Fiatalok és a kábítószer az 1970-es évek Budapestjén

„Ily módon fiatal lányok akaratát törték meg szexuális céljaik elérése érdekében”

„A nyugati országokkal való kapcsolataink kiszélesedésének melléktermékeként – fiatalok egyes csoportjainál – élénk érdeklődést tapasztalhatunk a kábítószerek iránt. E jelenség fokozatosan erősödött, a főváros több kerületére és középiskolai tanulók jelentős számú csoportjára terjedt ki és napjainkban is tartós. Véleményünk szerint az érdeklődés fokozódását elősegítették az e témával kapcsolatban közzétett cikkek, közlemények és egyes filmek is.“

Bevezetés 

Az alábbi dokumentumok egy 1974-1975-ös, a budapesti kábítószerhelyzettel kapcsolatos pártvizsgálat eredményeit, az ezzel kapcsolatos levelezést tartalmazzák. A forrásokra az MSZMP KB Párt- és Tömegszervezetek Osztályának anyagában találtam rá. Áttekintve az 1970-es évtized PTO-s jelentéseit, e témáról több irat nem maradt fent ezen osztály anyagában. A kábítószerhelyzet, mint orvosolandó probléma aktualitását az adta, - mint ahogy Kisszékely Ödön rendőrorvos ezt az 1. számú dokumentumban részletezte - hogy az 1970-es évek elejétől a fővárosi fiatalok egyre nagyobb számban keresték a kábítószerhez hasonló bódultság elérésének lehetőségeit. Tették ezt annak ellenére, hogy ún. klasszikus drogokhoz (heroin, hasis, marihuána, kokain, lsd) nem jutottak hozzá.

A korban pálmázásnak, majd szipuzásnak nevezett módszert a források részletesen

 akárcsak azt, mely gyógyszereket vettek be alkohollal együtt, hogy a kívánt bódultságot elérjék. A gyógyszerekhez a fogyasztók recepthamisítással, kórházi lopással és gyógyszertári betöréssel jutottak  A 2. számú dokumentum a Belügyminisztérium 1973-as, az ifjúkori bűnözés alakulásáról szóló jelentéséből a témára vonatkozó kivonat. A nem kívánatosnak, deviánsnak tartott társadalmi jelenséggel kapcsolatos állami intézkedés a paternalista állam képviselői számára azt jelentette, hogy Aczél Györgynek is beszámoltak a jelenségről (3. számú dokumentum), ill. a problémával foglalkozó bizottság létrehozását sürgették. (4. számú dokumentum). Az Állami Ifjúsági Bizottság végül 1977-ben hozott határozatot „Tájékoztatás és intézkedés a ragasztószer-szippantásról" 

Magyarország 1965-ben csatlakozott az 

 Az első, kábítószer fogyasztáshoz köthető hazai haláleset az 1969-es évhez  A probléma intézményesülését mutatja az, hogy az első drogfogyasztó csoportokról az 1960-as évek végén írtak jelentéseket. Míg az évtized elején-közepén a galeri- és hippi jelenség számított devianciának, a hangsúly az évtized végére áttevődött a kábítószer fogyasztásra. Az átmenetet jól mutatja, hogy az 1. számú dokumentumban a szerző rendőrorvos megemlítette a Nagyfa-galerit, melynek tagjai a jelentés szerint szintjén szedtek Parkánt, amely a legnépszerűbb olyan gyógyszer volt a korban, amelyre alkoholt  A kábítószer használatot tehát a szocialista időszakban rendőrségi kérdésként rendőrségi kezelték, így elmaradt a megelőzést-gyógyítást-rehabilitációt szolgáló intézményrendszer  A deviánsnak tartott jelenség egyik gyökerét a szocialista időszakban az 1968-as mozgalmakhoz, a diáklázadásokhoz, az ún. hippi életszemlélet megjelenéséhez is kötötték. E forrásokban szerepel, hogy a korabeli drogfogyasztóknál nemcsak a szer közös élvezetének volt csoportképző identitása, hanem az ún. kispolgári életforma elutasításának

Kisszékelyi Ödön jelentése - mely egy budapesti drogfogyasztó csoport vizsgálatán alapult - még a Parkánfogyasztás virágkora, 1976-1977 előtt 

 A Parkán gyógyszert eredetileg Parkinson kórosoknak kezelésére alkalmazták. Parkánfogyasztó fiatalok arról számoltak be, hogy 2-4 tabletta bevétele esetén járásuk bizonytalanná vált, mintha lábuk a talajba süppedne, a járda hullámos lenne. Úgy érezték, mintha kis bogarakat látnának és a környezetük furcsává .

A szipuzás, mint módszer az 1970-es évtized végére került még inkább előtérbe, az 1980-as évek elején a köhögéscsillapítók (ún. kodeinszármazékok) kombinálása alkohollal, az 1980-as évtized közepétől a máktea-fogyasztás, ill. intravénásan Hydrocodin 

 Viszonylag kevés levéltári dokumentum maradt fent a szocialista időszakból a kábítószer fogyasztásra vonatkozóan, ezért is különlegesek az itt közölt források. A kábítószerkérdés a korabeli médiában nem jelenhetett meg nyilvánosan, tabunak számított. Például Kisszékelyi Ödönnek a témáról 1973-ban készített rádióműsorát csak tíz év múlva adták le,  című könyvének egy részlete nem jelenhetett meg a Mozgó Világban, akárcsak a Narkó-blues című kötet, mely hat évig hevert a kiadói asztalfiókban.

1985-1989 között 1587 beteget kezeltek kábítószer problémákkal a budapesti Korányi Kórház baleseti belosztályán. A BTK 282§-a, a „visszaélés kábítószerrel bűncselekmény volt, emiatt 1980-1988 között 658 embert ítéltek el. A Nemzeti Egészségvédelmi Intézet drogprogramja által végzett kvalitatív vizsgálat szerint 1989-ben kb. 27 ezer drogfogyasztó élt 

Az iratok jelzete: MOL M-KS 288. f. 21/1974. cs. 5. ő. e. (MSZMP KB Párt- és Tömegszervezetek Osztálya)

Ezen a napon történt július 05.

1914

II. Vilmos német császár hűségnyilatkozatot tesz a Monarchia mellett, megerősítve az I. világháború kitörését jelentő későbbi hadüzenetet...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Alakítók vagy elszenvedők? Személyek, családok, csoportok a huszadik századi történelemben

Tisztelt Olvasók!

A geológiától kölcsönzött szóval élve az ArchívNet idei második száma egyfajta „társadalmi szelvényt” kíván az olvasók elé tárni. A társadalom rétegei hasonlatosak bolygónk kőzettakarójához, amelyeket egyben, egyszerre nehéz áttekinteni, nem is beszélve arról – hogy akárcsak a geológia esetében – térben és időben is nagy eltérések mutatkozhatnak egy-egy országot mintául véve.
Jelen szám a tizenkilencedik-huszadik század magyar társadalmáról kíván egy szelvényt bemutatni, mind az alsó, közép és felső rétegekről. Olyan személyekről, csoportokról, akik között voltak, akik alakították az eseményeket, míg mások csak leginkább elszenvedték az idők változását, azonban erről – a mi, vagyis az utókor szerencséjére – írásban adtak számot.

Az időrendet követve az első Hlbocsányi Norbert (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára) az írása, aki cégbírósági iratok segítségével mutatja be egy jelentős kereskedőcsalád, a Kohnerek osztrák-monarchiabeli felemelkedését, majd 1920-30-as évekbeli gazdasági hatalmuk elsorvadását. Csunderlik Péter (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, tudományos munkatárs Politikatörténeti Intézet) a társadalom középső rétegéhez tartozó értelmiség egy részét mutatja be írásában. Az általa bemutatott dokumentum egy lista azokról a személyekről, akik a Galilei-kör tagjaként 1919-ben felajánlották szolgálataikat a Forradalmi Kormányzótanácsnak.

Szlávik Jánosné (helytörténész, Gödöllő) a második világháború magyarországi harcainak időszakába kalauzol el minket Bőti Imre csendőr főtörzsőrmester naplóján keresztül, aki személyes sorsának viszontagságos voltáról adott számot írásában. Magos Gergely (levéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) retrospektív egodokumentumokat prezentál és elemez publikációjában. Írásának fő célja nemcsak maguknak a szövegeknek a bemutatása, hanem hogy a főként az értelmiség soraiból származó szerzők a hosszú negyvenes évek folyamán miként alakították át önmagukról szóló írásaikban a korábbi életeseményeiket.

Az időrendi sort Tóth Eszter Zsófia (történész–társadalomkutató, főmunkatárs, Mediaworks) forrásismertetése zárja. Az ArchívNet hasábjain korábban Keresztes Csaba már foglalkozott az ún. 1988-as „metróbalhéval”, azonban Tóth Eszter Zsófia ezúttal az 1980-as évekbeli magyarországi skinhead-mozgalmat a tagok társadalmi háttere felől közelíti meg bírósági iratok alapján.

Egyúttal felhívjuk leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet idei harmadik számába továbbra is várjuk a forrásismertetéseket a huszadik századi gazdaság- és társadalomtörténetre, valamint külföldi konfliktusokra vonatkozóan.
  

Budapest, 2022. május 27.
Miklós Dániel
főszerkesztő