Egyházi férfiúk baráti hangú levelei Kádár Jánosnak

 „szeretném kifejezni a hálámat azért a bizalomért, amelyet ismételten megtapasztalhattam abban a tényben, hogy az országgyűlési képviselői és tanácstagi megbízatásokra a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága javasolt és érdemesített. Arra törekszem, hogy hűséggel és munkával viszonozhassam ezt a bizalmat. Kérem, engedje meg, hogy hitem szerint kifejezve magam elmondhassam: egyházam közösségével együtt hálás vagyok azért az önzetlen embert szerető és tiszta erkölcsiségű vezetésért, amellyel Isten a párt munkájában és az Ön életművében megajándékozta az országot."

A további három dokumentumcsoport jellegében és tematikájában eltér az első forrástól. Először a szintén Bereczky püspöktől származót mutatjuk be, ami nem sokkal fentebb elemzett levele megírása után keletkezett. A legfontosabb az ominózus melléklet: a X. Püspöki jelentés című nyomtatott kiadvány, amely Bereczky hivatalos püspöki beszámolóját tartalmazza. (Bereczky 1958-ban, betegségére hivatkozva, bejelentette visszavonulását.) A püspöki beszámolónak - vélhetően Kádár által - piros színű ceruzával megjelölt részét mutatjuk be. E részek rejtik magukban a református egyház vezetőjének nem is annyira burkolt állásfoglalását az új rendszerrel kapcsolatban. Lényege, hogy miután a püspöki jelentés leszögezi, hogy az egyház nem e világból való és „küldője" mást akar, mint amit a világgal, a folytatás már teljességgel a világi dolgokról szól. A református püspök leszögezi, hogy „igenis itt élünk és itt akarunk szolgálni, szeretjük a népünket és népünkben önmagunkat, megértjük sorsát és terheit". (A Bibliára hivatkozva hárítja el a „külföldi atyafiak" számon kérő szavait, amiért elmaradt az egyház prófétai szava a „mostani világ bűnei ellen".) Másutt egyértelműen kijelenti, hogy „szabadságunk van elismerni és hálás örömmel szolgálni a Magyar Népköztársaságot, amelynek alkotmányára esküt is tettünk s az esküt jó lelkiismerettel tartjuk most is szívünkben elkötelező erőnek. [...] Szabad volt fölismernünk népünk életének szocialista átalakulásában a segíteni és szolgálni való jó munkaterületet. Ahogy éveken át mondottuk, most is változatlanul vállaljuk a közösségi élet magasabbrendűségébe vetett meggyőződésünket, és szívesen szolgálunk ebben ennek gyakorlati megvalósulásában: falu és város, mezőgazdaság, ipar és kereskedelem szocialista átalakulásában." Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mindezen állásfoglaláshoz a püspök azt is hozzátette, hogy: „Nem titkoljuk és nincs is okunk titkolni - hiszen nálunk is sokkal erőteljesebben vallották meg az államhatalom képviselői -, hogy úgy szeretjük ezt az új életformát, hogy nem szeretjük benne a hibákat, a rossz módszereket, az igazságtalanságokat. De, amikor ezt nyugodt szívvel kimondjuk, csak az egészen rossz hallású emberek vélnek valami ellentétet fölfedezni. Nincs ilyen ellentét. A hibák elítélése csak akkor jó és csak annak szabad, aki magát az átalakuló életet szereti és szolgálja."

Jellemző az a rész is, amelyben a szerző az állam és a református egyház közötti kényszeregyezmény tízéves évfordulóját ünnepli: „újólag hangsúlyozom, milyen nagy áldásnak tartom a tízéves egyezményt, milyen őszintén nagyra becsülöm azokat az erőfeszítéseket és eredményeket, amiket kormányzatunk kifejtett és elért, valamint mennyire szívügyemnek tartom - aminek létrejöttében volt valami részem - az »egyezményes lelkületet«, vagyis egyházunk és a kormányt képviselő Egyházügyi Hivatal közötti egészséges jó viszonyt. Ennek ápolása ezután is egyházunk minden felelős tényezőjének komoly felelőssége marad."

Kádár Bereczkynek szóló válaszlevele csupán két mondat: megköszöni a jelentés megküldését és kifejezi jókívánságait. Esetleges elégedettségének nem adott jelet.

 

 

 

 

Bereczky Albert, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökének utolsó püspöki jelentése.
Mellette Kádár János köszönő levele.
Jelzet: MOL M–KS 288. f. 47. cs. 720. ő. e. – 1958. december 19.

A harmadik levélváltás a következő évből, 1959-ből való. Békéscsaba római katolikus káplánjának levele „tömény dicshimnusz", és megírására alkalmat Kádár János augusztus 20-ai győri beszéde szolgáltatott. A káplán ezzel kapcsolatban szuperlatívuszokban méltatta az MSZMP első titkárának (és nem főtitkárának, ahogy a káplán szólította) retorikai képességeit, egyben államvezetési kvalitásait. A maga tevékenységére rátérve adta Kádár Jánosnak tudtul, hogy milyen politikai szervezetekben „vitte előre" „hazánk szocialista építő munkáját". Hozzátette: „Ezért semmiféle kitüntetést, különös megbecsülést nem kívánok, hiszen amit én, mint pap adhatok, olyan csekélység például pl. egy bányász vagy egy gyári munkás építő munkája mellett, hogy szinte eltörpül, és említésre sem méltó. De mégis az érzelem és a szív világában eljegyeztem magam a dolgozó nép ÁLLAMÁVAL [kiemelés az eredetiben - K. Cs.], mely értünk, mindnyájunkért van, s mely általunk fejlődik, szépül és virul." Nem felejtette el megemlíteni, hogy az alkotmányról („ALKOTMÁNY") ő is megemlékezett szentmisei szentbeszédében. Végeredményben nem kívánt semmilyen problémájára orvoslást, nem kért, igényelt semmit, csupán a gratulációit fejezte ki. Levelét nagy betűkkel gépírt, a Szovjetuniót, Hruscsovot, a „béketábort", stb. dicsőítő mondatokkal zárta le. Kádár e levélre is rendkívüli lakonikussággal válaszolt: szintén csak köszönetet mondott és minden jót kívánt.

 

Csabai Béla, békéscsabai római katolikus káplán hűségnyilatkozattal felérő gratulációja
Kádár János 1959. augusztus 21-én, a rádióban közvetített győri beszédéhez.
Mellette Kádár János köszönő levele.
Jelzet: MOL M–KS 288. f. 47. cs. 725. ő. e. – 1959. augusztus 22.

A negyedik levél ismét egy református egyházi vezető, Bartha Tibor Tiszántúli egyházkerületi püspök üdvözlőlevele. Köszönetét fejezte ki, hogy az új parlament megválasztásakor a képviselőnek „érdemesítették". (Bartha 1958-tól tevékenykedett országgyűlési képviselőként is, 1967-ig csak a Hazafias Népfront Hajdú-Bihar megyei listájáról került be a törvényhozásba. 1967 márciusában a megye egyik egyéni választókerületében juttatták mandátumhoz.) Levelének másik fele oly mértékben tanúskodik az odaadó buzgalomról, hogy ismét érdemes szó szerint idézni: „Kérem, engedje meg, hogy hitem szerint kifejezve magam elmondhassam: egyházam közösségével együtt hálás vagyok azért az önzetlen, emberszerető és tiszta erkölcsiségű vezetésért, amellyel Isten a Párt munkájában és az Ön életművében megajándékozta az országot." Nem meglepő módon Kádár ismét rendkívüli tömörséggel válaszolt: köszönet és jókívánságok.

Bartha Tibor, a Tiszántúli református Egyházkerület püspökének köszönőlevele
és hűségnyilatkozata országgyűlési képviselőségéért és elnöki tanácsi tagságáért.

Jelzet: MOL M–KS 288. f. 47. cs. 740. ő. e. – 1967. április 17.

E négy iratváltás csupán a töredékét jelenti Kádár János egyházi vezetőkkel folytatott levelezésének, s csupán azt jelzi, hogy egyes egyházi vezetők esetenként a hatalom által elvárt szervilizmuson is túllépve igyekeztek bizonyítani rendszerhűségüket, amit a pártvezető is ennek megfelelően értékelt.

 

A felhasznált fotók a Politikatörténeti Intézet gyűjteményében találhatók. 

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt március 22.

1933

Megnyílik a dachaui koncentrációs tábor, az első náci koncentrációs tábor.Tovább

1939

Kárpátalja visszacsatolása során Szobránc légterében összecsap a szlovák és a magyar légirő. A légi harcban 9 szlovák repülőgép semmisül...Tovább

1945

Kairóban (Egyiptom) megalakul az Arab Liga.Tovább

1946

A népbíróság halálra ítéli Sztójay Döme volt miniszterelnököt.Tovább

1951

Elhunyt Almásy László Afrika-kutató (*1895).Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

A 2023-as év első ArchívNet számát olvashatják az oldalon. Az új lapszám négy forrásismertetést publikál: ezek nem alkotnak egy tematikus egységet, azonban vannak metszéspontjaik egymással. Bár egy Venn-diagramon ezek a metszetek jobban ábrázolhatók lennének, mi ezúttal szövegben mutatjuk be ezeket: két írás a római katolikus egyházhoz köthető, kettő köthető a huszadik századi magyar emigrációhoz, kettő pedig a magyarországi államszocilista időszak mindennapjaihoz.
Az időrendet követve Csóka Géza (közművelődési referens, Magyar Nemzeti Levéltár Közművelődési és Közönségkapcsolati Főosztály) forrásismertetése az első. Idén ünnepeljük Neumann János születésének 120. évfordulóját, a szerző pedig ennek okán mutatja be a tudós és Pelényi János levelezését. Neumann ugyanis arra törekedett, hogy Magyarország akkori washingtoni követét meghívja Princetonba egy előadás erejére.
Szabó Csaba Gábor (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Megyei Levéltára) forrásismertetésének origója a második világháború magyarországi harcai, amelyek nagy változást hoztak Csémpuszta életébe. A helyi káplánlak birtoklásáért folytatott hosszas küzdelem bemutatása nemcsak egy lokális problémát tár fel, hanem azt is, hogy milyen volt a korabeli államhatalom viszonya a katolikus egyházzal.
Csémpuszta lakóira is kiható politikai döntés volt a Rákosi-korszakban bevezetett kötelező beszolgáltatás, amelyet hibái miatt már 1952-ben korrigálni igyekeztek a következő évekre nézve. Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) a begyűjtési rendszer reformjának egyik tervezetét mutatja be írásában.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) a Mindszenty Józseffel egyeztető Zágon József és a Vatikán diplomáciai szolgálatában működő Kada Lajos levelezését mutatja be. Terjedelmi okokból forrásismertetését két részre bontva jelentetjük meg. A mostani, első közlésben olyan levelek olvashatók, amelyek Zágon Mindszentyvel való viszonyát világítják meg.
Idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, egyben felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége idén is várja a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
 

Budapest, 2023. március 7.

Miklós Dániel
Főszerkesztő