Franciaországban Rundstedt és Guderian páncélosai támadást indítanak az Aisne folyó mentén. Jean de Lattre de Tassigny francia tábornok...Tovább
A Rákosi-család kapcsolata Bácskával
Joggal merül fel a kérdés: mi történt a Rákosi-család Szabadkán maradt tagjaival? A választ Szabadka II. világháborús áldozatainak névjegyzékében találjuk meg: apja, Rákosi József, bátyja Béla és húga Hajnalka a holokauszt áldozatai lettek. A szűkszavú adattár forrásként a szabadkai Járási Népbíróság Vp. 379/1947 számú, 1947. július 10-ei keltezésű határozatát jelöli meg, ami a Rákosi-család tagjainak holttá nyilvánítására vonatkozik.
Bevezető
Ismert tény, hogy a magyar történelem egyik legvitatottabb és legmegosztóbb személyisége - Rákosi Mátyás - Adán látta meg a napvilágot. A Tisza-menti településen vezetett zsidó felekezeti születési anyakönyv tanúsága szerint Rákosi Mátyás - akkor még Rosenfeld vezetéknéven - 1892. március 9-én született, apja Rosenfeld József, anyja Léderer Cecília: mindkét szülő származási helyeként Topolyát
meg.A
tanúsága szerint Rosenfeld József kereskedelemmel foglakozott, az anya pedig a gyermekeket nevelte: összesen 13-an voltak testvérek - a sorban Mátyás az ötödik volt - de közülük csak 11-en élték meg a .A Rosenfeld-család Adán nem találta meg a számítását, ezért 1898 októberében Sopronba költöztek: 1904 januárjában itt kapták meg a belügyminisztériumi jóváhagyást a családnév Rákosira történő magyarosítására. Ezt követően a család rövid időre visszaköltözött Topolyára. Hamarosan Szabadkára kerültek, és a jelek szerint itt rendezkedtek be tartósan.
Rákosi Mátyás az 1905-1906-os tanévtől a szegedi Magyar Királyi Állami Főreáliskola tanulója lett, ahol 1910 júniusában tett sikeres érettségi vizsgát. Ebben az évben belépett a Magyarországi Szociáldemokrataf Pártba. Az 1910-1911-es tanévben felvették a budapesti Keleti Kereskedelmi Akadémiára, amelyet 1912-ben fejezett be. Ezt követően Hamburgban, majd 1913-ban Londonban folytatta tanulmányait.
Rákosi Mátyás születésének bejegyzése az adai izraelita felekezeti születési anyakönyvbe. |
Az I. világháború kitörésekor - 1914 nyarán - bevonult a szabadkai állomáshelyű m. kir. 6. honvéd
. Elvégezte a tartalékos tiszti tanfolyamot, és 1915 tavaszán - hadapródként - a 6-os honvédek egy menetalakulatával az orosz hadszíntérre került. 1915 áprilisában orosz hadifogságba került. A hadifogságból 1918-ban tavaszán szabadul meg, és májusban hazatérhetett Szabadkára: két hónap szabadságot kapott. 1918 augusztusában frontszolgálatra alkalmasnak nyilvánították és hadnaggyá léptették elő. A frontra azonban már nem került ki, kiképzőtisztként tevékenykedett. 1918. október 31-én részese volt a szabadkai vasútállomás katonai birtokbavételének.Bácskában 1918. november elejéig tartózkodott. Feltehetőleg még a szerb csapatok beérkezése
Budapestre utazott, ahol belépett a frissen megalakult új politikai szervezetbe, a Kommunisták Magyarországi .1918 novemberét követően már - feltehetően - soha többé nem találkozott Szabadkán maradt családtagjaival. 1925-ben, egy rendőrségi kihallgatás során, a következőket vallotta családi kapcsolatairól:
„Izraelita szülőktől származom, apám szabadkai kereskedő, aki meglehetős vagyonnal rendelkezett. Szüleim vallásos zsidók, akikkel politikai nézeteim nem egyeznek. Jó viszonyban vagyok velük, az érintkezésünk azonban megszakadt, mert nem akartam szüleimet a jugoszláv hatóságok vegzálásainak
."Rákosi Mátyás további pályafutása ismeretes: 1919-es részvétele a Tanácsköztársaság létrehozásában és annak működtetésében, internacionalista tevékenysége 1920 és 1925 között, az 1925 és 1940 közötti börtönévek, a moszkvai évek 1940 és 1945 között, majd ezt követően magyarországi „regnálása" kegyvesztettségéig és száműzetéséig, illetve a Szovjetunióbeli időszak 1971-ben bekövetkezett haláláig.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt június 09.
1940
1958
Megkezdődik Nagy Imre és társainak pere Budapesten. A zárt tárgyaláson halálra ítélik rajta kívül Gimes Miklóst, Maléter Pált, Szilágyi...Tovább
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent a 25. évébe lépő ArchívNet idei első száma. A lapszámban négy forrásismertetés olvasható, amelyek a 20. századi magyar történelem eseményeit egyéni sorsokon keresztül mutatják be.
Bede Erika (doktorandusz, Babeş-Bolyai Tudományegyetem) a magángyűjteményként létező családi örökség egyes darabjait mutatja be két részes forrásismertetésében. Az írás különlegessége, hogy a szerző nagyapja a források főszereplője, akit – sok más erdélyi magyarhoz hasonlóan – felnőtt, katonakorú férfiként többszörösen is érintett a második bécsi döntés 1940-ben: előbb a román, majd a magyar hadsereg mundérjában töltött időt alig pár év leforgása alatt. Az ismertetés első részében a romániai katonaidőhöz kapcsolódó levelek állnak a fókuszban.
Mindszenty József amerikai menedékéhez kapcsolódóan mutatja be Deák András Miklós (történész, nyugalmazott diplomata) egy személy budapesti tevékenyégét. A forrásismertetés főszereplője azonban nem magyar, hanem egy külföldi diplomata: Josida Kenicsíró, aki követként kezdte meg budapesti küldetését, majd ő lett Japán első Magyarországra delegált nagykövete. A hercegprímás ügyében végzett tevékenysége feltűnő volt a magyar állambiztonság számára, amely több jelentést is készített a diplomatáról.
Tomek Vince, a piarista rend generálisaként töltött be fontos, nagy befolyással járó pozíciót a római katolikus egyházon belül. Számos egyházi vezetővel, intézménnyel állt kapcsolatban. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Tomek egy idős korában papírra vetett feljegyzését-visszaemlékezését ismerteti publikációjában, amelyben a kegyesrend nyugállományú vezetője idézte fel a kapcsolatát a Pápai Magyar Intézettel.
Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) forrásismertetésében Bethlen Margit, Bethlen István néhai miniszterelnök özvegyének a kárpótlási ügyét mutatja be. A kárpótlásra az NSZK 1957-ben hozott rendelkezése adott lehetőséget, és Bethlen Margit az 1944-ben elszenvedett atrocitások miatt kívánt élni ezzel a lehetőséggel. A folyamat azonban számos nehézségbe ütközött, és csak lassan haladt előre. Idei első lapszámunkban a forrásközlés második része olvasható.
Az idei első számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idén is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő