Budakeszi hangulatjelentések 1989-ből

„A párton belül a légkör feszült, az elmúlt időszak hibáiért, melyek ebbe a helyzetbe hozták az or-szágot, nincs felelősségre vonás, még mindig sokan benne vannak a felsőbb vezetésben, akik része-sei voltak a hibás, elhamarkodott döntéseknek. A bérből és fizetésből élők pedig viselik a terheket, és napi megélhetési gondjaik vannak. Ebben sürgősen lépni kellene. Majd minden családban van nyugdíjas, akiknek nagy része a munkás élete után nem tud megélni a nyugdíjából, milyen társada-lom az, amely nem becsüli meg a nyugdíjasait?”

A községi pártbizottság titkárának hangulatjelentése
1989. február 16.

Magyar Szocialista Munkáspárt 
Nagyközségi Bizottsága
2092 Budakeszi, Vörös Hadsereg u. 103.
Telefon: 767-876

VI. Politikai közhangulat

Külpolitika: Kedvező folyamatnak ítélték meg Kína és a SZU közeledését.

A SZU Gorbacsov-i politikája hatása jobb kívül, mint országon belül. Egyre többször hallani, hogy a hatalmukat féltő „régiek" ellenállása egyre nagyobb, és félő, hogy Gorbacsovnak nem lesz elég ereje a megkezdett úton tovább menni.

A lengyelországi események arra engednek következtetni, hogy a

 eredménytelenek lettek, mégis a  szárny kerül ki győztesen. A megegyezés felé tartanak.

Belpolitika: 
Úgy vélik, hogy a Politikai Bizottság „Vetélkedője" teljesen beigazolódott, a vezetésben ahányan vannak, annyiféleképpen értékelnek és az a bölcs, aki hallgat, pl.: Nyers [Rezső] e[lv]t[árs]. A kapkodásra jellemző a Központi Bizottság időponttól eltérő ülései (febr. 20-23. körüli a „népfelkelés" miatti 10-11-i ülés). Ez nem segíti elő pártegységet, amire most nagy szükség lenne a párton belül. Elhangzott olyan kijelentés, illetve vélemény, ha ez a politikai vezetés nem képes megfelelően irányítani, akkor mondjon le, mert az állandó vitával nem megyünk előre, még későbbre halasztódik a gazdasági válságból való kijutásunk, és a hangulat csak tovább romlik. Az emberek nagy része a tűrőképességük határán van, ezt inkább csillapítani kellene a politikai vezetésnek, nem „szítani" az egymástól [!] ellentétes megnyilatkozásokkal.

A párton belül a légkör feszült, az elmúlt időszak hibáiért, melyek ebbe a helyzetbe hozták az országot, nincs felelősségre vonás, még mindig sokan benne vannak a felsőbb vezetésben, akik részesei voltak a hibás, elhamarkodott döntéseknek. A bérből és fizetésből élők pedig viselik a terheket, és napi megélhetési gondjaik vannak. Ebben sürgősen lépni kellene. Majd minden családban van nyugdíjas, akiknek nagy része a munkás élete után nem tud megélni a nyugdíjából, milyen társadalom az, amely nem becsüli meg a nyugdíjasait?

Sokan a KB febr. 10-11-i ülésétől várták a konkrét állásfoglalást a „népfelkelés" ügyében, és megerősíti az idősebb párttagokat meggyőződésükben. Úgy látják ez az általános szólamokkal ez nem történt meg. Ez további bizonytalanságot okoz.

A KB közleményével többen nem értenek egyet. Nem kérték ki előtte a párttagság véleményét a többpártrendszerről. A többpártrendszer bevezetése ma már kész tény, hiszen erről nem a párt, hanem az országgyűlés határozott.

A párttagság előtt nincs meghatározott cél a szocialista társadalom megújítását illetően, sőt egyre inkább a kapitalista társadalmi restaurációs jelenségek érvényesülnek.

A párttagság nagy része úgy érzi, hogy a felső vezetés - 1956-hoz hasonlóan - a 800 000 párttagot az ellenséges egyének martalékává adja.

A taggyűléseken és az információkban évek óta jelzik ezeket a problémákat, de úgy vélik, hogy erre nem figyelnek, nem történt semmi, csak egyre súlyosabb lett a gazdasági és politikai válság.

Sokan a nyugdíjba vonulással egyidőben visszaadják a tagkönyvüket, ebből látható, hogy párttagságból előnyt várt a munkahelyén, vagy „biztos, ami biztos" alapon gondolkozott.

A párttagság kéri a KB-tól, hogy a [1922] májusi pártértekezlet óta, tegyen számot a párttagságnak mit tettek az elmúlt 8 hónap alatt, mert sem a gazdasági, sem a politikai intézményrendszerben nem történt semmi kézzelfogható előrehaladás.

Rendkívül aggasztónak találják, hogy a fegyveres erőkkel kapcsolatban a pártnak nincs állásfoglalása. Ki védi majd meg a hatalmat, ki biztosítja majd a társadalmi rendet, úgy látni, hogy a „békés" restauráció már folyamatban van.

A párt megújulása a jelenlegi politikai helyzetben elkerülhetetlen. Sok elvtársunk véleménye, hogy felülről kellene kezdeni. Azok, akik kompromittálták magukat politikai, vagy anyagi téren, mondjanak le, nem kell őket bíróság elé állítani, de ne erőltessék és ragaszkodjanak beosztásukhoz, illetve más közéleti funkciót se vállaljanak, illetve vállaltassanak velük.

Ne erőltessék a vezetőket a nyugdíj korhatáron túli munkavégzésre, a fiatalok is jussanak lehetőséghez. Kössék a nyugdíj összegéhez a munkavállalást. Pl. akiknek 8-10 ezer forint felett van a nyugdíja az ne vegye el a kevesebb nyugdíjas elől a pénzkereseti lehetőséget, vállalják társadalmi munkában a további segítést a munkahelyeken és a társadalmi funkciókban is. Talán csökken a megélhetési bizonytalanság.

A munkahelyi és lakóterületi alapszervezetekből induljon egy kezdeményezés a párt megújítására, melyet a KB irányítson, ezt javasolják többen.

A pártnak továbbra is kezdeményező és vezető pártnak kell maradnia, mert csak így tudjuk megvédeni a szocialista vívmányainkat és megmaradni a szocializmus talaján. Ehhez a tömegek megnyerése szükséges.

Nem tudják az emberek elfogadni a busz tarifa emelésének a közigazgatási határon túli felemelését - „övön aluli" intézkedésnek tartják.

Budakeszi, 1989. február 16.

V.
pb. Titkár

Jelzet: PML XXXV. 752. (Pest Megyei Levéltár, MSZMP Budai Járási Bizottsága és alsóbb szervei, szervezetei iratai) Eredeti, géppel írt, tisztázat.

Kulcsszavak

Ezen a napon történt március 01.

1915

Megindult Budapesten a menetrend szerinti autóbusz-közlekedésTovább

1917

Babits Mihályt perbe fogják „Fortissimo” c. háborúellenes verse miatt, és elkobozzák a Nyugat e számát.Tovább

1920

A nemzetgyűlés az államfõi hatalom kérdésének végleges rendezéséig Magyarország kormányzójává  választotta nagybányai Horthy Miklóst, a...Tovább

1920

Horthy Miklóst a Nemzetgyűlés a Magyar Királyság kormányzójává (ideiglenes
államfővé) választottákTovább

1920

Pozsonyban, az egykori Városi Színház épületében elkezdi működését a Szlovák Nemzeti Színház.Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

 

2023 utolsó, hatodik ArchívNet számát prezentálja Önöknek a szerkesztőség, amely ezúttal is négy forrásismertetést tartalmaz. A publikációk közül három az 1950-es évekhez kötődik, kettő ezeken belül pedig az 1956-os forradalom eseményeit érinti sajátos nézőpontokból. A negyedik ismertetés pedig egy harmincegy évvel ezelőtti ünnepélyes iratátadás hátterét, következményeit világítja meg.

Az időrendet tekintve első a négy publikáció közül Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) foglalkozik a legkorábban történt eseménysorral. Egy kevésbé kutatott témába enged betekintést írása, amely a magyar-latin-amerikai, ezen belül is a magyar-bolíviai kapcsolatok területére kalauzolja az olvasót. Az ismertetésből kiderül, hogy az 1950-es években instabil belpolitikai helyzettel bíró Bolívia különleges volt a magyar diplomácia számára, mivel csupán a második dél-amerikai ország volt a második világháború után, amellyel Magyarország felvette a kapcsolatot. A szerző egy fotókiállítás megszervezésén keresztül mutatja be, hogy miként indult meg a két állam közötti kapcsolatrendszer mélyítése.

Maradva a diplomaták világánál: Tulok Péter (tudományos kutató, Nemzeti Emlékezet Bizottsága) az 1956-os forradalom eseményeire reflektáló svéd diplomaták jelentéseinek halmazából ad ízelítőt válogatásával. Az 1956 októberében-novemberében Magyarországon zajló események kapcsán nem feltétlenül Svédország az első, amely eszünkbe jut mint külső tényező, szereplő, azonban az akkori történések vizsgálatánál nem utolsó szempont megismerni egy semleges állam véleményét, látásmódját. A forrásismertetés egyben rámutat arra, hogy a svéd külügyi irányításnak volt tudomása arról, hogy Csehszlovákiában miként reagáltak a magyarországi eseményekre – a prágai svéd követ egyik táviratában erről adott röviden tájékoztatást.

Krahulcsán Zsolt (tudományos kutató, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) az 1956-os események utóhatásaival foglalkozik ismertetésében. A hatalmát stabilizálni kívánó Kádár-kormány számára különösen fontos volt a közhangulat javítása, egyben a szovjetellenesség letörése. Az ArchívNet előző számának egyik publikációjában főszerepet kapó újságíró Fehér Lajos ezúttal is felbukkan. Krahulcsán Zsolt írásában úgy jelenik meg, mint ötletadó: másodmagával tett javaslatot arra nézve, hogy a fővárosban miként lehetne szovjet segítséggel végrehajtani a harcokban megsérült épületek renovációját.

A magyar-orosz kapcsolattörténet egy kevésbé terhelt mozzanatát idézi fel Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár), amely esemény egyben a hazai történelemtudomány számára bírt kiemelkedő jelentőséggel. A két részre bontott írásának első felében azt vizsgálta meg, hogy miként alakult Borisz Jelcin budapesti látogatását követően Bethlen István néhai magyar miniszterelnök átadott oroszországi iratainak a sorsa 1992–1994 között. Kitér egyben arra is, hogy a Moszkvában fogvatartott egykori miniszterelnök sorsának alakulása mennyire volt ismert a magyarországi vezetés körében 1945 után.

Az idei hatodik számban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet jövő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2023. december 21.

Miklós Dániel

főszerkesztő