát prezentálja Önöknek a szerkesztőség, amely ezúttal is négy forrásismertetést tartalmaz. A publikációk közül három az 1950-es évekhez kötődik, kettő ezeken belül pedig az 1956-os forradalom eseményeit érinti sajátos nézőpontokból. A negyedik ismertetés pedig egy harmincegy évvel ezelőtti ünnepélyes iratátadás hátterét, következményeit világítja meg.

Az időrendet tekintve első a négy publikáció közül Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) foglalkozik a legkorábban történt eseménysorral. Egy kevésbé kutatott témába enged betekintést írása, amely a magyar-latin-amerikai, ezen belül is a magyar-bolíviai kapcsolatok területére kalauzolja az olvasót. Az ismertetésből kiderül, hogy az 1950-es években instabil belpolitikai helyzettel bíró Bolívia különleges volt a magyar diplomácia számára, mivel csupán a második dél-amerikai ország volt a második világháború után, amellyel Magyarország felvette a kapcsolatot. A szerző egy fotókiállítás megszervezésén keresztül mutatja be, hogy miként indult meg a két állam közötti kapcsolatrendszer mélyítése.

Maradva a diplomaták világánál: Tulok Péter (tudományos kutató, Nemzeti Emlékezet Bizottsága) az 1956-os forradalom eseményeire reflektáló svéd diplomaták jelentéseinek halmazából ad ízelítőt válogatásával. Az 1956 októberében-novemberében Magyarországon zajló események kapcsán nem feltétlenül Svédország az első, amely eszünkbe jut mint külső tényező, szereplő, azonban az akkori történések vizsgálatánál nem utolsó szempont megismerni egy semleges állam véleményét, látásmódját. A forrásismertetés egyben rámutat arra, hogy a svéd külügyi irányításnak volt tudomása arról, hogy Csehszlovákiában miként reagáltak a magyarországi eseményekre – a prágai svéd követ egyik táviratában erről adott röviden tájékoztatást.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-os események utóhatásaival foglalkozik ismertetésében. A hatalmát stabilizálni kívánó Kádár-kormány számára különösen fontos volt a közhangulat javítása, egyben a szovjetellenesség letörése. Az ArchívNet előző számának egyik publikációjában főszerepet kapó újságíró Fehér Lajos ezúttal is felbukkan. Krahulcsán Zsolt írásában úgy jelenik meg, mint ötletadó: másodmagával tett javaslatot arra nézve, hogy a fővárosban miként lehetne szovjet segítséggel végrehajtani a harcokban megsérült épületek renovációját.

A magyar-orosz kapcsolattörténet egy kevésbé terhelt mozzanatát idézi fel Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár), amely esemény egyben a hazai történelemtudomány számára bírt kiemelkedő jelentőséggel. A két részre bontott írásának első felében azt vizsgálta meg, hogy miként alakult Borisz Jelcin budapesti látogatását követően Bethlen István néhai magyar miniszterelnök átadott oroszországi iratainak a sorsa 1992–1994 között. Kitér egyben arra is, hogy a Moszkvában fogvatartott egykori miniszterelnök sorsának alakulása mennyire volt ismert a magyarországi vezetés körében 1945 után.

Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2023. december 21.

Miklós Dániel

főszerkesztő