A Népszövetség elfogadja a nemzetközi viták békés rendezéséről szóló genfi jegyzőkönyvet.Tovább
A Rákosi-család kapcsolata Bácskával
Joggal merül fel a kérdés: mi történt a Rákosi-család Szabadkán maradt tagjaival? A választ Szabadka II. világháborús áldozatainak névjegyzékében találjuk meg: apja, Rákosi József, bátyja Béla és húga Hajnalka a holokauszt áldozatai lettek. A szűkszavú adattár forrásként a szabadkai Járási Népbíróság Vp. 379/1947 számú, 1947. július 10-ei keltezésű határozatát jelöli meg, ami a Rákosi-család tagjainak holttá nyilvánítására vonatkozik.
A hagyaték
A holttá nyilvánítást követően sor kerülhetett a hagyatéki eljárások lefolytatására. A haláleset-felvételi nyilatkozat kiállításra 1947. szeptember 27-én került sor mind az öt személy esetében: a nyilatkozatokat írta alá.
A halála pillanatában 84 éves Rákosi József foglalkozását tekintve - a haláleset-felvételi
tanulsága szerint - kereskedő volt, és a Szabadka központjában álló - Tolsztoj utca 25-ös számú - házban lakott. Örökösökként a következő személyeket jelölték meg: Horovicz Dezsőné szül. Rákosi Jolánka szabadkai lakos, Bányai Zoltánné szül. , Rákosi Mátyás 54 éves budapesti lakos, Rákosi Zoltán 52 éves budapesti lakos, Csillag Miklósné szül. budapesti lakos, Rákosi Ferenc 44 éves budapesti lakos és Rákosi Dezső belgrádi lakos. A hagyatéki eljárás megindítása azonban tárgytalan volt, mert - az irat tanúsága szerint - Rákosi József nem rendelkezett sem ingó, sem ingatlan vagyonnal! |
A Tolsztoj utca 25-ös ház Szabadkán 2013-ban – a Rákosi-család egykori lakhelye. |
Rákosi Béla - a hagyatéki irat alapján - nőtlen kereskedő volt, és vagyontalanként lakott együtt apjával a Tolsztoj utcai
.A hagyatéki irat szerint Rákosi Hajnal, aki halála időpontjában 36 éves vagyontalan hajadon volt, tisztviselőnőként kereste kenyerét: apjával és Béla bátyjával közös címen lakott. Egy 13 éves gyermek - Rákosi Vladimir - édesanyja volt, akinek gyámja nagybátyja - Csillag Miklós -
.A Moszkvában elhunyt Kardos Sándorné szül. Rákosi Mária - az irat szerint - halála idején 34 éves háziasszony volt, vagyonnal nem rendelkezett. Gyermekei - az 1947-ben 19 éves Rákosi (Kardos) Éva, és a 11 éves Rákosi (Kardos) Tamara - ekkor már Budapesten éltek, a kiskorú gyámja szintén Csillag Miklós
.A Szabadkán 1932-ben elhunyt Rákosi Margit családi állapotát tekintve hajadon, vagyontalan kereskedő volt, aki szintén a Tolsztoj utcában
.Mivel a haláleset-felvételi nyilatkozatok alapján egyik elhunyt sem rendelkezett sem ingó, sem ingatlan vagyonnal, a szabadkai Járásbíróság eljáró bírája - Tikvicki Iván - 1947. december 1-jén, illetve 2-án úgy döntött, hogy mind az öt ügyet tárgyalás nélkül lezárja és az iratokat irattárba helyezteti.
***
A jobb érthetőség miatt mellékeljük a Rákosi család névsorát
Szülők: Rosenfeld (1904-től Rákosi) József (1860-1944) + Léderer Cecília
Gyermekek:
Rákosi Béla (1886-1944)
Rákosi Jolánka (1888-?), férje Horovicz Jenő
Rákosi Matild Gizella (Giza) (1890-?), férje Bányai Zoltán
Rákosi Izabella (Bella) (1895-?), férje Csillag Miklós (1891-1960)
Rákosi Mátyás (1892-1971)
Rákosi (Biró)
(1898-1988)Rákosi Margit (1902-1932)
Rákosi Mária (1904-1938), férje Kardos Sándor;
lánya D. Kardos Éva, férje
(1919-1975) (1904-2006)Rákosi Dezső (1906-?)
Rákosi Hajnalka (1908-1944)
Gyermekkorában elhunyt: Ludovika Lujza (1900)
Jenő (?)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt október 02.
1924
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban négy egymástól témájukban eltérő forrásismertetést tárunk Önök elé szerzőink tollából. A publikációk ugyanakkor abban megegyeznek, hogy fordulópontokhoz köthetők: legyen szó személyes sorsfordítókról vagy nagyobb huszadik századi eseményekről.
Az időrendet követve kívánkozik előre Kovács Péter (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Vármegyei Levéltára) publikációja. A szerző elsősorban a helytörténet számára mutat be új forrásokat a komáromi városháza építésre vonatkozóan. A beruházás szükségessége azonban kötődik egy fordulóponthoz, mivel a trianoni békeszerződés értelmében Komárom városa kettészakadt: a történelmi központ a városházával Csehszlovákiához került, így a Duna jobb partján, Magyarországon maradt településen szükség volt egy új hivatali épület felhúzására.
Egy konkrét személyes fordulópontot mutat be forrásismertetésében lapunk korábbi főszerkesztője, L. Balogh Béni (tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Kutatóközpont, Kisebbségkutató Intézet). A forrásszöveg egy 1929-ben Déván rendezett spiritiszta szeánsz jegyzőkönyve, amely nagy hatással volt Petru Grozára, Románia későbbi miniszterelnökére. A politikus kommunista fordulata ugyanis éppen ezekben az években zajlott, a „Kun Béla szellemével” való társalgás pedig mély benyomást tett rá, egyben kihatott Groza jövőbeli gondolkodására.
Bacsa Máté (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) a második világháború utáni kényszermigrációs időszak egyik, sokak életvitelében fordulópontot jelentő, kiemelt eseménysorára, a magyar-csehszlovák lakosságcserére vonatkozó dokumentumokat mutat be két részes forrásismertetésének első részében. A publikáció elsősorban az 1945 és 1950 között létező Nógrád-Hont vármegyében működő magyar összekötők működését mutatja be források segítségével.
Szintén két részes forrásismertetéssel jelentkezik Horváth Jákob (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem), amelynek első részében egy olyan esetet mutat be, amely konspirációs teóriaként igen nagy népszerűségnek örvendett a közelmúltban – egyben pedig egy „elmaradt fordulópontként” is lehet rá tekinteni. A Mikroelektronikai Vállalatot 1982-ben a magyar állam azzal a céllal hozta létre, hogy tartani tudja a lépést a hidegháború utolsó évtizedében egyre inkább felgyorsuló tudományos-technikai forradalomban. A MEV telepén 1986 tavaszán történt pusztító tűzeset azonban meghiúsította ezt az tervet. A forrásismertetésből az is kiderül, hogy a tűzeset kapcsán nem érdemes konteóról beszélni, azonban biztosítási csalásról már annál inkább.
Negyedik számunk szerzőinek köszönjük a kéziratokat, szerkesztőségünk pedig továbbra is várja következő lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2025. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő