Egyházi férfiúk baráti hangú levelei Kádár Jánosnak

 „szeretném kifejezni a hálámat azért a bizalomért, amelyet ismételten megtapasztalhattam abban a tényben, hogy az országgyűlési képviselői és tanácstagi megbízatásokra a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága javasolt és érdemesített. Arra törekszem, hogy hűséggel és munkával viszonozhassam ezt a bizalmat. Kérem, engedje meg, hogy hitem szerint kifejezve magam elmondhassam: egyházam közösségével együtt hálás vagyok azért az önzetlen embert szerető és tiszta erkölcsiségű vezetésért, amellyel Isten a párt munkájában és az Ön életművében megajándékozta az országot."

A további három dokumentumcsoport jellegében és tematikájában eltér az első forrástól. Először a szintén Bereczky püspöktől származót mutatjuk be, ami nem sokkal fentebb elemzett levele megírása után keletkezett. A legfontosabb az ominózus melléklet: a X. Püspöki jelentés című nyomtatott kiadvány, amely Bereczky hivatalos püspöki beszámolóját tartalmazza. (Bereczky 1958-ban, betegségére hivatkozva, bejelentette visszavonulását.) A püspöki beszámolónak - vélhetően Kádár által - piros színű ceruzával megjelölt részét mutatjuk be. E részek rejtik magukban a református egyház vezetőjének nem is annyira burkolt állásfoglalását az új rendszerrel kapcsolatban. Lényege, hogy miután a püspöki jelentés leszögezi, hogy az egyház nem e világból való és „küldője" mást akar, mint amit a világgal, a folytatás már teljességgel a világi dolgokról szól. A református püspök leszögezi, hogy „igenis itt élünk és itt akarunk szolgálni, szeretjük a népünket és népünkben önmagunkat, megértjük sorsát és terheit". (A Bibliára hivatkozva hárítja el a „külföldi atyafiak" számon kérő szavait, amiért elmaradt az egyház prófétai szava a „mostani világ bűnei ellen".) Másutt egyértelműen kijelenti, hogy „szabadságunk van elismerni és hálás örömmel szolgálni a Magyar Népköztársaságot, amelynek alkotmányára esküt is tettünk s az esküt jó lelkiismerettel tartjuk most is szívünkben elkötelező erőnek. [...] Szabad volt fölismernünk népünk életének szocialista átalakulásában a segíteni és szolgálni való jó munkaterületet. Ahogy éveken át mondottuk, most is változatlanul vállaljuk a közösségi élet magasabbrendűségébe vetett meggyőződésünket, és szívesen szolgálunk ebben ennek gyakorlati megvalósulásában: falu és város, mezőgazdaság, ipar és kereskedelem szocialista átalakulásában." Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mindezen állásfoglaláshoz a püspök azt is hozzátette, hogy: „Nem titkoljuk és nincs is okunk titkolni - hiszen nálunk is sokkal erőteljesebben vallották meg az államhatalom képviselői -, hogy úgy szeretjük ezt az új életformát, hogy nem szeretjük benne a hibákat, a rossz módszereket, az igazságtalanságokat. De, amikor ezt nyugodt szívvel kimondjuk, csak az egészen rossz hallású emberek vélnek valami ellentétet fölfedezni. Nincs ilyen ellentét. A hibák elítélése csak akkor jó és csak annak szabad, aki magát az átalakuló életet szereti és szolgálja."

Jellemző az a rész is, amelyben a szerző az állam és a református egyház közötti kényszeregyezmény tízéves évfordulóját ünnepli: „újólag hangsúlyozom, milyen nagy áldásnak tartom a tízéves egyezményt, milyen őszintén nagyra becsülöm azokat az erőfeszítéseket és eredményeket, amiket kormányzatunk kifejtett és elért, valamint mennyire szívügyemnek tartom - aminek létrejöttében volt valami részem - az »egyezményes lelkületet«, vagyis egyházunk és a kormányt képviselő Egyházügyi Hivatal közötti egészséges jó viszonyt. Ennek ápolása ezután is egyházunk minden felelős tényezőjének komoly felelőssége marad."

