Belügyi jelentés a Ferencvárosról

1968

„1968. augusztus 4-én, az MTK-FTC labdarúgó mérkőzés után az autóbuszban és a banketten a játékosok durva antiszemita kijelentéseket tettek az egyesület vezetőinek jelenlétében, akik ez ellen nem léptek fel. Jácint elnökhelyettes arról panaszkodott, hogy a VASAS-nak van egy Hegyi Gyulája, [az] MTK-nak egy Barcs Sándora, de az FTC-nek senkije sincs. Ezek után érthető, hogy az antiszemita kijelentések folytatódtak, amelyet később Kamilla azzal fejezett be, hogy elmondott egy viccet, melynek az a vége: a kutya azért ugathatott, mert bemetszették a farkát.”

Forrás

BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG               
POLITIKAI OSZTÁLY
221-13/19-1968
SZIGORÚAN TITKOS!

4. sz. példány

Kézzel írva: Logodi e.! Nálam lerakni! Kérni fogom.
Olvashatatlan aláírás

 Tárgy:

FTC sportegyesületben
tapasztalt jelenségekről

J E L E N T É S
Budapest, 1968. október 23.

Kankalin disszidálási ügye nem elszigetelt jelenség, hanem következménye az FTC sportegyesületben jelenleg is fennálló politikai kétarcúságnak.

Visszatértek, illetőleg tovább folytatódtak azok a politikailag és erkölcsileg elítélendő megnyilvánulások és módszerek, amelyek egyrészt ellenzéki, oppozíciós magatartásban, másrészt törvényeinket nyíltan sértő cselekményekben jelentkeztek.
Ezek megnyilvánulási formái: a cinikus, kétértelmű politikai kijelentések, a túlzott anyagiasságból származó vám- és devizabűncselekmények, disszidálási kísérletek, a becsületes sportolók lejáratására irányuló törekvések.

Az alábbiakban felsorolt káros jelenségeket tapasztaltuk az elmúlt időben:
1./ A labdarúgó-szakosztályon belül jelentkezik a legtöbb probléma, ami szorosan összefügg Kamilla edző magatartásával, politikai kétarcúságával.
A vezetők előtt lojális álláspontot képvisel, szűk körben, a csapat tagjai előtt cinikus, gúnyos formában tesz kétértelmű politikai megjegyzéseket.
Szavajárása: "a céklát azért nem eszik a fiúk, mert piros".
A képviselőválasztások alkalmával megjegyezte: "a labdarúgócsapatnak van ellenfele, de ennek a választásnak nincs".
A nyugat-berlini túrán azt a tréfás megjegyzést tette, hogy "a párttagok aludjanak Kelet-Berlinben, a pártonkívüliek Nyugat-Berlinben".
Ha alkalma nyílik, hangot ad annak a véleményének, hogy a felsőbb vezetők "politikai okok miatt nyomják", nem támogatják az FTC sportegyesületet.

Ilyen módon nyilatkozott akkor is, amikor Salgótarjánban gépkocsivezetőjükkel szemben szabálysértés miatt intézkedett a rendőrség: "minden azért történik, mert kiadják nekik, hogy jön a fasiszta FTC és politikai feladat a rendcsinálás. Ha másként nem megy, hát belénk kötnek."

[Az] 1968. augusztus 4-én lejátszott MTK-FTC mérkőzés után azt hangoztatta, hogy "ami ma a pályán történt, az nem más, mint fasizmus. Egyébként mit is akarunk mi, amikor ők vannak hatalmon." Egy másik alkalommal tett megjegyzése szerint: "a VASAS-nak van "K"-vonala, a VASAS az pártügy, a többi csapat nem érdekes".

Sportemberhez méltatlan megnyilvánulása volt az 1967. évi bajnoki vacsorán, amikor a következőket mondta Írisz színésznek: "Te mint Mózes kivezetted a zsidókat a Vörös-tengeren, én meg majdnem kivezettem az MTK-t az NB I-ből."

Kamilla magatartása, politikai megnyilvánulásai nem maradnak hatástalanok. Tekintélyével befolyásolja a csapat egyes tagjainak nézetét, állásfoglalását, tevékenységét.

1968. augusztus 4-én, az MTK-FTC labdarúgómérkőzés után az autóbuszban és a banketten a játékosok durva antiszemita kijelentéseket tettek az egyesület vezetőinek jelenlétében, akik ez ellen nem léptek fel. Jácint elnökhelyettes arról panaszkodott, hogy a VASAS-nak van egy Hegyi Gyulája, [az] MTK-nak egy Barcs Sándora, de az FTC-nek senkije sincs. Ezek után érthető, hogy az antiszemita kijelentések folytatódtak, amelyet később Kamilla azzal fejezett be, hogy elmondott egy viccet, melynek az a vége: "a kutya azért ugathatott, mert bemetszették a farkát".

2./ Elvtelenség mutatkozott meg az FTC vezetői részéről dr. Rózsa sportorvos ügyével kapcsolatban.

Dr. Rózsa, a Sportkórház adjunktusa, az FTC sportorvosa 1964-ben a Csepel-Ferencvárosi T. C. mérkőzés előtt Liliom csepeli labdarúgónak 11 000 ft-ot adott át azzal, hogy a csepeli csapat a győzelmet engedje át az FTC-nek. Liliom játékost Kála edző felelősségre vonta, aki a cselekményt elismerte.

A pénzt - amelyet Liliom már részben kiosztott - összeszedték, és a XXI. Ker. Pártbizottságnak beszolgáltatták, majd dr. Rózsának visszaadták. Nevezett ellen fegyelmi eljárást indítottak, amelynek alapján 1 évre eltiltották az FTC-nél viselt tisztségétől. Ennek ellenére az FTC sérült játékosait a Sportkórházban továbbra is ő kezelte.

Egy év elteltével a Ferencvárosi T.C. elnökségének kérésére az MTS [Magyar Testnevelési és Sportszövetség - TJ] dr. Rózsát a csapathoz visszahelyezte.

Dr. Rózsa mint a magyar labdarúgó B- és olimpiai válogatott orvosa sokat utazik nyugati államokba.

1967 októberében Mexikóban, az előolimpián, december hónapban a labdarúgó B-válogatottal dél-amerikai túrán volt, jelenleg Mexikóban tartózkodik a XIX. olimpiai játékokon.

Dr. Rózsa sporterkölcsöt sértő magatartását az egyesületben nem ítélik el, sőt a mérkőzések eredményének "adásvétele" a pénzkeresésnek ma is egyik formája.

1967 novemberében a bajnokság befejezésekor a Szombathelyi Haladás labdarúgócsapat szakosztályvezetője kéréssel fordult az FTC játékosaihoz, hogy adjanak át 2 pontot, mert ebben az esetben lehetőség van arra, hogy ne essenek ki az NB I-ből. Az FTC játékosai, mivel a Csepeltől már vereséget szenvedtek, kijelentették: hajlandók erre, ha fejenként 10 000 ft-ot kapnak. A Szombathelyi Haladás ezt vállalta. Meg is nyerték a mérkőzést, amelynek befejezése után 110 000 ft-ot adtak át a játékosoknak, amit ők egymás között szétosztottak.

3./ Több jelenség utal arra, hogy az egyesületben lehetőség van politikailag kétes személyek előtérbe kerülésére. A KISZ-apparátusból helyezték az egyesülethezLevendula elvtársat, a nemzetközi ügyek előadójaként. Rövid idő múlva azonban különböző indokok alapján leváltották /jelenleg létesítmény-felelősként foglalkoztatják/, és helyére Margarétát alkalmazták.
Néhány hónapos ott-tartózkodása után Margaréta egy nyugatnémet állampolgárhoz ment feleségül. Ezt követőleg a nemzetközi ügyek előadójaként, másodállásban a kettős állampolgárságú /magyar-francia/ - hírszerzés gyanúja miatt ellenőrzés alatt álló - Gyöngyvirágot alkalmazták. Gyöngyvirág intézte Kankalin feleségének útlevél ügyét.

4./ A becsületes sportolók lejáratására jellemző példa Szegfű ügye. Az FTC csapatától való eltávolítását Frézia kezdeményezte, s a vezetők Frézia akarata előtt meghátráltak.
A két játékos ellentéte 1962-ben, a chilei VB-n kezdődött, amikor Frézia állítása szerint Szegfű őt megsértette.

1965-ben, amikor az FTC labdarúgói visszatértek az USA-ból, a vámőrök néhány játékosnál fasiszta sajtótermékeket találtak, s megállapítottak vám- és devizabűncselekményeket is. Ezek alapján eljárás indult PipacsTulipánHóvirág és Dália ellen, s az Útlevél Osztály útlevelüket is bevonta.
A történtekkel kapcsolatban Fréziától indult el az a híresztelés, hogy a fentieket Szegfű jelentette, mert ő a rendőrség "besúgója".
E híresztelések alapján a játékosok igyekeztek Szegfűt lejáratni.

[...]
1967-ben Frézia Kardvirág edzőt arra akarta rábírni, hogy Szegfűt ne vigye ki a v&aacut e;logatottal Dél-Amerikába. Azzal indokolta, hogy ha itthon marad, esetleg elmegy a kedve Szegfűnek attól, hogy továbbra is az FTC tagja maradjon.
Miután Kardvirág a kérésnek nem tett eleget, Frézia betegség címén nem állt csapata rendelkezésére. A válogatott távolléte alatt kereste fel Frézia az FTC elnökét, s ezt követőleg történt meg Szegfű felajánlása egy másik sportegyesületnek.
Szegfű ellen a "legnagyobb vád" a párttagsága, kommunista magatartása volt. Ezt a megállapítást támasztja alá a Frézia baráti köréhez tartozó Ciklámen kijelentése: "nem kell párttag a csapatba".

Fréziának a vezetőkre gyakorolt befolyását mutatja az alábbi esemény is: ez év tavaszán az egyik megyei újság egy glosszában kritika tárgyává tette Frézia bécsi televízió-nyilatkozatának egyes részeit. Frézia ezen felháborodva követelte az FTC vezetőségétől, hogy a cikk ellen tiltakozzanak. A vezetőség pedig - ahelyett, hogy Frézia megbírált tevékenységét tisztázta volna - lépéseket tett érdekében az MTS-nél. Fréziát a vezetőségnek vele szemben tanúsított magatartása olyan megnyilvánulásokra bátorította, amelyek károsan befolyásolták a csapat légkörét, a játékosok szemléletét.

5./ Az FTC jégkorongcsapatában is hasonló problémák merültek fel.
Gerbera a jégkorong-szakosztály sportolója, aki a Kisstadionban megrendezett mérkőzéseken az egyébként is garázda magatartású nézőket sportszerűtlen cselekedeteivel károsan befolyásolja.
1966-ban pl. a mérkőzések biztosítását végző rendőregység parancsnokát, Pádár Antal r. alezr. elvtársat meglökte, sértő megjegyzésekkel illette. Pádár elvtárs a Járásbíróságnak adta át az ügyét, de akkor nem ítélték el. Egy másik alkalommal a rendőrség tagjait felemelt kézzel fenyegette és feléjük köpött.

1967-ben a Népstadionban megrendezett labdarúgó mérkőzésen dr. Sárosi Ernő r. alezr. elvtársat becsületsértő szavakkal illette. E cselekménye miatt 30 nap szabadságvesztés büntetést kapott, illetve töltött le Baracskán.
Szabadulása után sem változott. Kijelentette, hogy "a rendőröket még jobban utálom, mint eddig".

6./ Az ilyen politikai légkör következménye, hogy az FTC sportegyesületből 1967/68-ban az alábbi 5 fő disszidált:

Verbéna [...] testnevelő tanár /I. István Közgazdasági Technikum/, az FTC kézilabdacsapatának edzője látogató útlevéllel az NSZK-ba utazott, ahol - amint ezt telefonon közölte - edzői szerződést kötött.

Bíborka [...] orvosírnok /Bp. Orvostudományi Egyetem/, az FTC válogatott műkorcsolyázója turista útlevéllel, szüleivel együtt az NSZK-ba disszidált.

Dr. Muskátli [...], az FTC jégkorongcsapatának edzője 1968 áprilisában feleségével és kiskorú gyermekével turista útlevelet kért Svédországba és Dániába. Az NSZK-ból értesítette az egyesületet, hogy Magyarországra nem tér vissza. Értesüléseink szerint Kanadában kíván letelepedni.

Krizantém [...], az FTC evezős szakosztály tagja 1968. szeptember 28-án Bécsbe utazott versenyre a szakosztállyal együtt, s onnan nem tért vissza. A túrát az egyesületben kierőszakolták, anyagi fedezet nélkül utaztak el. Krizantémnak - amint utólag kiderült - korábban is voltak disszidálási szándékai, s erről tudtak az egyesületben.

Kankalin [...], az FTC labdarúgócsapatának játékosa, az olimpiai csapat tagja az olimpiai játékok színhelyéről, Mexikóból disszidált.

7./ Az egyesület vezetőinek és játékosainak több olyan tisztázatlan kapcsolata merült fel, akiknak az ellenőrzése még folyamatban van.
Ilyenek pl. Bécsben Szarkaláb, Búzavirág /az "üzleti ügyek", deviza-, vámügyletek bonyolítói/, az NSZK-ban Rezeda /1946-ban kitelepített, gyanús tevékenysége miatt kb. 2 éve nem engedjük meg a beutazását/ vagy az 1956-ban disszidált Zsálya, aki egy ideig az amerikai hadsereg tagja volt.

Nyugati útjaik alkalmával a csapatnál rendszeresen megjelent Nefelejcs impresszárió és Harangvirág menedzser, akik nemcsak a túrákat kötötték le, hanem a játékosok legkülönbözőbb ügyeit is bonyolították. Harangvirág neve Kankalin disszidálásával kapcsolatban is felmerült: az utóbbi hónapokban Budapesten járt, amikor - egyoldalú adatok alapján - tárgyalt Kankalinnal, és jelenleg is Mexikóban tartózkodik.

A kapcsolatok között szerepelnek olyan gyanús, kétes elemek, mint Nárcisz bécsi lakos, dr. Rózsa hírszerző-gyanús ismerőse, akivel a csapat több tagja is összeköttetésben áll. E kategóriába sorolható Orgona, az FTC volt játékosa, aki mint a "Hauslan Stras Saccer Club" [sic!] képviselője játékos-csábítással is megpróbálkozott.
Orgona egyébként ígéretet tett, hogy nyugaton gyűjtést fog szervezni az FTC-pályaépítéshez, s ezzel a csapat vezetői is egyetértettek.

Gyakran előfordul nyugaton, hogy disszidensek látják vendégül a csapatot és a túra vezetőit, akiket esetenként megajándékoznak, az ajándékot "köszönettel" elfogadják. Az is megtörtént, hogy a játékosoknak úgy engedélyezték különböző családok, személyek látogatását, hogy a vezetők nem tudták: hol, kiket keresnek fel, mikor térnek vissza.

8./ Több játékos követett el nagyobb összegű devizabűncselekményt. Pl.:

Petúnia labdarúgó prostituáltaktól vásárolt valutát: Ibolyától 100 nyugatnémet márkát, Violától 70 dollárt, Hibiszkusztól 40 dollárt, Árvácskától 1 db 11 grammos pecsétgyűrűt. Az így összeszedett valutáért külföldi útjain különböző árukat szerzett be, melyeket itthon értékesített.
Jelenleg eljárás folyik ellene.

Frézia 1961-1962-ben 57 000 ft-ot adott át Szarkaláb bécsi magyar disszidens autókereskedőnek azzal a céllal, hogy egy Opel Record személygépkocsit vásároljon számára. Az átadott forintösszeg nem volt elegendő, ezért Szarkaláb kölcsönzött még 200 dollárt, amelyből Frézia ma is tartozik 130 dollárral. Szarkaláb a megvásárolt gépkocsit fiktív ajándékozó-papírral egy nyugatnémet személy ajándékaként küldte be. Fréziát vámcsalásért 30 000 ft pénzbírsággal sújtották.

1967 augusztusában Frézia egy gépkocsit hozott be, amelyet állítása szerint Brazíliában ajándékba kapott a Flamingó egyesület [sic!] vezetőségétől.
Egyoldalú adataink szerint a személygépkocsit 2200 dollárért vásárolta.

Százszorszép, a jégkorong csapat tagja az Ausztriában megrendezett VB-n a magyar válogatott csapatban vett részt. Szoros kapcsolatot tartott Borostyán osztrák állampolgárral /volt magyar disszidens/, aki részére 8000 ft-ot váltott át schillingre.
Adataink szerint a kapott pénzen különböző árukat - rádiót, magnetofont - vásárolt, amelyeket a vonaton elrejtve akart behozni. A vámőrség e tárgyakat megtalálta, és miután a tulajdonos nem jelentkezett, azokat elkobozta.

Az egyesület vezetésében bekövetkezett változás az FTC-nél fennálló korábbi helyzetet, politikai légkörét nem javította meg. A Hóvirág-ügyből nem vonták le a megfelelő tanulságot, az abban hozott ítéletnek így semmi visszatartó hatása nem volt. Az egyesületen belül tovább romlott a politikai és erkölcsi helyzet: az utóbbi időben elszaporodtak a fegyelmezetlenségek, a törvénysértések, a disszidálások.

Dr. Tihanyi Sándor r. ezredes
Osztályvezető

Készült: 7 pl-ban

Megküldöm:1. pl. Németh Károly elvtárs, az MSZMP Bp-i Biz. I. titkára
Felterjesztem:2. pl. Rácz Sándor r. vörgy., Min-H. elvt.
3. pl. Baranyai György r. ezr., Főcsop. Főnök-h. et.
4. pl. dr. Sós György r. vörgy., Főkapitány et.
Kapják:5. pl. BM Ellenőrzési Csfség Vez.
6. pl. BM III/III-2 Oszt. Vez. et.
7. pl. Irattár

Gép: BE
Nytsz: 51-99/1968

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt szeptember 20.

1929

Budapesten levetítik az első hangosfilmet („Az éneklő bolond”).Tovább

1956

Kétnapos tartózkodásra Budapestre érkezett Luther Evans, az UNESCO főigazgatója. A látogatás eredményeképpen Magyarország fokozatosan...Tovább

1990

Ratifikálják a két Németország újraegyesítését.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében

 

„Si vis pacem, para bellum” – „Ha békét akarsz, készülj a háborúra”, hangoztatták az ókori rómaiak. A fegyveres küzdelem, a háború valóban a társadalmi lét egyik meghatározó jellemzője. Az emberiség történetét a háborúk sorozatának is tekinthetjük. Az idők során számos magyarázat született arra nézve, hogy mi váltja ki a háborús erőszakot. Egyesek szerint a háború az emberi nem eredendő agresszivitásából fakad. A 16‒17. században élt angol filozófus, Thomas Hobbes azt hangsúlyozta, hogy az emberek közötti erőszak elsődleges oka a nyereségvágy, a bizalmatlanság, a dicsőségre és a hírnévre való törekvés. Ebből kiindulva úgy vélte, hogy az erőszak elve és gyakorlata állami szinten is az ember egoista természetéből fakad. Mások, mint például Carl von Clausewitz porosz katonai teoretikus, a politikumból indultak ki. Clausewitz az 1834-ben megjelent, „A háborúról” (Vom Kriege) című könyvében fogalmazta meg sokat idézett, híres tételét: „A háború a politikának a folytatása csupán, csakhogy más eszközökkel.” Ezzel arra utalt, hogy a katonai erő alkalmazása nem öncélú, hanem mindig a politikai mérlegelés határozza meg. „A politika az értelem, a háború azonban pusztán eszköz” ‒ írta. Michel Foucault francia történész, filozófus viszont az 1970-es években megfordította Clausewitz tételét. Feltette a kérdést, miszerint a béke nem csupán a háború egyik formája-e, és szellemesen azt állította, hogy valójában a politika a háború folytatása más eszközökkel.

A 20. század nemcsak a tudományos-műszaki fejlődés, a globális kultúrák és a világkereskedelem kialakulásának kora volt, hanem az egymást követő nemzetközi konfliktusok, a pusztító háborúk időszaka is. Az első világháború gépesített tömegháború volt, a második pedig olyan „totális” konfliktus, amely nem tett különbséget katonák és civilek között. Az 1945 után kétpólusúvá vált világ több mint négy évtizedig tartó fő konfliktusa, a hidegháború szerencsére soha nem alakult át valódi háborúvá. A szembenálló felek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy a világot elpusztító jellege miatt egy nukleáris háború – Clausewitz tézisével ellentétben – nem lehetne semmiféle politika folytatása. A harmadik világban ugyanakkor ezt az időszakot több száz fegyveres konfliktus jellemezte, melyekben rendszerint a két nagy katonai tömb is részt vett, így például a koreai vagy a vietnámi háborúban. A hidegháború a szovjet blokk összeomlásával, majd a Szovjetunió 1991-es széthullásával ért véget. Ezzel megszűnt a kétpólusú világ, és az Amerikai Egyesült Államok maradt az egyetlen szuperhatalom.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája tehát: „Háborúk, nemzetközi konfliktusok a 20. század második felében”. Szerzőink közül Szőke Zoltán a vietnámi háborúról ír. Magyar és amerikai levéltári források tanulmányozása alapján ugyanarra az újszerű következtetésre jut, mint a New Cold War History nemzetközi történeti iskola képviselői, éspedig arra, hogy a hidegháború idején a nemzetközi válságszituációk kialakulásában vagy azok enyhítésében legalább akkora – ha nem nagyobb – szerepe volt a szuperhatalmak kisebb szövetségeseinek, mint maguknak a szuperhatalmaknak. Ez azt jelenti, hogy az egész korszakról ‒ így a vietnámi háborúról is ‒ alkotott eddigi képünket újra kell értékelnünk. Garadnai Zoltán szintén hidegháborús témát választott: a magyar‒francia diplomáciai kapcsolatok egyik kritikus, 1959‒1967 közötti időszakát elemzi Radványi János magyar diplomata vízumügyén keresztül. Seres Attila folytatja az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről szóló korabeli magyar diplomáciai jelentések publikálását. Írásának első részét folyóiratunk idei 1. számában közöltük. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Horváth Gergely Krisztián egy ismeretlen szerző ‒ valószínűleg Komjáthy (Kring) Miklós ‒ 1945-ös feljegyzését közli arról, hogyan képzelték el a marxisták Magyarországon a telepítést és az iparosítást, míg Kiss András Per Arboe Rasmussen dán újságíró 1960-as magyarországi tevékenysége kapcsán vázolja fel a kádári propaganda szerepét az országimázs alakításában.

 

Végül tájékoztatnom kell a Tisztelt Olvasót a szerkesztőségünkben végbement változásokról. Csonka Laura és Farkas Andrea e lapszám megjelenésével egyidejűleg távozik a szerkesztőségből. Laura 2016-tól, Andrea 2014-től szerkesztette a lapot példás hozzáértéssel, szorgalommal és lelkesedéssel. Az ő érdemük is, hogy az ArchívNet szakmai körökben, de a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség soraiban is egyöntetű elismerésnek örvend! Szerkesztőségünk ugyanakkor új tagokkal bővült. Az új szerkesztők: Balogh János Mátyás, Főcze János, Miklós Dániel és Wencz Balázs ‒ e lapszám már az ő munkájuk eredménye is. További sok sikert kívánok mind a távozó, mind az új szerkesztőtársaknak!

 

Budapest, 2021. augusztus 18.

 

L. Balogh Béni

főszerkesztő