A Rákosi-család kapcsolata Bácskával

Joggal merül fel a kérdés: mi történt a Rákosi-család Szabadkán maradt tagjaival? A választ Szabadka II. világháborús áldozatainak névjegyzékében találjuk meg: apja, Rákosi József, bátyja Béla és húga Hajnalka a holokauszt áldozatai lettek. A szűkszavú adattár forrásként a szabadkai Járási Népbíróság Vp. 379/1947 számú, 1947. július 10-ei keltezésű határozatát jelöli meg, ami a Rákosi-család tagjainak holttá nyilvánítására vonatkozik.

A holttá nyilvánítás

Joggal merül fel a kérdés: mi történt a Rákosi-család Szabadkán maradt tagjaival? A választ Szabadka II. világháborús áldozatainak névjegyzékében találjuk meg: apja, a Topolyán 1860-ban született Rákosi József, bátyja Béla, aki 1886-ban Topolyán született, és húga Hajnalka, aki 1908-ban Sopronban született, a holokauszt áldozatai

. A szűkszavú adattár forrásként a szabadkai Járási Népbíróság Vp. 379/1947 számú, 1947. július 10-ei keltezésű jelöli meg, ami a Rákosi-család tagjainak holttá nyilvánítására vonatkozik.

 

A szabadkai Járási Népbíróság Vp. 379/47 számú,
1947. június 10-ei keltezésű határozata Rákosi József és társainak holttá nyilvánítási ügyében.

Az említett - szerb nyelvű - bírósági határozat már jóval beszédesebb. Kitűnik belőle, hogy a holttá nyilvánítási eljárást Horovicz Jenőné szül. Rákosi Jolánka kezdeményezte, és az ügyben Stantić Cecília bíró járt el. Eseti gondnoknak Fischer Albert, szabadkai illetőségű kereskedősegédet nevezték ki. Az irat tanúsága szerint Rákosi

, Bélát és Szabadkáról deportálták: Bácsalmáson keresztül Auschwitzbe szállították őket. Ezt követően - a bíróság megállapítása szerint - mindhárman az auschwitzi gázkamrában veszthették életüket, haláluk időpontjaként 1944. június 29-ét állapították meg.

A Vp. 379/1947 számú bírósági határozat azonban rajtuk kívül még két személy adatait foglalja magában: Rákosi József, Béla és Hajnal mellett még két Rákosi-testvér - Mária és Margit - holttá nyilvánítását is!

Rákosi József 1947. szeptember 27-ei keltezésű haláleset-felvételi nyilatkozata.

A bírósági határozat 4. pontja a Topolyán 1904-ben született Kardos Sándorné szül. Rákosi Máriára vonatkozik: esetében a halál megállapított időpontja 1938. december 31., helyszíne pedig Moszkva. A bíróság ezt a megállapítást - az indoklás szerint - Rákosi Zoltán és Csillag

budapesti lakos vallomására alapozta.

A határozat 5. pontja az 1902-ben Adán született Rákosi Margitra vonatkozik: halála időpontjául a bíróság 1932. december 31-ét, helyéül pedig Szabadkát állapította meg. Az indoklás szerint Mária a megnevezett időpontban Szabadkán elhunyt - amit Fischer Albert tanúvallomása is igazolt - de „a haláleset nincs bejegyezve az anyakönyvekbe". A bejegyzés tényének hiányát bíróság a szabadkai Anyakönyvi Hivatal által kibocsátott bizonylatra alapozta.


A Rákosi család egyes tagjainak holttá nyilvánítása - fordítás

Szabadkai Járási Népbíróság határozata

Járási Népbíróság Szabadka

Iktató szám. Vp. 379/47

 

A szabadkai Járási Népbíróság, Stantić Cecilija bíró és Milanković Ruža jegyzőkönyvvezető által Horovicz Jenőné szül. Rákosi Jolánka [indítványozta] peren kívüli ügyében, [melynek tárgya] Rákos József és társainak holttá nyilvánítása, akiket Fischer Albert szabadkai kereskedősegéd, Strossmayer u. 6. sz. [alatti lakos] képvisel, 1947. július 10-én a következő

 

határozatot

 

hozta. Holttá nyilvánítja:

 

1. Rákosi József néhai szabadkai lakost - aki 1860. április 19-én Topolyán született, apja Rozenfeld Simon, anyja Kohn Betti - halálának időpontja [és helye]: 1944. június 29-e Auschwitz,

2. Rákosi Béla néhai szabadkai lakost - aki 1886-ban Topolyán született, apja József, anyja Léderer Cecília - halálának időpontja [és helye]: 1944. június 29-e Auschwitz,

3. Rákosi Hajnal néhai szabadkai lakost - aki 1908-ban Sopronban (Magyarország) született, apja József, anyja Léderer Ceília - halálának időpontja [és helye]: 1944. június 29-e Auschwitz,

4. Kardos Sándorné szül. Rákosi Mária néhai szabadkai lakost - aki 1904-ben Topolyán született, apja József, anyja Léderer Ceília - halálának időpontja [és helye]: 1938. december 31-e Moszkva,

5. Rákosi Margit néhai szabadkai lakost - aki 1902-ben Adán született, apja József, anyja Léderer Ceília - halálának időpontja [és helye]: 1932. december 31-e Szabadka.

 

Indoklás

 

A kérvényező előadta, hogy Rákosi Józsefet, Bélát és Hajnalt a megszállók 1944 júniusában Szabadkáról Auschwitzbe deportálták, ahol gázkamrában megölték őket 1944. június 29-én. [Továbbá,] hogy Kardos Sándorné szül. Rákosi Mária 1938-ban elhunyt Moszkvában, valamint hogy Rákosi Margit 1932-ben elhunyt Szabadkán, azonban a halálesetét nem anyakönyvezték, ezért kéri a nevezett holttá nyilvánítását.

Állításai alátámasztásául a kérvényező indítványozta Fischer Albert és Fischer Albertné tanúk meghallgatását, benyújtotta Rákosi Zoltán és Csillag Miklós budapesti [lakosok] írásbeli nyilatkozatait, [valamint] a szabadkai Anyakönyvi Hivatal bizonylatát, amely igazolja, hogy Rákosi Margit halálesete nincs anyakönyvezve.

A bíróság lefolytatta a bizonyítási eljárást a nevezett tanúk meghallgatásával, megvizsgálta Rákosi Zoltán és Csillag Miklós nyilatkozatát és az Anyakönyvi Hivatal bizonylatát, eseti gondoknak kinevezte Fischer Albert szabadkai - Strossmayer u. 6 sz. - lakost, hirdetményt adott fel, amely Vajdaság Autonóm Tartomány 1947. június 2-ai [keltezésű] 11. sz. Hivatalos Lapjában jelent meg, [illetve] a bírósági hirdetőtáblán lett kifüggesztve.

Az indítványozott tanúk meghallgatása alapján a bíróság megállapította, hogy Rákosi Józsefet, Bélát és Hajnalt a megszállók Szabadkáról - Bácsalmáson keresztül - Auschwitzbe deportálták, ahol 1944. június 29-én gázkamrában megölték őket.

Rákosi Zoltán és Csillag Miklós 1947. március 4-én tett nyilatkozatainak megvizsgálása alapján a bíróság megállapította, hogy Rákosi Mária 1938-ban Moszkvában elhunyt, a szabadkai Anyakönyvi Hivatal bizonylatának [megvizsgálásával] pedig, hogy Rákosi Margit halálesetét az 1928-1932-es időszakban nem anyakönyvezték, míg Fischer Albert tanú megerősítette, hogy Rákosi Margit 1932-ben elhunyt Szabadkán.

A hirdetményben megjelölt határidő leteltével a kérvényező kérte valamennyi eltűnt [személy] holttá nyilvánítására vonatkozó véghatározat meghozatalát, az eseti gondnok pedig kijelentette, hogy semmit sem sikerült megtudnia az eltűntek sorsáról.

Mivel a bíróságnak sem jelentkezett senki adattal az eltűntek sorsáról, ezért [a bíróság] a felsoroltak alapján meghozta ezen határozat rendelkezési részében ismertetett döntését.

Mivel az ügyfelek elálltak a jogorvoslattól, a határozat jogerős.

 

Szabadka, 1947. július 10.

 

Halál a fasizmusra - szabadság a népnek!

 

Jegyzőkönyvezető: Milanković Ruža

Bíró: Stantić Cecilija

 

Kézbesíteni:

1. a kérvényezőnek,

2. az eseti gondnoknak,

3. az Anyakönyvi Hivatalnak,

4. a leltár-bizottságnak,

5. az Ügyészségnek 2 példányt,

6. az Irattárnak.

 

Szabadka, 1947. július 12.

Ezen a napon történt január 31.

1929

Lev Davidovics Trockijt száműzik a Szovjetunióból.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

Az ArchívNet idén utoljára összevont számokkal jelentkezik. A publikált forrásismertetések meglehetősen széttartó tematikával bírnak, azonban öt írás mégis rendelkezik metszéspontokkal, hiszen szó esik az 1956 után berendezkedő rendszer tisztségviselőinek lekáderezéséről, a Kádár-kor apróbb, mindennapos visszaéléseiről és egyedülálló, súlyos bűncselekményeiről, illetve az 1945 után fokozatosan állami kontroll alá nyomott római katolikus egyházról is. Az említett írásoktól témájával a hatodik különül el, amely azonban jövőbeli kutatások számára bírhat gondolatébresztő jelleggel.

Az időrendiséget figyelembe véve az első forrásismertetés Somorjai Ádám OSB (emeritus vatikáni levéltáros, Pannonhalmi Bencés Főapátság) Mihalovics Zsigmond jelentéseit bemutató írásának második része: a Katolikus Akció országos igazgatójának több beszámolóját prezentálja, amelyekben Mihalovics részletekbe menően tudósította a szentszéki vezetést arról, hogy az állam milyen, egyre durvább módszerekkel kívánta az uralma alá hajtani a magyarországi római katolikus egyházat.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) írása már az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni időszak egyik intézményének, a Minisztertanács Személyügyi Titkárságának a működését tárja az olvasó elé, amely nem volt közismert, azonban a káderpolitikában 1957 és 1961 között mégis nagy szerepet töltött be.

Az 1950-es évek végén végrehajtott mezőgazdasági kollektivizálási hullám Fejér megyei következményeit mutatja be Pál Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) egy jelentés nyomán: kisebb gazdasági visszaélésektől egészen a komoly sikkasztásokig terjed azon bűncselekmények listája, amelyek a kialakított gazdasági-társadalmi rendszerre adott védekező reakcióként is értelmezhetők.

A korabeli Magyarországon példa nélkül álló bűncselekmény, az 1973-as balassagyarmati túszdráma utóhatásait Bedők Péter (belügyi referens, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) és Halász Tibor (referens, az államhatalom felsőbb szervei, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) két irat segítségével világítja meg, amelyek különlegessége, hogy az egyes megszólalók (például a lehallgatott Kisberk Imre püspök, illetve Nógrád megyei munkavállalók) annak ellenére rendelkeztek az eseményről információval, hogy a hatóságok hírzárlatot rendeltek el.

Szintén egy, a korszakban egyedülálló, maga után hírzárlatot vonó bűncselekményt mutat be levéltári iratok segítségével Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks). A Szépművészeti Múzeumba 1983 novemberében tört be egy olaszokból álló bűnbanda, az elrabolt festményeket végül egy görögországi kolostorban találták meg a nyomozás során. Az „évszázad műkincsrablásáról szóló ismertetés egyik érdekessége, hogy olyan iratokat is kiválogatott a szerző, amelyek a Népszabadságban a hírzárlat ellenére megjelenő rövidhír utáni rendőrségi vizsgálat során keletkeztek.

Magyarország huszadik századi történének egy-egy eseményéről szóló forrásismertetésektől eltér témájában Kiss András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) írása, aki egy speciális forráscsoportot járt körül. A fényképek gyakran csak szemléltető eszközként, illusztrációként jelennek meg a történeti munkákban, azonban a fotók a történetírás – jelen esetben a gazdaságtörténet-írás – forrásai is lehetnek.

A hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2022. december 19.

Miklós Dániel
főszerkesztő