Kádár Bereczkynek szóló válaszlevele csupán két mondat: megköszöni a jelentés megküldését és kifejezi jókívánságait. Esetleges elégedettségének nem adott jelet.

 

 

 

 

Bereczky Albert, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökének utolsó püspöki jelentése.
Mellette Kádár János köszönő levele.
Jelzet: MOL M–KS 288. f. 47. cs. 720. ő. e. – 1958. december 19.

A harmadik levélváltás a következő évből, 1959-ből való. Békéscsaba római katolikus káplánjának levele „tömény dicshimnusz", és megírására alkalmat Kádár János augusztus 20-ai győri beszéde szolgáltatott. A káplán ezzel kapcsolatban szuperlatívuszokban méltatta az MSZMP első titkárának (és nem főtitkárának, ahogy a káplán szólította) retorikai képességeit, egyben államvezetési kvalitásait. A maga tevékenységére rátérve adta Kádár Jánosnak tudtul, hogy milyen politikai szervezetekben „vitte előre" „hazánk szocialista építő munkáját". Hozzátette: „Ezért semmiféle kitüntetést, különös megbecsülést nem kívánok, hiszen amit én, mint pap adhatok, olyan csekélység például pl. egy bányász vagy egy gyári munkás építő munkája mellett, hogy szinte eltörpül, és említésre sem méltó. De mégis az érzelem és a szív világában eljegyeztem magam a dolgozó nép ÁLLAMÁVAL [kiemelés az eredetiben - K. Cs.], mely értünk, mindnyájunkért van, s mely általunk fejlődik, szépül és virul." Nem felejtette el megemlíteni, hogy az alkotmányról („ALKOTMÁNY") ő is megemlékezett szentmisei szentbeszédében. Végeredményben nem kívánt semmilyen problémájára orvoslást, nem kért, igényelt semmit, csupán a gratulációit fejezte ki. Levelét nagy betűkkel gépírt, a Szovjetuniót, Hruscsovot, a „béketábort", stb. dicsőítő mondatokkal zárta le. Kádár e levélre is rendkívüli lakonikussággal válaszolt: szintén csak köszönetet mondott és minden jót kívánt.

 

Csabai Béla, békéscsabai római katolikus káplán hűségnyilatkozattal felérő gratulációja
Kádár János 1959. augusztus 21-én, a rádióban közvetített győri beszédéhez.
Mellette Kádár János köszönő levele.
Jelzet: MOL M–KS 288. f. 47. cs. 725. ő. e. – 1959. augusztus 22.

A negyedik levél ismét egy református egyházi vezető, Bartha Tibor Tiszántúli egyházkerületi püspök üdvözlőlevele. Köszönetét fejezte ki, hogy az új parlament megválasztásakor a képviselőnek „érdemesítették". (Bartha 1958-tól tevékenykedett országgyűlési képviselőként is, 1967-ig csak a Hazafias Népfront Hajdú-Bihar megyei listájáról került be a törvényhozásba. 1967 márciusában a megye egyik egyéni választókerületében juttatták mandátumhoz.) Levelének másik fele oly mértékben tanúskodik az odaadó buzgalomról, hogy ismét érdemes szó szerint idézni: „Kérem, engedje meg, hogy hitem szerint kifejezve magam elmondhassam: egyházam közösségével együtt hálás vagyok azért az önzetlen, emberszerető és tiszta erkölcsiségű vezetésért, amellyel Isten a Párt munkájában és az Ön életművében megajándékozta az országot." Nem meglepő módon Kádár ismét rendkívüli tömörséggel válaszolt: köszönet és jókívánságok.

Bartha Tibor, a Tiszántúli református Egyházkerület püspökének köszönőlevele
és hűségnyilatkozata országgyűlési képviselőségéért és elnöki tanácsi tagságáért.

Jelzet: MOL M–KS 288. f. 47. cs. 740. ő. e. – 1967. április 17.

E négy iratváltás csupán a töredékét jelenti Kádár János egyházi vezetőkkel folytatott levelezésének, s csupán azt jelzi, hogy egyes egyházi vezetők esetenként a hatalom által elvárt szervilizmuson is túllépve igyekeztek bizonyítani rendszerhűségüket, amit a pártvezető is ennek megfelelően értékelt.

 

A felhasznált fotók a Politikatörténeti Intézet gyűjteményében találhatók. 

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt június 07.

1905

Norvégia felmondja a Svédországgal való unióját.Tovább

1917

Első világháború: a messines-i csata: Az antant utászai felrobbantják a német vonalak alá telepített aknákat, ezzel 10 000 német katonát...Tovább

1921

Románia előbb az április 23-án Csehszlovákiával, majd a június 7-én a Szerb-Horvát-Szlovén Királysággal megkötött szerződése révén...Tovább

1942

Második világháború: véget ér a midway-i csata.Tovább

1952

Első alkalommal tartották meg a Pedagógusok napját. Ez alkalomból adták át a kiváló tanítói és tanári okleveleket az ország legjobb...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adjuk hírül, hogy megjelent az ArchívNet idei második száma. A mostani lapszám négy forrásismertetése a 20. század második felébe, azon belül a Kádár-rendszer időszakába kalauzolja el az olvasókat. A dokumentumok által bemutatott események különlegesnek mondhatók: megelevenedik előttünk az utolsó Magyarországon kivégzett nő bűnügye, betekinthetünk egy beszéd legépelt szövegén keresztül a Kádár-korszak nőpolitikájának átalakításába, valamint egy Ukrajnában fennmaradt beszámoló révén szó esik arról, hogy miként tudott egy alkalommal Grósz Károly sikert aratni a nemzetpolitika terén.

Az időrendet követve a sorban az első Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) forrásismertetésének második része, amelyben Zágon József Mindszenty Józsefnek szóló levelének a tervezetét mutatja be. Az elküldött levél még nem került elő, azonban elég valószínű, hogy azt az akkoriban az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén tartózkodó Mindszenty kézhez kapta. Az esztergomi érsek egy későbbi levelében ugyanis felfedezhető Zágon papírra vetett gondolatainak a nyoma.

Dulai Péter (doktorandusz, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendészettudományi Doktori Iskola) korábban már bemutatta az ArchívNet hasábjain a Magyarországon utolsó előttiként kivégzett nő esetét. Ezúttal az utolsó kivégzett, a többszörösen büntetett előéletű Besze Imréné ügyét mutatja be bírósági iratok alapján, aki 1967 szeptemberében gyilkolta meg nyereségvágyból Kertész Lajosnét Gyöngyösön.

Besze Imréné büntetőügye még zajlott, amikor 1968 májusában Székesfehérvár adott otthont egy népességtudományi konferenciának, ahol az egyik előadó Ortutay Zsuzsa volt. Beszéde szövegét Svégel Fanni (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Történelemtudományi Doktori Iskola) ismerteti, aki Ortutay Zsuzsa szavai alapján tárja az olvasók elé, hogy az 1960-as években milyen minőségi változás ment végbe a magyarországi nőpolitikában.

A Kádár-korszak legvégének egy mindössze félnapos eseményét mutatja be Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár): Grósz Károly kárpátaljai villámlátogatását. Ugyan Grósz és Nicolae Ceausescu aradi találkozója katasztrofális következményekkel járt a magyar politikus hírnevére nézve, az 1989. április 3-án lezajlott kárpátaljai útját mégis egyfajta sikerként könyvelhette el. Terjedelmi korlátok miatt a forrásismertetés első részét adjuk közre mostani számunkban.

A második idei számunk számára forrásismertetéseket küldő és publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Felhívjuk továbbá leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége idén is várja a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

 

Budapest, 2023. május 19.

Miklós Dániel
Főszerkesztő