Reflektor a sötétbe II. - A későbbi "nemzetvezető" naplója

„Ebben a válságban mindenkinek színt kell vallania és nem lehet elbújnia hangzatos frázisok és kijelentések mögé. El kell döntenie: a régi vagy az új világot akarja-e és döntése szerint kell vállalnia minden kockázatot, veszedelmet. A régit is szeretni és az újat is »megjátszani« nem lehet: mert vagy a régi temeti maga alá vagy az új veti ki magából. »Légy hideg vagy meleg, mert ha langyos vagy, kiköplek!«"

Forrás

Szálasi Ferenc naplója

 

1-160 számozott lap

Oldal.

 

Szálasi Ferenc

 

A.

  

1942. július 6. - 1942. december 13.

1-486. sz. tételek. A tételek csak nyersvázak, melyeket felhasználásuk alkalmával dolgozok fel véglegesen és rögzítek végleges formába. A tételek tehát csupán felvillanó gondolatok, melyek azonnali rögzítése szükséges, hogy megint el ne tűnjenek.

Rövidítések:

NVNT XII. 27.   Nemzetségvezetők Országos Nagy Tanácsán megtartva 1942. december 27, felhasznált tételek;

PONT I. 9.          A Nyilaskereszt Párt Országos Nagytanácsán 1943. január 9-én felhasznált tételek;

OMNT. X. 18.     Országos Munkás Nagytanácson, 1942. október 18-án felhasznált tételek;

OPSZT XI. 22.    Országos Parasztszéktartók Nagytanácsán 1942. november 22-én felhasznált tételek;

1942. VII. 6.

1. NVNT XII. 27.    Az erkölcsi, szellemi anyagi [három olvashatatlan szó]-ről: Kultura [!]; az erkölcsi, szellemi, anyagi felfogás az emberi fejlődésről, ennek menetéről céljáról: világnézet.

2. NVNT XII. 27.    Minden népnek van kulturája és világnézete. Ha nincs, nem nép hanem laza egymás mellett élése egyes egyéneknek. Zsidóságnak kulturája, világnézete nincs, mert nem nép.

3. NVNT XII. 27.    A magyar nép világnézete egybeesik a német és az itáliai népek világnézetével, velük együtt létezik.

PONT I. 9.          Kulturnép [!] az, amely önmagából világnézetet

4. NVNT XII. 27.    ki tud alakítani, ha erre képtelen, szétesik és más kulturnép vezetése alá kerül.

A kulturigények [!] kielégítése, megvalósítása,

5. NVNT XII. 27.      részesítése a közösség minden egyes tagjára: civilizáció.

Eszköze az államhatalom politikai gazdasági és társadalmi rendje és rendszere.

A kultúra foka végeredményben az államhatalom gyakorlatában jut kifejezésre.

A kereszténység és az Evangélium. A pozitív és

6.                                                            negatív kereszténység, az erről szóló vita.

Az egyszeri ember esete a 2 x 2x = 4-el. [olvashatatlan szó] és [olvashatatlan szó]: azt mondom 2 x 2= 4 és nem azt, hogy 2 x 2 = pozitív négy. Ha az egyház rossz, nem jelenti, hogy a kereszténység rossz: és ha a kereszténység rossz, nem jelenti, hogy a Tan rossz.

Egyáltalán éltünk-e már keresztény éltetet a Tanokért, az Egyházért és az [két olvashatatlan szó] tűnhet fel, hogy igen! [olvashatatlan szó] állapot kezdődik csak el. Csak másokért fog felelni mint eddig volt ; mert nem felelős minden egyház, hogy másokért fog fizetni; [olvashatatlan szó] az Egyházat támadó, mert nem alapozza az eddigi gyakorlatára az álkereszténységnek.

Pozitív, aminek értéke van; minden érték pozitív is.

7. NVNT XII. 27.    Negatív nincs. Az élet nem ismer negatívumokat; a bűn sem az hanem valójában nem más, mint a pozitívum éles háttere vagy előtere; a legszörnyűbb negatívum és bűn a marxizmus, mégis sokat köszönhetünk nekik: a zsidóság teljes pozitívumokban nyugvó megszervezését, a társadalom megépítésének bajait és helyes rendjének alapjait, a kultura, civilizáció és technika - gazdálkodás teljes világosságát a közösségekben, az egyén, a család, a faj, a nép, a nemzet, az ország, a hatalom, az állam tényét és valóságát, igaz értelmét és gyakorlatát; a legostobább negatívum a mai rendszerünk, mégis neki köszönhető magyar népünk legnagyobb pozitívuma [olvashatatlan szó] tudatát, tudatra ébresztését.

8. NNNT XII. 27.    [olvashatatlan szó] a kultura igényeit [olvashatatlan szó] valósággá, szabadsággá tesszük: ez az államhatalom feladata politikai, gazdasági és társadalmi [olvashatatlan szó]. [olvashatatlan szó] az államhatalom kiket részesít az új igazság, új valóság, új szabadság [négy olvashatatlan szó].

[popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="A 2. és a 68. számozott oldal közötti rész hiányzik."]

234.                          A délkeleteurópai, [!] germán és a szláv életterek természetes adottságaiknál fogva egymást kiegészítik, így politikai, gazdasági és társadalmi életösszhangjuk és szüksége kézenfekvő. Ez az életösszhang és látszólagos túlsúly nem lehet politikai, gazdasági és társadalmi kárára a latin élettérnek. Délkeleteurópa életterének egyik felelős feladatát abban is látom, hogy a latin élettér ne kezeltessé[k] „limes-en túl"-inak, mert ebből veszedelem származik egész Európára.

235. PONT I. 9.       Az angolszászok azon spekulálnak, hogy a németek imperialisztikusan fogják Európát megszervezni és így az összes európai népeket egymás ellen fogják heccelni, ami azután kedvező alkalom lenne az angolszászoknak a németekkel való leszámolásra. Az angolszászok eddig mindig rosszul spekuláltak ebben a kérdésben és el fogják spekulálni magukat és az egész úgynevezett világbirodalmukat.
 

[!] IX. 5.     A legfelsőbb vezetés alapváza a totális fnemzet igazgatásában - HB - [popup title="a magyar" format="Default click" activate="click" close text="A naplóban több esetben előfordul, hogy értelmileg egy adott ponthoz tartozó mondatot, félmondatot az előző sorba jegyez le, s a sor elejét dátummal is ellátja. Ezeket a mondatokat a sor elején [!]-lel jelöljük meg."]

236. NVNT XII. 27.  élettérben:

Államfő

Nemzetvezető 

Népnagyok Tanácsa                                                         Országnagyok Tanácsa

Népnagyok                    Államvezérkar             Országnagyok

 Népigazgatás              Államigazgatás            Szakigazgatás

 

ellenőrzés, felügyelet

legfelső vezetők

 

B.-1.

Fő katonai tervek 1943 évre.

Melléklet a személyes jegyzetek B. füzetének 282. oldalán lévő 783. tételszámhoz.

 

haditervei:

Terv:          Szovjet megsemmisítése, védelem angolszászok ellen.

Az év döntő csatái: - Moszkva és Volga között,

- Amur és Bajkál tó között,

- Földközi tenger terében;

Angolszászok partraszállási kísérlete a Rajna-Szajna területben nem lehetetlen, de valószínűtlen.

Búvárnaszád-háború az összes világtengereken,

súly Atlanti és Csendes óceán, valamint Föld-Közi [!] tenger.

 

1943. május 22-én

Ezen a napon történt október 28.

1919

Alkoholtilalmat („prohibíciót”) rendelnek el az Egyesült Államokban.Tovább

1944

Budapesten illegálisan megalakult a kommunista párt ifjúsági szerve-zete, Kommunista Ifjúmunkás Szövetség néven.Tovább

1956

A Szabad Népben megjelent a „Híven az igazsághoz” című vezércikk. A szerkesztőség, elemezve a forradalom történéseit, megállapította: „Nem...Tovább

1962

Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár bejelenti, hogy visszavonják Kubából az atomrakétákat. Lezárul a kubai rakétaválság.Tovább

1978

Magyarországon bevezetik a személyi számot, mint azonosító jegyet.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő