Budakeszi hangulatjelentések 1989-ből

„A párton belül a légkör feszült, az elmúlt időszak hibáiért, melyek ebbe a helyzetbe hozták az or-szágot, nincs felelősségre vonás, még mindig sokan benne vannak a felsőbb vezetésben, akik része-sei voltak a hibás, elhamarkodott döntéseknek. A bérből és fizetésből élők pedig viselik a terheket, és napi megélhetési gondjaik vannak. Ebben sürgősen lépni kellene. Majd minden családban van nyugdíjas, akiknek nagy része a munkás élete után nem tud megélni a nyugdíjából, milyen társada-lom az, amely nem becsüli meg a nyugdíjasait?”

A Buda környéki ÁFÉSZ alapszervezet titkárának információs jelentése
1989. január 18.

Buda környéki ÁFÉSZ 
MSZMP Alapszervezete
Budakeszi, Erdő u. 4.

Információs jelentés

1.Külpolitikai események:
Az elmúlt hónap világpolitikai eseményei közül a közvéleményt kiemelten foglalkoztatta a bécsi utótalálkozó, illetve Románia elutasító magatartása a záródokumentum aláírásával kapcsolatban.

A közvélemény elismeréssel és az enyhülési folyamatok folytatásaként értékelte a magyar és szovjet bejelentéseket a részleges csapatkivonásokról.

Ezzel szemben az amerikai-líbiai incidens, a Földközi tenger fölött lelőtt vadászgépek ügye, valamint az Afganisztánban folyó ellenforradalmi akciók aggodalommal töltik el az embereket.

2.Belpolitikai események
A közvélemény figyelemmel kísérte az Országgyűlés ülésszakát.

A párttagok körében a januári ülésen kiemelt figyelem kísérte az egyesületekről, a pártalapításról folyó heves vitát. Többekben felvetődik a kérdés, ha egy megfelelő programmal rendelkező párt alakul, az MSZMP meg tudja-e tartani pozícióját.

Jelenleg, egy ellenzéki státuszból könnyebb és népszerűbb politizálni. Egyáltalán az MSZMP ezzel kapcsolatos álláspontja sem tűnik egységesnek és iránymutatónak.

A közvéleményt fő helyen az áremelések foglalkoztatták, valamint az ezzel kapcsolatos bérfejlesztési követelések. Egyfelől a jelenlegi jövedelmi viszonyok mellett több réteg kerül perspektívátlan helyzetbe, másfelől a növekvő követelések felvetik a veszélyét egy rohanó inflációnak.

3.A szövetkezet belső élete
December 30-án ülést tartott szövetkezetünk Igazgatósága.
A napirenden beszámoló szerepelt az 1988. évi személyzeti és oktatási munkáról, ezen kívül tájékoztatót hallgatott meg a testület a szövetkezet nagykereskedelmi jellegű tevékenységéről, továbbfejlesztésének lehetőségeiről.

A személyzeti munka megtárgyalása során különös hangsúly helyeződött az emberi tényezők megnövekedett szerepére és az ezzel kapcsolatos személyzeti feladatokra.

4.A párt belső élete
A tagdíjak befizetésével párhuzamosan lehetőséget biztosítottunk párttagjaink számára az örményországi károsultak megsegítésére, adományok összegyűjtésére. Ennek visszhangja ilyen módon végül is kedvező volt a párttagság körében, mert nem határoztuk meg „kötelezően javasolt" mértékeket, hanem mindenki saját elhatározásától függően adakozott. Az összegyűlt összeg így kevesebb, de valódi önkéntességen alapszik.

Budakeszi, 1989. január 18.

H.
alapszervezeti titkár

Jelzet: PML XXXV. 752. (Pest Megyei Levéltár, MSZMP Budai Járási Bizottsága és alsóbb szervei, szervezetei iratai) Eredeti, géppel írt, tisztázat.

Kulcsszavak

Ezen a napon történt április 20.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből

 

Levéltárosok, történészek régóta vitatkoznak azon, hogy a múlt megismerésében mi a szerepük az olyan személyes dokumentumoknak, mint a naplók, visszaemlékezések, önéletrajzok vagy magánlevelek. Van-e egyáltalán forrásértékük, és ha igen, milyen kritériumoknak kell megfelelniük? Sokáig úgy vélték, hogy csupán kiegészítő funkciójuk van: az elsődlegesnek tekintett levéltári források mellett mindössze a történeti összkép árnyalására, a kor hangulatának megfestésére, valamint a többi adat ellenőrzésére használhatóak. Változás e téren az 1970-es évektől állt elő a történettudomány módszertanában bekövetkezett átalakulás, valamint a társadalomtörténet, a mikrotörténet és a történeti antropológia előtérbe kerülésével. Ma már jogos elvárásnak számít, hogy a múltat kutató szakemberek ne csak a nagy összefüggéseket vizsgálják, hanem a megélt történelem sokszínűségét is bemutassák, és a kortársi tapasztalatok közvetítésével a mai olvasóhoz közelebb hozzák a rég letűnt korszakok változatos mindennapjait. Egyre többen vallják: a történész egyik fő feladata, hogy minél személyesebbé, átélhetőbbé tegye a múltat, és a korábbinál nagyobb figyelmet fordítson a hétköznapi emberek sorsának kutatására.

Mindez át- és felértékelte az ún. ego-dokumentumok jelentőségét is: másodlagos források helyett primer dokumentumokká váltak, amelyeket önmagukban is érdemes vizsgálni. „A naplót és a többi hozzá hasonló dokumentumot ‒ írta Gyáni Gábor ‒ az teszi kivételesen becsessé, hogy a bennük foglalt információk a múlt személyes átéléséről szólnak.” A korabeli naplók vagy magánlevelek segítségével megtudhatjuk, miként élt és gondolkodott azok szerzője, milyen hétköznapi tapasztalatokra tett szert, milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Ez a forrástípus éppen ezért a társadalomtörténet elsőrangú kútfője, nélküle nehezen tudnánk rekonstruálni a múltat a maga változatosságával.

De nemcsak a „banális”, békebeli hétköznapok megismerése végett fontosak a személyes források. Ha össze tudnánk számolni, hogy nagyjából hány szereplője lehetett a 20. század két nagy világégésének ‒ Ormos Mária becslése szerint csak a második világháború több mint egymilliárd embert érinthetett ‒, akkor képet alkothatnánk arról is, hányféle módon lehetséges bemutatni a harctéri eseményeket, az otthon maradt családtagok sorsát, vagy a hadifogságban eltöltött időszakot. Attól függően, hogy ki miként élte át és dolgozta fel magában a vele történteket.

Az ArchívNet idei 1. számának fő témája tehát: „Megélt történelem ‒ személyes források a két világháború idejéből”. Szerzőink két korabeli napló és egy terjedelmes beszámoló formájában megírt levél segítségével elevenítik fel az első, illetve a második világháború egyes eseményeit. Salga Kristóf az üknagyapja, Damásdi Imre első világháborús naplóját dolgozza fel, Sőregi Zoltán pedig Szabó József főhadnagy második világháborús naplójából közöl hosszabb részletet. Kőfalviné Ónodi Márta egy szerzetesi csoportra irányítja a figyelmet, és a kalocsai székhelyű iskolanővérek társulatának Budapesten élő, vagy oda menekült tagjai háborús tapasztalatairól számol be. Két további forrásközlést is olvashatunk e számban: Marosi Tibor a Somogyi‒Bacsó-gyilkosságról ír, míg Seres Attila korabeli magyar diplomáciai jelentéseket publikál az 1980-as évek második felében kezdődött karabahi konfliktus hátteréről.

 

Budapest, 2021. április 16.

 

A szerkesztők